2. OLDAL
1938 JANUÁR 13.
KL ^ f>sl A'OÁ I
Megjeleni minden bedden, csOtSrtSkSn és szombaton. Rir^rytért úr: ^nna/ldlna 1 évre ?34)0,«/, évre SL50, {4 évre 75 cent.
lliűQapxa 25£gyesQlt AUasiolcba $3^, xnás ktUfSldl öllamokba
Minden tevdet, csekbet ésL.Money Ordert küldjük: HIAHADAI MAGYAR MDNK&S, Scoc 15i Gen. P. Toronto. OnL. Crmda. — Teleton-ffTám; EXgbi 6097 — Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vífflahink.
c5n
9
O
fin, beteg ember, csupán csak várok, ~ Vitézlő harcos nem lehetek. ° De sziveteket megérdemeltem. Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: ■Véreim, magyar proletároké,
- (ADY: Csák Máté földjén)
a kérdés egyre élesebben és vádlóbban hangzik nem-^ csak — de elsősorban is.— az illetékes hatóságok felé, hanem mindazok felé, akikben az emberi érzés felelős-jségtudattá bir nőni s a felebaráti szeretet nem hagyja lecsukni szemüket a lassú éhezésre kárhoztatott kanadai ezrek előtt.
Dr. Guildford B. Reed, a Királynő Egjetemébő], mint szakértő jelentette ki azt a megdöbbentéi valóságot, hogy még a Kanadában adott legjobb segélyskála mellett is a munkanélküliek "a valóságban semmi többet, mint a lasr sú éhezést" kapják. Ezen állítását statisztikával támassza álá, melyben kimutatja, hogy a munkánélitüli — valamint a rosszul-fizetett is — olyan betegségek alatt omlik össze, amilyentől a jobbmódban lévők teljesen mentesek Kanadában,
LASSÚ éhezésnek ezen borzasztó valóságát bármely segélyskálának a tanulmányozása igazolja. Nincs o-lyan elmegyógyintézet, nincs olyan fegyház és nincs egyetlen más olyan intézmény sem, ahol olyan alacsonyak az élelmezési adatok, mint amilyenek a munkanélküliekre rá van kényszerítve. Csak vegyük például Torontót — pedig meg kell jegyezni, hogy ez még a legrosszabb példa. Itt egy férj és feleségnél' heti $1.10-et adnak élelemre. Nincs olyan alkalmas vétel, nincs olyan csodaképes főzés, amelynek segítségével ezzel az összeggel két felnőttet ki lehetne elégíteni.
A vadonban eltévedt egyének néhány hétig eléldegélnek esetleges tartalékjukon, kutathatnak kisebb vadak és gyökerek után, /de előbb vagy utóbb halál a sorsuk —^ ha rájuk nem akadnak a kutató^. Ugyanez áll a munkanélküliekre : a fokozatos legyengülés eltarthat valameddig, de a vég ugyanaz — ha segítség nem érkezik!
KANADAI népnek rá kell ébrendnié arra a rettentő sorsra, mely országszerte ezreket kényszerít az embertelenségbe, a nyomorral járó betegségekbe s a lassú kiéhezés végső stádiumába-: a halálba!
Kanada mindeíi"emberien érző néprétegének, egyéneknél* és szervezeteknek egyaránt, nem lehet nagyobb és szentebb kötelessége, mint a munkanélküliek megmentése érdekébén kövéteini a King-konnánytól, hogy vigye keresztül a munkanélküli biztosítást, melynek támogatását megígérte, mikor 1935-be be lett választva. A kanadai nép morális egysége és kiállása megmentheti a munkanélküliek éheztétését: nemcsak a segélyről levágott magánosok észrevemiénk, ha temü mérnénk el-gyors kiéheztétését, hanem a segélyen lévők lassuJtiébfc^ene. tetését is! > -
ABBAN a korban lévő egyén ir-ja e sorokat, akinek már nem sok vámivalőja van az élet-töL
De volt Idő, amikor még én is reméltem és joggaű vártam is az élettől egy életen át eltöltött szorgalmas és fáradságos munkálkodásom "után annyit, hogy mire elérkeznek öreg napjaim, a hátralévő időmet^ ha éppen nem is bőségben, de mégis a nehezebb gondoktól és nélkülözésektől mentesen tölthessem el.
Sajnos, ezt nemcsak hogy el nem értem, hanem az anyagi oldalát tekintve a dolognak éppen ott tartok, mint amikor alig 12 éves koromban felvettem a megélhetésért való küzdelmet. Az eredménytelenségen tűnődve sokszor vizsgálni kezdtem az ehnult idők lefolyását, hogy hol és mikor, hol és hányszor-követtem el hibát, aminek következményeként ma sem állok előrébb, mint amikor elkezdtem.
Valami szembeöUőbb hibát vagy mulasztást nem találtam, mert e-gész életemen át, hacsak abban betegség vagy valami más gátló körülmény non akadályozott, mindenkor dolgoztam, sőt nagyon sokszor a nappalt éjjelekkel pótoltam, így megmarad az az elvitathatatlan tény,--hogy ugy én, mint sok^őök miUió szorgalmas és becsületes munkás sorstársam, a fennálló társadalmi rendszer lelketlen és becstelen kizsákmányo-j^van: a munkás a termelt javakból
juk. mi, a nagytöbbség, hogy bennünket igába tartsanak és teljesen kiraboljanak.
Ezen tényt ma, a 20. században minden gondolkodó ember ^61 tudja, mert mindig jobban éizi a saját borén. Miért vagyunk hát olyan gyarlók, hogy amikor jobbjaink ezt előttünk feltárják és a szenvedő emberiség figyelmét felhívják arra, hogy ezt a sok-sok szenve-. lerázhatjuk magunkról, csak akat^tmk kell, sokan még nem tesszük magimkévá, hanem tovább is engedjük magunkat befolyásoltatni azoktól az egyénektől, akik megfizetett bérencei ennek az átkos rendszemek? ^ Azt hiszem, hogy annak minden dolgozó tudatában van, hogy e nagy földön, ami csak emberüeg van, azt mind munkáskezek állították elő, tehát mind eme javak előállitásáért csakis a dolgozók izzadtak, fáradoztak.- És mindezt azért tettük, hogy egy maroknyi dologtalan here kisajátítsa maga-nak? .Hogy ezek a sok fáradtsággal elöállitott javak mind csak az ő jólétükét és kényelmüket szolgálja?
Nem,' munkástestvérek I Mi a-zért dolgozunk, hogy annak az emberiség összessége hasznát vegye. Azonban ma még erre csak annyit mondhatunk, hogy: ennek így kellene lenni. A valóságban azonban tudjuk, hogy éppen ellenkezőig
Az is igaz, liogy. nem volna íó, ha nem dolgozna senki, mert hogy az életet fprmfartb^^'g.Ti'k. szükségletek- követelményei: élelem, lakás és a kényélem szempontjából sok minden más. amiket a kézi és
lóinak lettünk áldozatai: nem kaptuk meg a munkánk után megérdemelt gyümölcsöt.
EZT a tényti ma már az emberiség nagy tömege Ismerte fel — és a bátrabbjai, lelkesebbjei elhatározták, hogy a hatalmonlévök récéről kUátásba helyezett és sokszor gyakorolt erőszakkal szemben is felrázzák az emberiséget letargiájából, vagyis abból a má-konyós elkábultságból, melybe az elnyomók évszázadok, sőt évezredek óta változó és válogatott módszerekkel tartanak bennünket, hogy kábuHságínüc révén könnyebben ésTSnésen foszthassanak ki bennünket anélkül, hogy mi azt
YÖRONTOuj polgármestere, Raíph C. Day, azzal meri-« tegetőzik, hogy más központokban ínég nagyobb a tuberkulózis okozta halálozás, mint Torontóban, és hogy egyes alacsony fizetésű munkások még rosszabbul vannak láplálva, mint a munkanélküliek. Ez azonban csak kibújás az igazi kérdés elől.
A tény az, hogy a torontói segélyskála a Népszövetség minimuma alatt van: alatta van annak a minimumnak, amelyet mostanában a Kanadai Orvosi Szövetség ajánlott; olyan alacsony, hogy a mult nyáron a társadalmi, egyházi vezetők és a Munkanélküliek Ontaríói Szövetségének vezetői egyformán riadót fújtak a munkanélküliek érdekében.'
decemberében, mikor a jelenlegi torontói se-'gélyskála érvénybe lépett, kz élelmiszerárak kormány-indexe 103 volt. Most? 120! De ezenfelül minden háziasszony tudja, hogy a legközönségesebben használt és silányabb minőségű élelmiszerek áca azóta 25—30 százalékkal enielkedett. És a segélyen élőknek ezeken ^ell élni. S ugyanakkor két felnőttnek heti $1.10-en kell élnie, megélnie!
Közben á tejtröszt és a kenyértröszt szintén emelte az árakat. A városi jólétügyosztály ezeknek megadta a követelést, de megtagadta a munkanélküliek magasabb segélykövetelését.
Az egészségügyi tanács jelentését nem engedték a városi tanács elé terjeszteni, mint azt Stewart Smith tanácsos követelte, aki a magasabb segélyért való'harcot vezette.
A KÉRDÉST többé nem szabad a közegészségügyi ta-nács és a népjóléti tanács útvesztőibe eldobni. Vigyék a népválasztotta képviselők, a városi tanács elé: a lehető leggyorsabb dc:ités végett. S a döntésnek olyannak kell lenni, amilyet a munkanélküliek megmentése követel: 30 százalékos segélyemelés a minimálisan megfelelő életszínvonal érdekében!
- A városi hatóságok kötelessége, liogy az ontariói parlament segítségével Ottawára ruházzák át a felelősséget az emelésért.
• Ezt követeli nemcsak a munkanélküliek érdeke, hanem az egész város
Ha megnézzük, elnyomóink jjzáDiarányban oly kevesen vannSák a dolgozók sok millióival szemben, hógy szinte szégyenérzet fog el bennünket, mikor a tények felett gondolkodunk: annyira gyávák vagyunk és oly birka-türelemmél áll-
követelésre nem voltak hajlandók kötelessége, mert ez vezet a rab-. nek látszólagos kUátásaik, mert az követese nem voli^ j ^ összetörésére. sajátma-uak: eseUeges; munkaalkalmaknál
s^teni a népén —, hogy saját törvényadta jogainak gyakorlásával választ u; kormányt, csinál uj törvényeket életszivonalar-^emelésé-re, eml)eri jogainak védelmére. És
fiy-AlipTni nfunkásság közös tevé^-ime'r a tőkések képesek voltak sa-
játgyártotía tör\-ényeüc gyakorlásával szembehelyezkedni, mert tui-ták. hogy a nép jólétének emelkedése csak a bűnös profitjuk hátrányára történhetik. Ezért eg:/ezt;ek meg Hitlerrel és Mussolinivsl. a német és olasz tőkések bérenceive! — a termelő spanyol nép eüénl
A segítséget nemcsak azért adják meg egymásnak szívesen, meit sokszor saját, be nem vailottcél-jaik is vannak — mint például Hitlernek és Mussolininek is Spanyolországra vonatkozólag — hanem azért is, hogy saját országuk és más országok népe is "okuljon" a merész lépés (leveretés esetén)
nemcsak hogy nem kapja még az öt megillető részt, hanem csak a-zért kap éppen valamit, hogy. a gyomrát, _.^mivel-azzaL. egészen vagy félig, megtölthesse, hogy holnap is bírjon kincseket termelni áz ingyenélöknek. Ez a berendezés
hozza magával azt, hogy az ember alig 40 éves, már a legtöbbször kidobják a munkából és többé, sehol fel sem veszik.
MI lesz hát.velünk? Miből fo-, gunk a későbbi időkben még-éhii? Mikor fiatalok voltunk és dolgoztunk,, akkor is csak annyit kaptunk, hogy abból nemcsak hogy nem spóroUiattimk öregségünkre, hanem ^munkálkodásunk alatt is nyomorbsui éltünk. - .
Többször hallottam mar^embef-társáím részéről ázt, a téves felfogást, hogy: in* mindig volt ;és lesz iS;^'viszont a -hagytömég mindig szegény volt és az is marad, ezen változtatni nem lehet, és nem Is volna jő, ha mindenki űr volna, mert akkor nem dolgozna senki.
kenys^e^teimel ki, és ha senki sem volna, aki ezeket előállítsa, ugy az életfolytonosság megszűnne.
De mimkástestvéreím, most azt kérdezem: ha mindnyájan munkások (avagy urak — ahogy tetszik!) volnánk, megártana-e nekünk az a napi 4—5 órai munka, anuvel előállítanánk magunknak minden szükségest? Vagy mint munkásoknak nem-e összehasonlíthatatlanul jobb és boldogabb életünk volna, ha a 4—5 órai munka után pihennénk, sportolnánk, vagy a kényelem, szórakozás, tudomány művészet száz és száz fajtája közül választanánk ki magunknak azt, ami éppen tetsziit, arrii egyéniségünknek megfelel, és akkor minden enaber boldog volna: mindenki munkás és egyben ur is volna.
De ebben a több évszázados elnyomatásba már sokan ugy beleszoktak, hogy szinte természetesnek veszik, hogy: ennek így kell lenni! Pedig nagy tévedés! Az isten, hogyha van és jő, nem teremtette az urakat kiváltságosoknak csak azért, hogy a földnek összes javait és ^ gyönyöreit mind-mind maguknak foglalják le és a nép miillióit pedig szegénységbe, nyomorba, őrültségbe és öngyilkosságba kergessék.
KEDVES olvasóm, aki talán nézetemen kételkedel: az az ur is, akit te elismersz és hűen szolgálod, nem-e apától lett ő is fogantatva, éppen ugy, mint bármelyik munkás ? És nem-e anya hordozta őt is a méhében és szülte meg, mint téged vagy engem? Már pedig ha így van, honnan veszik akkor magViknak azt a jogot, hogy bennünket nyomorba taszítsanak s felszívjanak előlünk minden szépet és jót?
Kedves testvérem, éhhez sem isteni, sem emberi joga seiikinek nincs. A "jog" az ö megszervezett-iségükön alapszik, mely nemcsak országos méretű, iianem az egész világra kiterjedő. Bárki láthatja ezt abból is, hogy ha egyik yagy másik ország kapitalista heréi bajba kerülnek, a aná^ ország kapi-taüstái azonnal-segítségükre siet-
lánc
és utódaink' felszabadulásá.-a, az ; ha csekélyebb fizetéssel is! — őket emberi boldogság ^megteremtésére.; részesítik előnyben. De a fiatalság a ki e sorokat irta, már nem j nem örök, az-Tdö kereke ^orsan
sokat várhat az élettől, de szí- jforog, a mai élet gyorsan_Ö; vé minden dobbanása az emberisé-j egY_ háború^ veszélye őket joi gé s a jövő nemzedéké. Éppen e- fenyegeti,- mint bárki mást. zárt külön is fel kivánom hívni az ifjúság figyelmét, mely e.'ött eg>' e^tsz — boldog va.^y bolflogtalrtn
Éppen ezért a fiatalságnak la^ inkább megvan minden oka arra," hogy a jobb életért szervezkedjen^
— élet á!l. Igaz, hog>' a "szeren-i. harcol jen és győzzön.
csésebbeknek" közülük még leliot-
50 felé: hazafi
sZomoru tanulságain.
PEDIG, ugy^, mikor a spanyol nép törvényadta jogának gyakorlásával kicsavarta zsarnokai kezéből a hatalmat, egyetlenegy elnyomónak sem görbült meg egy hajaszála sem a nép haragjától, csupán a népnyomorító monopóliumokat vették el tőlük, hogy a saját nyomoraikat, szenvedésüket enyhítsék.
Ezzel szemben mint tesznek a spanyol urak, a nagy "hazafiak"? (Mert jegyezzük meg, hogy még mindig ők — szerintük — a hazafiak; a nép az ő szemiikben, mint mindig, most is csak csőcselék, bitang és hazaáruló.) Tehát ezek az ál-hazafiak az egész vUág- szemeláttára bevitték a németeket, olaszokat, a kereszténység legádázabb eUenségeuiek tartott félvad mórokat és ezekkel gyilkoltatják V/2 év óta a jogait törvényesen gyakorló spanyol népet. S nincs kegyelem se aggastyán, se nőnek, se gyermeknek, de még a csecsemőnek sem: az elvesztett profittöbblet visszaszerzése érdekében előttük minden eszköz "szent."
Kedves testvéreim mikor mi, a nagy tömeg, ezeket látva tétlenül
s
A SZOVJETÜI^ÍÓ MÉPGAZDASÁGi FSJLÖDé* séröl, KimHAT A STATISZTIKA!
(A Szovjetunió Állíimi Tervbizotísága Népgazdasági Központi Statisztikai Hivatalának kiadása, a nagy szocialista októberi íorradalom XX, évfordulójára.)
A Szovjetiinió ipara a szovjethaíarom évei alatt épült fel
A Szovjetunió ipari termékeit hároraiieífyed részben olyan üzemek szd-gáltatják, amelyeket a szovjethutiilom épített illctv'e amelyeket
teljesen üJjiaiíilcJtott.
Az uj üzemek torme-csc lE33-ban az il'.etö iparág össztermeléséhes viszonyítva százalékokban:
nek. -
Élő példa erre ma a spanyolországi helyziet. A kizsákmányolás ott már odáig ment, hogy a nép elhatározta.:— mivel a hatalmonlévők se jőszánttikból, se kérésre, se
nézzük az eseményeket, óriási hibát követünk el önmagunk, családunk és az egész emberiség jobb jövője ellen ,mert nyilván, láthatjuk, hogy a tőke Urai csakis szervezettségüknél fogva képesek bennünket csekély szátnarányuk dacára is nyomorba, rabigába tart,^-. ni s egy ujabb világmészárlás előkészítésére felhasználni. A. gazdasági hatalom rnely, minden hatalomnak sarkköve, nincs ugyan kezünkben, de szervezett erőnkkel a fenyegetett demokráciát megvédhetjük, kiszélesíthetjük, ma pedig minden gondolkodó embernek ez a
összípar :..........................• •: ■
Termelőeszközök termelése ...'........
HEisználati tárgyak termelése .........
A legfontosabb iparágak:
Villamosmüvek.....................
Vegyi ipar.........................«..
Vas- és acélipar .....................
Színesfémek termelése .......... ^ ....
Gépgyártás ..:..............................- • ■
.Szerszámgépgyártás .... Mezőgazdasági gépgyártás Közte traktorgyártás Automobilgyártás......,
Faipar..................'■..........■........••:
Húsipar............................ ■ ■ ■'.. ■■.....
Konzervipar....................................
75.4 87.4 55.2 %
90.8 %
95.2 96.6 %
76.6
88.3 %
93.7 95.3 %
100.0 100.0
91.2-%
94.3
98.5 55
A 3Iünk.\ter:melékexység e:vielkgd£Se
A SZiC^CIALISTA U*AKBAN
Teljesítmény (értékmérő változatlan árakon) mimkáson-ként 1936-b3n <YCt Í313-hoz viszonyítva.
összipar..........----.........• • • ■ •........• " 308.8
Termelési eszközök termelése..........327.4 ^
Használati javak termelése........................."... 267.4 <^
Fémipar......................................................____.. 353.7 ^
Vegyiipar..........................................---- 236.0 i
Gyapotipar...................................................... 244.5
Éleünezési-és élvezeti cikkek ipara .... ................, 261.8. %
Csupán 1936-bani a S2tachanov .rowszki Lenín-Vizerömüvek \M mozgalom elsö évében, a nagyipar- i vUIamosáramot termeltek, mint i ban a munkaté'i-meltkcnyság 21 cári Oroszország Í913-ban. %-kal és. a nehéziparban, amelyen Xenin és Sztálin kezdeményezte belül a Sztahanov mozgalom rri-rg-tés "elfogadott
indult, 26';/c-kal^ cmclkcdeLt. ■Fém: '' ' ■'■ ■ '
Irta: Újvári R.
Előző számunkban „Az új választójogi javaslat hiteles forrásból merített részletei" címmel a magyar törvénytervezet stUusába öltöztetett közjogi rémhistőria fejezeteit Ismertettem. Mielőtt neves politikus hozzászólását közölném a maigyap választójogi törvénjrterve-zetröl, hogy a kanadai magyarok világosan lássanak, én fogom ezt a rém-törvénytervezetet házíkeze-lés alá .venni. £n mindaddig nem hiszek semtoiféle hiteles forrásnak, amíg a belügyminiszter a képviselőházban be nem nyújtja reformját, tehát egyelőre ál- és rémhírként kezelem a Budapesten közkézen forgó adatokat. Nem tudom elhinni, hogy a magyar kormány, amikor végrre rászánja magát, hogy a választójogi törvény egyik hírhedt technikai fogyatékosságát és á belőle eredő törvénytelenségnek és erkölcsi elrugaszkodások lehetőségét Wküszöböhii, az elvileg másodrendű választási eljárás meg-javitásának alkalmát és lényegnek és céüiak, a választói jognak példátlan arányú visszafejlesztésére használná fel. Nem tudom elhinni, hogy' akad előrelátó államférfiú, aki politikai és társadalmi téren ijesztően imozgö korszakban, amelyet mindennél jobban jellemez a
megfadták és félszázados uralom után olyan népkategóríák sorának nem adja m^, amelyeknek előrelátásból már évtizedek előtt kellett volna adni. Hihetetlen, hogy amikor Magyarország lakosságának általános életkora a hivatalos statisztika szerint ötvenhárom év, a kormány huszonnégy évről: huszonhat évre szándékozik felemelni a választójogi jogosultságot, ami azt jelentené, hogy a magya.T állampolgár életének fele jogtalanságban, politikai kiskorúságban telne eí. Azt sem hiszem, amíg a saját fü-lemmel nem hallom, hogy a kormány valóban ragaszkodik a hatévi helybénlakás föltételéhez, anai-kor ez a javítás éppen a legnjhig-taliani'tőbb réteget, a mezőgazdasági munkást és az iparí mimkást rekesztené ki, akit foglalkozása munkahelyének folytonos változtatására kényszerit.
3-
BUDAPEST.---Németh János
földműves a pilisvértesi hegyek között rőzsét gyűjtött. Naszvadi Bmö erdőkerülő távozásra szólította f áj Némethet, aki a fdhivás-nak — a kerülő állítása szerint —'■ nem tett eleget, amire az lekapta fegjrverét -— ami a kerüld védekezése szerint elsült és a szeren* esetlen ^ber holtan esett össze. A -törvényszék megállapította.
hogy az erdőkerülő fegyverének závárzata annyira kopott volt, hogy a legcskélyebb érintésre elsülhetett. A törvényszék ezt eny-hítö körülménynek vette és négyhónapi fegyházra Ítélte, amit a tábla három hónapra mérsékelt és aíCúria jóváhagyott.
Az úri vagyonok védelmezőit a törvény megvédi, a nép harcosait, az igazság Wrdetőit elitétoi. A rossz fegyver használatáért nem vonnak senkit felelősségre. Varjú a varjú szemét nem vájja kL
^£>goktól és szociális „napos oldaláról" küekesztenek feltörekvése, nemcsak a jogszükitésnek, de szerzett jogok elkobzásának tervével is foglalkoznék.
Idézem például Apponyit, aki éppen a X-álasztójoggal kapcsolatban
másfél évtizeden keresztül meddőn
magyarázta a konokoknak, hogy a magyar uralkodó osztály 1848 u-tán azért tudta megtűtani vezető közéleU szerepét, mert jő időben és önként adta meg a népnek, ami járt a népnek és amit a nép előbb-utóbb amúgy is megszerzett volna. Elképzelhetetlen a hir hite-less^e, hogy a kormány új törvénye most azoktól is el akarja venni a választójogot, akiknek már az előző kormányok tőrvényei
Ebben a feszült és feldúlt korszakban az amúgy is megkésett parlamenti refommak csaűc egyetlen rendéltetése lehet: azokat a tömegeket, amelyekben az antiparlamentáris igazságnak már-már sikerült megrendíteni^ törvényekbe és az alkotmányba vetett bizalmat, joggal lekötiü az alkotmányosság és a törvényesség mellé, de a szerzett- jog elkobzásával és a megre-formáhr jognak az eddiginél is kívánatosabbá szűkítésével még inkább elvadítani tőle! Nem hiszem, hogy a konnány mindezt ne tudná és önként szolgáltatná ki a szélsőségeknek lázítási anyagul a huszonhatévnél fiatalabb, nem érettségizett magyarság százezreit, a-melyek osztályuk szociális bajáitól elkeseredetten és megfosztva elégedetlenségük törvényes fegyverétől, egyenesen beleszaladnának az agitátorok karjai közé. Azt sem hiszem, hogy a kormány tapasztalatai alap;|án fel ne ismerte volna, hogy amíg a szélsőségek parlamenti képviselői hónaprólhónapra veszítenek vonzóerejükből, mert a kritika kereszttüzében még híveik előtt is lelepleződik pc^ti-' kai éretlenségük és tudatlanságuk.
— a parlamenten kívül dolgozó nyüasvezérek éppen ellenőrizhetetlen demagógiájukkal és mozgalmuk törvényellenességének regényességével hódítanak. Bizonyára a kormány is tudja, hogy például, Festetics Sándor gróf célbalátó közbeszólásoktői pozdorjává zúzott parlamenti megnyilatkozásaínak sokkal kisebb az aktív erejük, mint az összes esküvésszerü külvárosi, faluvégi, vagy földalatti szervezetek vedrei napiparancsainak s á titkosan terjesztett röpiratoknak, amelyekkel nem szállhat a hely-
színen vitába a józanság. Vallom, hogy a szélsőségek likvidálásának egyetlen módja, ha bejutnak a parlamentbe, hogy az alkotmányos pártok szemtől-szembe leszámoljanak velük és értelmi és erkölcsi szempontból saját tömegeik előtt lejájassák őket. Ha eddig tartani kellett a szélsőségektől, ezentúl kellene fébii tőlük igazán, feltéve, ha hiteles lenne a rémhír, hogy a kormány csak a magyar „emberélet" útjának felén adja meg a szavazás jogát éppen azoknak a rétegeknek és évjáratoknak, amelyek nem , mindenkinél nagyobb szükségük lenne az alkotmányos po litikai mozgalom élményére és dis-ciplinájára (iskolájára).
Mindaz, amit eddig az új választási törvénytervezetből tudok, rémhír, amíg nem hallom a belügyminiszter szájábőL AmL_a választhatóság kikötéseiről közölt híradást ületi, mindaddig egzoriti-kusan nevetséges, axcúg a belügyminiszter meg nem' erősíti a komolyságát. Sőt nevetség^ marad akkor is, ha igaz, de ez az a nevezetesség, amely öL Am ha előbb liihetetlenkedem, niost majhogy-nem a kormány nevében cáfolok: nem: Egyenesen lehetetlen, hogy a kormány a képviselőjelöltségre csak azokat tartaná érdemesnek, akiket a múltban már valamilyen köztestület tagjai közé választott s aki valanulyen érdekképvise-' létben tiszts^et töltenek be, vagy akik közhivatalt viselnek. Lehetetlen, hogy a kormány új kivált-
ságos rétegként az életfogjrtíglan állandó tanácskozási testületként akarná megrögzíteni a mandátumot, aküc tizenhat év alatt gyakran olyan gusztustalan eszközökkel, amelyek éppen a szelleroi és erkölcsi szempontból legértékesebb polgárok kedvét vették el a közéleti ' munkától! Valószínűtlen, hogy a kormány a szavazógépképviselőt, az ügyeskedő városatyát, a küldöttségvezetö, tősztozó, díszoklevelet és diszláncot átnyújtó „Vereinsmeíet"-eket a díjnoko-kat és a segédhivatali igazgatót alkalmasabbnak tartaná a törvényhozás feladatára, mint a ritka, szabad szellemet, a független lel-küsmereteket és' á dolgokat előbbre vivő szakértő úttörőket, akik az álanunal függő viszonyba keriilt, meglapult polgárok százezrei között kritikájuk érintetlenségét és szempontjaik önállóságát és az érdekképviseletek közéletében is azért voltak passzívak, mert az előző kormányok a. szabadfoglalkozású testületek is elvetették autonómiájukat, hogy pártpolitikát adhassanak helyettük. iTfnden-nél elképzelhetetlenebb álhír, hogy a kormány általánosságban és fel-tétel nélkül annyira el lenne ragadtatva a tizenhétéves magyar fórum közszereplőinek feledhetetlen „toga- praetexta"-;áról. ^gy lemondva a társadalom nagy tarta-lékáröl,-5ázáróan velük akarná felépíteni cs^ az ország új poli^ tikai és erkölcsi rendjét is! Nem hiszek benne, amíg a konnány végképpen el nem hiteti velünk, hogy egy félévszázados közjogi é-let-halálharc végső eredményé, hogy az új titkos választás kizárja az alkotmányjogosultságbői ^ a régi nyíltan szavazók nagy tönie-geit is és a titkos választójog végképpen lehoi^onyozza azt - a szellemet, erkölcsöt, rendszert és áüandösítja a csoportokat, pártolóit és tekintélyeket, amelytíitől a magyar társadalom többs^e í a Tnyüt szavazással. évtizedeken keresztül kétségbeesetten hiába akart felszabadulnL
, A nyersvaKterpjelé.s .1913—10-36-ig 4,216.000 tonnáról 1-1,4G0.0C0 tonnára azaz 3.4-Ezeresére emelkedett. .
. Az acéltermelés 1913—lOSG-ig'. 4,231.000 tonnáról 16,400.000 tonnára, azaz 3.9-szeresére cnielkc- jáépitését. dett,
(Hengerelt termeivények elöálíi-tása 1913—1936-ig 3,660.000 tdn-
villamositási tervei j Oroszországról, ami -10—15 évie : völt számítva; 15 év után csaknem 21/2-szerese a tervezett mennyiségnek. ■• .' . '
Gépgyártás:
A Ezovjetgépgyártás fejlődése biztosította a Szovjetunió népgat. (iasága összes ágainak radikális aj-
1913-ban a gépgyártás 1926/27-es gazdasági év értékben számitvi 748 millió rubel volt. Az egéss nagyipar termeléséből a gépgyá^ tás 6.8 volt. Ellenb;ri 193S-ban p, szovjetgép-
náról 12,454.000 tonnára, azaz 3.4-szeresére emelkedett.
1936-ban egyedül a Magnitc-gorszk-müvek 2.5-ször több nyers- gj^rtás az 1926/27 gazdaságié? vasat termeitel:, mint Lergycior-| árait sirámitva,-' 20,764,000.000 ní szág, és a Kuznyeck ts Magnitc- Ibel Crtékü volt. Az á háború előtti gorszk kohőmüvek együtt SO | idővel összehasonlítva 28-szorosá' kai termeltek több nyersvasat, m:r.t | ra növekedett. 1936-ban a gépgyár-egész Japán. hás a nagyipar össztermékénei
Vülamositás: 125.7 ^^a volt. ■
■A szovjetunió vüiamosmüvdnck j. ^ teljesítőképessége líi.'iő-ban olcric j A cári Oroszországban 1913-b3l a 7.5 míDió kilovaítot. Anri ü.S- j 41S mozdonyt építettek (átszá-szer több, mint 1913-b2n, mikor a j mitva a megszabott "E" és "SIT villamosmüvek teljesitöképesscgc isorczatba), ellenben a Szovjetunii-1.1 millió küovatt %»]t. Á Szovjet- jban lS35-ban 1.696 mozdony épül^ hatalom évei aíatt a X-illamos á-j közöttük 985 nehéz típus C'^i
ramtermelés 17.3-s2eresére gyarapodott: az 1913-ban 1.9 milliárd ki-lovattóra volt, ellenben az 1S36-b^ elérte a 32.8 roillíárdöt. 1936-ban egyedül a dnyep'ropet-
"SO" és "IS") és 53 mozdony koí; denzátor felszereléssel.
f eherszállitó kocsi (2 tengelyre -számítva) 1913-ban épült 14^ ellenben 1936-ban 77.900.
AZ EKÉK ORSZÁGA VaLTUNK, A TR.^KTCSOK ÉS A KO»I-BIX.4LT GÉPEK ORSZAG.V LETTÜNK
1 hektár bevetett területre jutott:
Parasztgazdaságok a cári Orosz-' országban:
1936-ban a Szovjetunióban
Szovjetgazdaság:
érték
Kollektív Átlag: gazdasági >, (1926/27-es árakon)
Mezőgazdasági gépek és felszerelés 5
Kombájn .____" . . 0
Traktorok...... 0
Automobil ...... 0
összesen
35 18 20
15 , ' 4 .■ 5
47 11 15
IS 4 6
11^ 37^ 46
leg-
A cári Oroszországban a fontosabb mezőgazdaságig eszközök
voltak a borogeké. a faeke és á ] 800.000 i'abeí értéket (a traktoK* A parasztgazdaságokbanlértékét is beleszáriütva), í*'
va). Ellenben 1936-ban a mezögaí-da^^ági gépgyártás elérte a 2,2^'
borona.
1910-ben ezekből összeszámoltak:
Horogeke.......... ^. 7.3 laiinó
Faeke .............. 2.2 "
Vaseke............... 4.2 "
Faborona ....... .... .17.7 "
GÉPGYAKTAS A 3IE2Ö3.AZDA-SAG S2.4aLlR.\
A- cári Oroszország ipara csak a legegyszerűbb mezőgazdasági gépeket gyártotta és azt is csak igen csekély számban. A mezőgazdasági gépgyártás 1913-ban 55 miUió rubel értékű volt (az árakat az 1926/27 gazdasági -é\Te - átszámit-
1926/27 évi árak szerint). .A szocialista ipar 1936-ban a öS" zögazdaságnak_: 116.054 trabtitfl szállított 2,646.400 lóerővel. Ugya?" ebben' az évben a mezőgazdaság! gépgyárak szálUtottak a mezögaí-daságnak 42-600 kombájnt, 285JM» traktorekét (a különlegeseken vül). 50.200 traktorművelőt, 56.40" traktorvetögépet, 8Í00 gyapja ^ tógépet, 2.400 len; vetögépet, 3.^ lentépögépet, 7.300 kombinált vetfr^ gépet cukorrépához, 7.3Ö0 traktor répaásőgépet. 2.600 traktor-buigo-nyahantotógépet, 9.600 traktor* cséplőgépet. J'
NEMZETKÖZI VíLÁCBÉKE
Az egyetlen heteoké magysúnyelvü la a dolgozok
VOL. rX. ÉVFOLYAl
ellenállás mindhalálig, 1 te el Csiangkaisek SoQi frontja védelmébei
BÖRTÖNBEN HAN CHU
SHANGHAI, Kína, jah, C ü 1 s ő - M o n g ó 1 i.a i O.OÓO szovjet-orosz . 1 Lt lázálmában a megré'mült nperializníus. Ez a hagy ereg szerinte megüidult, h fazságtalanul védekező Kii egitse. Japán híre csak rongőliát jelöli meg az oroi atok megindulásával kap an. Pontos helyet, várost, idéket nem jelöl meg. As londja, milyen csapattestei ek, milyen felszereléssel. \ Dgy az egész hír japán fi 6.
Egy másik japán hfr azi Inai repülőgépekben orosz ] íljesítenek szolgálatot, ai in szemében szintén nag; lert megnehezíti Kina léig; japán imperíallzmua véli rint, ha egy erősebb li egtámad egy gyöngébbet, ; Snek okvetlen engedni ke nben bünt követ el, amit Isebb hatalom' nem tűrhet z a japán banditizmus e na, ■ ■
• Chiangkaisek repülŐ£ emlét tartott vonalai felet [pán fenyegetésekre l.OOO.Ói Tt szólított a védékni von ízal a szigorú utasítással, ídeni kell ^oochovsr^^^í indhalálig." Á fövezérepíi /ítte öt a Japán vonalak nak ellenére, hogy éz aiz élyes volt. ; Az ellenséges- és védv Egtekintése után parancsot Chiang, hogy H£m Fu-Cl ralist, tartományi korm kell tartóztatni. Han Fu rtönbe vetették, mert szál ellenállást. Japán ^ áttör Ját egyengetve, öriási arányú véres ha n kilátás a TIentain-Ni sútvonal mentén. Japán na teljes elpusztításával t, ha Chiang meg nem adj t, ha csapatait le nem £ pán fasiszta bandái követ Iszártól, hogy üzenjen gy Japán nyílt háborút v Jna ellen.
Canton ellen szintén kész n. Néhány száz tengerész lyost már le is rakott; ' myékén, "hogy megtegyék i elöké'ázületeket, hógy kéf állásokat Canton megtán zisául.
Cantont már kétszer látoj ;g a betörök romboló bon
i
Pt. Arthur
A Lumber and mill Workers Union cal 2786 a kövétkezí szólítást intézi Port thur—Fort William Környéke magyar munkásaihoz is:
"Tekintettel arra, a ránk következő szon uj mozgalmat tunk jobb munkai menyekért és magi berekért, a magyar kat is arra kérjük,: sek meg elmaradott sági illetékeiket azo Arra is kérjük ámj rokat, hozzák a szah vezetbe társaikat is.
.Mivel hivatalos la Kiadása, a konvenció sege és a szabályok nyomása elég sok pt került, ismételten k. a tagokat, rendezzék ralékaikat, hogy sz zőaktivitásunk bér ne szenvedjen.
Testvéri köszönt az Executive Bdí nevében;
Fred Culück, t