1
^^^^^^^
b3
t
i "5
•a S: S
13 o "
§.» ^ § -03 . S .íi
5 ca
a
3 a t<
•3 S? a -g 1
'm ttí
I
■íS
O d
? § o
I
II
=0 a
•a
"3 ÍJ g
S .a
•5
cd A .
í a:
ítf <U (3
5) <h
a
s
.3
é
II
(4
CJ A! „
4. oldal KANADAI MAGYAR MUNKÁS MELLÉKLET
Ood mado tho count4. and vaínkbaii, hanem Úgyszólván a gcndol-man made tho to\vn. _ _ jj^^ás is. Más mesék, más közmondások, ■ ' különböző észjárás jellemzik az egyes
.1039 december 16.
1939 <[ecembcr 16.
KAN AD Al MAGYAR MUNKÁS MELLÉKLET
8. oldoj'
"DÉGI példabeszéd, hogy "a magyar em-•^^ bert az isten jó kedvében teremte és talán igaz is. E népben mindig volt humor. Az isten alkotásánál jó kedvé-,nQk felét neki kölcsönözte s.abból aztán jut mindenüvé, a megye- és Öi-szágiiyü-- ;'lés| termekbe, a temetőkbe, sőt még fele"ai
ut'czáríi'ia, . „ . bérnek, a legszegényebbnek is gyönyörű
helységek népét. Ezer meg ezer apró vonásban mennyi a humor! Szinte sajnálom, hogy e tárgynál, mint a kerethez nem tartozónál át keli suhannom. Csak futólag emlékezem meg áz ebeczkiekröl, hol közös lévén a. harangláb ..és harang,
a füszei'kereskodés ajtaján:
« Száz arany egy poloská6rtl »
Jó Vp&llnüa roggol, Igyunk Mt egy Üvoggol,
festette. Akadtak olyan műértők Iná- T-f«» X/íT'K'QT'ÁTTí K'álmári jánál ismét útját fogja állni a;..kijövö-mon, kik idők jártával rájöttek e rhiá-. irtd. iVMl.vq£^>í^xi.J. *v«iuurtil „ek. Még énnél is szebb a spanyol, kard--nyosságra s hogy a hibás müvet kügá- ■ ' rávésett verssor:
ráíratták az oszlopra, hogy a harangszó yífcák ~vawill4val át«í7Mrták a nléh-kén „ -
.lutheránusokat metí..Apincziem-- bSaE éppen mert senki sem ment tőlük,
. f... x. . , , . ,. a legszegényebbnek is gyönyörű ^ tkíSruS
,/ fölvett czimhez ragaszkodva csak javának kell lennie, az istállóját épiti hatvaniak tás helyett mosolyt fakasztanak. V
■i^'^. ÍSS- élőire cserépfedél alá. faragot! kö>Sk-^ íi^i^^^^S^SSrít. l Kötáeket le^e imi arról, ami: a-
róiv hol mindéh duzzKd "^z üde költé- bm miS'nSSl^1Íl S^eSÍ^ ken ugy hpgy alig vaiiíalií ánélkii^^^^ szettől, hol az utczákat keresztül-kasul . «nk Vn,m ««v iártP náv n.í>or mmt. W&sot
egyforma, czégtábla- s föliratnélküli a- j/ényes lacsony házak szególj^ezik. A humor, ha ide téved, beletemetkezik a költészetbe, lemond önmagáról.
Fölirat csak a templomon látható és a korcsmán néhol, mert közönségesen e-lég ilyen szegény helyre czégérül a póznára kitűzött boróka-csutak is. Kényesebb falukban «Becsali», «Gondüző», «Betekints» a furfangos neve a csárdáknak, s ha külön fölíratjuk van, az sem valami különös dolog; már a. gyerekek is ösmerik; régi, kopott biztatása a korcsámroaoknak, hogy: «ma pénzért, holnap ingyen.*
Ezen kivül nyomtatott betűt már csak a bip házán látunk a fekete táblán, melyet nem azért csináltatott maga a te-• kintetes vármegye, hogy nevetségül szol-. gáljon; meg a falu végén a nemzeti színűvé előmozdított oszlopon, höl azonban nem találtatik egyéb, mint a nemes község becsületes neve a hozzátartozó vármegye nevével egyetemben.
A faluk architektúrája riiind külöm-bözö, de jelentéktelen módosításokkal.
az utczá Szolgáltat a humornak,
:«0k nélkül- kl ne imzz, feecstilett'el' tégy a hü velybei»
1 Nekünkrílkeyés van ilyen,-4e íia lenne,; sera tartoisnék tárgyunkhoz, mert nem
ják a pinczi
bázott, amiért «nem lett ló». A jámbor zsélyi lakos I. Napóleon észjárása után indul s abban találja ambiczióját, ha minél több gyermeke van; a világért sem mulasztaná el akár szóbeszédben, akár Írásban oda biggyeszteni a neve után, ha teheti: «Én Csuz Ferencz, hat neveletlen gyermek atyja.* Már az óvári pa-lóczban nincs ily tökéletlen hiúság, mint igazi bocskoros nemeshez illik, az egész világot fumigálja, házat is csak azért épit, hogy télben legyen liova tenni a melegítő kemenczét, niei*t-a hideg a nemes embert is fogja, s ha fölirattal látja el, akkor is mit neki a keresztény időszámítás, elég, ha oda jegyezi az utódoknak:
fipíté Kévy P&l de eadem, A restorácziő utáni tavaszon.
Nagyon sajnálom, hogy nem még hai'-madéve télen irtam e czikkemet, mert akkor módomban lett volna a kis-ujfa-lusiak híres föliratát gyűjteményemhez csatolni. Azóta fájdalom, elolvadt, ami-
mélyedéssel valamely ájtatos kép számára (legalkalmasabb ember erre szent Flórián); másutt ezek helyére czifrázott deszkázat jő, míg ismét másutt leér a zsupfedél karimája egész a ház szemóig, a két ablakig, melyek közt legfeljebb a tulajdonos nevének színes kezdőbetűi ékeskednek. Csak elvétve pompázik koszorúban, módosabb kőépületeken olyan büszke mondás, mint Tarjánban:
<Ezt a házat építette Fazekas András Itt helyben A Baj&t erdejéből hozott l&ból.»
A magyarokénál sokkal szebb és jel< lemzöbb a székely házak fölirata:
«öröm és békesség a beííivöknek, áldás a kimenőknek!*
mely aztán nagyobb világosság okáért következő vendégszerető verssel egészítették ki a tulipántos, szélesfejü szegekkel kivert kapun: I
*.Ha nincs itthon a gazda, Itthon van a népe, Lf^ék Itthon az Is mind, kl e kapun lép be.»
Mióta már a székely portáján is fi-náncz és adóvégrehajtó jár ki s be, azóta nincs értelme o soroknak s kezdenek az uj kapukról lemaradozni.
mes elöljáróság nem járt el teljes bölcsességgel, midőn az említett, emberemlékezet óta elő nem fordult kemény tél (négy ember fagyott meg Kis-Ujfalu-ban) megörökítését akként eszközlé, hogy az e czélra begyült összegen kihozatván a városi vésnököt, miután kőtáblára már nem futotta, egyhangú niegál-lapodás folytán, a falu közepénj lévő nagy jégtáblára vésette ki a nevezetes eseményt ékes versekben, örök emlékezet okáért.
De ha ez elenyészett is, maradt még nevezetes fölirat Kisujfaluban H. híres malmán, melyhez a folyamot fölfelé vezette. Rengeteg pénzébe került s még ki is gúnyolták. En-e szól hát büszke válaszul:
«Ezt a malmot csinálta
Ezékiel de Harcsa.
Ahogy csinálta, úgy megcsinálta.*
Elég eredeti, de nem olyan elmés, mint az inámi korcsma homlokzatán e-zen eszmetársításból eredt felirat:
Ennek a falunak «Inn&in» a neve.
Ugyancsak az inámiaknak van a falu végén egy pléh Krisztusuk a keresztfára
elvesztett határigazitási per miatt a szomszédos karancsi határba került. Biz ezen nem lehetett segíteni máskép, csak az alábbi fölirattal:
«Adatik tudtára mhideneknek, akiket illet, hogy ezen érdemes Szent Vendel ámbátor a Karancsiakénak látszik lenni, nem az övék, -hanem a mi batárimkat őrzi innen.*
Most már ezek után átjöhetünk a csendes, együgyű, boldog falukból a lármás, fényes, fővárosi utczákba, hol a humorba, melynek kinyomatát keressük itt is, elménczség, élelmes fortélyosság, humbug és reklám vegyül. Itt selyemben jár a poézis, a humor pedig trikóban, csöi'gő sípkában, vagy ■— meztelenül.
Az ilyenekhez kevés közünk van. Czikkünknek bár «Humor az utczán* a címe, még sem lehet föladata mindazt fölölelnie, amit a humor iránt érzékkel bíró kedély az utczán föltalálhat. A ló-bálódzó czintányéroktól kezdve a bor-bélymühelyeken, le egészen a hatványozott életnagyságban ábrázolt kifliig a pékboltok ajtóin, mindenben akad egy-egy szikra azokból a gyarlóságokból,
nak bebizonyítására irányul, mennyi sok í»i<5ta amiiizlés, divat, ildom és a ter-minden nevetséges fordul és fordulhat Jeszkeao műveltség kiszontotta az oszm-
elő az; utczán nálunk (az ugy történik mindenhol), de összegyűjtvén néhány jellemző vonást, nem egészen érdektelen bepillantást enged e kevésbbé jelentékeny oldalról is — sajátságainkhoz.
Mint föntebb megjegyzem, semmi közünk a meztelenségekhez ép ugy mint az együgyű vagy a helyesírással farkasszemet néző fölii'átokhoz; még kevésbbé lehet föladatunk az olyan jeles föliratokkal foglalkozni, mik monumentális épületeken és müvekén lehetnének, mint azt Spanyolországban találhatni, nemcsak az épületeken, de még egyes iparczikkeken ÍS, s bizony nem kár a fáradságért, mert alkalmasint megteszik a magok szolgálatát. Meg nem állhatom, hogy legalább kettőt ne említsek. Egy dóm fölirata a következő:
Az ég kapujánál czipöt árulnak. Mert az angyalok mezítláb járnak.
Költői és humorteljes figyelmeztetés arra, hogy e falakon beliir kell végződ-
melyeket a sors az emberek közt szétosz- nie a hiúságnak, mely a templom kapu-
téséget, az ős eredetiséget, á gondolkozást pedig megesztergályozta simának.
A régi szállodák helyén, melyek az állatvilág erősebb fajait képviselték (Tigris, Két oroszlán. Arany sas, Fehér ló, Vörös ökör, Hattyú, Kecske, Fehér farkas stb.), az apróbb állatok a kereskedő elemhez tartozván (füszerkereske-dés a fekete kutyához, a mókushoz, a vörös macskához, a jeges medvéhez stb.).,. ma már arisztokratikus neyü hotelek uralkodnak, a czégek fölirataí is kifogástalanok s unalmasak; mind ugy jelennek meg az utczán, mint égy jól nevelt gentleman a szalonban, begombolkozva, csinosan, kimérten, szabatosan, vigyázván, nehogy kelleténél többet vagy kevesebbet, vagy valami illetlen mondjanak a közönségnek, melynek figyelmét vannak hivatva fölkölteni.
Különösen így van ez a világvárosias arczu belvárosban; hol legföljebb eg.y-egy Teleky-díjra pályázó poéta ajkán villanhat föl kétkedő mosoly, ha szemé a következő tartalmú hirdetésbe botlik
E helyen kívánom megjegyezni, hogy szegezve, kinek az illető piktor, kopjá-iiemcsak az építészeti izlés változó fal- val átvert vérző szivét a jobb oldalra
A NYUGATI FRONTON — Angol csapat vonul be egy megerősített állásba, hogy ft hadfelszerelési gyárakban szükségelt franciákat leváltsa.
(Folytatás a 3, oldalról) rülmények között, az adott canyaggal* — hogyan akarHATJuk, hogy KELL akarnunk azt.
Kétségtelen, hogy Remenyikv nemes dolgot akar: a nemesebb értelemben vett «euröpai», demokratikus és fUggetlen Alagyarországot, a nemesebb értelemben vett <eur6pai»-magyar kulturszhivonal-lal; és ennek érdekében szeretné megnyerni az amerikai magyarságot, erre szeretné azt felkészíteni. Várt, elsö konkrét javaslata Monban ellentétesen Jött Kiáltványában, mert a Dunai Szövetséget a ma már nagyon is gyanús. Európai Egyesült Anamok rossz szomszédságában vetette fel. Természetesen, ennek a kivitatását további lépésnek szánta. E-zért sem mülasztbatjuk el, hogy itt röviden hozzá ne szóljunk e kérdéshez.
Kossuth elgondolása a Dunai*'Szövetségről abban a történelmi helyzetben öncélú volt, de reális az akkori imperialista veszedelmekkel szemben; és ami fö, nem jelentette a függetlenság feladását, ilost sem lehetetlen a dunai népek összefogása, de a mai történelmi kibontakozásoknak megfelelően: rá kell támaszkodniuk arra a nagyhatalomra, amely békét, szabadságot, alapvető é-letszinvcnalat és kult»jrlchetö5égeket aűott saját népeinek és soha nem élt vissza a más népAkel való szövetségével. A gyarmalositó erőkarnál összefogása ellen csak az mentheti meg a dunai népeket, nem pedig az éppen amazok szolgálatába állított «némzetek szövetséges.
Az emiitett «európai szövetség2>-re vonatkozólag nagyjából osztjuk Balogh Edgár nézetét, amit a mai lehetőségei és a ml lehetőségeink között elég világosan fejtett ki lapunk nov. 30-i számában «N}Tigat eUcn Nyugatot hozz» cim és %'álasz alatt. És mi egyezünk az ö válaszával még ckor is, ha Ady második, «Nyugat»-ja helyére a mai történelmi fu-valmaknak megfelelően «Kelets.-et kellene la behelyettesítenünk.
A mai polgári Humanisták és a megoldást tigérö* elgondolásért most már imperialista háború támogatására is kész pacifisták a képtelenségbe menekülnek a félreismerheteUenUl megmu-tatkozó társadalmi alapváltozások elő-
i&tm
KE
est^n: segítik menteni a rohadt mul-■.:íflt,|késl€ltetiR áztíuj szlűctését — még ' altkSr is igy áll e| a sajnálatos valóság, há olyan "liecsUletfes.-'^jaJ.-segitö hiede-lémfiiel és szájridékkal teszik is azty mint Remenyik.
Aki dec. 12-i vezércikkünket olvasta, az megérthette, hogy ma mennyire és imilyen elvontan feszegethetjük csak e-zekét a problémákat. SSs Remenyiknek is meg kell látnia, hogy az a. «8zábad föld», anairöl.«utQlsó» kísérletében beszél, volt — nlnca.
I SZERETNÉNK hlnnt és hisszük is, üogy Remenyiket puritán becsületessége át fogja, segíteni a nehézsége-; ken, a gátlásokon, le fog tudni hajolni a hallgatva is egy uj életért kiáltó ame--rikai magyar egymillióhoz a kiáltványok veszedelmes irfi|;aslatáról. Remenyik Zsigmondnak nem szabad egyedül maradnia és egyedül lennie, mert nincs is egyedül, ha megljitja azokat akik vele vannak. A magány, a kétségbeeíés, á felülről való szemlélet, ma veszedelmesebb, mint valaha. Egy Ocskay, egy Széchenyi, egy Szabó Dezső minden tehetség és sok jó ííulajdonság ellenére is igy lett f>iu:6vá, őrültté, elleniorradalmárrá. É3 a történelem egyáltalán nem igazolta ölrct, sőt: ellenkezőleg.
Nincs mit félteni az amerikai ma,-gyarság csendesebb mozgalmát, inkább arra keU vigyáznunk, hogy az a fajta zajosabb, de kcttészákitó és kétes célok szolgálatába könnyebben állitható mozgalmunk ne legyen, mint egynéhány DOás nemzetiségnek van. Diktátori hanggal azoknál sok mindent el lehet érni; a ml csendesebb, határozottabb mozgalmunk erősítésére és növelésére felrázó, magyarázó, de a szeretet lágj'ságát soha el nem uraló hangra van szükség. S Remenyikböl busásan futja az ilyenre.
Ha az amerikai magyarok «nem valami kitűnő magyarokí, akkor annalc nem mi és nem a tízezrek az okai elsősorban, hanem a táreadalom, ahonnan kijöttek, kimenekültek és a helyzet, a-mibe itt kerültek és azok, aldk Itt is a meghunyáazkodást és szolgai alázatosságot igyekeztek beléjük rögzíteni. Ez a «nem-kltUnőség> azonban csak a kultur-
szlnvonalra áll valamennyire, semmiesetre sem az érzésre, nemzeti öntudatra és törekvésre.
A <c8end> nem a temető csendje, hanem a yisazaíojtott várakozásé. A hallgatás hang<« kiáltás a mihdeiit hamisító és letaposó, a rohadt szalmaszálba is kapaszkodó, utolsó erőfeszítéseket tevő Műit ellen, hangos kiáltás a történelem mai ölén vájudó Jövő siéttetésére, fogadtatására.
•Remenyik Zsigmond ma már « csak veszíthet * az «ur és paraszt egyenlő Jogá»-val, de semmi veszteni valója ; nincs, ha meglátja, hogy a történelmi fejlődést jelző vörös vonalon gyorsan közeledünk egy alapváltozást Jelző csomóhoz, amely-e réginek sirt, az újnak életet jelent s amelyen tul úrról éis parasztról, de különösen azok békéjéről beszélni — fölösleges.
Addig is r*-anenylknék és a hozzáha-sonlőknak, nem szabad pontot tenni az «utols6> kísérlet után, hanem terepszemlét kell tartaniuk, vizsgálatot maguk felett és' a tömegek között. És akkor ő Is rá fog jönni arra, hogy öklét -és ostorozó, ölő szavalt azok felé kell yisz-' szaforditania, akiket eddig is cütélt, a-zokhoz kell megint szeretettel és megértéssel, nyitott szemmel és füllel közelednie, akiket eddig is megérteni és felemelni igyekezett. De az utat-álló gerendát ne akarja egyedül félretenni, mert elkeseredésíbén könnyen segíthet •abban, hogy a gerenda tovább'ott maradjon, mint akkor, ha ö is, mi'is és a többi jó; magyarok, jó angolok, ;6 németek és rnás nevü és nyelvű, de azonos^
igát huzó nemzetek jó fiai a közös munka közös erejéhez folyamodnak.
Nem haszuáljuK azt a sokak előtt megalázóan hangzó c.sajnáljukj.-ót, hanem. V. legőszintébben kijelentjük, hogy mi Remenyiket szeretjük, ö maga cem elégedhetne meg, ha tőle csak közepest, átlagost várnánk. Do éppen ezen okok miatt láttuk szükségesnek a fönti megjegyzéseket, melyek talán nem klelégi-tőek és kimeritöek, a jelen helyzet folytán talán nem is eléggé világosak, de szerényen reméljük, hogy Remenyiknek talán igy is jól fognak esni «magányos-ságában» és talán segítségére ia lesznek; szeretettel adjuk és bizonyára ö is ugy veszi.
évek óta egy Icatholikus szent morfohdU rozik, nem átallva, hogy a gazdája kál-vlnista):
Ezt bizony könnyebb találni, mint drámai cselekményt. ,
Távozva azonban a czivilizáczió központjától a külvárosok tömkelegébe, ott liAz sem utolsó dolog, hogy van a Kore-még: mindig föltalálhatjuk a gyógyszer- p&i-:utoh-egy lebuj-csapszék, hol előre táron gyermekkori ismerősünket. Aésku-,. kelliizetHi az^éteí-ítal árát, nehogy meg-lap apót kígyós botjával. Feje fölé a So- szökjék vele a vendég, s hol a kés és röksári-utczában a kÖyetkezó<t^éfás;an-. villá^^ mlfirádándósága iránt -táplált óhaj-hbhce-ot tette ki áz agyafúrt'gyógyszé-'t^^^^ nyer kife-
vész: ■,,ÍezéBt*hQgy az tisztáihoz lánczoltatik,
Szép falusi paraszt, menyecskék számára.ka^iiató ' i^Wem ott. fcünn -zpld borijstyán
legjobb minőségben: V ; -koszoruban-a ltovetkező czímct viseh e
' , , ,7. • ''látogatóttniülatóheiy:
Egy lat «valami»'két garas. :• .. .. '
Egy lat «tudják ;mi* háypm gára§. -
S nincs, olyan gyönyörű paraszt menyecske^ széles é környéken, aki rá né •jönne, hogy ez a «pirosítő» meg «fehé-ritő», s nehéz megállani, hogy be he tekintsen abba a nyalka bbltba, hol ilyeii «fihuman»'beszélnek.
Ha az igazmondáshoz szokott vidéki ember idevetődve — keresztülizzadja valamely kánikulai napon a Király-ut-
czát, hol egy ilyen fölirat biztatja: _ ^ _____________
« Nincs többé melegség » i) s ha aztán ! szágon; ahoí már a kétférj üség is'tiltva befordul véletlenül az István-térre s azt "— -—- m m .
látja, hogy ott «Pénz becsületszóra)} ki-náltatik, majd egy kanyarulatot csinálván, kijut az országútra, hol a hirdetés szerint: «óceika ruhákért ujak adatnak», bizony eltelhetik hálával a szive a derék ipiarosok iránt, kik igy gondoskodnak arról, hogy az emberiség hiányt ne szenvedjen semmiben.
A benszülött már ismeri e hangzatos humbugot s szivesebben olvassa ennél még az együgyüségeket is. Ván áz is.
Egy nagy zöld táblán beteg ló és ökör ábrázöltatík, a ló alatt ez írással :Duska Mihály, az ökör alatt: Düeka Pál, legalul: báromorvos testvérek.
Jobb ennél a hírhedt Szerecsen-utczai fölirat a vendéglő ajtaján:
«Jutányos ételek és petyeggtett klszolgálat.*..
Hát ez ugy eshetett, hogy e sorok alkotója a német «pünktlich» szó után ih-dulváh, a szótárban ugy találta, hogy az magyarra fordítva annyit tesz «pontos... petyegetett*. Nos, neki jobban tetszett a «petyegetett».
Különben a korcsmákba a fővárosban is nagy előszeretettel veszi be magát a humor. Rokonfedél alatt van itt a kedélyesség hajlékában.
Az «Utolsó Fillérhez* czimzétt bormérés ajtaján á S25ondy-utcz4ban:
Bejött a liter Elment a Wtel.
Elrettentő például özolgál a bornemisszák számára a «Vörös alsóhoz* czim-r zett korcsmán Budán a következő versbe foglalt figyelmeztetés:
ö-Budán a ludak nem ittak csak ettek ÉS ml történt? Egytöl-egylg kldöglöttek.
Hasznos orvosi tanács ez ís egy pálinkamérésen a Stáczió-ütczában (közel a Jókai házához, mélynek mélyedésében
1 #
■"SS*—* *>
1
:, :; '■' , .«Az blződalomho8.3>
No,' de %íég a korcsma-költészetből ennyi, s hogy unalmaBsá ne váljühk> tán e czikkből is;
Még csak azt a' büdái lakost kívánom íölemliteníi ki azt irattá föl a kerti házának falán lévct napóra fölé:
'^Ora prőnÖblB.
Biz ez plágium Aszalayból; hanem az ; meg már épen kriminális itt Magyaror-
van, amit a Terézváros egyik boltfirmá-jári olvashatunk:
Sirigor'Ferencz éé Társai-
;noJénok Wolf Marinak kereskedéso.
Érdekes pendantja ennek á Király- és Petőfi-utcza sarkán e fölirat: Katharina Engl divatnökereskedés.
Mind e föliratok, melyekből Ízelítőül e néhányat kikaptam, maholnap a hala* dó izllés és czivilizáczió lomtárába kerülnek, hogy ujaknak adjanak helyet, Meglehet, hogy ezekben is lesz humor,-de az nem ilyen lesz. Meglehet, moiidom,mert a czivilizácziónak, czélszerüségnek és ízlésnek is Vannak kedélyes hajtásai. Nekem legalább nagyon mulatságos az a koldus, kí a nemzeti szihház palotája mellett tartja állomását 8 hogy magát a 'sok hiábavaló beszédtől megkímélje, egy pléh táblára, melyet kényelmesen a falnak dőlve, magasra emelten tart a járó-kelők szeme elé, ezt irattá ízléses, aranyozott betűkkel: 7
« Kérek egy krajczárt! »
S most végzem czikkemet azzal, a-mit innen kihagyni lehetetlen; egy fölirattal, mely nagy, fekete emlék-oszlopon pompázik ott, hol Kont és Hunyaai vére folyt s szentelt meg minden porsze* met, a Széntgyörgy-téren: . ,
to**"^*** a-i
a** -"-^ "1
G. Hentzt,... Opfertodt ÍUr
hler Htarb don ,.... Vaterland.')
Valamennyi között ebben van a legkeserűbb humor.
') Czukrász-boltajtón. Fagylalt értendő alatta. >) E német felirat azt Jelenti, hogy «ltt halt hőslhalált a hazáért Hentzl tábornok ». A keserűség az benne, hogy Hentzl óSztrák tábornok volt és a császári elnyomó seregekkel 184Ö májusában 17 napig védte Budát a'Görgey vezérlete alatt álló magyar Bzabadságsereg ostroma ellen. Az ostrom alatt szerzett sebében halt meg. — Sz. I.
,1
DÁNIAI tengerészek «leszerelnek» egy német aknát, amit a. dán jelentés szerint a zeeland partokra mosott ki a hullám.