- T   ... -   .-. .   i?katn»eg- nem. fért be a vendéglS udvarira.
mt^'^nAi^^}'}i^\Vií^„™.S'f^i*^^    Hansos és őszinte éljen kisérte utján
■ ■■   m    . csodálkozott a nepbángulat ilyen a fiatal ielSIt»t. mmlatt a hnmt<tkrA p.
izi,jen|BSokat!...Gon- megnyilatkozásán, hiszen  egy percig nitett^UlvénTfe^k^^^^
logy kii a gyárban egy kis sem hitte, hogy megválasztják és kizá- SéS^ltezett tólL alakia
belül min
vei xi^gsmjlMt « wopágó csárdám. K«k vács dokíoir itr elkai^ az első meiiyéciir ke karcsú áetékát es iigy ropta a talp alá váíót, hogy a legderekabb leaéay isí megirigyelhette,. ezzel aztán végleg megkódította a nők hajlékony szivét és^ eldöntötte az elkövetkezendő választás sorsát.
Csak egyet nem tudtak a polgárok megérteni, hogy Kovács képviselő ur gészen másképp nézett ki, mikor a var-^j rógépeket hozta, mint most. Elkezdtek
^) se K«a. Ami a Diztosite- jeioiisegei. üdvözölte híveit 'siy a<^^7nnvn^nláv^n^ egymás között fu^ni-bugni, végülisSásdi
'^t^'i f^J^''"^^í^ , Az öles plakátok vasárnapra hirdet di^^ amermárnokvIl^KrK^ István nram_ szerényen megszólalt:
— Hát amit a naccságos ur küldött,
— Én . , . Kinek küldtem?
— Hászen ne tessék annyira titkuni.
P. Az^ ^lásokkal Kovács  tek, annál is inkább, mert ezfdeig Ko- hordók csapjai, Gazsi dgán\"pedií"*fél- szólunk mi senkinek, csak meg a-
let vál otta h
ÍRegény
maga
utcák volt;
csdnyj tépőd'
sőiUa
ztóinak kétharmad  vács dr még nem volt a kerületben. Mi- retéve a vályog iránti öröklött szerété- karjuk köszönnyi.    ^ .     . J
mig a Vállas-páTt re  autója megérkezett, a hallgatóság tét, néhány müvésztársának a segitségé-     Az emberek mind köréjük gyülekez-~ - ' tek, mialatt Sásdi uram elmondotta a
- . „    * ' . ~ ' .      varrógép történetét.        '       v ^
Kovács doktor urnakr kiütött • homlo^ kán a vsriték. Szikrázó* szeihekkeí kereste Korekest, de az öreg kortes hült í:;;helyéfe;iyi:ár!í^
csizmája melengette az édes anyaföldöh. ■^i^^t:fiatalí4jél^^
gát uj szerepében, attól félt, hogy a nép. Jiaragja el fogja seperni. Felugrott a szónoki eöielvényre. •
— Barátaim! — kezdte beszédét. — JValaki visszaélt a nevemmel. Legyetek , nyugodtak,   mindent él fogok intézni, senkit sem érhet károsodás. Az üg^ö-köt lecsukatom, én pedig eltávozom közületek,' mert nem egyezik össze a be- . csületemmel, hogy ezek után benneteket a parlamentben* képviseljelek.   A gya~ ; num, hogy az egészet az ellenzék ren-' dezte, mert nem tudott megniérkőzni másképpen az igazsággal és igy akart engem lehetetlenné tenni. Isten veletekV testvéreim. -—Lelépett az. emelvényről..
londta iDtonio. ít.
rosszul iidulti Antonio várat-Kitárt karral kapott
got és aggodalmat; Készült a nagy szerelem.
a tér közepére vitték a A)tnsa-babát.'    Hatalmas vrb^ majdnem fekete szalmája ő-buza, kalásza még sárga volt. A kévét a mezők utolsó'rend-s tavasiéjszaka beléje áradt,   jeiböl szedték össze, felöltöztették három szál már n ssze futott, a fáklya-   nöi szoknyába, nagy zab csomóiba és most itt ié.    " . - r volt, a férfiak munkájától terhesen, magvak-
, csillagtalan, fény-    tői súlyos basával, szalma-mellével, vén, ka-reszkédetta földre,    lász fejéveL A befogott ökrök feléje szaglász-szétv Az éjjel már   tak..^ csülkükkeí taposták a sarat. Bronz TOlt, langyos,- mjegint'  nyakukat rázogatva nyikorogtatták a jármokat. Próbáltak megfordulni, hogy á szekereket magukkal vonszolva elmeneküljenek. . ; Antonio megállt. * .
egyhar-;
é.
y kat^Bniés jneUével: az°^a^ ry pilla ps ^iipzdulatlan ,xaa^ y kese en beIén3^alt,~hogy á' sában maga nem tudja, mi-adnií* sdett. ' i-. '    ' -
iytott
Igy rae lézze, követi-e á' fér-
onio^
kiáltott;
k el
Ulávs
esiklo
kivilágított utcába.
:a ezt |z éjszakát, amely ta-irü vo akár az állati ondó. az as sonyt: a hátát, csipő-zével I egragadja és megszo-akaszi atja a ftitást és fogi ja; Iá latta a futás, a métáit ia( aeg azt a mozdulatot. Dny h trafordult és visszaír sze ilem volt! Viszont itt volt c bgni öt, mert az utca re höi pölygött, 4efelé igye-ti tén ,tott fogják elégetni a nár £ } sem lehetett futás-ternyi mentek egymástól, isszon Ság- meg kislánycsa-
et egymástól Olykorr J)^arakodottl^két: em-hbgy egy* kis utat 3sze nitea-«lött látta az im-visszfjtartott lendülettől és t, «zt szerette, vol4 'és^ xnagáhóz kapnL utat|iQrert, csoportból-cso? néha i hátrafordult.
Az e^k gulyás lavendulafáklyát fogott a kezébe.' J^elemelte a buzababa szoknyáját. .A lobogó fáklyával' alájáhyult és hozzálátott, hogy a szerelmet me^mertesse,vVele; az hirtelen lángbaborult. A lángok hortyogása, a -szétpattanó kalászok ropogása, ai szoknya-testbe szorított szalma nyöszörgése elfödte a -folyó üvöltését. A fény érett gabonamezőkéht áradt szét az alacsony ég alatt. A férfiak kiáltoztak:
.   — Buzatüz! Buzatüz!
A szalma-asszony hasa niáglyáján csavarodott. '
, Antonio a hus-vér asszony felé közeledett, akinek meg lehetett ragadni halvány tarkóját a fekete haj alatt. Az asszony észrevette, hogy jön. Két lépést tett oldalra, mint á táncban. A férfi két lépést tett oldalra. Az asz-szony előreléi>ett. A férfi előrelépett. Az. áradat az asszonyt a szilfák * mellé ^sodorta. A férfi a szilfák.felé csúszott. Az asszony a tömegen.kivül volt, a sötéts^ szélén. A férfi feléje ment. Az asszony várta, hátrálva szaladt. . ^
. — Megfoglak — niondta Antonio.
— Akkor — mondta a kislány mad tallér.
M aprópénzt húzott ki a
zsebéből.
— Vedd ki, amivel tartozunk — mondta. Tenyerén odatartotta a pénzt A maradékot zsebkendőjébe ^kötötte.
— Rendnek kell lenni —- mondta. Ujját a levegőbe emelte és mosolyogni próbált; hogy. megértesse vele as^ egész csalafintaságot. Nyelve alatt a tenger sós illatát érezte. ^
— Már itt az idő? — mondta.
— liCfeküdni — mondta a kislány.
— Igen, — mondtat'Matróí: — add csak ide a kezedet, lányka.       .    ' ^
A kislány odanyújtotta kézét. Matróz a tenyerén méricskélte.
—7 Nem "nehéz, — mondta — de sok. Hát, Isten veled.
vele, —^mondta a kislány -—eljön-máskor is ? ■
— Nem, — felelte — ma este hajóra szállok.
Kiment. A nép az égetésről jött. Az éjsza-
— Igaz, a — kiáltott fel Sásdi uram, — igaza van a naccságos urnák. Biztosan az ellenzik fundamentérozta ki ezt^ a disznóságot, hogy ne válasszuk meg a naccságos urat! Mi pedig, emberek, azir; is megyálaszjfcyuk! Igaz-e ? Éjjen a nacs-cságos Kovács Sándor ur, a mi szeretett képviselőnk!
Meg — mondta az asszony.
(lei
fis az, árnnyal teli utcácskába íretették magukat '   - ' _ '
ATROZ AFOLYöT HAUüGATTA, meg
az égen?r nekiszabadult^vnagy éjszakai ta-: <t*i ugyanakkor An-   yaszt A i^inkém kívül megivott még két pint tyiszor rániosol^-.   vörösbort, azt Icortyolgatta, egymásután, £-
gyediiljv szemben a tengerr^f&ntom^^
úti «z\emberek ko-'még fiatal szép ar-r iysziJia<ibajttszáVBi:'Aíitoniö iem^i^s^on^méikék 4e-Á £^tyt>eíi-rfeketé-ay ~ié3-"vUlioöSáimi^
w ■::kában most a: szalmatüzet lehetett éreznie Vörös visszfények húzódtak á't az égep.
— Furcsa, — mondta magában — éppen az ilyen dolgokat sajnálja az ember. Picinyek ezek a kezek, semmiség, mégis erős, mint a bivaly. Jobbra huzz. Matróz; Ne annyira ^^^^b^ ra. így.
r Félig lehuiiyt piUái alól a körülötte járókelő embereket nézegette, a .férfiakat meg asszonyokat; akik a játéktól fáradtan -aludni tértek.' Maudru' gulyásai négyes-ötös bandákban, karjukkal összefogózva a »Kitérö«-be > mentek. ^
— Attól még, — mondta magában. Matróz — még lehetne olyan, mint minden; más utra-kelés. Mindig egyforma. Az ember százszor is csinálta, egyszer se csinálta. Mindig újra keU kezdeni. Á földön ez csak megy. valahogy. Az ember utrakél, visszatér, a lábnak van hol, a föld hordja. /
Csöndesen ismételgette magában:
— A föld hordja! Igen Ám, de a föld nélkül, ez á kérdés. Ez bizony, barátom. Fogd be á szád — mondta magának.
Azután nem gondolt semmire, ment, üresen és könnyedén. I>^ha-n^ baUotta a kötélzetben a szél fU-
HuUámok m^ yitorUUc zajától zúgott a fe-je, id(^éit:megg$rbitétte.a hátát, kezét ö-
telet-húzott, képzeletében a tengeíészmunkát   tyülését és a nágy^torlák csattogását. A ha-
á.í3ákmánytikéittlelt5.eb-^ - ^inalta.; Az ,^en fény ragyogott feL. *íc- . " - V      ,    -'^Ez.m^ mi? — mondta^" \
- í^*A^buza.-babát égetik — mondta - a Ws-
■sMatxázímhyitatt ajtó, az üres szék felé nézett
, — Nem rjptt vissza? ^ —T Nem. fog vissösttjömi^r^^^
jőtest nyögött.' FcnyCíia iUat volt Egy nagy kikötő csapkodott körötte.      . ^
Azt hiimé az ember, hogy apály van a földön. '
Mintha valami, élőre húzta Volna, a rakodópart, felé; lálúi lűatt már a paUó hajlékony himbálózását érezte.
— Ha .az.embeh^k.'elrkeU menni, bátrakkor meitíd kéll,.]^en, a ház,, az raidben van; Nem ?^szabad] nagyon ^sol^ Nem j^rtábláku boltozat záró-^ az^is beszélt, külön, a saját hangjávaL Az-   kéUett volna m^;fbgnom a kislány kezét De
testének: azokat- a "^r^zeit, eidha^ éa"^1íéDÍjKV:még;Íog^ ^ ilaháhyszor csalc- rá|^an-'-^§yfogédség szálltafmeg gyaiközepén.    " " \ -, \ -
» á' iolyó üvöltése .az em-
tt?|Wolt inűfirt íel^
i^lA-iviz^/egész. nap folyton    -^Ahogy beszélt, a gitár rezgett a térdén és
Néha, a parf fö^^  tán, az is elhalkult, azután semmL
7^ hullám sápadt taj-KSta. Az asszonyok félén-is^ :arcán ezt a-komorsá-
— Mivel tartozom? — mondta Matróz.
— Elleneven sou a noaga részed, ^ Mindkettőnkért fizetek:
nem^birtam magammal. Az ujjak között fi-no^ bőr van; gyönge, mint a kacsa, hártyája. í*aha.^ E«rős,-akáir a biva^. Furcsa, hojgy az ember eimyire ákaszkodik alföldbe. . .
A HOGY Kovács doktor ur hazaért, a-/\ zonnal felkereste ?» gépgyárat. Az újdonsült igazgatón már nyoma sem látszott az ügynöknek és előkelő mosoly-lyal f ógadta^ a jövendőbeli - honatyát. <
Kovács felháborodva adta elő & történteket. V
Gereyics igazgató mindvégig mosolygott és lekötelező maradt.    ' . •
— Nagyon sajnálom, ügyvéd ur,; a dolgot, de azt hiszem könnyen elintéz*^ lietjük. Vállalatunknak nagy szüksége lenne egy olyan kiváló ügyészre, mini; , ügyvéd ur. Mindjárt át is adom az ügy írendezését. El lehet közmegelégedésre intézni ugy, hogy a vevőknek elenged-jük a vételár 10%-át, a többit elszámoljuk. Ugyanis vállalatunk felállít egy.fe-hémemügyárat, amelynél külső munka-; ' sokat is foglalkoztatunk, ügyvéd ur ke-; rtiletéhez tartozó lakosoknak is szívesen adolc bérmunkát. Ehhez azonban hélkür^ lözhetetlen a varrógép. A vételárrészle-* ^ tekét áz emberek a munkadijakból fog:' ják fizetni. Az ügy elintézéséért pedig felajánlom ügyvéd urnák * a vételár 10 %-át és mivel tudom, hogy a választás" < sokkal kapcéolatb^án pénzre van'sziikisé-ge, a fele összeget azonnal felveheti e-lőlegképpen.
Igennel válaszolt áz ajánlatra Kovács .' doktor ur vagy, sem, nem hallatszott ki á párnázott igazgatói szoba ajtaja mögül.., Azonban tény, hogy képviselővé választása után két. hónappál elfoglalta a Kovács varrógépgyár ügyészi állását.. ; gyaníekkor Kerekes bátyánk, is néhány; holddalszapbritotta.a teherínentes föld állományát
A választókerületben pedig szorgal- / masan forgott a Kovács-félé yarrőgép,^ és szállította a fehérneműket^; Amikor;. : . vasárnap a kocsmában Pászti uram ba- * rátságoS' együttesben hajtogatta a sava- ;t nyu vinkót Kerekes urámmal,^egyszerre' csak felsóhajtott a levitézlett VáUá-féíé V , főkortes: .r '
Hát,.tudod, Andris! Szó, ami szoi. -mégis dérik ember ez a Kovács. '' . ,