>' - .í\ ■■: íi "ti, ,v, >. . f;, V     i'; "C ' !5
^ 1", -Ti bi) ,■; N     ^: .x A -f; v ?^ ,^
• "-A "> ' M A " M f: w ;s ,, •
/I  n "I . .. ti r-'i Ili J   . .
bi- ÍT . O
g t-l^: I « ^ ü n M ^ ^   - «   E!     i S   ^ | S
J'Lv'-^.:A'^."     ^ "        " -Si » " !^ ■^í' S.^! a g. ^ -^^ ti
-iá
KI
«l.ijn>í)toii íi JHP«'í!i|t niníialívilbiui. Sk;;-^OnyimiluT calllt'l papnnlc hziUUAIc - « 0 Hzabml.iilíih'u'co.'j lott a a i'orractaliiüi-rok ^JltMí \» az oIhOU ItözíUt volt. Sz--ííónyonibcr iiutUcl a ilua papi Javadalmait iiíOMClcípolt calllogtaltAk a gyeick-embor'eaomo oló - . a ö n íomidalmArok Dioliöz, rügüa utjíln hnliuit. VécUo éa 6-pltotto a miiBynr Ifjumunkáa ozi-ekkol együtt Vtlrüa Budapoatot a a bukás utdn 6 íh hontalanná vdit.
Do hazAt nyort mógi3. A rabszolgn-tartdB Bzollcmo nemzetközi, do a nőp-jnllUök ezabads&gvdgya is hat&rtalnn. A Ruhr-^bilityAkban   kalap&ccsal   és csft-Mnnyal korcoto itcnyorőt a nóhal kJs-Slmnazlattt b ktinyvkoreskedöaegöd. do , ■ugyanakkor az aknik Izzó'mélyén, a kapitalista Járomban verejtékező német prolotArok szivét s ogyát la megkopog-. totta Igaal forradalmAr köazöntéssol. A némot prolotdrazlvok a agyak la hamar megnyíltak a magyar szabadságharcos fharcbarcndozö hívására. '    1021»bcn  a vllágoaabads&g tövárosa Jattía vondéBÜl hűséges, fiatal ílAt, okV hamarosan vlsszaforöíult Európa rabfclo . íolé. Négy évig ezodcgotto s fogta ösz-szo néháhyadmagávál a fehértci-ror ál-■ tol ezéttapoaott forrodajml erök raarad-i. vAnyszúlalt, . molyokhoz  a  kis gárda ,,aogyazorU, uj hadosapatokat teremtett. 1027-bon rázuhant a börtönajtó. 1931-•bott tárult csak fel clötto. Pihenés nélkül Alit megint forradalmi munkába. S \ijva eljött Moszkvába. Most már ö a KMP Komlntornbcll képviselője. Vas-. líéazol látott hozzá, hogy pártunk el-Jcnsögoktöl megzilált a míígfcrtözött soralt megtisztítsa.
Sállal és Furat elvtársak mártUlunia után ő áll «z otthoni harc egyik clűrc-toltabb őrhelyére. UJra rendőrkézre került. A véraaomjna magyar reakció már na altasztófa kötelei közé dugta ezt a toUségca fejet, do a magyar dolgozók lelhöwllUü tiltakozása a a vllágszollda-rltA.>< áradata megakadályozta a Sállal-Pürat   dvtáiíiakon   elkövetett ga;:ÍMt
I
Kovid betegség után, augusztus (J-án halt meg Moszkvában, a Botkinaki-kóvházban POLL Sándor, a Kommunisták Magyarországi Pártja központi bizottságának tagja és a K.M.P. képviselője a Kommunista Internaéionáló Végrelíajtóbizottsagánál.
Augusztus 7-én barátai és harcostársai kis körében elhamvasztották. A nemzetközi Agrárintézet dísztermében felravatalozott hamvaitól augusztus 9-én búcsúzott a magyar emigráció és a K. I. funkcionáriusai. A K. L Végrehajtóbizottsága nevében Florin, a magyar emigráció nevében Karikás Fi-igyes tartott ravatala fölött gyászbeszédet. A forradalmárok temetőjében Gergely Sándor búcsúzott a nagy forradalmártól- akinek inárványurnába zárt hamvait a teilíetőfal egyik fülkéjébe helyezték.
Itt közöljülc Gergely Sándor vak magyar iró búcsúztatóját:
megismétlését.
UJra négy és félévi börtön! S amikor szabadlábra került — a rendörkopók é-bcrségét kijátszva megint csak posztja-. ra állt. Néhány hónapos munka után , uJra Moszkvába iSrkezott a a moszkvai magyar emigráció eleven, egészsőgeö e-rölt kezdte az otthoni nagy erővel kibontakozó népi arcvonal számára összefogni.
Pártépltö nagy munkajábAtí ragadta el a halál. Vas Idegzete^ nagy szelleme, Jó BZlvo s törékeny, meggyötört teste ösz-azeomlott.
Búcsúzunk tőled!
Búcsúzunk tőled Poll Sándor elvtársam, barátom, pártbéli apám. Bucsaizom tőled nzok nevében, akiknek a kezét te fogtad meg először, hogy a szolgaság nyomortanyáiról a szabadság földje felé vezesd őket. Búcsúzom tőled azoknak a sokaknak a nevében, akiknek a szemét te nyitottad meg először, hogy látva lássanak.
Utolsó utadra idézem néked az alkonyati pesti uccákat, ahol kopók hada szimatolt vítánad. Idézem néked a Ugoti hársakat és virágágyakat, amelyeknek csodálatos Illatjára alatt oltottad belénk a ml üldözött tanainkat. Idézem ne-Itcd a szépséges Hűvösvölgy s a Zug-
liget bükkjeit, tölgyeit, amelyeknek rejtett árnyékában olyan gyakran hallgattuk okos szavaidat. Idézem neked, mert nagyon szeretted, ezt a ml szép Budapestünket, amely valaha bennünket u-rdlt, de omclynck mostani porkolábjai izenként szaggatták meg a te szép, hősi fiatalságodat.
Leszünk Poll Sándor elvtárs.
Mi, akiket a gyáróriások gépel mellől, az ópltöállványok alól, a hivatalok odvalból, a redakciók csendjéből s alföldi nagy kubikostanyákról te is kiemeltél s szabadságharcossá neveltél, ml továbbéljük a te nagy hitedet. S általunk élsz majd a magyar dolgozók szabad földjén halhatatlanságot.
Idézem szavaidat Is Poll Sándor elvtárs. Alig egy hónapja, amikor mondtad. Híre Jjött, hogy Spanyolföldön a sok hösihalált halt magyarj szabadságharcosok sorába beállt Zalks Máté elvtárs Is. Akkor mondtad a n^sllygó gyermekajkad megvonaglott, dmlkor mondtad: temetünk, elvtáream, egyre temetünk. Löwy, Sállal, Fürst után egyre dőlnek ki a sorból.,. Komját, Hamburger, Zalka s utána Tarr Imre ... do sok, de nagy munka vár ránk helyettük lg.
•S most te Is elmentél. Elhagytad a liarcarosan   diadalmaskodó utolsó ma-
gy.-ir fazabads.-islmrc nney clüc3SivtAro::íi.-salnnlf n Iiatiirontulra aaorltott uj kiii'u-úalt. A Dó^isíik, Szogcdlnac Pérók, Kíízo -Tamások, Petőfi Sándorok, Táncsics Mi-l:áIyok seregeinek, a:: utódai, ml, lehajtott íövcl búcsúzunk tolod jóbarátunk, scregnagyunk: Poll Sándor.
Elhoztad nékilnk az örömös hlrti hogy mór talpra áJl s tápászkodik s egységes népi arcvonalba áll a dolgozó magyar nép a rabtartók ellen. Elhoztad a Szovjetek szabadföldjén fészketvertek közé a népi front harcosainak gyözelembiz-tos hitét és bennünket Is hazaváró forradalmi üdvözletét. S most azoknak a nevében is búcsúzom tőled, akiknek a követe voUál.
Jó és szép volt élni véled, ha el is rabolta tö:ünk életed nagyrészót ellenségeink börtöne. De te akkor ia, tömlöcöd négy fala közt is velünk voltál, akkor is pártoddal voltál. Mint mindig.. Halálodig.
, Elhaló utolsó akaratod ia a párté volt. Haroostársadj börtönbéli cellatársad ö-lelő karjai között suttogtad: koma, maradj meg a pártnak... pártunknak... Fogadjuk néked tanítónk; barátunk, pártbéli apám: utolsó szavad másíthatatlan parancs nékünk: vagyunk és maradunk hűséges katonái a Szovjetek bolsevik pártjának a a Kommunisták Magyarországi Pártjának Is!
Gergely Sándor
■essssssEsssssnanaBBBBssssssssscsasaSBOBa
A KASPI Tó LASSANKÉNT ELTŰNIK
A moszkvai tudományos akadémia tudósai bejelentették, hogy a Káspl tó szintmagassága állandóan csökken. Az utolsó 100 év alatt ez a csökkenés teljes egy méter volt. A csökkenésnek leg-elsösorban a nagyarányú párolgás az o-ka, amelyet a Káspl, tóba ömlő 300 kisebb-nagyobb folyó sem tud ellensúlyozni. A tudósoknak az a véleményük,hogy a Káspl tó lassan, de biztosan eltűnik majd a föld színéről. (Ha csak valami szovcjtcsoda nem történik.)
L
Ar.iny János, a legnagyobb epikai (elbeszélő) költő. 1817 március 2-án született Nagyszalontán. panisztszUlőktöl; 1882 okt. 22-én halt mog. Tanító, színész, majd jegyv.ö lett. A szabadságharc alatt nemzetőr volt, Vas Gcrobenucl együtt szerkesztette n rainlsztéri'am néjplap-ját. a Nép barátja-t. A bukás után hazamegy, de a Jegyzői állását nem kanta vissza. 1851-ben a nagykőrösi főgimnáziumra hívják meg tanárnak, nhol 18ÖO-ig tanit. Ezután Budapesten él, mint a Kisfaludy-Tár-<íH'=.'l" igaztratója, a Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú szerkesztője, 1865-79 a Tudományos Akadémia titkára, főtitkára. Aztán sokat betegeskedik. Karlsbadbim is jár gyógyulás végett.
TOLDI-jával 1847 cUV.én megnyeri a KisfaUuly-Társaság pálya-iHyW Petőfi és Tomp.i barátságát. A pályázatnak megfelelően hőse egy '■'V nép ajkán élő történeti azcmély'.', kinek históriáját három évszázad-dal előtte llosval Selymes Péter. nag>'idal tanító m.ajd yándorénekes. ^yintén feldolgozta o elmen: Az hiies-nemes Tholdi Miklósnak Jeles csolckodetoU-öl é^ bajnokságáról való história. Arany az énekek elé t'-j Í2 somi jelzi, hogy mennyit adott neki Ilcsvai örökségül.
r  "Mostan emlékezom az elniuU iiU^kről. AnvlmuU Időkben jó ThoKll Miklósról..."
lUx>val
Wlnt. ha pásvstor tUi: ég őszi éjszakákon^ Mv.'ss;',lröl lobogva tenger pusztaságon: Tvíldl MlkUSs képe ugy lobog fol niMtom Majd kllenez-tlzeinber-öUö í\gisé,i;bei\. \     Rémlik, mintha látnám termcto:* r.övés<.H. Pusztító cíatAban s7A\lfa-öklolését, Halhmám düböi-gő hangjait szavának.
KU ma képzelnétek Isten híuagjának.
í
liíz volt ám ass ember, ha kellett, a gáton, Nom terem ma pái'ja hetedhét országon; Ha most íeltániadna a oljöne közétek. Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem bírnátok súlyos buzogányát. Pnrlttyakövelt, öklelő kopjáját; Kihűlnétek, látva rotjenetes pajzS{\t, '1Í9, kit a csizmajiln viselt, sarkantyuját.'
11 i ELSŐ ÉNEK
"Nyomó rudat félkosévcl kapta vala. Buda foIé assal utat mutatja vala."
l!o»vui
S!g a napmelegtől a kopár szik sarja. Tikkadt szöeskonyAJak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tora közt kolöbejj, Nlncg tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák liűvösőben tls tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hely, pedig üresen, vagy ftllg r.ikottan, Nagy széniis szekerek álldogálnak ottan.
ösztövér kútágas, hórJhorgaa gémmel Mélyre néz a kútba a benne vizet kémei: Óriás szúnyognak képzelné valaki, Mely az öreg földnek vérét most szíja kl.
Válunál az ökrök szomjasan delelnek, Bögölyök hadával háborúra kelnek: De felült Laezkó= a béresek nyakára Nincs, kl vizet merjen hosszú csatornára.
Kgy, csak egy legény van talpon n vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen; Szörnyű vendégoldal »v>ng arassos vállán. Pedig'még legénytől] sem pcbelyzik állán.
Széles országútra messze, messze bámul, Mintha más mezökre vágyna c batárruU Azt hinné az ember: élö tilalomfa. Ütve "általutnál" egy csekély balomba.
Szép öcsém, miért állss ott a nap tüzében? Ládd a többi horkol boglya hűvösében; Nyelvel a kuwsa ia földre hengeredve. A világért slnca most egerészni kedve:
Vagy soha sem láttál olyan foi^ szelet. Mint az. aki mindjárt megbirkózik veled, Es aa utat nyalja sebesen baladva, Mlntlia füstokádó nagy kémény szaladna?
Nem Is. nem is azt a forgószelet nézi, Molj' a hamvas utat véges-végig méri: Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél.
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
Bs amint sereg kél szürke por ködéből, Ugy kel a sóhajtás a fiu szivéből Aztán csak néz, csak néz előre hajolva. Mintha szive-lclke a özeittében volna.
"Szép magyar leventék, aranyos vitézek! 'Jaj bs keservesen, jaj be busán nézlek. Merre, meddig mentek?  Harcba? háborúba? Hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba?
Mentek-e tatárra? mentek-e törökre? Nekik jó éjszakát mondani örökre? Hej! ha én is. én Is köztetek mehetnék, Szép magyar vitézek, aranyos leventék!"
Ilyen forma Toldi Miklós gondolatja. Mely sóvárgó lelkCt mélyen szántogatja; S amint fő magában, amint gondolkodik, Szive bubánatban összefacsarodik.
Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja, A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja; S mig ö béresekkel gyűjt, kaszál egy sorban, (jőgösen henyél az a királyudvarban.
Itt van immár a had, Laczfi nádor hada. Itt kevély hadával Laczfi EJndre maga: Délczegen megüli sárga paripáját, Sok nehéz aranyhim terheli iHiháját;
És utána nyalka, kolcsagos legények, Tombolva alattok cifra nyergü mének: Nézi, Miklós, nézi, s dehogy venné észbe, Hogy a szem is fáj az erős nézésbe.
"Hé, paraszt: melyik ut megyén Itt Budára?" Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra; De Toldinak a szó szivébe nyilallik. És olyat döbben rá, hogy kivül is hallik.
'Hm, paraszt én!" emígy füstölög magában, "Hát ki volna ur más széles e határban? Toldi György talán, a róka lelkű bátya. Ki Lajos királjmál fenn a tányért váltja?
Cn paraszt? én?" — Amit még e szóhoz gondolt, Toldi Györgyre nogy szörnyű káromkodás volt. Azzal a nehéz fát könnyedén forgatja. Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkczével. Mutatva az utat, hol Budára tér el, S mintlia vassá volna karja, maga válva, Még csak meg se rezzen a kinyújtott szálfa.
Nádorispán látja Toldit a nagy fával. És elámul rajta mind egész hadával. "Ember C3 magáért". Lacsfl mond "akárki; Nos flOli, birokra, hadd lássuk ki áll kl?
Vagy ki tartja ugy fel azt a hitvány rudat. Amellyel mutatja e suhanó az utat?" Szégyen és gyalázat: zug, morog mindenki, Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
(FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK)
distá\
A, I-:e-:::.t.közi Brigádok tengerparti ÜQÜIöjéDck Du:-ul,a (elesett anarchista) elvtársról clnevcnclt pavilonjába uj lakó érkezett. Fiatal,, harmüicegynéhány év körüli, délvidéki tipua. VUlogó fekete szemek, de kissé fáradt vonások. Nap-barnitotta prca crö3 karakterre vallott. Térdigérő lakkcsizmáit a szubtróplkus, nagy hőségben kissé nehézkesen emelgette. Ilyenkor halkan megcsendültek sarkantyúi. Nyaka körül pedig piros selyem sált viselt.
Három arany sáv jelezte századosi rangját s egy égő aranygolyó tüzér beosztását.
A szobába belépve, hangosan bemutatkozott, majd a számára kijelölt helyet elfoglalva, fáradtan végigdőlt az á-gyon...
Csak nehezen Ismerkedtünk. Franciául csak törve beazélt s ázt is valami furcsa délvidéklesen ropogtatva; mindjárt é-szrevettom, hogy caak olasz lehet.
Másnap már együtt mentünk kl a tengerpartra. A napsugarak tüzes kévéitől övezve* terültünk el a homokos parton.
Ki és ml lehet s mi vethette ide közénk ezt az embert? Kíváncsiságomat csak alig türtőztethettem s ö meg makacsul hallgatott...
Gondoltam, legjobb lesz, ha először én kezdem meg a gyónást. Szokásos böbe-szédüségemmel már cl is kezdtem. Mondanivalóm épen elég volt, hiszen elég mozgalmas a felettébb izgalmas volt az életem.
S tényleg sikerült kiugratnom a szöget a zsákból. Eleinte csak érdeklődéssel felkönyökölt, majd meleg, mélyreható tekintetét belemélyesztettc az enyém-bc. Aztán több kérdéssel zaklatott.majd .-".elcntöségteljesen elhallgatott. Azonnal észrevettem, hogy most rajta lesz a sor.
Behunyt szemekkel hanyatt feküdt a napon. Majd lassan megnyíltak ajkai a szaggatott hangon szólott:
— Nem munkás család sarjadéka va gyok. Sőt többet mondok. Régi olasz nemesi család fáradt Ivadéka, aki uj u-takat keres...
— Én ia tudtam még valamikor lelkesedni. Apám Mussolini egyik Icgben-fentescbb embere s mint az X--1 ország olasz nagykövete, ugy neveltek engem, hogy a Duce egyetlen egy intésére kösz lettem volna vakul a kútba vetni magam.
— Nevelkedésem teljesen megfelelt környezetemnek. Balllla-vezetö voltam s a római katonai akadémia pirotechnikai (tüzérségi) ....osztályának kitüntetéssel végzett növendéke.
Elhallgatott. Tekintetének mély tüzét végighordta a huűámzó tenger felületén majd a láthatáron cirkáló hidroplán nyomába szegődött.
Én, mitagadás, meglepetten, lassan elhúzódtam tőle. Valami hideg borzongás futott át rajtam, amit ö azonnal észrevett.
Hirtelen lendülettel talpon termett a meleg hévvel gesztikulálva szinte kiáltozni kezdett:
—• Vak voltam sitt előtted elvtársam szégyenkezemMca culpa, ugy verem a mellem... Köpjél szemen, de ne Ítél, cl engem.
Aztán lecsillapodott s egész elváltozott hangon folytatta:
~ Az abesszíniai háborút a Icgna-gyobb cxtázlssal köszöntöttem. A íasiszr ta éra több mint egy évtizeden át túlfűtött, dinamikus erőinek olasz vllág-impcrializmusba vetett fanatikus felbuz-. dúlása lett úrrá felettem. Róma és a nagy római impérium mákonya ülte meg a lelkemet Megfeledkeztem időről és térről 8 alig vártam a pillanatot, hogy elsők közt behajóztassanak az expedl-^ ciős sereggel.
— Ethlóplában kaptam meg az első kljóraniló leckét. Képzelje el a legmodernebb haditechnika főpróbáját nádfö-deles sárvltyillók egyszerű és primitív lakói felett. A magasröptű Capróni gépek porrá, füstté és romhalmazzá tették akLs falvacskákat s a pilótától senki sem vehette zokon, — mert nem látta — hogy a pár ócska puskával felszerelt harcosokat, a gryermekek és nsszo: nyok ezreivel egjrtitt, véres huscafatok-■ ká szaggatták széjjel: s mindezt csak
"ért, mert egy szabadon élni nkavó, nemzet nem egyezett bcla rabságába.
— Ennek tudatára persze csak fokozatosan jöttem rá. De a .hatása annál kijózanitóbb volt: különösen, hogy a szabadságát elkeseredetten védő bennszülöttek hősiessége egyenesen csodálatba ejtett. Én azt hittem, hogy a háború egy hősi eposz s helye'tte csak azt tapasztaltam, hogy a, legmodernebb gyilkoló gépszerszámok iszonyatos hus- és ceont-töröjc az... Hiába itt a hősiesség, hiába itt a felsőrangú elhivatottság; igazság vagy gazság: itt ,a. győzelem azé. aki magasabbfOku technikával és kőkemény szívvel rendelkezik.
—A kegyelemdöfést azonban Idfeáim megtorpanásában akkor kaptam, midőn háború befejeztével, egy bennszülött leány Iránt érzett   vonzódásom rtilatt kegyvesztetté lettem...
— Nehéz volna azt elbeszélnem,'micsoda tortúrákat kellett kláUanom, mig le nem vonva végleg a konzekvenciákat, menekülnöm kellett.
— SalUát, a kodvesemet, már csak bosszúból la magammal vittem s Parisban .telepedtem meg. Itt ért a spanyol események hlro, a mikor megtudtam, hogy Mussolini az egész ethlóplal sereget a szabadságát védő spanyol nép cltlprá-aára küldte: én ia jelentkeztem. Titok-
toi-.'<;:oiu\)i> UcrmheU'k X. c;'.>\'i.\ciihü1, ulti \, u ml^J^^l\lvVumlu^, iv UvröWikón *;i WaUli'vi VAvüllúVoiuVx>u unuaklücjíu ntoi^-
ki))V);\i.;'oUuUa kaloní\ínuk ezabaü
pví^dáuV voleUc Ijíy veméit nolicin szolgálatul Icniii, hotry a loánytvM oUiUleí!;lt-sen ...
Elhallgatott. Hoinlckán kömény redők vonultak fol g fogait,hallható csikorgással összeszorította.
— A guadalajaral áttörésnél' történt. Minket Garibaldiatákat vetettek claö rajvonalba a szemben lévő olasz fasiszta divízió ellen. Csak; látta .volna! Mint uz ördögök, ugy vetettük jnagiínknt ."kedves honfitársainkra": nom csoda, hiszen mindegyikünknek külön-külön a együttesen .is volt valami különleges .leszámolni va-. lója n feketeingesekkel. , Brigheraa elfoglalásánál történt, hogy egy mcneltülö olasz csapatot körülkerítettünk. Én éppen az ütegemet állltct-tamfcl a falu szélén, mikor nagy lárr mára lettem flgyelmcai .a;Garlba,ldl8ták; nagy lelkendczőa között vagy kétszáz olasz foglyot tereltek felénk.
-— Porco dl Dlp, porca W^donntt!,.. mint a jégeső, .ugy pergottsíájukon a íl-nom káromkodás a mltagadáa: apualw-tus csakúgy.döngött a foglyok hátán., .
—. Remegő, kékroyált ajkakkal sorakoztak fel a Muasollnl-hflsök az árok mentén, s ha Idejében bo nem érem ö-ketr bizony mondom, egy sem úszta' volna meg élve ezt a nagy háborua Italan-dot. Nem obesszlnlal bennszülöttekkel, hanem a fasiszta börtönök poklából' szabadult saját honfitársaik Jogoa bosszú-
inlun uljuB loi'lvwiv áldocutul nuiot loöaű..^ molnl kCín'.tUtok i)rll)6kJeikkol,.,
--. Mlnthacüak vlv, ördög ozállottu volna meg az ombűcrlnkct. íVlIAba vciH <ízúp szó, könyörgés, vagy fcnyogütéa. Aa c-gylk csak a füleiket akarta lometélnl, a másik Bokkal egyszerűbben, n. gépfcgy-.vor azalagjának golyói olé azorotto volno terelni őket...
— Itt csak pillanatok ozrcdröszórül lehetett szó. Nom cngcűhottcm mo(j, hogy gyözolraca fegy verőinket Ilyen tő" nyek szennyezzők bo.
— Egy pillanat müvo volt. Hirtelen o» daugrottom a logközolobb álló.fogoly olő B;Olordltottam magam: '
"Aklnpk drága aa éloto.taz volomi dalol", s ráiion<Utottem torkom szalcad-tából a,.'Ocindlora, Ros8á"-ra.
— Csak látta volna vagy hallotta vol-hogy mllyon Jól joraWUoztök móg' a
; íoalBzták m olasfl munkássáf^ {orradal« ml Indulójára: Mussolini koliott volna oda, hogy ozt konototdlja...
Előttem őppön egy foltotoazakűllaa marcpna alak ordított torka oga^kadtá-böl a csak'm6at Villont át htrtolon as
.agyamon, hogy blsíon oa (Sn kodvoo X. barátom: az othlóplal höa, aki Salllfi-
: mat oly gyalázatos módon mogbccotolo-altotto..»
•-- Do aa arcok már olonyhUltak kü» rűltíttcm. A szomok különös tUzbon égtek, a rtom vólt különbség moatan gyözö és legyőzött között...
. SZENES OYOROV:
Az augusztus 7-lkl mellékletből olvastam Igali Béla riportját, amelynek cl-mo "Sajókaza, a rothadó szénaboglya alján." A riport elég élesen feltárja az ottani reménytelen állapotokat. Én ott születtem, 32 évet éltem szülőfalumban egyfolytában. Az apám közel hat évtl-zeden keresztül volt báró Radvánszky szolgálatában. Most pedig ott van ösz-szetörten, félredobva, mint egy hasznavehetetlenné vált eszköz. A 82 éves ö-rcg emberrel nem törődik senki, mint sok más hasonló sorsúval.
A falunkban létező nyomor egy szörny nek, egy kegyetlen zsarnoknak, báró Radvánszky Kálmánnak tudható bé.Egy néhány példát akarok felhozni a zsarnokról az alábbiakban.
Snjókazán, amely most temetővé és a lakosság élőhalottá van változtatva, virágzó élet lehetne. Van jó búzatermő földje, megterem mindenféle kapás-növényt. Szene, erdeje, szőüöje van. A lapos területein a Sajó kiöntései nagy károkat okoznak Szuhakáló és Mucsony községek határainak la. Egy évtizeddel ezelőtt Szuhakáló és M'ucsony lako.s.-jága gyönyörű marhaállománnyal rendelkezett, amit a sajómenti lapos területeken legeltettek, de ha a Sa.'ó kiöntött, a marhaállomány az ólba.került.
A fentemlltett két község lakossága — az én emlékezetem óta ■— kétszer folyamodott t> minisztériumhoz a Sajó szabályozását kérve, amelyhez ugy pénzbeli, mint természetbeli segítséggel hajlandók voltak hozzájárulni. De báró Rad-vánszky Kálmán ezt kereken megtagadta, nem osztotta a falusiak véleményét. Mivel az ö szava döntő volt, ennél tovább nem mehettek.
Azóta is ritka esztendő, hogy a Sajó legalább egj'szer cl ne öntse a vidéket.
A krompaki vasgyár építése Sajókazá-ra volt tervezve, mert a Rudabányában kitermelt vaskő leszállítása könnyű és olcsó lett volna. A mérnökök ki Is mérték a gyárépület helyét, de gróf Tisza István megtagadta az építési engedélyt azzal a kifogással, hogy a báró birtokából sok elsőrendű termőföldet foglalna .el. Ha a gyár felépülhetett volna, emelkedett volna a munkások életszínvonala 0 környéken.
, Sajókaza hivatalosan Borsod megye .második nogyközBégc. Nagysága magával hozta a váaárengedólyre való Jogos-eágot. Báró Radvánszky azonban ebbe 6em egyezett bele. mert a vásártér egy része az 5 faj lovalnak a nyár) legelőjét foglalta volna el. Azon fajlovaknak, amelyek dögölve kerültek a bányaszájá-ha. hogy most fertőzzék a levegőt. Báró Radvánszky volt a" környék ha-
ladásának guzsbakötője, Dózaa népének éhséggel és korbáccsal pusztítója. Amikor Magyarországon a földosztó bizottság megkezdte munkáját, a földéhes nép várta, hogy mi lesz a. báró birtokával. Báró Radvánszky kijelentette, hogy az ő birtokából nem fognak semmit felosztani, ő nem engedi mcgcaonkltonl az a-pai örököt. Ugy la történt, A világháborúban vitézi előncvct szerzett katonák közül Sajókazáji hármat tudok, akik vl-téztelkct kaplak volna, vagyis arra Jogosultak, névszcrint: Nemes Aladár főjegyző, aki azonnal lemondott ezen Jogáról a báró Javára; második volt a borászának a fia, Mogyoródi János, aki akkor már számtiaztl hivatalban volt a kacolai köszénbánya Irodájában, ez la lemondott a vltéztelekröl. A harmadik Wamóc István földműves volt, akire ráfért volna és meg is tudta volna művelni. Itt azonban csak annyi hiba csúszott be. hogy a közel 2000 hold szántóföldből nem találtak egy alkalmán helyet a 20 holdnyi vitéztclck klKzakltására. A Kok ígérgetést, a Bok ulánjárá-Ht megunva, vitéz Harnóc István h lemondott föld-igényéről, mert Sajókazán nem leitok .siíámára vltéztelkct. így fizetlek ki a háborús hösökoti ilyen az urak ellsmeré-se azokkal .szemben, akik az url érdekekért raag'ukat feláldozva harcoltak, a-miért a népnek csak a pusztulás, a sok halott, rokkant, hadiárvák és özvegyek milliói Jutottak.
Az apámnak Járó kommcnciós földet én kapáltam. A báró a caclédjelnck és a falu Hzsgényelnck a munkájukért haflz-nálatra adott földet a Sajóhoz közel nz alacsonyállású földeken, vagy valamelyik hegytetőn adta. Ezen földek azántá.'íát minden évben a legutoljára hagyták. Sok. fizor megtörtént, hogy a faluslak saját földjükbe vetett ültetvényeket már kapálták, amikor a báró cselédjei és munkásai az ültetéshez kezdtek. Ha a 3ajó kiöntött tavasszal, várni kellett, oralg a víz lemegy a földről. Akkor kétbarázdáa ekével asztalnagyaágu gyepet forgattak föl, amit a nap betonkeményre ozárl-loll meg. A szegény lerongyolt cscléd-és munkáscsaládok egész nyáron keservesen kínlódtak a mcgmuDkálással, köny nyes szemmel és hólyagos tenyérrel.
Egy alkalommal — az évre pontosan nem emlékezem -- három kilométer tá-volságrro, Szuhakáló határa mellett volt a kukorlcaföldűnk. Délutáni váltásban dolgoztam a bányában, délelőtt kapáltam 12 óráig. Ekkor elindultam hazafelé, hogy délután a bányába menjek dolgozni. A kukoricaföldröl ahogy az országútra értem, egy lamcretlen hirl emberrel találkoztam, aki a júliusi me-
legben kigombolt ingnyakkal, a kabátját váliravctvo közeledett felém. Perflzo én Igyekeztem hazafolő, do az Illető mofj szólított a amikor látta, hogy nom hederítek rá, utánam azaladt éa karonfogott.
— No fél<|0n, én nem vagyok dótok-tlv — mondta barátságos hangon — beszélni szeretnék magával. A báró űrről akarok beszélni, azt, amit még maguk nem tudnak. Tudja-e, hogy a báró birtoka miért nem körül fclosztáara?
— Honnan tudnám — fcleltora neki. —, Azért, mert ő a Magyar Nemzeti
Bankból onnyl pénzt vott fol, .amennyit a birtoka őr. Azt a pÉnzt ö Svájcba aranyértékben hclyozto cl, ugyhogfy amit a svájci banktól kap kamatot, azt a Magyar líemzotl Banlmak fizeti, Jgy a birtoka a bank cllenörzőso alatt áll. Azt hiszi — folytatta beszédét az Idegen —, hogy talán azamáraágot boazélek? Maguk azt sem tudják, hogy egyetlen éjszaka hót láda.aranyat vittek olrojten!,, két fcgyvcrta ör klaörotővol, akiknek áz volt a parancn, hogy ncmcoal< azt, aki megtámadná, do ha valakivel véletlenül találkoznának, azt t4 Irgalmatlanul lelőni. ;
-~ Rémmoaónck aom jó, amit az u? beszél — mondtam az idegennek bosz-Bzuaan őa azzal faképnél hagytam, hazasiettem, hogy munkába mcheaeek.
Másnap eszembojutott az aranyról mondott mese, feljcgyzéHclm között keresni kezdtem a dátumot, amit meg la találtam. Az aranymcso nria a napra CBctt, amikor a báró ur egy küldöncöt állandóan arra használt, hogy a poatáról hozza a tolofonjolcntéscket Este pcdl(í a jclontéaébcn azt mondta a küldönc, hogy mcgazakadt az összeköttetéa. t
A báró ur erre várt. A hlr vétele Hi» tán, éjnek Idején kocsiba fogatott, maga ^ent n voButállomáHrn a fiUrgönyt leadni. A váloflz megjött azonnal báró Radvánszkynak címezve Sajókozárá. "Itt Miskolc, a Vörösöraég bcazől, hohiap vagy holnapután találkozunk"i— volt tt vála.sz. ~
A következő reggelen a báró úrnak hűlt helye volt...
A bosszú nem maradt el a báró ut! visszatérte után. Még nagyobb elnyo-mntáa következett. Elnyomta ugy kultti-rálla, mint a gazdasági fejlődés lehotű-Bégét, amelyben seglteégéro voltak tt mindenkori magyar kormány és az url osztály érdekelt azolgáló népslnyom* törvények. így volt IchctBégcs, hogy cgx nagyközség lakosságát koldusbotra tud* ta Juttatni. Minden erejét arra használ*