0. OUDAt,
1937 DEXJEMBER 18.
1937 DEXíEMBER 18.
ífQ
y' hla: MAXIM GORKÍJ
Forűitottii: UJVA.BI R. }
ÉJSZAKA a píazUoa korcsmftban félig tóazeg, vlddm; omborek gőzölgő tömegében mosölto ol nOtem egyszer valaki, az élettől összeroppantott ílg-ura a JjÖvotUczöUct;
— Az én szoroncsdtlenaégomnck c-gyoilW Mftlnsln, a tftvltftaz az oka!
Lehajtotta fo]öt, az asztal aia nézett s megtapogatta beteg IdbAt. Hosszan sóhajtott.
—Igen. Malusln. a tAvlrűsz. Nngy tök-íoj volt. A lAnyok MalaaAnak nevezték. Állandóan <ókodvH volt, azért szívesen WttAU mlnaenUtt. TalAn szerették Is a v&roBvmkban, amelynek liAi-omczorötszAz Jako.^a gylUülot nélkül szemlélte az emberi caolckedctoket. Huaz évca lőhettem, Amikor ugy éreztem, hogy valami rémes JelUl fSradtsiig vonul keresztül injtnm. Ab embereknek cz a monoton, cKÖndcs, tlslctioa szellemű élete bosszantott, söt BacgíélemlUott; nem tudtam hinni az ö* fáihtcségokbejx a valami bolaö Uényezert tői hajtyrt lutam ielbes'kéléat. "IgyK élnek oaepibot'ek" volt a clnv<|^Avv clbcaíáé^s'
lés; ■fíézlciitftt .cl.iiüldtem >V éiéil^^úti^}] ''iiiyif' oímli hetilapnálc; VArtaii^í^cg^^ tlg.Vcgy hónapig, két hónapig, mlicsa::^' spr^a. A végén miir" legytntetterá' 'íeí' íte-Eciijmel; blr.o>\yArA Ilyen dolgokat nem, tudinaií foíhasználnl. és készen ^^^^^^^
■ttdrüm hóaap múlva.- talAn még hoáz-swxbb- Idő múlva, lalÁlkoztam j}gyj^r'. ^díasinifal. , . • ^ 1'
.-^"Ndíam van, - - mondta, —?;a'lev<iV' lc2ítlapQ(.Í, •. , -, v''
; Átadta a kArtyAt: ost olvastam i-aj?--tá:-'. : ' ' '
NovellAjAt kissé unalmasáji irta=, meg^ éa síimínlképpo'n som n\ond'hatói sU-JíQrtUlnck. önnek mtndencseti-tí van te-' hotségo. AlkalomadtAn küldjön ismét jicküuk valamit.
"^íjl som tudftm.mondani, milj'pn bol-<l?g, voltam. Malasln barAtsAgosaii folytatta a mondóltáJAt. A lapot acörülbslül három napja hordozta a zsebében.
Még a postAn vettem' mjigamhoz, hogy átadjam neked, beszélte, — de nitndlg elfelejtettem. Szóval to, — je-gyeste meg, — clbcszíléseket h-sa,^ ta-íán olyan gróf líjolsztoj-félo akarsz Icn-
Novctltljxk. Aztán elváltunk. Aznap este, amikor hazafelé tartottam, a diakónus Így SBőlitott meg az ablakbői: — Hé. to Irő! fin téged ugy!... Ab öklét rázta felé*. Ugy örültem. h§gy a fenyegető mozdulatnak nem tu-liíidoaltottam símml jelentösőgcL Tud-taiö, hogy á diakónus fantasztikus ember. Fiatal korában opera-énekes akart lenni, de nem sikerült az Igye^scto, legfeljebb a templomi énelckar vezetője lett ■63 semmi jel nem mutatott arra, hogy itt, Mdéken karriert csináljon. Nagy hivő volt a tostl fcnj-Itésneli. Sokat ívott és amikor részeg volt. —^ fogadásból. — snég diót is tört, — a homlokán. Égessen lehorzsolta a bőrt. A zsebében állandóan bádogdobozt hordott. Lyukak voltak rajta. Nyáron bikákat, télen cgc-xeket tett a dobozba, hogy ezeket az állatkákat, jő alkalomkor, a nők rtiháíába dugdoshassa. Ezeket a csínyeket hamar sncgbocsátották, kUlönösen azért, mert ícmeik horgász volt. ö maga nem evett halat, mert félt. hogy egj'sscr a szálká-4Ö1 megfullad, de azt. amit fogott, mln-di|r tlajándékozta Ismerőseinek, akiknek Jrűhta való szeretete jelentékenyen mcg-oövekedett
Szóval, akkor boldog ember voltam. A külsőm nom volt valami szép. én a-ssmban hirlclca szép fiúnak, jelentős a-laknak kezdtem magamat érezni. Miért ae, amlltor olyan^ "tehetségesnek" tar-tottakv a leUtetn ugy énekelt, mint a pacsirta. Lázasan Imi kezdtem, egész Szakán át dolgoztam, a szárak csak ysy suhogtak q tollamtól. Ez volt az öröm, Észrevettem, hogy-a városka la-3í« cgSszca más szemmel kezdenek ram néanl. Ahá,. .gondoltam magamban...
ÍT^laslrt meshlvott. hogy menjek el az aáöhlvatolnokóldioz. Az adóhlvatolnok-pak leánya volt. Nos és volt míg né-5í5ny fiatalember is. Nagyon érdskiöd-íelt Irántam a kérdezték:
teát? A legjobb cukrot tettük bole!
— Ohő, — gondoltam — még hozzá a legjobb cukorral kínáltok meg! Megkevertem, megkóstoltam... Mi ez? Sós. Olyan sós, hogy már csaknem keserű. Az embov szinte rosszul lesz tőle. Bn a-zonban csak Ittam tovább, mint született udvarias. Egyszerre kórusban kezdtek nevetni. Mnlaain is nevetett és igy szólt:
— HAt ez hogy lehet? Az Írónak meg kell tudni különböztetni a dolgokat s to még a cukrot som tudod megkülönböztetni a sótól. Hogy lehet cz?
Zavarba jöttem éa töprengeni kezdtem magamban.
Ez persze tréfa volt - moiuUam, ök azonban még mindég nevettek. Még jobbaji. Akkor arra kezdtek kérni, szavaljak cl pAr verset, mert én verset is Írok. Mlntlenki rábeszélt:
— Ha a költőket meghívják valahova, akkor mindig előadnak valamit. Tehát önnek is kell most szavalnia.
Ekkor azonban közbeszólt a polgAr-; mcstor szőlesszAju fia, aki ezt mondta: ; Jó verseket • csak katonáékról Ir-
;na)v!"=-'í-.; v-..
V . A :hAz akarta neki bizonyl-
ítalteliogjr-^'l'^^ én közben, ongolosan :.tá>f^í}ii'^n\i. A minden este In-
icsanVcídnikcZdett velem a vAros. mintha ílAifcxh kötött kutya lottóm volna. A kö-;vetkező vasárnapon találkoztam a diukó-;nMííSijLÍ;horgAsfebotjait cipelte és iigy antott a lábával, mint az elefAnt.
ÍM^Alljl - . kiáltotta, ..... Te iraz?
;te;szftmAr! Un; hArom évig készültem Mtüi: hogy'• operaénekes legyelc, pedig ncav Váonlit0k'=fíó'2zAd Vhi ki vagy te? "IVílégy vag-yr Xz llyen legyek, - mon-dottív nyergesen.' az ilyen legyek bepiszkítják az irodalom tiszta tükrét, to
dög... ^ V
■ l'gy összeszidott, hogy szinte fAjt nekem. Miért tette? — gondoltam.
Malasln, — ha találkoztunk,,~ ezt ordította az xítcAn:
— Jőnapot, negyed Tolsztoj gróf tur!
Azután valami egész buta dalocskát költött és a város fiatalsága azt énekelte, amikor megpillantottak engem.
Ugy, — gondoltam, — hát itt van a kutya eltemetve.
Oly nagyon kínoztak, hogy már nem is merészkedtem az utcára. KUlönösen a diakónustól kezdtem félni. ^Vigyáznom kellett, nehogy verekedésre kerüljön a sor,
• Én három évig!... ordította — és te semmirekellő!
Néha ott ültem éjszaka a folyó partján i3 gondolkoztam.
Miért van cz, mi cz, mit jelent ez?
A folyó partján volt egy kla földnyelv. Odamcnekültem párszor; ugy tünt fel. hogy a sötét viz, amely átvonul a városon, a lelkemen átfolyik, keserű nedvét otthagyja nálam.
Ismertem a vArosbcU egyik fiatal lányt. Aranyműves volt Arra törekedtem, hogy:J,;tiszta szivét mogam felé tereljem éW engem is megkedveljen, ö is megpróbálta felolvasztani a-jegét és elő-vlgyAzatDsan megkérdezte'tőlem;: , i -- rga«í hogy maga valami újságba irt rólunlj, ;a városunkról? x. • I<1 .^ondta rnagánaít ?
Lehajtotta a fejét és elmesélte:
— A maga Irományai Malasin kezei között vaiinak és mindenkinek ,fel Is ol-va.>5.sa. Nevetnek magán. De nemcsak kinevetik, de meg is akarják verni, mert maga is Tolsztoj gróf-pArti lett. Minek adta oda azokat az irAsokat Malasin-nak?
- A föld inogni kezdett alattam. Istenem, óh Istenem, - gondoltam. -Hiszen mindenkiről irtam benne — és pedig nem a leghizelgöbb jelzőkkel láttam cl ökct. Természetesen, én nem mutaltatfi.volna, meg.ezt a szerencsétlen kéziratomat Malaslnnak, ö maga vette el a postái-ói. A kedves még. több olajat tett a tü^re:
— Amiért sétálni megyek magával.
minden barátnőm kinevet... magam sem tudom, mit tegyek;
— óh, — gondoltam! Elmentem Malasinhoz:
— Légy szíves, add vissza a kéziratomat!
— Minek az neked, — felelte, — úgyis Ismeri mindenki.
Nem adta ide. Amellett tetszett nekem ez az ember. Észrevettem, hogy néha az ártalmas emberekkel is szívesen vagyunk. Még valamivel meg fogom világítani ezt az érzésemet: Az a ló, mely kocsit huz, nem kerül annyiba, mint a versenyló, annak ellenére, hogy az emberek munkából és nem lóversenyezés-ből élnek.
Elérkezett a karácsony. Malasin ajánlatára ördögnek öltöztem, álarcot tettem a fejemre. Azután táncoltunk, mindany-nyian maszkban voltunk. Tánc közben melegem lett és éreztem, hogy valami, rettenetesen viszket az arcomon. .Hazamentem. Amikor leértem az utcára, három maszk jött HitAnam. Kiabálni kezdtek:
— »lé, az ördög! üssétek! Szaladni kezdtem. Nem ütöttelc agyon.
csak az arcom égett rettenetesen. Mi volt? Reggel odamásztam a tükörhöz. A homlokom egészen vörös volt, az orrom megdagadt, a szemeim könnyeztek. Na, — mondom, — ezek szépeh bántak el velem. Valamivel bekenték kívülről az-álarcot és az a maró folyadék levitte a. bőrömet, öt hétig kellett gyógyítanom, azt hittem, hogy megvakulok. De «lmult ez is. , ,
Ekkor már tisztán láttam. Nem maradhatok tovább ebben a városban. Csöndben elutaztam. Ide s tova tizenhárom éve már és én még mindig kóborlók.
Fáradtan emelte kezeit szeméhez, ötvenéves embernek látszott.
— Miből él? ~ kérdeztem.
— Istállószolga vagyok az ügetöpá-lyán. A lovakról szállitők híranyagot az újságírónak. ./\-í;:,irf.-?j'-<^\
Lassan jóságosan moÉolyg^Í:^^:,^-X>.\
— Milyen remek állatok-á lővalíi-^ mondta. — A lovakat semmiY^^v^em.le-
(Folytatása a 8. oldalon).. . •,
A,BX,D,E.F,G,H fíeíű/f, titokzatos ábtátj^, ^ hetük ö* élet tit}(ai, csillagok az égnek sötét boltozatján.
ÁBÉCÉS KÓRUS
A szocialista kön^^hétre irta: UjVÁRY R.
Internacionálé!
—- ön Igasűa Író?
parancsoljon
A: a kezdet. ' Arnyak* álmok* ábrándok* ámulások, és jött a D.
Barbár balladák* bolond borzongások^ Birtok és bilincs cs babona, birtok és bilincs és babona. Cammogva bár ~ a cél felé* elindidt már az ember fia. ; A C betű az szent betű: rejti és orzi a Célt. D.
Dereng* dicsőség* diadal. Démosz* diibörgö dal rival* de dermedt csöndbe vész. É jön.
Éjszalia. Él-e még az ember? Értelem sehol, se csillag és az eszmén félelem fekete fátyla lebben. De az F betűben nemcsak félelem van, nemcsak fájdalom.
Benne van a föltámadás s forradalom. C jön az F után.
Gondolat! Gondolj a Gracchusokra,
gondolj a garázda gépre és a gabonagarmadáftra,
a gördúlésre és a gátra.
Gondolj a halálra* amelyet
a H bctü foglal magába!
De c6í»en vofi a hatalom is;
harc, harag, haszon, hatalom*
itt TcjtSz^ a gonosz Harpagon,
s a háború is innen indul útra.
Innen indul el újra, megint újra,
míg az I betűből és a világból
ki nem pusztul majd minden imperátor.
I betű indulj! Most jön aj.
J0p!j0egyenl5ség jobb jövője. Jóság szelleme szállj a földre! K. .
Kába emberek* l(ár kiáltani. Könyvekben van a világ sorsa* kalapácsban az erőtök* mégis erre, meg amarra dőltök-Könyv és kalapács, ffardnál különb fegyver, l(ináljuk: vetíd e/. Kutass könyvek kartonjai k'ózótt, kalmárok l^dvét, mii bor öntözött, ne irigyeld!
Kolumbusz Kristófként indulj útadra, az irányt a könyv mutatja; az igazi könyv, amely nem csal meg soha. Légy az élet bátor, fiuzdő hajósa. Letiport lelked lángralobban s lényed maga mögött mindent, mindent föléget. K'től az L'ig, L'től az M-ig: Mult!
Csak egp gondolat visz el az N-ig.
Nép! Ez a minden, az élet és a törvény!
Néha temető, néha örvény.
Ok és okozat, óceán és orom.
Parancs, mely csillog a tornyokon.
Revolució, hogyha k^U*
s rendteremtő zord kebel.
Szabadság! Népelí örök ^^ép álma s reménye
' Az ABCÉS játéiinak mindjárt vége. Tettek ideje Jön, ide ér. Üj világ, új ember. V^!
Piros vér s felfele betű! Ég a vér és lángol a betű. Zendül a vér, a betű lázad, zászlók lobognak s a tenger árad...
:\. oi..i>Ai.
volt az irás hatása. De egy idő múlva két erdélyi pappal is beszéltem. Egy katolikussal és egy reformátussal, akik elmondták, hogy az irás-korbácaolta vihar mekkorát tisztított a lelkeken, hogyan szegülnek már a fejek és a szivekben kemény elhatározások érnek.
A düh, az elkeseredés, a felháborodás, a kétségbeesés érzései tiszta és erős szándékokká aloliulnak át és megindult már ezeknek a szándékoknak egj-más felé való áramlása Is...
Most egy nacionalista román újság megállapítja, hogy az uj erdélyi magyar mozdulás Németh László romániai utazásától datálódik ... Csak mellesleg jegyzem meg, hogy
Németh Lászlónalc emo Írása ellen, valami nyomozati ügybuzgalom u-gjímcsak nemzetrágalmazási vádat a-kart konstruálni, de ebben az esetben szerencsére az a tralcsesség ér\'ényo-sült, —• amire bizony más esetekben is fölöttébb szültség lett volna.
Dehát a bölcsesség nem mindig érvényesül. Lám, száz év előtt is hiába mosolygott bölcsen és megbocsátóan a jó nádor, mégis a Jogügyi igazgató har-cps szellemé győzött és a magyar történelem örök szerencsijére rákényszerl-t^lte Kossuth Lajost, hogy a börtönben tanuljon meg angolul.
ÉS- ha ez a momentum — igy történelmi perspektívából nézve — vigasztaló, is, a jelen akt\iális irói pöreit s Ítéleteit, szemlélve, mégis csak azt kell kivonnunk, hogy ne a harcos és megtorló szempont, hanem a ritka bölcsesség fölénye és okossága érvényesüljön.
Ezt többféle szempont is követeli. Nem csak az, amire már az eíöbb is rámutattam és amiről már a parlamentben is többször beszéltem, hogy a magyar irodalüm művelőinek a magyar nemzetpolitika, szociálpolitika problémái iránt való ilyen egyetemes érdeklődése egyszerűen kivetitödése a magyarság általános lelki-állapotának, a változás heves vágyának, ami minden áron változtatni akar a mai helyzeten. Plogy ez a változási vágy az irodalmi mUvelíben 8ÖU<n>br «l>-an vehemens, talán \-al6lrin izgató és lúzltó hangon ts jelenik meg, ez az eg>-etemes mag>-ar lélek vágyának hőfokát és általános tendenciáját mutatja. Hogy ez a tendencia bizony sokszor szembenáll az ugj-nevezett Ver-b<k»Q--cs felfogással és nem túlságosan respektálja az agynevezett régi, url történetszemléletet, az természetes. Itt tisztán kell látni, hogy
. most a nép uLsó milliói ébrednek és törnek az öntudlatosodásra. Széknek a millióknak pedig — vaüjuli meg — \-ajnu Iwvés közösségük volt azzal a történehnl tudattal, amit nálunlí a lü-\-áItságos nmesi osztályok hordoztak. Ltgjilnk tisztában azzal, hogy itt most \'alójában egy uJ nemzet szülo-tilt, a mag>-ar nép-nemzet, am<ely a történelmi múltban is másfelé keresi a maga tradícióit és hőseit, mint ahol a nemesi' oszt&Jyők keresték
és ne csodálkozzunk azon, ha a lázas tradíció-keresés közben néha botlások is történnek.
A nemzet mai, minden felelős vezetőjének tisztán és világosan látnia kell azt a hatalmas átalakulási folyamatot és az eltipró .szigor amugyis hiábavaló erőfeszítése helyett a megértés, az e-löbb reklamált bölcs okosság fölényével és szeretetével kell a velejáró jelenségeket elbírálni.
De követeli a bölcs okosságot más szempont is. nemcsak ez a befelé való szempont, ami a nemzeti egyetem Ilyen általános OTÜkséglete felé kijáró tisztelet és megbecsülés követelése. Van külső és felületesebb szempont is.
Mostanában, éppen az irói pörök al-kalmáböl sokszor hallja az ember azt a vádat, hogy ezek az irók a ixazai állapotok tul sötét szlnezísével az ország külső tekintélyét rontják. Hát nem gondolják a vűdlő urak, hogy
ba Illusztris titvűiö Irőlmt, aliUme!: a magyar hasaflsásíiaz, épitO, c^íű. a magyar (adatot ezolgúld tíLcaé tiszta és Jő szándélíához bétsés ssm férhet, egymás után, sorozatosan ánitcsls hlrő, eI6 titmizets^alázással, Izsotúa-sal és mlegy^Scel vádolva, -> ez nem rontja tus ország teMatéSyét?!
Méltóztassék csak jól meggondolni: érdeke az ennek a nemzetnek, hogy a börtönök vérbeli magyar írókkal teljenek meg Kossuth Lajos "fogsá^ravetésíaek centennáriiunára? Érdeke ez annak a néhány ezer főt számláló "osztálynak", amely az ország földjének kétharmadát tartja kezében, hogy hatalmát még a bosszuérzés kiélésével is fitogtassa?
Én érzem és látom a guvernamenta-litás minden felelősségét és j^ilentőségét, de azt mondom: ezek a sorozatos irói pörök nem szolgálják a guvernamenta-lis érdeket. Sem a nemzeti egyetemesség, sem az egyes osztályok szempontjából,
é3 különösen nem akkor, ha ezeket a pörökel olyan metódussal tárgyalják, ahogyan azt legutóbb láttuk néhány c-setben. Én megengedem, söt szükségesnek is tartom, hogy az ügyész vádoljon, ahol vádolni kell, a biró ítéljen, ahol ítélni kell. De nem felejtem el, hogy milyen kiegycnlitö, elcsltitó, megnyugtató volt annak a vádtanácsi ítéletnek hatása, a-mcly Féja Géza könyvét a lefoglalás a-lól feloldotta és nem felejtem el, milyen feUtorbácsoló, Izgató és lázító hatása volt annak a tárgyalásnak, amelynek végén FéjAt elítélték. Nem az litélet-nek volt ilyeii hatása, hanem a tárgyalás . tónusának éa metódusának. És én most nemcsak mjnt előadó, de mint a magyar törvényhozás tagja Is szembeszállók azzal a .felfogással, amely azt mondja, hogy S. blról tárgyalás metódusát pe"^ lehet.bírálni!, Azt mondom: cz egyenesen kötelesség és legfőbb kötelessége éppen a,törvényhozónak, mégpedig elsősorban A guvcrnamentalitA.s szempontjából,, kUlönösen, ha azt látja, hogy bizonyos tárgyalási metódusok a legfőbb társadalmi erőt, a független bírói, tekintélyt veszélyeztetik. Én a birói
tekintélyt még az irói szabadaögnál is fontosabb és szentebb dolognak tartom, fis ezért, ennek a blról tekintélynek védelmében emelem fel szavamat az olyan tái-gyalást metódussal szemben, amely a blról tekintélyt megrendíti. A birő kér-dezzen, .vallasson, faggasson és ítéljen. De ne vitatkozzék a vádlottak padjának Inferioritáaába bilincselt vádlottal. A biró mondja el felfogását a szóbanforgó perről - - az ítéletben, de
ne mondjon véleményeket, szlnio fclc-HClfeszcrü vita hevében és főleg no mondjon olyan véleményeket, amelyek szinta praejudikálnak az Ítéletnek és amcliyck még a InlkuH Iiözönség Uöz-liidatában Is liönnycit niegráfoltuitó-nak látszanak.
A biró, a bírói székben, legyen megtá-madhatatlanul fölényes, okos és bölcs, .s'ugArozzék magatartásából még a legelvetemültebb bűnöző felé in az emberi jóság megértő és mindig szuggesztív e-rejű pártatlansága, - de semmiesetro sem az ex offo fölényben lévő vitatkozó partner indulatossága. Az ilyen tárgyalási metódus tönkre teszi a birói tekintélyt és én igen nngy örömmel tapasztaltam, hogy
ebben a felfngáHCimbun szint? egyhan-
Lcglöbbször előforduló szavak
Nemes Zoltán budapesti országgyűlési gyorsirodai titkár a parlamenti beszédek vizsgálata során 40.077 szól nézett át. A Ieggy.akrabban az „a" szó fordult elő. (.3687-.szcr.) 1419-szer az „az" szó, 1204-szer a „hogy". 901-szer az ,,ó.s", 717-szer a ,,ncm", 'lS7-ibzcr az „is", 407-Hzer az „amely".
gulag osztozott ncmcsalt minden Uép-vlsclőtdrsam, oldvel crrSl a lu&rű&sríil beszéltem, tumcm nzámoa Riagasran-gu biró Is, aki a UloBSzlIma mag.var blról h»gyományo!mt tiépvlscll.
De ezt az okosságot, bölcscsséoct, fölényt éa megértést, amit reklamálnunlt: Iccll bizonyos kivételes blról mogatnitá-éoJc alkalmából, reklamálnunk kell generálisan Is .ezekkel az Irói {löi^ülckcl kapcsolatban, más tényezőktől Is. Gondolják meg nz összes fclclö.i tényezők azt, hogy ma már nemcsak a közvélemény szélesebb rétegelt, do a Icgkomo. lyabb tudományos lársa.ságokat Is Izgat* ja a kénlés:
nem kell) iie-n rdvctnl, liogy rgy IiIb-Kó eluvuUuk nulr azok n (örményi paragrafusok, nnielyek például az «sz-lályrlloiil l/gatás, u, nnuzetrágulmu. záH és hasonló bü>ir.s(irkinénj'i'U krl-t/irUimnit megluitározFák?!
T«domá.soni szerint az egyik legtekinló-lycacbb tárHadalomludományl tárMart-gunkban legközelebb komoly vlla éa .m-kél Itidul meg erről a kérdésről, mert n legjobb magyar koponyák é.i lelklinnio-rctck éppen az irói pörök tapuiizUi-latal nyomán azt érzik, hogy n rígl paragrafusok alapján hozott lléletck, nem kellenek közmcgnyugvánl, linncní ellenkezően, mindig fokozódó ny\iglal,in-sAgot.
Fel kell hívnunk erre a Jelcn.ségrn minden felclö.s magyar őriző flfryolmél v.á kérjük őket, gondolják meg. ml a fontosabb:
a KoHNutli láíjtiH-nlcul és llpól városi kaszinók nyugalma, vngy az orsrág népénrli nyugalma?! Az Irói pöröl; r-zekrt a kaszinókat megiiyugtntjAk.no vujjon n.vugodtabb Ic«z-e tőlük az or« hzAg Hzámta'an vlharsarltn!?
Fóiiozádik a hadjárat a Márciusi Front irói ellev
A budapesti államügyészség" Intézkedésére a rendőrség elkobozta Illyés Gyula nemrég megjelent verseskötetét, a „Rend a romokban" cimü könyv ösz-szes feltalálható példányalt. Az ü-gyészség azzal vádolja a kitűnő magyar költőt, hogy különösen a ..Mcgjelenilí" című \-enieben meggyalázta a \-alIasi tisztelet táfs$é.t kép«2q, dpigokat,, ,
A könyv a "Nyugat" kiadásában jelent meg
A rendőrség házkutatást- tartott a „Nyugat" kiadóhivatalában és az ott talált 233 példányt lefoglalta, azonkívül sorra járta a könyvkereskedéseket, ahol többszáz kötetet szedett össze.
A budapssti ügyészségen s'- bíróságokon hónapok óta, ugylálszik más egyebet sem csinálnak, mint a haladó szellemű irók uj könyvelt olvassák — piros ceruzával a kezükben... Kezdték Veres Péterrel, következett Féja Géza két ízben is, azután a „Néma forradalom" szerzője: Kovács Imre és most niyés Gyulára került a sor. Mindnyájan a Márciusi Front vezető tagjai.
Illyés Gyula uj kötete méltó folytatása eddigi müveinek és különösen szerves kapcsolat fúzi a legutóbbiakhoz, a Puszták népé-hez s a gyönyörű Pctöíl-köDyvhöz. A-két prózai munka között irt verseket tartalmazza az uj kötet, a-melyből a magyar nép keserűsége, panasza tör elő érett művészi formában. Külön nagy ciklusai: a .Jilagyarolt", a Jíacsolábon forgó %-ár" és a t^Jelek" a szociális nyavalyák ezernyi problémáitól feszülnek. Néhány régebben, folyóiratokban megjelent verseit itt gyűjtötte össze Ill>-és Gyula, többek Itözött a JBó-zsa György beszéde a ceglédi várpla-cca", a „agúnytemstő,",.Ozorai példa", „Galamb rasca,* ..Szegénység, örökös é-hcs^, stb. stb.
Az ügyszség kifogásai
Az ügyészség által kifogásolt vers Jézust, a szegény nazarénust jeleníti meg a puszták és falvak szegényel kö-
zött, rosaz cipőben, Ij'.ikas kabátban, és vele együtt édcfjanyja Mária cselédkönyvvel < de helyet hiába keresnek éo Igy járják a világot béke.s.ségre Intve az embereket... óh szigorú ügyész és bl-. ró.urak, hol van Itt n valláscllencsség, mivel gyalázza meg a költő Itt a vallás tlszteletcL.. ? Aki Ismeri a nép mai .életét,, tudhat ja, hogy a szegény emberek nagy nyomorúságokban 8zlve8ci\ gondolnak a szegény názáreti ácsmester üldözött és megfeszített fiára.
A békességre Intő és Igazi krisztusi hitre nevelő költeményt itt közöljük teljes egészében,
Megjeleeiift
.a
Irta: Illyés Gyula
i'igjelenlk akkor majd Jézus nem mind király de nazarénus beszélget int békességre de mintha albánul beszélne nem érti senki rossz cipőjét nézik csak lyukas felöltőjét.
S megjelenik Mária véle
kts cselédkönyvévcl kezében
szégyenül valaki beírta
bogy gyeimekc van hogy nem tiszta
helyet keres de helyet nem kap
mindenütt ortodoxok laknak.
Én sejtem meg csak kik lehetnek a kocsiszínben kik pihentek szomjasan a meredek úttól elérem őket a falun tul kar-karban Itallal kinálva dalolva visznek a halálba.
HORVÁTH BÉLA k'wáló fialtál katolikus költő nyilat}(ozata
Nagy szomoilisággal és növekvő aggodalommal olvastam, hogy Tlyés Gyula ..Rend a romokban" cimü verseskönyvét vallüsgyalázás miatt koboztáli ch Az Írók üldözésének c legújabb Jelérc
a magam 6a társainf, uz Ifjű keresztény irók egy tekintélyes csoportja nevében közlöm elvi nyüatkozatomat.
Illyés Gyula az Igazi költé.'Jzct győzhetetlen erejével dlccü.gegco nzabadsúg-harcot vezet a magyar irodalomban népünlc íölszabaditácáért és boldogulásáért. E nagy költő elkobzott müvével Impcsolatban már nom; Ls vizsgálom, hogy elkövcttc-c n „vallüíjgyálfizábl" vagy Bcm. De ha történt tó cértéa, a Icg-crélycscbben hirdetem, hogy egy rend. kívüli költő tévedése nem hatalmi esz-közökkel torlándö meg. Hirdetem, hogy bármiféle szellemi vcnzcdclmet csakis BzcHcml eszközökkel Iclict nlkcrcscn pa* rallzálnl. - .
Ml nem inkvizítorok vagyunk, hanem költők és térítők. Ml a vallás ellenfeleit nem tömlöcbe vclnl, hanem megtéríteni almrjuk. Ml nem égctünl; könyvet, hanem könyvet Írunk ellene. Aa Isten alapította Római Egyház dlcnö.-»6gc és t-gazsága, szabadsága és isteni tarta'jna nem szorul rendőri védelemre. A tévoSy-gőkct nem a vádlottak padján, hanem az oltár előtt kívánjuk látni. A ml t-mádságos életünk, ellentmondást nf;m tűrő Igazságunk, tlssta éo világos oktatásunk vczc-sso vissza nz Anyaszentegyházba a Krisztiin nélkül EZükÖlköiÖ-ket. no a világi iialalom kényszerítse. Söt egyenesen kárhosatosnak tartjuk, ha irodalmi müveket Irodalmon kivüU eszközökkel üldöznek.
A keresztény hltvédclcm. a keresztény művészet mindenkor elég oJcos. gyönyörű és meggyőző volt.-- az Egyház ellenségeit vagy meghódította, vagy visszaverte. Jobb votaa, ha c munkát a világi hatalom ránkblsná, mert ha egy olyan költőt fcnyltcncit meg tévcdílaa miatt, mint Illyés Gyula, akkor kárba vész a ml munkánk és a külső bcaxat-kozás után már csak kei'és rcményUnk lehet, hogy valaha la meghódítjuk as Egyháznak. Pedig cs a célunk, nem a büntetés. Minket o ssásad legdlaldakna-sabb keresztény Írója, G. K. Chcslerlon orra oktat, hogyha as Egyházat csak egy mondattal Ls mcsbántanák, ml egy egész könyvel válaszoljunk, no fenylt43-
ccL