JÜJÍIUS 27,
nusa, a natura-: ^gy mecha-epikai helyzet egység helyét s ►íja. A régi tör-leg társadalmi zó egyenek e-íanak leírása el-középszerü jelezeknek egyéni esetlegesek, 3uk a bemuta-
ró lett, annak meg teljesen ottevő regénye jeleneteket, ete ellenére a oz kötik.
iágszéíes kor-asonló bármely
egy kormány )mlástól, mely akarná mog--ni. De számit-fi és észszerü-mánnyal állunk itva? Egy dik-fogását az 01-a legkétség-dobni. Meri a embereket fel-liitetniük velük, sikerült, hogy mely diktátor, s, előbb-utóbl) nek üdvöziilé-
)an arra tanit aiioknak, a nagy oknak mindig si-tönkretenni. amiket alapi-nlottak, mint a-
eröszakkal ösz-isüek égymás-zeonilik. Csak züség, kegye-beri érzéseil)öl szinte önzetlen-ására épített sek egyöntetű, civilizációk leforduljak és részt a világ-nntartásában.
gy ne menjünk oru ára becs-
mondani vagy n nemzetközi törvénytel eniti it, minden jö->^etlenség dol-Imutathat. n lesz. Fegy-ekaszálxii, kor-«'aló megkijlön-kegyetlen lesz mint volt 1914 mintha a mai lének, mint a modem civili-^mberiséggel
>an az. ugyaii-émberek szá-ő 'megoszlása akár a mun-elben^ vesznek
egyen munká-ember, kivéve fogva a tár-iltsága révén, i^dményeit és
azokért. Egy aki képtelen
hozzá járula-
gyén részére megszűnt a felelősség.
A jelen xMviíizácio «ége az egyénék zavaros tömegesítésének az eredménye. A ma embere nem annyira bűnöző, mint inkább nincs tudatában annak, amit csinál. Rosszat tesz szándékán kivtiV gyakran anélkül, hogy tintira róla, és ebből á tudatlanságból származik* a saját felelősségétől való túlnyomó félelme.
Az az ember, akinek a piaci iemelkcKlésre és esésre való spekulációját törvény védi, nem ismeri a kis betéttel rendelkező embert, akit tönkretesz. Nem tudja jóvátenni azt a rosszat,^ amit csinált és nem tudja azt felmérni, és igy nem érez lelkifurdalást. Az e-gyedüli dolog, aminek tudatában van, az a saját haszna vagy vesztesége.
A munkaadó, aki sok ezer munkással biró nagyvá^Ualat élén áll, nem ismeri az embereket, akiket alkalmaz, sem azokat, akiket a munkanélküli piacra dob. Csak egy dolog érdekli őt, és ez a .kedvező üzleti mérleg. Mivel ez személytelen és névtelen, és megengedi az embernek ember által való kizsákmányolását, a jelen kapitalista uralom embertelen. Azok, akik vezetnek, el vannak külö-nitve azoktól, akik követik, egy végtelen bonyolult szervezettel, mely egymás ellen u-szitja őket.
* « *
Ez a baj, mely béke idején is jelen van és az ipari rabságnak ily aljas vadsági megjelenését adja, uj mélységeket ér el háborii idején. A vezetők, akik mások mészárlására adják a parancsokat, maguk nem vesznek részt abban. Azok, akik elsütik az ágyukat, kezelik a gépfegyvereket vagy vezetik a repülőgépeket, nem tudják, kit találnak el golyóik vagy bombáik. A kivégzők nincsenek jelen áldozataik haláltusájánál és igy nem éreznek ielkifurdalást.
Másfelől, az ölés szükségessége a megöíe-tés elhárítására uj gyilkolás felé tolja Őket és semmi irgalom nem tartja őket vissza.
A tiszt, aki a-mészárlást elrendeli és mozgásnak inditja, maga nem vesz részt benne. Ö nincs tudatában a veszély, a fáradtság, a szükölk^JJs gyötrelmének, de az ezrek szem-beszáTlnak a hősiességgel vagy gyávasággal, a szenvedés és halál okozta rettentő látványokkal. És mindezeken tul ott van a mindennapi megsemmisülésnek való kitételtől megkeményedett emberi lény mérhetetlen lelki rothadása.
És a vezérkar, elvönt tervek között elveszve, élettelen formulák rabjaként, az ismeretlenben küzd az ellenfél tervei ellen, és az államférfiak, a nemzeti dicsőség vagy személyi hírnév rögeszméjével, a győzelemhez való makacs ragaszkodásukkal ők azok, akik nagyban felelősek a háború kegyetlenségéért és erkölcstelenségéért.
Az ő szemükben minden törvényes, minden píéidásnak és hősiesnek látszik előttük, faa heozza^Tulr ahk<» a célhoz^ :€umt ők szemelőtt tartanaék^ MincLen, ami embertelen, em-berfölőttnielc tűnik fel nekik; minden fegyver töcvrayes —^^Jbtatnisság; árulás: és ia t^mzás lej^gonmKíaldl formái szent e;^közök a ke-izükben,-:dé^iellenfeieik kezében ^ugyanazok az eszközök ssörnyüek és gomoszak.
Ez az, amiért ők — annyira el lévén vágva a közönséges emberek áldozathozatalától, szabadon lévén minden köteléktól, amely a-lattvalóikat Icöti — oda vannaK állítva, hogy tolják á háborút még a hitszegés, kegyetlenség, vadság és egyszóval: az állati ostobaság
határain túl is.
« * *
Azok a naiv és érzelgős emberek, akik elhiszik, hogy háborút emberiessé lehet tenni, különösképpen el vannak ámitvaj smnál inkább, mert ugylátszik azt gondoljálc, hogy ha a gyilkolás néhány »szabálytalan« formáját elvetik, akkor egészen helyénvaló a többinek a gyakorlása.
Az ilyen tervek sehová sem vezetnek. A gyilkolás és terror minden módját, bármilyen barbári legyén is az, ha egj^szer az elleii-ség kiirtására vagy mégretténtésére szolgálnak, használni fojgják a jövőbeni* hadviselők. A bosszú, a/düh és a félelem szelleme táplálni fogja a lángokat.
A háború törvényei fcibeszélhetétlenek. Láttuk ^azt/ajníultban> látjuk azt ma, minden háború friss bizonyságokat nyújt- nekünk. Van-e éiöbéri^ aki parancsnokolt vagj^ vett ázokbaii a piszkosí^ mürtk^^ i
francia városok ellen vezettem, ahoi — mint képezi annak előkészitése. I^ii^sri^^
ahogy nagyon jól tudtuk a ci\il lakosság még ottmaradt?
Szükséges-e hozzátennem annak megmutatására, hogy mi volt az értelmi állapotunk, azt, hogy sem nekem, sem alattvalóimnak nem volt valami tiszta elgondolásunk kirándulásaink embeitelen voltáról? Emlékeztet-
zépkoroihat adtam ennek 4i feládalliakr lliva-tásomat tehetségem haMi'áiggyal^dm tartózkodás néíkül. Háború nem^ósztott meg az egészségemtől; az adta a karrieremet. Még a főparancsnokság élvezetét is megadta nekem. Annak köszönhetem rangomat, kitüntetéseimet, egy kényelmes nyugdijat és a tel-
nem kell-e önöket arra, hogy a Japán és Ki- j«sitett köteleséggel való megelégedést, na közötti bajok idején, és ujabban az Olaszország és Abesszínia közötti háború folyamán, a hadviselők (támadók) voltak azok, akik azt állították magukról, hogy civilizíil-tabbak, és akik túlnyomóan erősebbek és jobban fegyverzettek voltak, akik sárbataposták azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek törvénytelenitik a gázt vagy biztosítják a Vörös Kereszt sérthetetlenségét?
Utolsó kisérietül ezen jó emberek illúzióinak eloszlatására, ho&zá kell tennem, hogy minden ország, beleértve Franciaországot is, fasisztái és imperialistái tapsát váltotta az ki, hogy a támadó állam feje dicsőitette fegyvertelen civil lakoissápT haszontalan mészárlását, a barbarizmusnak oly szintjére helyezve magát ezáltal, amely messze alatta van állitólagosan vad áldozataiénak.
el
kell
mondania a teljes
Az embernek igazságot.
Nekem nincs személyes okom ai-.-a, liogv gyűlöljem a háborút. Foglalkozásom részét
PROLETÁRNAK, rossz napokra
Irta GÁBOR Andor
Magamnak ezt a dalt, s mindenkinek.
Ki néha csügged, mint szegény magam. Lesznek még édes hangok és színek,
S fogunk mi még ragjrogni boldogan! Megkapjuk még a sorsot ^ javat. Mi embernek, ha született, ^kijár. Az élőnek lesz élni még szabad:
Nem! minket nem lehet legyőzni már!
Mi szenvedünk^ mert szörnyen bántanak.
Mert ellenünk már minden jó .nekik; Véres vassal szívünkön szántanak.
Mi szent nekünk: kutyák elé vetik; Mi nem vagyunk számula*a emberek. Számunkra nincs törvény és batár. Övék a lég, az ég, a föld-kerek.
De nem lehet minket legyőzni már!
Testvér, mondom magamnak és neked.
Testvér, ne félj, nagyon sokan vagyunk, Zúdítsunk bátorító éneket,
Víg gondolatra szikrázzék agyunk. H^^ emberben van szép, jó és derék t
Mi-lelkünk az, melyben bimbóra vár; Ma jobb az ember, mint párzó veréb: Bennünket nem lehet legyőzni már!
Fakóra festeni a kék eget,
Kiszi^rni föld körül a levegőt, A rögre húzni szálló feleget,
S használni, mint halotti lepedőt. Tűzhányó méhét vízzel oltani.
Bár volna hozzá még-oly-nagy pohár, A tengert gyüszűvel kihordani:
Nem! nem lehet minket legyőzni már!
Nincs rá elég korbács, lánc és kötél,
S magunk ellen hiába vétkezünk; Hűgtmk és riénénrk'TÚgáistói vetél,
S mi mégis egyre-csak többen leszünk. Mi sokszor botlunk és sokszor bukunk,
A homlokunkat sokszor éri sár. És mégis mcnd előbbre döng utunk:
Nem! minket nem lehet legyőzni már!
Mi ágra'kötve: élünk, mhst előbb;
Él, kit közulünk^trágyadomb^A^^ S látón hátadnak tóborunkr-előtt ^
A godriikbőí^ késsMel> k^ Herélti^^nemzünk harcoló^: kada^ - 5 köztiink ^az ^ is, 4EÍt: ^l^rtcm^r^ Nincs gát! -mi ^duzzadu&k,^ - - Nem! midikét nem 4éhet lésfyőzm már!
:^Magamziak- ezt^a^^date^s^m^
■■t:-' /'ííi:fnéh av^síry.'' mc^ ásít; rá;!£a-?síiv; ■ -;' ■ l
a lövészái^bis hadvisélésbén^^^á^ nek heveinek;,-iolfelejtette?^^^ ilyen hadműveletek
Akkor hát az állásommal járó minden e-rövel és tekintéllyel miért vállaltam magamra, hogy bizohyitsam és terjesszehi külföldön azt a tényt, hogy minden eljövendő háború a veszett irtás és pusztítás háborúja lesz, melyből nem lesz haszna senkinek, melyben nem lesz irgnlom senki számára, egy háború minden nemesszivüség nélkül, egy buta, gonosz, szégyenteljes l\áboru, melynek se célja, se teljesítménye ?
Axért tettem ezt. mert ilyen lesz az erő-; teljes felfegyverzett országok közötti hábo-i-u, ilyen az Ázsiában és Afrikában most folyó háború: mert nem lehetek hálás a háború iránt azért, amit nekem adott, tudva, mint ahogy én tudom, hogy mi volt az ára; mert azokat fenyegeti, akiket szeretek és nem engem, és az ö haláluk az, amitől félek és nem az enyém: mert szeretek mindent, ami él, mindent, ami ragyog, az élet minden diszét, mindent, ami megnagyobbitja, felemeli és tiszteli az életet; mert ismerem a háború gonoszságát és szenvedtem annak méltatlansá-ga miatt: mert a háború engem, egy franciát, ki az emberi nem iránt szolidaritás érzésével van tele, oly mellékvágányokra vezetett, melyek megalázóak voltak és ezt itt bátran bevallom; mert öntudatom és a szivem lázad arra a gondolatra, hogy holnap, a szükséges visszatorlás ürügye alatt, a háború a mészárlók munkájához vezetheti legjobb és legbátrabb fiainkat.
A halál semmi se, ha megmenti az embert a rabszolgaságtól vagy gyalázattól. De a szerepek most meg vannak fordítva. A civilizáció arcán a háború szégyen, és én felhívom ellene minden ország jóakaratú embereit, és főleg a visszatért katonákat. Mert az ö kötelességük az, hogy — a viselt dolgaikkal való dicsekvés helyett — mutassák meg, milyen utálatos dolog volt az, micsoda kegyetlen dolog lesz az, hogy igy fölkeltsék nem a félelmet, hanem a jövő nemzedék undorát.
Meg kell mentenünk a békét, vagy inkább: békét kell teremtenünk. Szilárd alapra "kell azt lefektetnünk, dolgoznunk kell érte, növelnünk kell azt azáltal, hogy véget vetünk a népek közötti félreéi'tés és versengés* okainak. Azért erősre kell azt építenünk. Mert az ember nem adhatja a béke nevet a gyanakvás és ellenségeskedés, a lappangó feszültség és bizonytalanság azon állapotának, melyben az országok most állig fegyverkezve élnek. A kétségbeesés olyan állapotában éhiek, mely összezavarja az élet utálatát a halál vágyával, oly állapotban, mely ugy nemzeteket, mint egyéneket az öngyilkosságba vezet.
US * *
Mivel az emberiség rendeltetése, a civilizáció sorsa és az emberi nem közvetlen léte van összekapcsolva a béke megőrzésével és megerősitésévei, nélkülözhetetlen* hogy az összes civilizált nemzetek, melyek tudatában vannak jelenleg egy világháború veszélyének, egyesüljenek annak elűzésére:
Egyesítenünk kell a béke iránti akaratunknak a föld arculatán szétszórva lévő minden erejét, mináen aspirációját és számlálhatat-lan elemét. Harcolnunk kell a háboruS'«zán-dékuak étvágya, ambicioi és kapzsisága ellen. Ez a nemzetközi békekampány célja, a-mely mozgalmat minden ország néhány legkiválóbb személyének, mindenféle politikai, társadalmi, filozófiai vagy vallási meggyőződésű személyek támogatásával szerkeztünk meg, de akik mindnyájan egységesek a közjó ugyanazon óhajában, a szolidaritás és emberi méltóság ugyanazon érzésében.
A feladat mérhetetlen nagy; előkészületibe és tanulásra van szükség, mert meg kell tanítanunk az embereket, hógy a háború nem elháríthatatlan, hogy nem természetfölötti csapás az. Meg kell tanítanunk őket, lu>gy az embernek-hatalmában-van, hogy megszabaduljon a háborútól éppúgy, mint 'ahogy. meg tudott szabadulni, aprödonkénti azoktól a lárványoktól, melyeknek a niultban alá volt vetve, mint ahogy a civilizált emberek megszabadították, magukat az embérevés szö^ kásától.ázáltá)t Hogy ;meg3z az,aiTar : ,
való-^■szükségét: ■ /.....;: ^cJ^--y0^
Igy amikor az akarata elég-erőssé A^álik^.