. i ^ű37 5^zeptember 7. ST
kanabm mágyae
íí!
Irta: Karcag István
i^j-es íá2ö5 volt. mint egy ve-_ •!/7ia éi békés, mint egy alta-' ET. mindenki világosan é-Lvj-e. aki csak reggelenként Q amikor a ferencvárosi szűk-iákon kopott kézitáskájával _-isSéa baktatott a varroda felé. r:ior az emberek könnyen azt -ií. i!2gy ez a leány nagyon be-r« moít talán a kórházba i-
ÁE^es nem volt beteg. Legalább •iítben nem volt az. Már harma-je-.e lépkedett ilyen összehúzott a Belváros felé; már harma-C'fve kereket oltalmat a házak -j'^,; oldalán valami ismeretlen .'j^^gel szemben.
1 (jíi-atszalónban, ahol dolgozott, :£r.öi kedélybetegnek tartották. _ Kemény az élet, az igaz, nem öl másolc gyönyörűsége miatt .cikcdni, de azért a fejünket
2 szabad elengednünk. — Ez > a véleményük és igy vigasz-
A dolgoztató hölgyeknek elütő esénj-ük voit. ök Ágnest egye-53 megnyerő jelenségnek talál-
- xz ilyen mély szomorúság lép ts poétikus — mondották —, £ halk bánat finoman rokon-ínveFsé. teszi a leányt; noha ta-jhatahn, hogy parányi és iz-sílen fülbevalója már messziről iíztji a kiütolek nyugtalanító cgénységét. Ritka és érdekes ta-ininyfül
Ha Ágnes lelkiéletét azámba-5£zük, nem csodálkozunk állandó Dmoroságán. Ágnesnek különös E£i voltak. Ezek az álmok rend-cri.nt a varrógép mellett rohan-Ic meg, amikor az alsószál fém-icréfcen az ablakon át néha meg-aiant az ég kéksége. Ilyenkor ba izgatottan nyomkodta a pe-üt, a készülő báli ruha vagy dé-táEl kosztüm sebesen siklott a ircgó tü alatt, ö pedig kint volt y széles zöld mezőn, hátán fe-idt a simogató verőfényben és dalokat énekelt, egészen uj fur-a dalokat, amiket a margarétá-).T rajzó méhikéktöl tanult el. De szövet mindig ellenségesen be-■Jte a tükröt és már nem látta : ég kék tükrét, nem hallotta a éUkck ziininiögését, csak a var-igép berregett lágy takarodót.
Ám ebben is volt zene." ebben Is volt ütem. sőt szöveg is volt, nehéz és szívfájdító szöveg, ami a mé-hikék hiábavaló munkájáról adott sötét gondolatokat. Ilyenkor Ágnes egészen a gép fölé hajolt, mert röstelte, hogy nedves a szeme, hiszen senki sem látta, csak ö. a kifosztott kas fölött síró megalázott méhikéket, amikor jajgatnak és keresik édes verejtéküket.
Ágnes tudta jól, hogy .mi hozza ezt a varázst az alsó szál tükrére. Tudta jól, hogy honnan jön ez a sok színes kép: a napsugár, a mar garéta és a szorgalmas sárga bogárkák rajzása. És honnan a hang! A szél suttogása, a fűszálak baráti válasza, a méhek ujjongása és később jajveszékelése a kifosztás u-tán.
ö, Ágnes okos lány volt és tudta jól, honnan jön mindez. Hiszen még gyermekkorában elhatározta, hogy muzsikát tanul. Már akkor megejtette a házudvarok hegedűse, a fűszeres lányiak zongorajátéka, a ligeti ödöngések madárfüttye és a térzene, ahová a sötétben o-
ARANY JÁNOS:
Leányomhoz
Kórágyon ott. nagy-bete&en, Halálhoz is már tán közel. Virágom édes gyermekem, ' Mily messze föld külünöz el!
Repülnék, mit az ércz-fondl Villáma, mely hírt hoz, viszen: De akaratom lánczon áll. Erős békón lábam, kezem.
Mit ér szüntelen, mint a rab, Futkosni pányvám szük körét! Ha egy lépés sem hamarabb, egy lépés sem közelebb feléd!
Mit ér a zúgö, rossz fejet Széttöröm, a kalit vasán: Ha gyötrő fávol' féőtélyeá" " Nem enyhül e meddő tusain!
Szenvedsz: mióta ? mennyi
[kint?..
Régen! Sokat! öh Istenem!... Repülök: látlak-é megint? Vagy a pohár csordulva vár, S fenékig kell ürítenem!...
(1865. dec. 13.1
daosont;
Dc szegény lány nem mehet az ilyen álmok után. Szegény lány mögött élő lelküsmeret áll, anyának hívják és azt mondja: — Bolondság! Még kennyérre sem telik, nemhogj' zenetanulásra, pénzkereső m'jnkára méssz ts legyen eszed, hogy férjhez mehess...
Százszor és ezerszer hallotta ezt és már nem sirt, hanem okos lett, lenyelte a könnyeket és hallgatott. Százszor és ezerszer hallja ezt most is a gépek berregéséböl a tü percenéséböl és amikor a divatkosztüm öltéseit húzza, a szavakból hangok lesznek, amelyek a bensejében harsognak; hol mélyen, hol magasan; hol gyászdal lesz belőlük, hol békeinduló.
Fut az öltés, szalad a tü, repül az álom. De belül dal lesz mindenből. Énekel a gép és a tü. Hej, te Ágnes! Ayád gondos asszony, nevelt és táplált, most is szoptat e-gyet otthon. Ne fordulj el tőle még dalban sem, mert a dal szeretetből lesz, maga is szeretet, erős, mint az élet és hű marad hozzád.
Sokszor hallja ezt Agnes.sokszor látja a felhőket, a rétet, a méheket és ilyenkor nedves lesz a szeme. Ha végez a munkával csendesen csomagol és ahogyan jptt, ugy megy haza. Egy külvárosi házban muzsika fogadja, testvérei sírnak, muzsika ez is. Az anyja beszél, a tányér C3örömppöl és lefeküsznek és megreccsen az ágy a sötétségben, de minden zene: a lélegzés is, a sóhaj is, a nehéz gondolat is.
Azután reggel lesz és az alsószál tükrében megint ott kéklik az ég, ott zölddel a rét és zsong a méhraj. Sokáig, nagyon sokáig látta ezt Ágnes. Azután megfigyelte a szivét, amely éppen ugy zsibongott, mint a méhek szárnyalása: — Kitartás és ezerszer kitartás, ha a kas kiürül, elkezdjük újra...
Most már új dalt zenélt a gép. A reménység makacs himnuszát, amely, a holnaptól szebb muzsikát vár.
— Egyszer gyermekem lesz — mondta társnőinek komoly arccal és a mimkáját a szivéhez szorította. — Csepp kis gyermekem... sokat dalol majd, sokat tanul és sokáig nem fog pénzt keresni...
Egyetlen muzsika, amit kinyilatkoztatott.
Nem éppten tegnap volt. Az idejét csak úgy tudom meghatározni, mint az egj'szeri asszony a csirkéi számát:
— Nem tudom én, öt-e vagy hat; csak azt tudom, hogy több tíznél.
Hát úgy vélem, hegy van vagy negyven esztendeje, ha nem több. A szomszédom!. Erdős Ülés bátyám, éktelen káromkodások kbze-pstte hajtott ki hozzánk á határszélre, holott rendes körülmények között félrevágott kalappal, nótasző mellett szokott.
— Mennyi a baj, bátyám ?
— Sok, fene bele! A fele se kék. Elhiszi?
— El én. ha már baj.
— Hát hallott már ilyet?
— Azt várom, hogy halljam.
— Bent voltam a piacon, hogy ne lettem volna, mert ott se hall az ember soha jót: nagyon közel van hozzá a városháza, fene a fun> damentomát!
— Mondjuk: már meg ia ette. Hát aztán?
— Nem kidobolták, hogy István királykor pedig nem szabad dolgozni, mert akit rajtacsípnek, azt megbüntetik! Hát nem azt kéhe megbüntetni, aki most nem dolgozik? A főkapitány ur megbolondult, tisztára megÍx»londult!
Ott kint a tanyavilágban az volt a szokás, hogy mindenért a főkapitány urat szidták: « volt leginkább kéznél, akirmiröl is volt szó.
Szó, amt szó, az istvánnapi munkaszünet nem Jött éppen kápőra. Nagyon megkéstünk a takarásnál: folyton esett. A szérűn á víz megúsztatta az ágyást A kazlak tövére bujt cséplök torka berekedt: sok víz ment a gégéjükre. A vontatók Itt-ott már kezdtek csírázni. Most éppen volna egy kis i6 idő, hogy még betakaríthatnák a termést, ha két kéz helyett négygyei dolgozunk, mielőtt a fecskék is elköltöznek tőlünk, kamrában, zsákban lehetne a búza, most aztán jön a parancs:
— Bújj az eresz alá, paraszt, aztán ünnepelj, naert István kíráiy van. .
— Jó, jő, ez altkor is eszünkbe juthat, ha nem a kis széken kuporgunk, hanem hajladozikra derekunk, főkapitány uram! — mormogott a tanyai n&p.
Mintha meghallották volna ezt a mormogást a városházán: tanyai rendörök, mezőőrök toppan-
>
o
Zalka Móié :
ÍMl \
mm mmi
(ELBESZÉLÉS)
-ó
— Nincs mit köntörfalazni testvér. Egy vérből valók agjunk. Hozzád jöttem, mint régi cimborához. Tudod ott
olasz fronton osztogattak nekünk kézígi'ánátokat, ame-eket végi vízvezeték-csőböl csináltak. Az egyik vége be )it forrasztva, a másikon meg egy szeg állt, olyan egy-eiü colos szög, amilyennel a deszkát eszkábálják. Az
nber csak a térdihez csapta a szeget.,. egy----kettő ..,
írom ... jó gránát volt az.
— Értem.
— Nahát eiTÖl van szó, testvér, legyen ami lesz ... í én magamra nem teszem a kötelet, mint ahogyan Palá-i Istvánná az adók miatt az ősszel felakasztotta magát, ígje más, de legalább annak megfizeti valaki az árát.
— Szóval^erre való a cső? ■— Erre.
—Én meg azt gondoltam, hog\' a kút-vályúját akar-a szomszéd felszerelni.
— ^Márhogy a kutat? HLszen nem sokáig iszom ám én ínak a vizéből. Ahogy kitavaszodik, dob szólal meg az ' udvaromon. A csövei meg úgy gondoltam, hogy itt a íin apróra lehet fürészelni, úgy húsz centiméteresek-' oszt a fenekit is ki lehet valamiből gondolni... a töb-rneg majd elkészül. Kapszulát is lehet szerezni a város-n — van ott a vaskereskedőnél, ahol az urafc a vadász-eíszámot vásárolják.
— Nem lesz abból semmi — mondta Sós és vísz-anent a gépházba.
Király Imre gazduram nem hitt a fülének. Hogy ^ Ie.s2 abból semmi? Hát hog>' lehet az? Oroszországot t ember. De Veres Máté már ki is lökte a csövet. Bizony nem lesz abból semmise ...
. * - * * ' ' '
Bizony jó egj^ hónapja benne tapostak már ebben az szomoruságos esztendőben. Két hónapja mult el, hogy ^ófi elment csavargóútjára... És nem jött az a várva ít levél.
E^e hátha nem is jön meg___akkor mi lesz ?
_ Nyolc esztendő nem tréfa dolog, Nyolc esztendeig ^' liaHgatott, lesett Sós Dani. Várta azt a napot... A nap zeledett.
A faluban recsegett, ropogott az élet és pattogott a
tak be a tan5*aádvarokba:
— Holnaputá^ pediglen István király vagyon, lamikor is tilos a nyilvános mezei "mimkn.
— Mi a fene! De a szobába csak kaszálhatok, ha Táforditom a kulcsot?
— Ez nem tréfa. Illés bátj^ám. Ami törx'ény —^'törvény.
Áz niés szája még akkor is járt;
— Aki bolond — bolond és megtartja. '
Nem volt igaza Illésnek: bizony megtartotta ott ez a vastagnyakú, kálamista tanya is. A szénire nem mentek ki a nyomtató lovak. A cséplök megint befogták. a szájukat: nem búgtak, nem fütyöltek, mert híre futott, hogy dülöutokról fák hegyén, szélmalmok ablakából lesik az ünneprontó, dolgozó magyart, aki pedig behúzódott a tanyaháza, az eresz alá az káromkodott meg pipált.
Egy csomó békétlen igrici folto-Eó varga lakásába is betért napot lopnL A vén csizmadia törtablaku okuláréján keresztül vigan szögelte a talpat, szurRSíta a bőrt.
Dléis szomszéd keserűen meg is jegyezte:
— Mindig mondtam, hogy a csizmadia meg a király egyforma urak: őket nem fogja a törvény.
Kgyetlen derű a tanyai ünnepen.
Hanem délután már Illés sem birta tovább: vállára vette a kaszát,
— Hová megy kend ? — kérdezte az anyjuk.
— Csapok a jószágoknak egy kis zöldet.
— Majd baj lesz belőle.
— Abból lenne, ha nem csapnék: megéheznének szegények. A főkapitány úrra* hiába várnak.
Hát a herésnél nem megcsípi a kódorgó pusztázó hadnagy Illést? Meg bizony!
No, nem lett baj belőle, csak egy ;Jcls párbeszéd.
- Tudja, niés bátyám, hogy ma 'nem szabad dolgozni ? : — Én tudnám, de azok a buta {jószágok nem tudják. Aztán meg ülés kérdez:
— Tudja-e a polgármester úr, hogy ma ünnep van?
^ —(Hogyne tudná!
Akkor ma nem pipál, ugy-e? ~ Hogyne pipáhia!
— Akkor jelentse föl kend, mert t még ina is a rendes hétköznapi munkáját folytatja.
Ezzel aztán vége is szakadt a hivatalos ténykedtönek.
V Héky Gábor
Hosszú munkaidő, rövid fizetés
Jelejntés £X2 .OTOssearlii ^pedtció teuhisájáról
16—18 óra napi munita, hét nap egy héten, 35 dollár ' haviíizétés
szikra, csak ember kell, aki összekaparja.
De Sós úgy találta, hogy anélkül a levél nélkül nem lesz abból semmi.
Csak csináld úgy, ahogy Konc a regőci ember, vagy Király Imre. Egyéni akció ? Terror ? Fölösleges és hasztalan. Csak a tömeg föllépése hozhat eredményt.
Hanem mi lesz azzal a levéllel? Mi le§.z, ha Kristófi nem találja meg Roskót? Mi lesz akkor? .
Mikor 1921-ben a moszkvai forrí^dalmi kö?pontnál lerakták a frontokat járt fegyvert, együtt indultak útnak „hazafelé". ; :
Milyen lesz az a „haza". Mindketten egyíormán;tudták. Roskó ezredkomíszár volt... Sós meg zászlóaljparancsnok, Fabricus elvtárs sok jót tudna mondani róluk, ha megkérdené valaki. '
Mikor a voroncovo-poijei forradalmi központnál leszereltek. Sós Dani egy vöröszászlót ábrázoló jelvényt is beadott a titkár élvtársnak ... Ez a jelvény a/legiiagyobb kitüntetés volt a vörös hadseregben. "? ;
A vonatban nem utaztak együtt. Csak a csqtí vesztegzár idején váltottak két futó szót...
— Besugóg vannak ■— n^ondta Roskó -r- vigyázz. Kis Gábort már elvitték. Egy volt csendőr dolgozik, a pesti elvtárs címét tépd el. Tanuld be kívülrQ|.Ma;d, találkozunk— ';:;/■
Sóst elvitték Zalaegerszegre. A pesti elvtárs cíinét^ akin keresztül a szervezetbe kapcsolódott volna, már réges-régen kihajtotta a fejéből— de Roskó címp belé volt írva kiskabatja ujjának csíkos bélésébe, abba a kiskabát-ba, amelyikben a két csendőr hazakíséi-te. -
— Próba szerencse... hátha -— gondoltaij^mikor Kristóf inak átadta a levelet. Nem is akart hiniíi a szerencsének, de hova-tovább idegesítette a várakojfás. ,
Két újságot is járatott Sós. Tehette. Hayifíz^etéses, nyugodt életet élt. A „Népszavát" keserű szájjal olvasta. Ebből megtanulta, hogj'an kell gyűlölnie a.buirzsoázía lába előtt fetrengő pincsikutya szociáldemokratát. má^: sik a fasiszták lapja volt, ebben eltanulta az elle:nsíg fogásait, gyengéit.
Az ellenség most a falu felé fordult. A paraszt siralmát sírja, a parasztot akarja megnyerni, de melyiket? ... A zsírosat, a tehetősét, az „ország alapját*'. -
— A mult év szeptemberében, amikor a lapokból olvasta, mí volt a fővárosban, kiesett a cigaretta a. kezéből, pedig amúgy nem volt valami ideges természetű.
— Mosolygott, amikor végigolvasta a szociáldemokrata sápítozást a lelketlen kommunisták fölött, akik véres
kalandba vitték a mindenrekész, elkeseredett, éhező és__ __^ _^_______
munkanélküli proletariátust.És az elkeseredett töme-^Á eziervezö és íÉivO&gositó xavtnka gek megfutamították a rengeteg rendőrt, csendőrt. íoiyüí núnosníem, a batc )m&gá3iás
Ezen anyaraliín, ahol én Is dolgozva nyaralok, szintén így nyaral egy öreg angol munkás i.s. Üzletvezetői minőségben. Nincs neki inás dol|ra mint reggel íélhéttöl e3íö"l2''söi i ófálg Is/ intézze az á2tóÉi''tígyetó^^ áml felkerül, A jtannka néni riehéz, dc ennyi Időt <&ik talpon lenni Is elég fárasztó még áz állatnak Is. hát egy öreg eiotíémek.
Gyakran halljuk, hogy Időről I-döire' hoznak áJIatvédö törvénye-ketVamelyek megvédik az állatot a'^kíhzájstől, kegyetlenül megbün-i^Ük 'ítl^ tör-ványt^tó hoztak már, csak az a Mhöúis^, hogy, azt a munkaadók "áéía tartják be. csak abban az e-hétben, ha. a munkások szervezve váhaak. Itt pedlg^ nincsen szervezet, Ijgy fordul elő, hogy a „mun-'MsyéáŐ" törvényekkel bővelkedő i!éQlbkratikús Kanadában'napi 16-ÍS dm mtmkaidö mcúett, méig va-é^ináp eincB'vlticnö, holott nemcsak a valláéps irodalmakban, de a kánadáí törvénykönyvekben szc-féptíi müxt törvényes munkaszái-nét. Azonban nálunk csak a gazda tírtía^ be, 6 a tőrvénytisztelő jó valláetó émbér. Igaz 6 hétközaap sem ííölgjbzlk.
A fizetés 35 dollár. Ebből tartja az öreg üzletvezetőt a családját, aki Torontóban nyomorog, hárman kell megéljenek a 25 dollár-b<51, két lánya és a lelézége. Ilyen körülmények kergetik az íf ju iá' nypkat a korai prostutlcíóba, akik 3 nyomortól akarnak szabadulni, éa chben való törekvésükben íut-nak a mai túrsadalom fertőjébe.
Hiszem, hogy nem zokáíg nézi a muokásság az ilyen állapotokat.
A moszkvai „Pravda"-nak szik-ratávimtot killdött az ésaaksarki táborból Papanin, amely beszámol a lapnak a kövelltezőkben:
Az utóbbi két hétben szél-csendes IdÖnk volt. Eímlatt szél-mótortelepünk nem dolgozik. Nehogy akumulátorainak klmc-i-üljcnek, kénytelenek volVank cnerglatakarékoskodás céljából megszorítani szlkratávlm-taink gyakrabbl küldését és lehetőleg csak az Időprognozisok közlésére szorítkozunk. Jégmezőnk úszása úgyszólván teljesen szünetel. A meleg időjárás következtében a hó erősen főienged. A jégmezőkön egész tavak támadtak, amelyeknek szV getein helyezzük el készleteinket. KözveUenUl sátrunk bejárata előtt félméter széles és «-gyanllyen mély vad patakocska rohan el. Ezen patakocskOn mindenesetre siettUnk kipróbálni uszö szállító eszközeinket, nevezetesen Összehajtható vászon i's felfújható gumlcfiönakjaln-kat, amelyek egy-egy tonína tehervitelre alkalmasak — e-gész flottánk kitűnően bevált. Patakunk egyébként helyenként olyan mély, hogy evezőrúddal nem értünk feneket. A patak tekintélyes mennyiséggel, szaporította Ivóvízkészletünket és igy sok tüzelőszert takarj, tunk meg. Az olvadás előtt u-gyanls Ivóvizet a hó megolvafiz-tásával szereztünk. Mindezek ellenére már torkig vagyunk ezzel a patakkal és tUreímctle-
í^a E ^ E S S i EM
A KOZMETIKUSNÁL.
— Mondja, doktor úr, mit coi-náljon az ember, hogy a keze bőre fehér és puha maradjon?
— Lehetőleg semmit
SZÁMTANÓRÁN
A tanító kérdi Mórickát, mennyi kétszer kettő?
— Kétszer kettő — öt— mondja Móricka.
— Micsoda? Még azt sem tudod? Mars az ajtó elé!
Mtóricka szomorúan áll az ajtó előtt, amikor mcgé'rkezik egy későn jövő osztálytársa.
— Te miért álláz Itt?
— Mert a tanító úr megkérdezte, hogy mennyi kétszer kettő és én nem tudtam megmondani.
— Na hallod? Kétszer kettő az négy!
Mire Móricka Ijedten elkapja a barátja kabátja ujját.
— Akkor be se menj! En már ötöt ígértem neki, mégis kidobott.
hogy a gyémántot olvasztani, sem más anyaghoz forrasztani nem lehet?
hogy egy fontnyi súly felemelécé-hcz 10.4 köblábnyi héliumgáz szüksége.'? ? hogy egy tonna papír elöóllítása
közben 25 gallon vizet használnak cl?
hogy az amerikai gyártmányú autók JövöévT szenzációja az automatikus kapcnolóUészüVék fog lenni?
hogy a NAP felszínének hőmérsékletét^ a tudósok 9.000 (Fahrenheit) fokra becsülik 2
hogy egy egészséges eüiber nagyobb súlyú levegőméi tnyleéigct használ el naponta, mfcat az általa naponta elfogyasztott táplálék súlya?
vontán. Nem mésszé az Idő a végső leszámolásra.
Solek AndrúB Cedar Harbour, <Ont,
nUl várjuk a fagyos Időt. Ki-próbáltuk kíJyháinkat és petróleum lámpáinkat Is, ktlünően fölmelcgillk sátrunk levégŐjiH. A továbbiakban beszámol a Pravda az „Eazakl-sarkl állonulson son" dolgozó Papanln. E. Krcnke). P. Sirsov és E. Pcodov jclenté.^cl-röl az UBZÓ jégtáblán juUus hó folyamán végzett m'jnkálatairöl C3 megfigyeléseikről.
Megtudjuk ebből, hogy május hó utolsó tlz napjában állomásuk dé U Irányban,, a Örccnwich-délkör i-ráhyába úszott el. naponldnt négy tengeri mérföldnyi > átlagsebesség-Irel. Az elvonulás iránya júniusban és júliusban la ez maradt, dc az üszáa átloj; sebessége lecsende.so-'
dett napi egy és fél tengeri mérföldnyire.
Június folyamán a déli tábor légvonalban.30. júliusban pedig 40 tengeri mérföldet tett meg. Ezldö-sscrint a 88 szélességi körön vannak. Rendszeres megfigyeléseik, amelyeket o kit hónap folyamán végeztek, beható képet adnak a ezél és tengcráramlás befolyásáról Jéffmezöjük úszásának törvényszerűségeire.
A légkör átlaghömérBéklctc a Sarkon júliusban 0:2 celzlus fok volt a zérus fölött, a legnagy<»bl) hőmérséklet 1.7 fok n zérus fölött, a legalacsonyabb 2 fok a zérus n-latt.
Július végén a 40 centiméter vastag: hótakaró teljesen megolvadt, a ^gmező hullámos felülete clőtárul a jégbalmok között Ui-vakba gyUlt ö-sszc az olvadt hó. Az utóbbi napokban a jég olvadása a-lábbhagyott.
JuIIUK első felében több napon át gyenge felhőzet borította az c-get ,a hónap második felében úgyszólván állandóan bórus volt az i-dö, gyakori köddel és esővel,
A hónap folyamán a aarki állomás lakói ötször mérték mefi: a tenger mőlyaögét, aincly áz út folyamán nagyobbodott. , .
Az óceán mélységo elérte a közel 4400 métert.
Az egyik mérés során 250—600 méter mélyséfeben atkintl' crcdotü moleg áramlást, állapítottalt meg, amelynek hőfoka valamivel a zérus fölött volt. A 7m méteres mélységben a hőfok közeledett a zérushoz, a nogyqbb mélyeégben a meleg csökkent és a 2500—3000 méter mélységben 0,84 fokra szállt le a zérus alá. Még mélyebben azután újra emelkedett és a fenekén 0.2 fokital lett magasabb,
TALAUiOZAS AZ ÉLETTEL
Július utolsó tlz napja folyamán a tengervíz fcLsö raegelben a tengeri uszó növényzetnek, a növényi plaktonnak figyelemreméltó tömegét észlelték.
Srdekcs volt az egyik jégmező sárgásvörös szlneződése, amit mikroszkopikus klcBÍnységü algák okozták, J'ullufi folyamán a sarki állomás lakói négy sirályai találkoztak, majd augusztus 4-én egy anyamedvét láttak, játszadozva kőt kla bocsával.
Augusztus első napjaiban a sar-kl tájakon végre újabb szeles n-i-pok következtek, A szélmótor teljesen kikészítette az állomás ak-kumlátoralnak a töltéset. Ez aztán lehetővé tette, hogy az állomás rádlókczclöje, B. Krenkel újra fölvegye a kapcüolatot a rövld-kumulátorainak a tölté.'sét. Ez az-között az utóbbi napok folyamán kétezer íb talált kapcsolatot egy honolului rádióamatőrrel, A honolului amatőr aggodalmát fejezte ki Krenkel előtt, hogy félti az expedíciót a fokozódó olvadá-ítói éa a Jégmező elusZísától .Krpnkol biztosította öt, hogy az északaar-kl tábor lakói teljes biztonságban vannak. Egyébként az idő lohUlt, a levegő hőmérséklete elérte a 2 fokot zérus alatt.
i
LEGJOBB—LEGGYORSABB —
.......
KAB£LD0 25 CKW ~ GYORSKABEL 35 CENT!
9 ■
HOZASSUK" KI CSALADUNKAT, MEPJyASSZOWYUWfCAT.
A' BEVAMDOHLASI 'EBrCEDÉLYT, PERMITET ■ KiESZKJóZÓÍ^iSK.
INDEN sikeres K-ampá-nyunk—- de főleg íl Munkiiő kampányai — után, elkeseredett támadást iutéz ellenünk a kuvasz sisereha-da. Most uji-a ismétlődik a régi nóta, figyelmeztetik a magyar egyleteket, hogy vigyázzanak, moit a kommunisták be akarnak furakodni és .szút akarják robbantani.
Hogy hol, mikor é& mc« lyik egyletet robbantották fel a kommunisták erre nem tud példát hozni, de ha a-karná megmondhatná, hogy liúnyszor próbálták a reakció által szétzüllcsztett ma-gyai-ság egy.ségeit Összehozni. A koranuuH.sták még nem robbantottak szét magyal* egyleteket, de hogy a papok egyházakat romboltak, an*a elég bőven van példa; hogy polgári egyleteket denunci-áltak a hatóság előtt erre Í3 van példa.
Mindenki megtudhatja, aki akarja, hogy a református egyházat Windsorbati nem a kommunisták szaki" tották széjjel, ahol hiost két reformátu.s egyház működik. Azt is tudja mindenki, hogy az ottani magyai* Kanadai Polgárok Klubját nem a kommunisták akarták széttörni, hanem a papok, amire 19.'Í5 ö.szén elég világosan rámutattak ei;y windsori népgyüléijen. Bé* keváron .sem a kommunisták miatt szakadt ketté a bapti-ta egyház. Ofihawáu sem a kommunisták rombolták szét a református egyházat. Lehetne ezt .sorolni nagyon .sokáig.
a; liazafias, megmozdulások is az egyeiiet enség miatt, a ilegtöhb,ször botrányba fulladtak. Nem egy zászlószentelés után- lett hosszú ideig tartó vi.szálykodáB a kíílönböző városokban. Hányszor volt elkeseredett ellenségeskedés egy - ejjy ; )ap megszökése után, ami-tor a becsapott hívek á még inkább becsapott jótállót vették felelös.ségrc ? A Jus-tice for Hungary akció után kik csinálták a botrányt? Szintén papok és nem kommunisták. Könyvet lehetne erről írni, aminek bátran adhatnók a llKAKCIó ERKÖLCSI BIZONYÍTVÁNYA címet, vagy pedig HORTHY BÉRENGEINEK TÜKRE. Ennek a könyvnek egész biztos lenne olyan keletje, amirc a magyar könyvpiacon nem volt még példa.
FVE azért .ők nem szűnnek ^ meg a mások szemébe-ni szálka kereséssel, amit úgy is értelmezhetlínk, hogy a munká.sok szálkák lettek az urak szemében. A szálka pedig a sok keserű könnytől annyira megdagadt, hogy veszélyezteti az urak letét, de a keserű könnyet a nyomorgó munkásanyálc és gyerekek hullatták. Az urak pedig krokodil könnyeket potyogtatnak n füstbe ment j'ózsás terveikért, de nem a munkásság bajaiért, amelyért olyan kellemes hangon tudnak ékesszólóskodní, hogy a szegény becsületes, ur-tiszteletre nevelt munká-,sok bedűlnek sók esetben. Azonban mo.stanában az é-ke,sszólás kiment divatból ő-kigyelmeéknél is.
Ujabban a kuva.sz az a-merikai reakció egyik szemefényének liímler Mártonnak, az amerikai magyar' bányászokat fosztogató himpellérnek „Bányászlap'-nak csúfolt sajtószennyéböl kiollózott cikkét kanadaivá gyúrva vetélte papírra. Ebben a míuekhívjákban csápkod i,mindenfelé" és mégis csak félnek. Leszedi rólunk a keresztvizet, nem szűkölködik a reakciónál ralítáron le%'ö jelzők osztogatásában. De van elismerő szava is a \ számunkra. Bevallja, Hogy jó munkát végeztünk. ;Hjr-deti a készülő naptánihkat, ami íízép és kedves dolog, köszönjük kedves Bácskai ;
űr. v:y^':^->:;V-'vvg:.:'-r •
írjatok incu minden hcnnetckcS, É« tlatö és a telepetek körÜJ tör- , ,
I
1
5
r I
■::m
I