ili-i€ir
m'ímfí
-JO. OIJ>AL
I
i......
;» . s-i
|f|í|Í f
Ili • M '
Ili:, Ül"
mm m
iia,
Ili
mm
'i|'fÖ^ -V-J'
ni./
W' ■/' "
(Hogy született meg a népszínmű?)
SZIGLIGETI Ede, a Nemzeti Színház fiatal titoknoka lelkendezve nyitott be uj gazdájáLhoz, Bartay Andráshoz:
— Direktor uram, nemzetes Fáy András 'ur, az irodalmi j-Kör^ elnöke kéri elfogadását.
Bartay András az ajtóhoz ugrott és szélesre tárta.
— ar»51tóztassék befáradni! — hajjongott az országos hirü iró előtt.
Fáy András mosolyogva beljebb lépett.
— Kívántam megismerni öcsémuramat — mondta kezet nyújtva, — ugy is mint színházunk uj vezetőjét, ugy is mint számos szép zenemű érdemes szerzőjét.
— Nagy tisztesség ez számomra — bizonykodott Bartay és vendége elé tolt egy öblös karosszéket.
>— Ne vegye zokon az érdeklődésemet — folytatta Fáy. — dehát nagyin a szivemhez nőtt ez a teátrom. Földváry Gábor vicispán úrral jóformán ugy hordtuk össze a két kezünkkel.
Az igazgató lelkesen közbevágott:
— De bizony, valósággal ugy volt az! Földváry Gá-"bor és Fáy András nélkül még ma is düledező birka-akol szomorkodik ezen a helyen.
Fáy András fáradtan leg3rintett a kezével.
— így ae nagyon dicsekedhetik a létével. Hat esztendeje, hogy áll a színház,, de azóta inkábtr.csak tengeti magát. Miért?! Nem tudom elhinni, hogy a nexii-,zet lelkesedése szalmaláng lett. volna.
— Nem is az — felelte a fiatal igazgató, — de lássa, nemzetes uram, ez a palánta még gyenge. Idö kelJ az izmosodáshoz. Meg napfény. Mi- fölöttünli. aiagy-lombu fa tart árnyékot, azért olyan csenevész ez. a kis "bokor.
— A német színházra gondol ? Bartay bólintott.
— Ari-a. Ott régen összetanult, jeles gárda mükö-<3ik. Telik ruhára, diszitményre. Darabjuk több a soknál. Ha kell Bécsből és másbonnan jönnek nagyhírű aktorok. Mellettük mi csak kisgyermekként botorkálunk.
— Tudom én azt — bólintott Fáy András. ők jóval fejlettebbek, de attól még boldog'alhatna a magyar teát rom is.
Bartay zavartan köhécselt.
— Való igaz, de.. . Nem haragszik meg. nem.'.etes uram. az őszinte beszédért ? Eddig nem volt, aki Zesse a színházat.
Az öregúr felkapta a fejét.
— BaJ2yj József nem lett volna alkalmatos? Kiváló iró, lelkes, hazafi, okos. előrelátó ember.
— Mit ér:: .iz. ha ott gubbasztott fölötte a vármegyei intéző bizottmány, mellette meg a szinészkomité. Amit ő akart, azt nem altarták az aktorok. amit nag)--ritkán ketten kívántak, az nem kellett az megj'ei uraknak. Dehogy' lehet így színházat igazgatni! Bajza el is ment kedveszegetten. Utóda, gróf Ráday Gedeon lelkes szinészbarát volt. de ö sem birta a perpjatvart. Nyári Pál se dicsekedhetett vele. hogy nagyon csendes a szinház környéke, hiába módoltak a vármegyei intéző bizottmánytól országos bizottmányt.
— öcsémuram most teljhatalmú bérlő — nézett fel Páy Andi*ás, — reméli, hogy jobban bDldogul?
Bartay direktor kihúzta magát.
— Ha békén dclgozlu^iom. remélem a sikert. Jó ma> gyar szinészbeji nincs hiány, csak jó darab kell. A közönség megimta a könnyfakasztó drámát, meg az örökös görögtüzet. Eredeti, magyar tala:on nőtt. magyai-levegővel teli. magjar alakokkal népes színpadi müveket keresek. Olyanokat, amelyekben viss2atükröz<íklik a mai élet, a vármegyei nemes élete, a polgár élete, a falusi ember élete.
— Honnan veszi? — búsongott Fáy,
A direktor az asztalhoz lépett és felmarkolt onnan két sürün teleirt ivet.
írta URAI Dezső
A nemzeti színház 1837-ben Pesti Magyar Szinház néven épült fel, Pest és környéke magyar társadalma minden rétegének — városba szorult szökött jobbágyoknak, kóbor vándorlegényeknek, céhmestereknek, a köz-és főnemesség haladó szellemű tagjainak -7-ingyenes, saját koszton végzett, hónapokon át tartó munkája és adakozása eredményeként. A szinház 1840-ben ment át állami
tulajdonba.
— íme. nemzetes uram. ezt a hirdetményemet most akartam postára adni a hírlapok számára. Ebben világosan megmondom, hogy mit kívánok az íróktól, u-gyanakkor azt is bejelentem, hogy megfizetek a munkáért.
Fáy András felugrott a karosszékből.
— Pénzt kinál ? — hüledezett.
— Pénzt, még pedig nem is keveset. Eddig az a szo-
írta MORVÁI C^ula
Legjobban a parasztodé, rongyos l^öliőf^ eldalolták, elsö, zsenge friss csiráját vén, rossz szivei^ letaroltál^.
A napiárban megint ünnep, házat, szívei, l^imeszelnek-Édesapám és a fia szérűt söpör szép, nagy helynek.
Valaki csak rnegint eljön kék felhővel, harsány hittel, parasztszérün a piros mag megint fogan, megest kik^l.
Ti
Pénzen íilö gazdag zsidó, puffadt, öreg s keserű pap -néznek, félnek: mi az megint? Március van, tán rabolnak?
Szép nagy szérűn, öreg földön hallgatjuk a hös beszédet, tán Adytól, Petőfitől: a parasztsor be szép is lesz.
Az a csillag hadd fulladjon^ gyomok közé, felhők alá, ' megint új és megint forró Március van s nem lesz halál:
Gyúló szívvel vagyunk újak apák földjén szép nagy szérűn, a mag perdül, sok szív zuhog s egy kis remény újra térül.
kás járta, hogy az iró semmit sem kapott a munkájáért.
— Miért kapott volna, direktor uram? Magyar iró a nemzet iránti kötelességből, ellenszolgáltatás nélkül írta darabjait.
— De én meg éppen azt akarom, hogy fogadjon el érte díjazást. Nem szégyen az, mert becsületesen megilleti a bér. Mi is pénzért mutogatjuk magtmkat, A da_ rab és az előadás egy, csak a kettő együtt: szinház. Ha a színésznek pénz jár, amiért játszik, az iró sem maradhat éhkoppon.
Fáy András nem adta meg magát.
— Tudom, hogy külföldön így szokás, itthon is pedzették már. Olvastam a hírlapi cíkeket, némelyiket mellette, a legtöbbjét ellene. Furcsa az, direktor uram, színdarabért pénzt?
Bartay nem tágított.
— Már pedig én megpróbálom. Tessék csak- meghall-gatrü a hirdetményemet. »Fizetek az elsö négy előadás után minden jövedelemből, amely, le nexa. vonván a napi költségeket, kétszáz váltóforintot elér vagy meghalad, öt százalékot. Utána, ha bevált a darab, - tiz meg tizenöt százalékot. Előleges egyezkedés utján, a színdarab megszerzési dijául ajánlok egy egész esti bevé-telt«.
— Gondolja, hogy akad ird, aki pénzért árulja Írását? — kérdezte az öregúr.
Bartay elnevette magát.
— Máris akadt, sőt nem is egy, hanem kettd. Két vaskos kézirátcsomőra mutatott.
— Az egyik Nagy Ignác, a ^Jelenkor* tárcaírójának darabja, a »Tisztu:itás«, a másik Vachot Imre vígjátéka, az »Országgyülési szálláJ5«. Meglássa^ nemzetes uram, micsoda sikerek kerekednek ezekből.
— De ez még mindig csak két mü — makacskodott Fáy András.
— Majd lesz több is. Ugyanebben a hirdetményben ötven arany pályadijat tűztem ki egy magyar népélet-böl merített, minden aljasságtól mentes, jó irányú, látványos színműre, amely által a köznép is a színházba
édesgettetik. Már a bírálóbizottságot is felkértem. Császár Ferenc vállalta az elnökséget, Fáncsy Lajos a jegyzöséget. Bajza József, ,Gáray N. János, Lendvay Márton, Szentpétery Zsigmond és Vörösmarthy Mihály a tagjai. Ha nemzetes uram vállalná ...
— Nem, nem, elég ha a »Kör« részéről résztvesz Vörösmarthy, az alelnök — kelt fel a karosszékből Fáy András. — Én majd csak az Úristen áldását kérem erre a nemes buzgóikodásra, direktor uram.
Melegen megrázta Bartay kezét és öregurasan kiballagott a szobából.
Néhány hónappal később, rekkenöen forró augusztusi estén a tomboló tömeg majd szétvetette a Nemzeti Színházat. Egyik tapsorkán a másik után csattant fel. földszint, karzat, páholy, jurátushely lábdotaogva lelkesedett. A színészek remekeltek égtek- lobogtak a színpadon. Csokrok babérkoszorúk, versezetek hullottak alá mindent elborítva és dübörögve szállt az éljen, meg a vivát. Fáy András kihajolt a páholyból, ugy tapsolt az aktoroknak, mint a leglelkesebb diák.
Mindez Nagy Ignác »Tisztujitás« cimü darabjának bemutató előadásán történt anno 1843 augrusztus lO-én. Három hónapon belül huszonkét zsúfolt ház tapsolta végig. A darabot azonnal lefordították németre. Vidéky ur, a pesti rézmetszők legügyesebbje négy csinos táblát készített a főbb jelenetekből és elárasztotta velük az országot. PéldanélküU sikerl
Október 2'i-én ráduplázott Vachot Imre darabja, az ^Országgyűlési szállás«. Nem sokkal később Szigligeti Edének a pályázaton dicséretet nyert, még ma is élö »Szökött katoná«-:a került színre (az ötven aranyat Ney Fer^ic »Kalandor«-a nyerte el, amely már régen elmerült a feledésben) és ezzel megszületett a népszínmű.
A FIU hus2onháix)m esztendős. me<tí-kus volt. egy_s2igorlaton már átvergődött és Daninak hí\'ták; a lány pedig gépírónő, tizenkilenc esztendős s a neve Magda.
A fiu báránybörgalléros barna kabátot viselt. A bilránj^bör gönt.ör gyapjucs-kái közül vékony, kékrefázott orr meredt a világba: szépnek nem lehetett nfon-dani Danit s ezt Ő maga is Vadta jól . . . Magda kabátján is bánVnybörtöl volt a gallér, az Ö orra is kékbe játszott a hidegtől. A',\gda se volt szépség: ez különben mellékes körülmény lehetett, hisz alig- né-''-tek egT^TOásra. léptekkel mendegéltek, tél volt, december. Dani beszélt s közben e!öremeredt, mintha el-röpjK-íiö szavai útját akai'ná kipuhatolni « levegűbe.n.
FIATAL
írta NAGY Berta
mindennapos s^ták a Múzeumkertben, a Dunaparton. NTigy az Anorássy uton: tavasszal kezdődött a dolog,, amikor Dani — a második emeleti albérlő — a rádió miatt átment Magda anyjához tiltakozni. Hogj," ne tessék annyira harsogtatni azt a \'es2ett masinát, csendi-endelet is van és ki a csuda tud tamüni ilyen lármában, szigorlatra készül, azt csak megérthetik: Leg^ilább az ablakot csukják be. ha már kedWiket leük abban a grá-mafónnyekergésben! Magda anyja var-
Több miiit fél éve tartottak ezek a rónö volt s nagA'szeriien tudott rádió
mellett féreelni. Rögtön mcigjegyezte, hogy az ö lánya is tanult kisasszony, kereskedelmit végzett s jelenleg a Ko-zűcsa-cégnél gépírónő;' de azért nem za-\^írja a zene. ami elvégre minden művelt embernek csak élvezet lehet . . .Az ablakot azért mégis becsukta. Magda . pedig ramcsolj^tt a fiúra, az pedig \isszainosoIygott rá s zavarában á bur csuzásnál azt mondta: viszontlátásra.
A lány négykör jött ki a hivatalból 3 Dani ettől kezdve mindennap megvárta. Jó pajtások lettek ~ szerelem kizárva,
— s miután nagy sétákat tettek s közben -folyton beszélgettek, néhány hónap alatt a világ minden gond:át megvitat^ ták. A világ nem tudott olyan gyorsan uj témákat termelni, amilyen mértékben ők fogyasztották. Néha a nö és férfi vi-_ szonyáról is szó esett s ilyenkor Dani .mindig azt mondta, hogy mi férfiak, s Magda, hogy mi, nők . . . Roppant általános jellege volt az egésznek, mintha külön felkérték volna őket á férfiak és á nők, hogy képviseletükben ezekről a kérdésekről döntsenek^ Daniban tugyan néhány hó elteltével már ádáz, alattomos kívánság ébredezett, hogy áttérjen az egyszerűbb fogalhiazás terére s a méltóságteljes .többesszám helyett hét-köznapiasan, de jólesően azt mondja: én, Dani, de ez teljesen lehetetlen volt. Félórája sétáltak már. A fák ágain (Folytatása a 12. oldalon)
1848-
(Folyi
,1 mérsckelteket és 1 ioaz ez magára a hí nak fegyelmezett sc tehát igazi hadserej xöme a régi császá csak a forradalom á] a hadsereg politikai magában a hadsereg közös munkára biv forradalmi, és legití lom dvilhatalma IS szervezetekre támas den forradalomban, társadalomban és a vér keringjen. A mí nem ludta rákénys: karra és a honvédé kcdhatott a legitim lataival kacérkodó 1
így magyarázhat legkülönfélébb kato; találjuk benne a fc tipusát, azt. aki volt Perczel Mór. E pitányra is, akit £ ranglétrán, kibonta: ' 43mart. dríll-re és Ijen elsenyvedésre Görgei. Klapka. Ds i| hivatásos katonc védsereg tisztikara rályhü tisztek elle beli tisztek idegen] vatásos katonaforr lengyel és olasz léf fiatal képződmény, a rangidősség még kölcsönöznek. Ezér dések és civódások magában-a tisztik tal és Szemére vei czellel. Nagy Sánd Ez a széthúzó, meke és szemetén egyben elfajzott n sétöl kellett egyre katonai törtenete de a katonai szal dalomban a vert egyben az árulók mük szerint bánt ban a forradalon katonai vezetők s-gei az. aki kiadja ciót. de Görgei eg járat hőse is. Söt
I
i
.1
.1
FÖNT — Ho kónak és en liató Stub B; rajta marad
JOBBRA— nagy poi-t, } dás volt a P kitiltotta Öl da at War<c
k
>ii!i«ijij!*»i.sgL'aih>.wi^