<e,í lOLDAL
1931 SZEPTSMBSSR 4.
£CciEiisd®$ M(Si9yar Munhás
; . (Folytatfts ft 2. oldalról)
tolnck tt mogyftr nóp asiftmára a liorog-IcorcDaten iKgatósaal szombon.
E«l u pvogrnmpontjvikat Is abban a Uóthotenkótit nsiAzczroij piSUianyszAmban megjolcnö UólfiUörea fUzctsorozatban nópsecíUöltlU, amelynek moat Jolcut meg ná utolBő fisAma "Izgató Jelszavak hc-lyott, föUlct a magyar utJimek!" címmel.
'Kbbon a fUzotbcn a azevzü - - llwóU MlhAly — mAt'ls eljut uvra a n\egAlla-pitAavn, hogy
a JobboUlall mo?,galmnk ImUtóokal íovrailalmlak óa IgazsAgoaak, a törne* gok pcaig bocalUctesek, de a vczórck hnmiB íolözavakkal. <5i-dekeiknek meg-fololücn, holtvAgAnyra terelik a forra-> dalml lendületet.
A nóp mogmozdult!
..Csak hi^yoaelnl lehet, hogy a nóp chnozdvdt arról a holtpontról, a^ inelyct\ vddlg vcaztCKelt óa be aluw kapcsolódni aoraAnak IrAnyttAsAba. Jól tcavil, csak Ügyeljen, hogy milyen töix^kvósek íAazlaJa alA cautlakozU;. Ma nagy kls<5vtó9nek van kllóvc: min denkl meg akarja menteni, mindenki u aorsAn akar Javítani, mert mlndett-i kl a mviga cíljnlnak akarja megnyergelnie
"____Tixgadhatatlan, hogy Irtózatoa
: bívjokkal kllasködlluk. amelyek óvtl-riedeJt hoaazu sorAn At gyvlltek Itt ösz-: sae. anólkUl, hogy a malnAl kedvezőbb , vtaKoivyok kÖzíJtt komol>' UHn^st tet-Ulnk volna azok gyógyítAsAra, HataU / nu\a tömegek, óppen a magyarsAg : ,lcgórtókcsobb rótegcl sscnvcdnek Itt möUatUui sorban óa nem tiidjAk, hogy mlőrt; Aa orssAg torllletl megcsonkí-; tdsa 'í3 ft gazdasAgl vAlaAg. amel>-ot (uvnylt hvallotl'unU" cnüegotnl a tömeg oyomonisAg IgasolAsAra, ma mftr ko-VÍ3 hUelro tnUVlnak, fis Joggal. Mert jcsaka vall nm lAtJa ast a tátongó •Esakadökot, amely póldAul itt a vagyon.- 03 a jövedolemmegoastfts íerón . a niiUlomos klaobbaóg ís a koldus : iwagyáígűgöííAsl tömegeit elválasztja ^ egymástól. Mt'itAn kírdeshetl bárki, ; hogy mWit kell ezeket a kttlönbsöge-kot mcatersígosen fenatartanl.'miért \ kívánatosabb Allai>ot <3, mint amit a ssoclálla IgarsAg érx-ínj-esttéaível cl« . órhetnónek, ml köre etmek Trlanon-; hoa óa a gazdasági válsághoz a egy-AltalAi>, milyen órvlek ttsr.1 s;*.llksége3« só, hogy ezen a botcg helytelen gyö-kerosen ne vAltoatassunk?...
A XUGYAU TÖRTÉNELEM BÜNEt
"A ttlrehnetleasóg óa vUágv>ssAgút kerülő saAndók ma sslo'óbórencnek to-•sal meg ast, aki est n na^y magj'ar )\yomoruságot nem hajlandó ogy síkban: a EsldókórvU's alkjában látni..
"... AggotlalmaluUat nem a levegőből vesszük. A magyar tövtiJnolem-ben már van p«Md.v atra, hogyan toroltók aiellókvágányra kcmolytalau törekvóaűkkel legfontosabb reforn\ja-Ink mcgvalósllAsAt/Gondoljunk a háború óa a forradalmaktt követő Idők-ix>, amikor legfontosabb kötelessóga lett volna ennek a nemzetnek a íöld-kórdóa becaUletea wndezCso. Micsoda' erők 03 befolyások léptek fel akkor, hogy a népnek ezt az oleml crejvl kö-vctoWsét megkerüljék éakljátszák?
A aaldókéidt'snck nagy szerepe volt ftldtor ia a tlsstosségea földreform el-slUkosstásában...
Irányítóival, do a szerkoaztöaógl asztalnál sikerült clbcazélgotnem a Korunk szava "nyári Inspekclósálval". Tehát Intorvjuoltam a azerkcaztöaéget azokiól a kénlL'jckrtil, amelyekről a rcndelkezó-aemre álló nyomtatott anyag nem t'adott felvilágosítani.
Álláspontjuk a marxizmusaal azem-
ben?
Világnézetileg kifogásoljuk éa azért szellemileg, de caupán szellemileg, harcolunk ellene. De nem becaül-jük alá a niarslstn azakszervczetek c-rejét és esettuUéntl Jogos szoclAlla küzdelmeit. A'il sKoros kaposolalban voRyunk a kcrosztényszoclallstu szak-.szervezetekkel é.s ma már ezek sem záikóznnk ol a más világnézetű, de demokratlkua felépítésű azakazervezc-tekkel való esetenkénti együttműködéstől.
NEPI ÖSSZEFOGÁS
• • Magy.irorsságori nem lehetne megvalósítani egy demokratikus népi ösaze-fogá.-ít ?
...... Ml csak szellenU mor.galmak vagyunk, de azért szoros kapcsolatokat tartunk fenn a keresztényszocialistákkal és Bíxjcsl Zsilinszky Endre csüportjA\al.-Együttérzt'óUnkot fejeztük kl a Márciusi Frontnak is és nem tartjuk kizártnak a demokrata vonal
©Iv^s^^ © ^lunkás^ és
azóleaebb'kiépítését;-^
LIBEJRAOZMUS' PARASZTAIiLAM'
— Álláspontjuk a llboraUzmussal szemben ?
-- Ml a szellem éa az egyén szabadságát valljuk. Gazdaságilag is a szabad versenjTiek vagyunk a hivel, de a nép egyes rétegcinek, különöaen a parasztságnak az érdekeit okvetlenül érvényhoz kell juttatni a nagytöke éa a kartellek túlkapásaival szembon.
Kissé hasonlít a román nemzeti parasztpárt "parasztállam" elgondolíísá-hoz....
- - Talán, de ml nem vagyunk "ná-rodnlkiek"i NArottnUd!
Ezt f.2 orosz fogalmat már hallottara Budapesten, amint kissé orrfontorgatva •alkaltüAZták a Márci'usl Front líraira.
És ez az, ami clv.álasztja a neokatoli-kusokat a Márciusi Fronttól. Azok, mint egy magasabbrendü etika pllAtói Idealistái - - becsületes sz.^ndékkal ugyan, do mégis csak felülről — oreszkednek le a néphez, ezek pedig -- kivt'tel nélkül parasztok fial — szüleikkel és testvéreikkel való szolidaritásból akarják magukkal a magasba rántani a népet.
Ulttuk, hogy a neokatollkusok százezres példányszámokban megjelenő röpiratokat adhatnak ki, de viszont függnek, ha nem is direkt, a katolikus egyháztól, de legalább az egyházhoz tartozó, vagy ahhoz köze'.állő személyiségektől.
(Folytatás a-6. oldalról)
nak, hogy megmutassa, képea-e megjavulni, réformálódnl, képes-e megnyerni a lakosság túlnyomó többségének bizalmát.- Ha képes erre, akkor Roosevelt e-lőg szolgálatot tett neki. Ha pedig képtelen a kapitalizmus megnyerni az Igazságosan gondolkozó, dolgozó lakosság bizalmát, akkor Rooseveltben Jó embert talált a nép, akivel az országot .^obbá változtassa, mert én azt hiszem, hogy az elnöknek őszinte törekvése a közönséges ember életszínvonalának emelése, hogy valóban ne legyen éhes, rongyos ég hajlék hiányában szenvedő nép, egy kisemmizett harmadik elem.
Ennélfogva örvendek afelett, hogy — mint Miss MacCormlck irta — bár az elnök mindig hangoztatja a Fehér Házból való kivonulását, nem fog visszavonulni a politikától éa a köznépnek való szolgálattól, "Mégis ott leszek/harcolva," mondta Roosevelt, "mindig mint demokrata." De nemcsak azért, mert demokrata a szó szoros értelmében, hanem mert Istennek szolgája.
Jó TANÁCS
A kis Péter zokogva rohan kl az apja dolgozószobájából.
— Mi bajod? Miért sírsz?— kérdezi az anyja.
—• Apa ráütött az ujjára a kalapácsosai — zokogja Péter.
— Te csacsi, nem. kell azért sírni. A te helyedben én kinevettem voUia!
— Ez az; éppen í'n is ezt tettem — zokogja Péter.
■ Esek a szemelvények többet monda-aaki mint áa újságíró kommentáriaL 'A noagyarorscági ncokatoUcüsmus a Koruhlt Ssavá-nak 1931-ben tőrtént ala-j^ltásától sok hareoa éa vajúdáson ment IcercEatül, ínig errő a tiaatán dómokra-tteüá Í3 BSocláUa álláspontra jutott. Vol-tak küstük olyanok, akik a m,03galmat össsa akartait kapcsolni Gömbös reform-törokvésclvd ó3 kompromlsssuniokat ko-ícatcfe a hltlcrlsmuasal. Esek lovaltak, IJJ cimcsn uj lapot VSa uj mozgalmat aíaí>ilottalx,t<5iS2lnt pedig Gtímöböa saár-nyal alatt íjofutottait &j as ólat blatoa föleáékóben elhailgattalt •
S3AKSZERVEZGrrEK
Sajiiost a oyűíl idáazak miatt ftem Ifolt alkalmas. bc.'UiJlQi a mozgaiaax fő
'— Na. sógor, hát kendre Is vadászhat as ember, amíg elunja. Ml az oka. hogy heteken korosztül nem lőhet találkozni kenddel, talán valami turplságon töri a fejét?
— Em\yo, de könnyen áll kendnél, sógor, a vádaskodás, Anílkül. hogy meg-t'v\dnA. ml Is történt velem, merre voltam, mit csináltam, azzal vádol, hogy turplságon töröm a fejemet.
— Ennyo, ne érzékenykedjen, hanem beszéljen wlamlt, merre Járt. mit csinált? •
— - Hát. először Is. nagyon el volt-isi fokjlalva az assrontíval. mert, tudja, nem fér a tögyembí, hog>' az asszony más politikát folytasson mint én, As" Igaz, hogy erre kend ast mondja, hogy demok-rAeiát kell adui még az asszoj-nak is, deltát én már o?ak azt mondom, hogy as én p.>litikám a demokratikus és nem az övé. Do. hog>> jó órában legyen mondva, már r.ála Is csak volt, mert belátja a Icca ií, liogy 1>i=or.y nem volt demokratikus a.'; <3 né-ete. amikor aií urakat dicsérte. Nagyi>a snerotte emlegetni, hogy ur mindig volt és n\indig kell le-
v.g>x»n, de amikor kimutattam, neki. hogy az urakról nincs sjükség. mert az om-beivknek ;» tudását rem azzal mérik, hogy 1x5 mekkora vagyonnal rendelkezik, hanem hogy kinek mekkora agya van és ast a: agyat mllj»^en tudománynyal tölti meg. És wndszírint a vagyonos emberek a legszamarjtbbak. ha pedig nem szamár, akkor ix^sszakaratu.'a-ml egyforma elbírálás alá esik a ml szempontunkból, mert mind a két fajta ollene van a mimkásoknak,
— Hát bizony, szépen haladnalt kendtek, sógor, ha Így van. Kit hét s^att ennj-lro fölismerni a helyzetet, nem lö-bocsühíl való.
— Csodálkozom, hogy most az egy-sser elismer kond \'alamU. , .
— Ami S2ép és jó, aat el kell Ismerni. Gazember vokiék, ha a szépet, a jót. az Igásat megtagadaáni, nem voánék tudp-:^ mást róla.
— No da, beszéljen most itend.valamit, ml aa újság? >
— Hát, először as öTEsa ^ujságoli ta, hogy lezajlott a KlraéjMáltairítíieg-íy kezdett ó3 a kuvass tUtal ségvctaeny. :• - -
— Ea nülett as etodmáay^í; ' •
— Hát, amit vűthllűhtttetti'.aír lett a nyortes, akinek több pénzo volt :
Bcsses nem tgy vq;t a Mun&öa vef» íciö^ban. Ott 05 nyert, aki a legkava-.
sebbet költött.
— Hogy-hogy?
' ~ Ugy, hogy aki a párizsi kiállításra megnyerte a jegyet, nem is .azzal a jegygyei nyert, amit árultak, hanem amit a lap rendezésénél kapott. Egyszerűen rendezte a lap-iának a hátralékát és meg nyerte az első dijat.
— Itt akkor nem mondhatják, hogy y.alami turpiság volt,
— Nem bizony, mert még tcrcntói nem is nyert, minden dijat vidékiek nyertek el,
— Ez nagyon sztp volt, a jövőben én is veszek Ilyen jegyet, hogyha ái'vílaak még. ugyancsak a lapontat ia rendezni fogom. Hej, vlc szeretnék egy ilyen szép dijat megnyerni, mint az a wellandi bo-dl!
■- Van itt, sógor, olyaa yjság. amit idáig nom hittünlcl
-- Mi Kz az újság, sógor?
— Az. hogj' — amint örzse újságolta nekem —• itt járt v.iUvmi ft>jes Wirr.ipog-rol. hogy elókészitse a kv.v;vsc le;övc-tolét Torontóba.
— Torontóba?:
— Igen. sógor. Torontóba. Ezt találják ök a legjobb helynek, mert ^tontre.al szintén hideg lenn? számukra, hisz ott csak a montreali magyarokra számit-hatn.alc. de a Toronto környékén és Dél-Ontarioban élő magyarságot innen jobban sikerül megközelltoniök, legalább is Igy szvimolnak ök.
— Már, sógor, akárhogy számolnak, de Ilyen Írásokkal aem nagyon közeli-tik meg a magyar munkásságot, mtot .amily^a írások az utóbbi időben megjelennek" a kuvaszban. Azok olyan szerencsétlenek, nem akarjáli aieglátnl, hogy a Munkás üjság nem a szerkesztők lapja, hanem aa olvasóké, fía ha a Munkás lapot támadjti, a munkásszervezetek íUea beszél, akkor as egész; mualiásmozgal-mat. nemcsak akik a szsrvezetbs tartósnak, hanem akik velük éreztek, do munkásnak vallják magalcat, ások is gyűlölettel fordulnak el tőlük.
Ea téhylc^ ugy van. sógor, mosta-nát«m- nagyon, meghúzódik a vaaaL A -munkások ^ahogy akarnak közeledni, !ugy íhüiódik^ á\:tcakclóv ^ Mennól engedéke-íí»y§lű>;vp{)litikát folytatnak a radikálisak, anaál^^ vósséii^^esébbeQ', támadják, őket.
~ Már w'i3 bíni aa ufaknak, há egy-s&^st^UedQ&k a munkások. Idáig as volt a haj; hogy "nem" voltunk í* hasa-• fiak.- moat' pedig aa,- hogy Igen jók va-
Ez már igaz, sógor, A kuvasz legutóbbi számában azíal vagdalódzik egy amerikai újságból átvett cikkben Báca-i ka!, hogy a kommunisták elvették tőlük Rákóczit, Petőfit, Adyt és más haza-, fiakat..,
— De arról asm Ir, hogy Petőfit kitagadták, hogy az általuk is haizafiasnak : nevezett i-a ismert költők verseit betiltották. Csak a mult tavaszon.egyszerre negyven versét tiltották be Petöfmek. Most azt szeretnék beállítani, hogy- az övék,
— Ugy van. sóg.Dr. de már aem si-k-crJil a hazugságuk, ^'í:rt hiába mond-í ják, hogy Rákóczi .xz övék, mert azt aa eszmét, amit Rákó:zi liápviseit, ők azt . lábbal tiporják. Adyt pedig már életébea kitagadta a burzsoázia, de most a magáénak nevezi.
— Ezek már a szemteíenségben sem ismernek határt. Most azt mondják.hogy a munkások papgyalázók. Hát, mondja, sógor, mikor gyaláztak egy olyan papot, amelyik a nép javát akarta ?
— Ilyen nem fordul elö.Túsz amikor egy pap csak egy lépést is tesz a munkások érdekéért, azt azonnal megdicsí>-rik a munkáslapok. De nem kívánhatja senki, hogy az oly.an papot dicsérje valaki, mint az egyik torontói pap is. aki az €g>-Ui hivét munkájából kit'aría.hofy maga végezhesse a könnyű munkát
— De még azt sem. kö%»ctelhetik, sógor, hogy as olyan papot tiszteljük, aki lépten-nyomon szégyent hoz a magyarságra szamárságaival
— Siát az már melj-ik volt?
— Hagyja, sógor, ne kérje, hogy megmondjam, mert igy is elég rosszat mon-'. dímak rólunk, d9 ha a nevét elmondom é3 kend otthon Tecának elmondja, akkor végo a titoknak, mert amennyi-■ re az haragszik azoltra, egy-kettöre le* szedi róluk a szenteltvizet. Elég annyit tudni, hogy cz a pap kiment aa egjrtk xic-casarokra prédikálni. Ott egy néhány ■ ember körülvette bérdestíí kezdtéfe különböző tudományágakból, - ahol szőr-nyü nevetségesen felsült a filosóHáJávaiv Ott, á sarlton. .^-kettőre helgasoJták neki,-hogy nem tud semmit abhóV amit egy aüvalt cmbcmeU • tadni Üell. .ÜHidiai annyira-sségyeltein, hogy elhujtanijná ta^í vegyöc.ésjsre. ■hogy én ilyen caatearölrr voltamé'^^ompánlábant 0 ■a>nnk^l*!yu.^a»'J.' lom ellen.
— Hja, sógor, a batasáö kora±aI«5na&-■ vége. Ríiyldesea a tudáa fogja- utalni a
A város peremén, ahol élek, beomló aikcnyokon, mint pici denevérek, puha szárnyakon szál a korom s lerakódik, mini a guanó, lassúdon, vastagon.
Lelkünkre így ül ez a kor Éa mint nehéz csök vastag rongyai mosogatják a csorba piéhtetőt, — hiába törli a bú szivünkről a rákövesedőt.
Moshatja vér is, ilyenek vagyunk
Új nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,
a való anyag teremtelt minket a szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve forrón és szilajon, hogy helyt álljunk az emberiségért az örök talajon.
Fapck, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hü meghallói a törvényeknek. Minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű.
Elpusztíthatatlan annyian — mióta kialakult
naprendszerünk — nem pusztítottak eddig, bár sok a mult. Szállásainkon éhínség, fegyver, vakhit és kolera dúlt.
Győznifogó még annyira meg nem aláztatott, amennyire a csillagcli alatt ti msgalóztatok.
A foldro aütoUük sscmünii s kinyílt a földre zárt titok. '
Coali ecssctelt, a drága-jóssótr hogy d^Adíjlt: a gép. Törélicay, Solvalx íctcesímcfs ©sasc, minft-tőcaőa efSjisc jég, ■ ^ársíSö!i v£sbD^Qtü^eí3Ji^•■■-ha cco!dK2E»;-ö-d5ag a2 cg. ; ■
Ki inti le, — talán a földesúr? — a juhász vad ebét? Gyermekkora gyermekkorunk : Vo-navelkedett a gép. [lünk Kezes állat. No, szóljatok rál Mi tudjuk & nevét.
És fátjuk már, hogy ne.msoká n:íind térdre omlótok s imádkoztok hozzá, ki pusztán a tulajdonotok.
De ö is csak ahhoz húz, ki néki enni maga adott.
ím itt vagyunk, gyanakvón 0 együtt, az anyag gyermekei. Emeljétek fÖl szívünket! Azé, ki fölemeli.
Ilyen crös csak az lehet, ki velünk van teli.
Föl a szívvel az üzemek fölél
I!y kormos, nagy szívet
az látott, hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg.
Ki lüktetését hallotta a föld
sck tamás mélyeinek.
Föl, föl! A fölosztott föld körül sír, szédül és dülöng a léckerítés leheletünktől, mint ha vihar dühöng. Fújjunk rá! Föl a szívvel — füstöljön odafönt!
Míg megvilágosul gyönyörű
képességünk: a rend
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint 0 az
ösztönöket idebent...
A város peremén sivít a dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak né2i, hull, csak hull ö
kövér, puha korom
0 lerakódik, mint a guanó, <
keményen, vastagon.
A költő ajEiáa ccsToispöl ezé, do 6»-a2 adstUvilQQ
tesdatea jovSfío lát
0 mcg02Cf2jc32l3.maGábas,'taint.tl. •,
saajd-ÍJsaS cl laasfEiíslát. ■■ -
^..... ^-hfí^