'^spinpofSoui ABbu 'otj? zb Mílinipio lomoza oi^u^j 'Sj^S^a iB.noupzs ■0 ;pBan«i A3i 'xs^xb ^jpEd^s G-jiouioiftj zb un^aiiuq uoiinAJSiJi iípv
-etí 8v Sgni paj — :zpq9i|[S?Bfn zb q^np -aoj io«3n9 SBWiBajs 'ft^uara b msuSitn '«9p3Jluan94 naíamSsui iípv 'nauSjs^jQp
./••uioprt) luaíi
-q383Ai98a}iSai ti Bipuonipi uv^pipiai
-HojűSíant intónazsj B iiCStíti' "BizötijH wöibS •z{ í^apua Xpv 9IinoazssQ zy 'qlasjaA im -IBHIB XSa Biui XSoxi 'w^iSJi b aijj^n imjb s «n^oaSi ia| ajsaja^ Tiaq:}8Zitiaq piooBp •Qinu^q p naqqa '^jjuioiBpBjaoji b jbh -B inzoSiop b9 :i8siWB3o;'9i b BfppuiBwaa •}S9idaaaz8 b Bfa^Ajii i9qTOOiBpB.uoj b .1911 ;zs9J s| /CSi £i>i)a ap 'jua^iSas ?qqq:»
NYANMUAIJL Al>VN d
U^sjaA síucq^q qqoASsnSai yaJ^s /Cpv 9591 lozan^dApiiaq ^las^^fasSaui B SaTEi.b^I JOiíJíB 'Bfi9a ipBq qqBS05iiöj •Sai thASq a)aa:)aa zb qiuiui 'uBq^C^nuoj Alizod Saiu innaiaf Jftzspia BS9ioqBJBp -laj BiqwBuoií JBiCSBpi-Jiva^zso jojüui
;;-,pBq BoiiaBi ftun^TH 'ia3S9Sua;ia zb uaj?? ■-b;t?só iíiauu^q ^BqzoHwrs; UBi;?q iCSoii :'lS3?jaBpBqsöJöA « b}i9Z|ao;otniaj JÍSn AÍaVSaA9;o b;siuiib;zs v 'naj?; b uaz
-a ;inZS93ll9J ttBSOdBlB trpfdBIB bs9j1u8;
AoiíBOJOA s? tiiiBízg SaiaspBqsRjfiA V
■íjB';;uod iBaojBJt bo:»uoj 3i9ssaqaAia •oj<?^;35t-iCSa '5aS9EU3na zb eAdaiSatn iCSoq
UI3S S^zfiJOBibuBa^a;;fl9 BuSuy "íappuBp lI9ziJo;ora-?i9ziiBmi3atu ^911 HauzoAJOzs ?soui iiBuS9zsjoiaiC8a&7 '%10a tifippuBp ;;92poiora .?9Jt ■ naq-iEÖT 3iBnu?dBf
j •S'pz8ao5ata9íi ;)5azsjnapii3j iBiCnfjzsopBq n^zjaBq^aui ;p j^iu uaq-isei '^ioa BiCip^zsopBq U3.í:{ luojpq jf lu uaqA9 pZ3Si}3Ap:t v "Jíaz
-ZBó ítpziÚBqaam b sinid?. lasBj^zsojpaf XSbo «)jíi3923.to?3ra9K[ ;0a9S^z3AÍ92s33uí BO^Sn r 'ai9S91i!d9iH MöSb^zso i^HlUBqaattt b iiBUü^jpaoj piniaiíSij ASsa tnAi^fpÜaa
ó]iinjol<ioz£ D ii3zsay
•nossaz
; r • •>j[3l«5BIA G( ^BHí^íSl? '
8a>t<CpAnMi5Jw?to ^)Aj^ U3HOWAXg0)d9S
6? Sp^IATíf SCZOm in^fiH .Ta^piOOI:
-i:i:o3iC?9a OOS eq .T3i?iuon>H9Z^S9a 02 TS9J ^ 5.inA9i3JBH 'P iiauJ9 íaS^BSaq -OS EOia^piuöiiHO? 5PS '08 MO^Mb; b BK .
2 OLDAL
1938 JANUAmZÖr
1958 JANUÁR 29.
eMéftIef
(OLDAL
aüip®
Dr. Fülöp Miklós 1^32 októ-' her havában a nen>^orki Ad}) Endre Társaság ünnepéltén megtartóit felolvasásából átirta: Sebestyén,Dénes
AVILÁGHÁBORÚ i-üttonatca gépezete 1917 október huvAban UezUctt ro-" cBQfinl-ropognl én ,Eiinópai,(5yHzá?ado3, Itonatrukclrtjábnu !a eUl">V indult lacg fx. Bzommol I.H UUható dlibikKö öH»zeoml(i8, A bulgárok > kll,óptck. a s^üvctsógböl, CaehorBzAg proklnmAUn fllggcyony.ógőt, Horvdtoi'fizdg elfoglalta Fiumét, a románok Erdóly óh BAnát fcló nyújtották karjaikat és u Mngyar Szont Korona oruzágnl fAtumoHatv hullottak ol az czór-éven tcatiül. A hu'.lahcgyck Ch vértengc rok nyomán ujiibb nyomoruFágok Hza-icadtalt a magyar nópro.
Ady Kudro u chhc(í:iI UaMíAlybun, <il-Vftfita, hallotta, <^lte én órcztc a/, •<!ieiti<í-hyok lavlnrtH folyáMrtt, A kbltüt jvalóná-dm rohamok hántják <; napokl)'.iri, alig lofékc/.hottí nyuglalanHág vw/Á linlalmá-ba, kezül jéghlUcgívk, a gyrt.iz én Mli-alom npáthlája (Ut .mog lóikét, r^ii <!;;y lilUUít öazi oHtéu, a nanáii ecrlédUAiiy épp akkor lép b(> a H/.obAba, mlknr jAdy fOmliu VOF,?.k(!lö k)r/üUk(>l régi, kcdvolt blblliijá-. nak hipjalt tépilculL' Itl éa ilobV.i boh* a kályha lobogó tll/.ébo. C::n\i 11 bli)Ua U:-dbln niaraUl nu'g romtigíi Uoi'.ébt'n. K-/X már nem volt crcjií a Kl/.bt! dobni. Kuir/.a tootUkk(d .U'?,un tilolsrt golgotai pzavalt li'ta rá: löli, Éli. Lnma HabaktunI; íJn lHt<Mu<ni, l'^n |ht«miMu, miért Ih luigytál'el cngnnot? Rf^ a dátumot; 11)18 oklrtlw^r 88. Kbbo a/, ovangéllimd lgéb» zokogta bolo a k<Jlt6: Jézun, fiajAtmagu .én, a fuú dokk') i:inbnmlli;(>l< tra;ílkna''-él('t5i,)riiát<.
önmurciingí>h\ vilűg norHáért rcmogtí;" hábbia alatti ImtalmiiM vor.iid után, e golgotai íior vlH(>?,aldózé::évtd íh drá;;(>al pompájában .••/>Icnllt meg látnak! zafnljci' mely mindönkinél tLiztábbaa érezte meg,,, hogy az iati'n taeglnl, lioü.izn Idöio «»l-hagyta a .Mzqmoni iMMhon-ki-l.
Ady lOiulro küHiii niigy tragédiája, hogy küzvollrndl a nlagyar é.'i vllágfor-radalmak klbizUbén toathsn é;i lélekben tifinzetürvo érto meg októhort. í) lulán (Jnlomoa leaz egypár tizen»plllantá3t vetnünk arra, hogy hogyan tzcntclto lángoló zNonlJót mognóraulküvó azUArdnág-gnl, fílolmoa o'.hlv«tottHAggal októbernek, o forradalomnak, molynok azon n Utn ÍÜIdün, altonnan ml IdokorUUUnk. vo-Kéro, csillaga, ei-Üforrdao, nogyodBzAzu-don kcroaztUl Ady Rndro voU.
LcU«5l, dlopadl. monyöl Ady Ifírtnm wr én hitves PAAZtor M&rla amikor olnö e-mlneua Eudro fiuk a jslloljt rcformátua gimnáziumban Icörcttiiégizott, nogy reményekkel Indítottak ol öt a dubrcconl hli-ea öakolWglum Jogi fakultáaa folé. KUervoUék, remöUélc. hitték, hogy Bandi fiuk clvégíil tt Jogot éa louz bolülo fö-hlró Vttgy alispán a hirea-novczetcH hepc-hupAs SzllAgynAgban. A rcményea. ró-zaás terv azonban aoha bo nem tclJoaUlö klvánaAg maradt óh ólctbü lnilulánáról muga Ady Kndro Irta meg a küvetkezö-kel: • ■
"Mikor mint dolírcwnl jcgAv/. bn^lltani ogy ujdág rcdnkclójAba, nK.-gény nM\r-tlrunyAmoii klvUl ndndcnkl clniindtu n« clvégoj^tctettct. Debrecen bűt Nagyváradra montm uJNAjt'.rónaU, Ei u nytigtolun, züWóm, IvtcUIgcni vrtroa BoU mindent átformált benuMu, umlt n falu, NagyliAroly. /Hah ía Ucbrojcn, te hát u fáin formált n>eg. I)o vlnzón^ valami dacoH clnlzmuH gllrcHÍlHo Ic Itt u/. njjaüiint. UJkAroI CHlnAlüim. voíiirelk-kot Irlum, m rJyllvAn elpuM?.t<alok, vagy nagyon r,ko:i «li>tbe kezdek, lu nem Jün el értem valuúl. AHHíony volt, egy hoy,. 7A Jutott vcrHcm küldte, megfogta a Ue7.ei;»et <>h meg Kcm állt velem PArl-
Eíi vplt Ady Í2ndrc el.sö/klUíöldl utJa. A politikai. Irodalmi h világnézeti harcaihoz oz a pAriBl tartózkodás adtti meg Zíionljénck a klmorlthetotlon gazdag fol-pzorclését. Dús fogamzAsBal, szivében a nyugati kultúra ezorelmővcl érkezik meg onnan Pcotro, ohol már hódold loboruWs*
aal vár rá ogy lUuatvb csoport. Az akkor, kitűnően szerkesztett, haladó szelleme Budapesti Napló ásandó munkatársként hlvJa meg és. annak vasárnapi számaiban má,r kalászosodlk a vetés, mely Uj vcrfick elmén fprradalma lett a magyar költészetnek és a tespedő magyar horizontnak. >
■pETÖFI óta nem .született nagy poétá-*• ja Magyarországnak. Régi Vá'J,t rrted-rében, fáradt, elcsépelt gondolatokkal, megHzokott Óh megunt kültöl förmákbari mgnl-moindiígC'lt a joiagyar Pegazus, nem caoda hát. hogy gazdag, cifra nyoveg-ben UW hivatalo.s Jrodalom az "Uj Idük-nek uj. dalaival", érkezi* Ady Endrét cgyro izgatottubban, egyre vcHzedolmc-Hcbb táraadáHokkttl fogadta.
A feudális Magyarország ural, Irodalmi csatlósai, kitartott politikusai hama-ro.san mogórcztók, megérlottók, , hogy
mllyci fonadalnd nuink.At fog Ady Endre klHklnUy.sAgulc földjén végnzni, mert alighogy megjeleni, márl-t küréje.cíjopor-táfsuUák 055 lfJi|n'iKKViók, modftíh-pollM-lúiHok. mliv6.^zek, Szocialista ín'unltfaaok, ; diákok, akik már régóta és felké.szllltcn v.'uták a maguk cmborót. A politikában okkor kczdüdött nz oUgatchli magyar ■iiríik ÓVHZázadofi l;lvi'»U.'!ás'ainak a konokul reaUcló.H uralmi rendszerének eéltu-dulcia támadára, Ezid<ílb;n kc/.doU UiaiiJ-rüliil minden |)iii;;reHHzlv vrő a "komoly harcaikba ekkor indullak el a í'.zoclalla-ták, a mikor folcnemlülnek Ady coral, hogy; MAííksIpen kw/, luilnup, nniskó|>cii losz végre, l'J liareok, iij h-üomek luM'Jgr nult a/, égiv ..., akkor Indul meg a magyar tárNudulum máig In duló harca, melynek rászlóvlvtíjo a multliun én JUvtf-bon Ady Kiidrc volt és marad,
FArlAból órkezéHo titán csakhuitmr nzo-roá burdtHágot kUt a nzoctullHtálduiI, Kunfl /iftigmonddal hajnalokba nyúló, termékeny vitákat folytat, JAnzl Oszk&r logbcnaöbb barátjává lesz, A llÚrBada-lomtúdomOiiyl TAntaadg és a OoUlol KUr tagjaival pedig meghitten étlntkczlk és nagyra 'becsüli dkct. névé.^z BAlu, leghívebb barátja, a NApszava akkori munka-fáVíia, kérésérc rendszeroncíi kezdi küldeni proletárversÉlt n imunkások lapjába, melyért a pénztelen kültö soha dl-Jazá.st nem fogadott el. Pedig Páriából, Rómából. Mindszentről, szanatóriumokból, mlndenünnrn küldte verselt a Nép-Hzavónuk » többsziir irta meg levélben Révéüz Bélának, hogy "mindennél tübl>-n\ bretilUiim, hu a ^zorlallNtáJ( Hxert't-n<k."
Mcgemlité.sro méltó, hogy Ady Kndrél még a Bzoclalisldk ue fogadták egyhangú leljoa mcgí'rtéssel. UJ szavalt, bzo-katlan költőt formáit, eleinte nem értet-télc^mog a munkáa olvaBÓk. Cnizmadla Sándorral éUlkün hatalmas támadáat Intéztek a nzcrkc.HztÖHóg ellen Ady Endre ver.Helnek a imcgJclentoté.Héért. Ady Endre pedig "lilHdöm a frigy-ládát" clmÜ vcnsében fejezte ki n pir.letádátusHal való clflzakllhatallan tojitvérlEégél.
KÜLDÖM A FRIGY-LADAT
S%lvom UUldUm, ez A frlgy-lAOit 8 lüvAnoU harcos. Jó napot. Vérolm, tl dUbUrgO ezrek, Tagadjatok meg, inégl»-ní<Vgb» ftn tt ttéteJt vagj-ok.
KUtÓNÜnkot a Som nkurta, Nom érdem, n«!ini, nem erény, Noin HzUItoéig, de nem 1h mvttszaAgt HcWta nép. helóta küUÖ, Tatálkoztmüí U incg ín.
BennUiUc •'nagysá^ros «r{flc vúrnak, Hogy tíletre ébredjenek, , ■ fionnUnk egy szép ország rejtőzik, Mint glm a fekete csalltban S leaködiiek u'vérebek.
Ha nem láttok testvíireteknck,. Megsokasodnak u rcdiDk Bús homlokooiKon éi loUicm táján, Do még mhtdig if Jim állok meg Bősz JAdásíthn előtt.
Még cwik.jnáirWi-fényjt BcnViMkarU^^^ Csak lunlről u Sors tehet: Odaadni nuigamtól,M8zép,en, ., „•,.',., Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit, Forradalmas lelkemet. > i. '
Tliitek vagyok, mindegy most már,, Hogy iwin kellek, vttgiy kcUek-e. Kgy a Napunk, gyÖnyUrU égen. ilaj, hogy elf<!d a Naptól néha A goncmzNág fellege.
Pár év elmultával a magyar proletariátus tisztában volt azzal, hogy ml'o-kljo volt nokl AdyJEmlro.Do addig is, mlg a megismerés toljossó válhatott, a költő itó cgyszorüHóffórt H'völtöknek megírta a Népszfvva gyermek-mellóklotíL'btía a l'rolotárflu vorHót. mellyel megmutatta n kiabálóknak, hogy uz egy.szcrüség HU Jolont okvetlen bárgyúságot.
PROLETÁR FIU VERSE
Az én apám i-eggeltöl twtlg l/-/4idva lót-fut, r«lH)tol, A/, én apámnál nincs Jobb emlier, NInes, nmes Hehol.
Az én apám liopolt kabátu,
l)« nekem uj ruliát ve«7.en
H ÍM^Mzél nnkem egy szép Jövőről
SzoreJmesen.
\y. én apám gazdagok foglya. Hántják, unogalAz/ák szegényt, I»e íiHtént elho/./.a hozzánk A Jó roményt. ,
Az én'a|)ám harcos, nagy ember, ■ tórtünk ad gőgöt ortítü
iinmagát meg nem alázza A pínz clött.
Az én apám hViM, stegéhy emlior, Do ha nem né/né a fiát, ' Megállítaná ezt a nagy, földi Komédiát. *
A/, éu apám, h.i nem akarná, 'Nem volnának a g^azdagok, it.Myan volna minden kh (ármun, M;nt én vagyok.
Az én apám, ha ogyot «zóln:», ilujh, mcigromcgiiének sokan. Vígan annyian nem élnének Éls boldogan.
Az én upásn dolgozik és küzd. Nála erősohb nincs talán, Htttolmasabb u Idiálynál is Az én apám.
A magyar vidéki elmaradottságból a párisi valóaAg omcito kl Adyt. Zscnljo moUott iH 02Ukaógo volt oz ottani oÍmé» lycdCfléro ha8onlltgátá8okra.Páris után a* francia fizollo«ni 6n ■ politikai. élot hatásai alá korlU éfl kővetkozéHképon riull-kAllrt nözöpontból Itólto meg Bíülöíőldjo adottsAgoll. Ott értette meg IgazAn a magyar ftíldolo.szlA« vepzólyes problémA-Ját. a magyar népneyelifH elmaradt nyo-moruHágát, az alföldi tanyák tUdöv<hz-.szel szántott közegéflz,sógét,- a azavaza-' 11 Jogból kizárt nép politikai klcbj'udalt-ságát, a magyar ptrlamcnt reakclóH ós a mult intézményeinek mindenáron v.i-ló megtartását célzó url bltangnágát.
a OV lOndro lángész látére Is épugy szerzett Ismcrotekot, tudá.st, mint máa küzönnógo.s cmbor: olvanott Ah tanult. S tanulmányai alapján Magyarország sivár Júlonének Jobbraforduláaát ogy flzüksógfizorUon boWJvotkezö forradalommal e'.koiUlhotctlénnek hitte és tekintette. Az osatályharc tör utat irodalmi tevékenység^.'be h tcrméazotes, hogy az uralkodó osztályok é.s lakályalk mindent elkövettek, hogy a kor és zseni hangja no érje cl az elnyomottak törne gcií. Ady Eíidrc éleio parancsának tar-totta, hogy szpmbeszrtlljcm az url hatalmakkal, pedig Jól tudta, hogy
Csuk hazudni Iiéne, nu>nnyl ndndcn jönne Magyar eredménnyel, sikerrel özöiU>e. Már cIhQllgatni is mltj-cn érdem volna. Do viüluni mindent: volt életem dolga.
3 mikor a Pesten már körll!rajongott köitö ft koalíciónak nevezett farHangtól fiKlvbűl undorodva lamét elutazott Páriá-
ba, már tisztán látta a •magyarsás..iscrv sát. ■
"Hiszem és vallom — Irta már 1907 tavaszán —, hogy a forradalmi megújulás kikerülhetetlen . Magyáror.'jzá-gon. Itt van már a csodálatos, áldatt vihar áz ö hírnökével, szent sirályaival. Társadalomban, politikában'még 'csuk. a nyuBtalanság sllioltoz. J>o Iro-dalohlbitn már Itt van a vllfáJntüzos bizonyság... És mllj;en nagyszcrllek, szenti'k, roiiigyofiók i.é.s mégís gazdagok az nJszámIéUuí»ujle.lkU.emberek. Krisztus inindegyik az ő szomoiu IclkoHKégében. Ali azonban .vcszcdel-mescn minden njulá«ok el6ho,,a kis rabló csapatokon kívül két nagy land-hknccht had".
Pcr.sze. hogy az egyik a Uáko.sl Jenőké. Ez á magyar erekbe ömlött veszedelem. ,Ezek a szent Imre kultusz a* á.nemzetközi köldökszemlólés lobogójával "jöttek. S ugyan ők azok, nklk hűséges uradalmi Ispánokként marasztalják a középkort. Irodalomban -8 mUv6azotbe;i; a pro-gramo.s és programoa butltáfi talUlkA-juk. A másik hadtcat a lóhuspuhltó nyilas sereg és veszedelemnek komolyabb. Tóth Bélának az akkori l'csti Hírlap fő-fajmagyaioakodó lóhuspühitójának. 'azt üzeni c cikkében:
"Annyi magyarsággal.sühso álmodtuk sehol, amennyit az én ezorévesi IdsnC'^ mtís, udndlg parasztokkal és vajmi sokszor paraaztckként élő fumlliáni megőrzött és az én egyéniségemben lolkem kifejezett."
Ady Endre a SzoclalíznnísctóiV folyóiratban a következőkben ir.jo, le az :ak-korl idük állapotát.
' '"^Bz níl'líjfornidalom, mely egyelőre érililt a i)yiigt^lan foJ('!i''ö?í lűésrrénd-HZíírok Irodalmi esetcpaté.'ávnf Jc'entl be magát, kmnuly forradalfc:n lcs,vi.. OrUmk, hogy én lihatom meg véletlenül legelőször, de ndndenesitre leg-nylltabban, hogy a;z egész uJ, mai Irodalmi kalamajlci Bubuse lett volna meg tt szorhiltznuiH magyar iölneve-kedé.sp nélkül. Gazdaságilag a legokosabb Ist^ii se tudná, mikor szabUdIt íol boniilliiket a szoi'lulIzmiiN, de u lelkeinket kezdi már szabadakltá tenni ... Kz az 'uj irodalcm, JUi mesfjzlrfíl hu feudális vagy polgári szemekben nem Is tetszik szochillstának, a szo-clalIzmuH Altul, a Bzöclallzmus révén von. Egy bizonyos é)» ezt niár e néhány sor írója In érzi én* éli: cz' az Irodalml háboni gyermeke ft Hf.oclális háborúnak — hiszen épen ezért félnek ugy tőle..."
UGORJUK hát át a béke Vihart oürltö évelt és figyelJünk vissza a szarajevói revolverlövésre, moly i\ nagylöron-gyosodás lavináját elindította. A költő Jáazl Oszkárral és Bíró LttJössar ép akkor volt menőben egy fijsatmárl, választási agitációs útra. Egy nagyváradi tor-roBZon érte őket a vészhlr a trónöfökös-pár meggyilkolásáról a feleségéhez irt levelében IrJa;
"Minket, .lászít, Bírót és engem a szó szoros érttlmölícn megríkatott a trónörökösek drámája, Uépr/i'lhetrd, milyen exaltáltiin utaztam."
A rákövotkez^l napokban Adv clboríjlt. szótlan. Idcgea, lázas beteg lett. Do azért a gyorsan pergő eseményeket remegve flgyoll, A nagy írancla fizocIttllHta lÍPttn •faurés meggytlkolAMának hallatára Igy zokog fel:
Fáj u szivem s neliéz Uz4>nnent ifís nUndcneliOt meg nem mondhatok, . Do nagy halott, ölt testvérem iieaneni llgy él, mint u űendolut Igazu.
Tudjuk, hogy mialatt a vérténgor egyre dagadt, Ady Endre kínban, lázban Irta meg balalmuHabbnll-hatalmaHabb lázongó, Hejlö. vérző, prófótás ve.rftclt. 1017-beii végro forradalomba megy az 0-rosz nép, Nyomában megmozdul minden hadviselt oríizAg munkáaaága. Ady Endrére végtelenül hatottak n roményofl, lz»; zó hetek, do mikor a Keronsky-kormány a háború folytatását határozta el* mikor a pár hétre elülő Téboly ujorőro kap;
%iiflii,'iií¥itr^iiii-wi'K"
MOSZKVA köszönti az uj esztendőt.
KINA MA — A japánok áltitlXclrobbíuitoU Ilid.
wr..nn.'.fc.»...ai^,.nlirffyir'^<i-ff--,^
FUANCIA tárgyalások a kormányválság nlatt.
A MULT hét végén,tÖzv<5öz pusztította el a Hyacinthe, Qiie.-i $:'ent Szív-kollégiumot, ahoL4r) taiiulö puBZ«
tult el.
^ 1'*
m
IIERUIOT francia képvÍHelöházi elnök az Elysóe Palace-ba tart, hogy Lebrun koz-társíiöági elnökkel tárgya jon.
TKUUEL elfoglalása után, elbiijl lázadóli után kutatnak a koztársa.ságiak.