.:.....,,...,.,3jlülÜ
a belpalitikai
közönség tul-5 mindenek főjek, ellene van-ségnek és eré-politikát köve-
azonban nem a széles tömegek legelemibb izi. Az uralom
támaszkodik, agy birtokos és íizügyi kapita-rtsa több mint rényedett pa-öbb mint egy-iri munkás lö-
hatása,.mely a nákbasa-nyáliTá-3b szélesíti' az a dolgozó tö-lylö  szak adé-a'meníben lévő is felhivták met arra a kö-iiyolásra, ami-gVárakban és sze a munkás-lelmi és ipar-rigérte, hogy De elegendő itisztikai ada-z ember meg-os voltát. Kor-az élelemárak Ikedtek az év lóságban még kormány win-*aizs Ödön ne-rint csak 3.2 íedés—Sz. 1.) k minden berak és,a mun-ítézkedéseket itörése óta, A náci mintára üli törvények
« kerületek-ovákia eláru-vissza a ma-mindig rend-ilkodnak. A mzeti kisebb-ásról panasz-felszabaditott íói is elkese-ve a »félsz a-megek nyug-ídése országnáci mozga-^opagandistái jtenek ki ab-:y M agyaror-iboruban Né-Különbözö az ál-parla-
len« nácipárt iolta Imrédy és Milotayt,
Bírság főszerakarják vonít a háboru-agy Imrédy, SOS tagjai a leki minisz-»gyanúsítás « jgbüntette a ztossága.
a magyar n a helyzetkülpolitikát önség azon-nak, hogy a ehetne meg, litikát foly-keleteurópai ásávai fel-gyütt, saját narra töre-unió is kész á,: a délke-•zésére. latjuk azt, rrnány csak amennyiben indenek fö-íriaz irány-fa.-:..:rS:-.csak -gyar külpo-
Jásáról be^^
g^y^gafe;: 3
4
i
A MULT SZÁZAD végefelé kialakult mono-^   polvállalatok (kartellek, trösztök, konszernek) — mint ismeretes — lassankint birtokukba vették csaknem az egész világ termelését. A rendelkezésükre álló óriási anyagi és pohtikai eszközöket mindenekelőtt a szabadverseny  megszüntetésére hásználtáK fel. Ezáltal árucikkeik árát majdnem tetszésük szerint, szabhatták meg s ez jövedelmezőségüket biztos alapra fektette. A tőkés termelési mód ez- alapvető átalakulásának — a szabadversenyből monopóliumba való átcsa-pásának — az a legnagyobb jelentősége, hogy ezek a hatalmas vállalatok, amelyek egyes országokbán a »nemzeti vagyon« legnagyobb részét  ellenőrzik, kormányaikkal szoros kapcsolatot építettek ki s érdekeiket a legtöbb esetben intézményes védelemben részesitik. Érthető, ezek szerint napjainkban a monopoltőke döntő fontossága. Melyek azonban azok a legfontosabb »monopoÍok«, melyek vállalataik, bankjaik és egyéb érdekeltségeik révén keresztül-kasul behálózzák a világot s a föld piacait időnkénti megállapodásokkal egymás közt felosztják? E felosztás legfontosabb  eszközei a nemzetközi kartellek. Már 1897-ben több, mint negyven ilyen kartell működött. Ezek részben a területek beosztására, részben ármegállapításra, néha pedig a termelés szabályozására és szabadalmak értékesítésére alakultak. Egyes esetekben valamely nemzet kartelljei kötöttek mas nemzetek kartelljeivel megállapodást, máskor pedig az ilyen megállapodások közvetlenül a vállalatok között jöttek létre. Nagyobb konszernek alakulása az egyes országok határain belül, vagyis több vállalat közös vezetés alatti egyesítése természetesen megkönnyítette a nemzetközi kartellek keletkezését. A nemzetközi megállapodásokat azonban a töke koncentrációjának magas fokán létrejött nemzetközi konszernek sok esetben feleslegessé teszik. Ez utóbbiak egységes vezetés alatt álló hatalmas vállalatok, melyek a világ legnagyobb részében rendelkeznek alvállalatokkal.
A nemzetközi kartellek föformája az, a-melyben bizonyos országoknak egyes vállalatai vagy kartelljei más országok vállalataival egyesülnek. Ilyen pl. a nemzetközi alu-
miniumszindikátus, melyben a francia alumi-niumszindikátus más országok önálló vállalataival kötött megállapodást. A legtöbb nemzetközi kartell azonban a vegyiparban létesült, ám ennek megállapodásai ritkán kerültek nyilvánosságra. Ezután sorrendben a hajózási kartellek következnek. Az első világháború előtt nem kevesebb, mint 80 ilyen kartell létesült. Utána a kartellek száma szerint a vas-, elektrotechniKai-, .textil-ipar stb. l^övetkeznek. ■
A nemzetközi kartellek legnagyobb jelen-' tősége a világ piacainak felosztásán kívül az, hogy megkönnyítik a fúziók és az uj konszernek létrejöttét, miután a vállalatok nemzetközi egybeolvadását előmozdítják. Ezek a világkonszernek viszont a maguk részéről a világ különböző országaiban lévő vállalataik révén a nemzetközi kartellmegállapodások kötését könnyítik meg. Messze vezetne részletes ismertetése annak, hogy mi módon hálózzák be ezek a nemzetközi nagyvállalatok az egész világot, ezért csak pár jellemzőbb > alakulatot említünk.
•DOCKEFELLER és Deterding (a Standard Oíl és Royal Dutch, Shell) küzdelme az olaj világmonopoliumért, mely több kis állam háborújává, valamint Anglia és az Egyesült Államok majdnem antagonisztikus "politikai ellentétévé fajult, közismert. Az amerikai dohánytröszt behatolása Németországba és más országokba, az I. G. Farbenindustrie kálimonopoliuma, valamint a nemzetközi sin-kartell létesüíésé, mindmegannyi óriási lépés a világ termelésének társadalmasulásá felé. A sinkartell 1884. évi megállapodása szerint az európai piacot ügy osztották fel, hogy Anglia 66, Franciaország 27, Belgium pedig 7 százalékot kapott. Az egész lyilágiuáci^ kiterjedő iiiíkárt^
Tégzesedtek^íT^ létre. Ez a kár-
Irta NAGY Gábor
re. Eszerint Anglia az európai piacok 53, Németország 28.83, Belgium 11.67, Franciaország 6.5 százalékát kapta. 1905-ben azután az amerikai acéltröszt (United States Steel Corporation) is beléppett ebbe az alakulatba.
A sinkartell jellemző példa arra, mennyire nem állja meg helyét az az állítás, hogy a nemzetközi monopolok a béke eszközei. E-zek a megállapodások mindig csak a pillanatnyi erőviszonyok leszögezéseí. A francia ipar háttérbe szorulása, a német és amerikai ipar előrenyomulása természeti törvényként hatott ennek a megállapodásnak a módosításakor. A harc formája mindig változik és a finánctőkék által irányított kormányok feg>'-veres harcába csaphat át. A harc lényege, annak osztábi:artalma viszont nem változhat mindaddig, amíg osztályok vannak. S mert a harc célját, a világ felosztását, leplezni igyekeznek, ezért majd az egyik, majd a másik formát hangsúlyozzák ki.
A   TŐKEKONCENTRÁCIÓ magas fokának legjobb példái az amerikai trösztök. Kö-
zülök a legfontosabbat, a Morgan-csoportot emeljük ki.
❖
KÖD VAN
írta BIRKÁS Péter
Köd van. S a földön lomposan terül, borzas világ fagyálló résein szivárog, — tompa jaj suhog, süket rögök nyálkásan mállanak s kegyetlenül
nyúlik a végtelen s a kocsonyás végesben elzöIdüSve megragad. Halálosan hunyorgó pillanat hanyatlik el, hideg iszcnyodás
foszol s a köd nyeli, — pállott húsán avar üt át és huílafoltosan pöttyözi. Száll a s?ag és émelyeg a táj, öklendezik s a köd-subán
loccsan a lé és szennyesen csöpög — a föld húsát gennyesre vájja ki — (vonaglanak a szántás ráncai) s tágul a mély, repecskes, rossz köcsög,
hasasodik: sötétség tölti meg. Sötétség. Mígnem rengető erő horpasztó vad nyomással tapogat — a láyás mély lángolva fölliheg —
s a föld belét rongyként facsarja ki. Üvöltő fájdalmat okád a hegy, —— korgása a világot rengeti (a hegyre hasalt égig hallapi).
Vakkant a szél, —- a szőre fölmered — megrémül és fogcsatiogva tutol, forog, inal: a ködöt kergeti, szőrével végigsöpri az eget.
Cafat a köd és ázott rongyai foszolt szélébői savó csurdogál, falukra, városokra csurdogál s a fény szemét hályoggal oltja ki.
És tántorog, merül kémény, torony — inog, dülöng, mig puhán elmerül. Az uccákon az élet tétlenül ólálkodik. S kullog a por, korom.
S a köd torkából tunyaság morog és odvasán sárgál a vén idő, — szűkül a tér, ám barna foltokon szűrődnek át táguló táborok.
Kemény a sziv s a bpi-diáko^^ ^?nos; s áz\ !CTék út^án^^ f^^ Szelid növények, szelid állatok, — s az ember is konok:
A vállalat megalapítója J. Pierpont Mor-i gan, utódja hasonló nevű fia. Hatalmas vagyona megszerzése ugyanazokkal az eszközökkel történt, mint a többi trösztvezéré, Pennsylvania törvényhatóságának megvesztegetésével jutott pl. a rengeteg köszénbánya-területek kiaknázási jogához. A kitermelésnél gondosan ügyelt arra, hogy az évi 50. millió tonna kitermelhető mennyiségből csak 40 millió tonnát hozzon felszínre s így a hiány látszatát keltve, az árakat magasan tarthassa. A vonatkozó törvények, melyek ezeket a manipulációkat megakadályozhatták volna, nem nyertek alkalmazást. így a kormányzati szerkezet a széntröszt társává szegődött abban, hogy az a széles fogyasztó rétegekből fantasztikus hasznot préseljen ki. Annak ismertetése, hogy a vasúthálózat legnagyobb részét Morgan miként vette birtokába s hogy Vanderbilt, Gould, Fisk és más dollármágnással folytatott harcából hogyaa kerül ki győztesként, messzire vezetne. Végül is 400 millió dollár alaptökével létrcliozta a Northern Securtis Company vezető vasúttársaságot és már 19()2-ben 55.000 angol mérföld    hosszú    vasutvonalat ellenőrizhetett. Hogy ez mit jelent, kitűnik abból, hogy Kina egész vasutliálózata alig  15.000 kilométer! Joggal mondotta A. Maui'ice Lo^^■, wasliinfi"-toni újságíró:
sNagy Morgan ur hatalma, sok t<»kiutetben m^s; nagjobb, mint egy elnöké ^agy királyéI«
Carnegie acéltrösztjének megszerzése alkalmával Morgan 50 millió dollár jutalékot kapott. 1902-ben részvényei áremelkedésén kb. 40 millió dollárt keresett. Egyik legnagyobb szabású üzlete az volt, amikor megszerezte Thomas F. Ryan Equitable életl^iztositó társaságát, amivel további 470 millió dollár vagyon ellenőrzését, valamint az amerikai biztosítási monopóliumot vette birtokába. A leghatalmasabb bankvállalatok (Mercantiie Trust Company, Equitable  Trust Company, Morton Trust Company és Fif th Avenue Trust Co.) szintén Morgan kezébe kerültek, illusztrálva mintegy: mikép keletkezik a finánc-tőke az ipai-i- és bank-tőke összefonódásál^óL Alaszka szén. réz, fa és vizierői kihasználása — kétmilliárd tökével — ugyancsak ellenőrzése alatt áll és egyik legjövedelmezőbb üzlete. Végeredményben Morgan tulajdonosa a világ legnagyobb konszernjének. Húszszor annyi tőkével rendelkezik, mint az Egyesült Államok évi bevétele s vagyona négyszerese Anglia, Németország, Franciaország és O-laszország együttes évi jövedelmének! Ma különben több, mint 40 milliárd dollárt ellenőriz (az Egyesült Államok »nemzetí va-gyonának« egyötöde).   Ebből 15.6 milliárd dollár ipari vállalatokra, 17.3 milliárd vasúttársaságokra,   4 milliárd bankokra, másfél milliárd bánya- és petróleumvállalatokra, 3 milliárd PQdíg egyéb vállalatokra esik. A vn-lág e  leghatalmasabb monopolvállalatával kapcsolatban irta Líefman a következőket:
»Ha tudjuk, hogy Amerikában a tulajdonnak ilyen mértékű koncentrációja minő gazdasági és politikai befolyást jelent, csodálkozva kell kérdeznünk, mikép; beszéliietnek az ameriliaiak országukról ugy, mint egy; valódi demokrácia földjéről és miért óhajtanak boldogítani más országokat is az e fajtájú demokráciával ?<c
A Morgan-konszern legnagyobb alvállalata a Carnegie vállalatából alakult United Steel Corporation nevü amerikai acéltröszt. Carnegie volt az amerikai trösztmágnások közül a iegjótékonyabb. Élete folyamán több, mint 200 millió dollárt adományozott kórházakra, iskolákra és egyéb jótékony célokra. Kitűnően értett azonban ahhoz, hogy naponta Í2, sőt 14 órát át dolgoztasson és az igy elért abszolút értéktöbbletet még a munka intenzitásának növelésével, yagyis a szükséges munka itiejének csöjkkeniésével, tehát az u.n. viszonylagos értéktöbblet hászn mégtoldja, üzemeiben és kphöihim rengeteg báleset és éfeh^ történt. Jótékonykodása köyetkeztében á tarr