6. mJ>AL
KANADAI J^GYAB HUNKáS
csűTdBTöK, 1940 imwmm
f AGY SZELLŐ suhant át a tenger fe-lett. Mintha üzenetet hozott volna valahonnan, messziről. Talán a messzi szigetek küldték el a sóhajukat, vagy a tengerjáró hajók. Ki tudja?
Brandon sorhajóhadnagy, a^»Neva-da« tengeralattjáró parancsnoka rámosolygott Mr. Thompsonra, a katonai szakértőre.
— Minden ugy megy, mint a karikacsapás." — Mr. Thompson, a »Nevada« tervezője büszkén nézett végig a viz színén uszó karcsú tengeralattjárón.
— Uj tipus. Gyors; karcsú, szinte észrevehetetlen.
Nevetett.
— És ki van zárva minden baleset.
— A mentökészülékék ?
— Davis-készülék . . , de . . . — és egy piianatra elkomorodott az arca,;— erre ne gondoljunk. A műszerek pdm-
" pásan működnek;
— Alámerülünk?
;^ír. Thompson gyors pillantást vetett a kezében tartott iratra.
Az útirányt pontosan betartottuk. Még tiz perc és lemegyünk a viz alá.
Brandon a tengert figyelte. A végtelen víztükör csendes volt és ragyogva * verte vissza a nap szikrázó sugarait. A távolban hosszú, fekete vonal látszott, a kontinens pai-tja.
-^'Az idő pompás!
— Yes! '
^    Fehérsapkás   matróz Jelentkezett a parancsnoknál: . .
— Rádiógram!
A parancsnok/felbontót a rádiós által díiüldött jelentést. Átfutotta és Mr. .Thohipsonnak nyújtotta: ^
~Oi vassá:
»ÉlraerüIés előtt pontos helyzetjelentést kérek. Minden óvintézkedést tegyenek meg. Műszereket próbálják ki. A »Thetis« és a »SquaIus« tragédiája ó-víitosságra int. Tengerészeti parancsnokság. «
Mr. Thompson bólintott.
— Tegyen meg minden intézkedést, parancsnok iir!
Brandon sorhajóhadnagy tisztelgett.
— Meglesz, Mr. Thompson . . .
Az brsóalaku tengeralattjáró csendesen iiszott a vizén. A »Nevada« most tette meg első próbaútját a tengeren.
Az ég kék volt,-tisztfí, szeíid.
A szellő melegen áradt i . ,
Mintha az élet dalolt volna az óceán felett. '       - .
— SöHyedünk! .V A^iiajó lassan lefelé haladt. Kopogott
a m^lyséjgmérő hangja, mintáz ítélet. Harminc méter!
— Negyven mét^r . . .
— Hatvan méter ... ' Halálsápadtan, de fegyelniezetten álltak a helyükön a matrózok. Mindenki tudta, hogy baj történt. Az idegek drótján üvöltött a pánik.-
— Tiz ember ott maradt . .\
— Hetven méter!
A hajó teste megrázkódott, mintha e-rős ütés érte volna. Sokan elestek, halomba keveredtek.
A mélységmérő hangjában most színesedett meg a félelem.
— Fenék! Hetvenöt méter. Néma,csend lett. Csak az ajkak remegtek.
^ Brandon sorhajóhadnagy szájából kicsapott á hang.
—Telefónbolyákat felereszteni!
— Yes! -
ACELKVf
Ebben a pillanatban a soros őr üvöltött.
— Vörös jelzőfüst, balra ... Kennedy meghökkent. A vörös jelző-
tüzet tengeralattjáró adja csak le.~ , Felordított.
— Gépház! Teljes gőzzel bálra! / A Columbia oldalt fordult . . .
Irta FORSTER Gye
^í^aia személyzeté )ől. SürgősJ^é kérnelí, S. O. S.! S. 0. S.!« ^ A newyorki újságpalotákon
^tek.ía:i:hirek^:^
: ;» a te
—--- '--------- —   A »Thetis<?: és a »S3ualus<< után
Kennedy kiemelte a bolyából az oda- érte á »Nevadá«rt i:» »40-ember i szerelt telefont. koporsóban!« »;30 a'ára van>csa
— Hello! Itt Columbia parancsnoka, gőjük a te^geralat járó utasaiha Kennedy! mentőhajók teljejfezzel megh
Lentről mélyen jött fel, a hang. -Bermuda felé!« "^^lerika legj
Hála Isten! Brandon, a »Nevadá«-  búvára repülőgépe
ról. A téngéráláttjáróí:é^^
sí hiba. Azonnal ad jon hírt a tengerészé- ^  A. -tengerészeti ,      .   ,     - ti parancsnokságnak."30 órára van le- ponti épülete előtt
Mr. Thompson hangja hidegen csen- vegőnk. Jelentse, 10 ember bentfulladt, szaporodott a törne ^      n/r   -     -r>     j        ,  ' "if    40 ember él! Tartsa az összeköttetést.   - kádasok hangzottá
Menjen, Brandony nézzen korul!       Kennedy  homlokán verejtékcseppek  lön-kiadasait. szétgj A sorhajóhadnagy ugy mdult el,mmt-  gyöngyöztek.. Tudta, hogy mit jelent a , gyen adták vohia; na. leszeg lett voma     . tengerfenéken lenni, bezárva az acél- rész élete forgott k
HL
koporsóban. Nagyot nyelte. Hallotta Brandon .hangját: — Adom a »Ne vada« fekvését
börtönében; negyv boldogsága függött harminc órán belü rriéter mélységbe, a
A »COLUMBIA« gőzös futott a tenge-ren New-Orleans feFé. Kennedy parancsnok jókedvűen dör- jy zsölte   a  tenyerét.  Nemsokára partra .        '        . "
szálihat.   Kennedy olyan volt, mint a A >>COLUMBIA« rádiósa gőzerőveL^d többHengerész. Ha tengeren volt, akkor       gozott. Egymásután kopogta le Ken^
szárazföldre vágyott, ha szárazföldön, nedy kapitány híradását,
akkor már alig válta a pillanatot, hogy ■ ' »Nevadateiigeralattjárót báleset ér-  lyén osszezsufoltft
kimenjen a tengerre. te Bermuda közelében. 40 ember él még  arcokat látott, véiii
TJRANDON az órá végignézett a p
száguld a re!«
parancsnoksá )ercek alatt < elkeseredei el s az ujsás )kodták, min Negyven had ckán az acélk n amerikai attól, liQgy sí] segítségét vi tenger alá.
ára tekintett, < dszkóp-tér sz rsaságon. Els len ajkakát í
Megyek, kapitány — mondta egy kis idö nál.
IL
£8),.
üli
Ki
— A SZELEPEKET bezárni! . . . Gép ^ üzemben! . . . Periszkóp! . . .
Süriteít levegő . . . Rádió!
A parailcsok monoton egyhangúsággal kopogtak a telefonkagylóban.
Brandon sorhajöliadnagy mindent fe-lűlvizsgáítatolt.
— Oxigénpalnckok ?
— Süriteít levegő ?
— DaYis-készülékek?
Katonásan csattant mindenfelöl az: Ali right! Brandon Mr. Thompsonra nézett.'
— Lemerülünk!
— Yes!
'Brandon intézkedett ...
A fedélzet csapóajtaja befordult s az üres,   lemerülésre   szolgáló   tartálj^ok -megteltek vízzel.
Az orsóalaku tengeralattjáró lassan süllyedt alá. Már csak a fedélzet.korlát-, jai nyúltak ki a vízből, azutáli az is eK tűnt. Csak - a periszkóp, a hajó szeme bámult a végtelen víztükörre.
A tengeralattjáró vak sötétben úszott.
múlva.
Homályos és csöndes területi-e került. A -folyó 2aját már nem lehetett hallani, sem a tavasz mozdulatait és illatát, a föld szinén lágy, alvó hullámok súrlódtak. Matróz énekelt:
Nincsen sövény a tengeren, .
fis niiTCsen kocsma sem,
Halár van mindenütt, halál van. ^
Hazai 4rnyék sincsen ott, Feledés árnya imbolyog, ' . Csak ut van, ut, amig birod csak.
Nincs béke nyugvás ott sehol, Nincs ;;2cld ág, nincs gyer.tyánfasor Se tánc, se' kószálás az utcán^ _ Csak hullám, hullám, egyre hullám.
Két gulyás, egy fekete meg egy szőrös, megállt a »Kitérö« ajtajánál.
— A2 ottan, ott fönt? ... — mondták. . Matrózt nézte"   icüszködve haladt fölfelé, a felsövárosba. Matróz énekelt:
Hej, kapitány, ,
Ha hallgatnál reám ...
öcska téli szán volt ott. Kerekeket szereltek fel rá. A ló még fujtatott. Amikor megmozdult, érezni lehetett: izzadtságának melegét. Éppen most jöhetett.
— A niblesi ember!
Ezer között is felismerte volna est a szánt, annyiszor felidézte, mégha az 'égen látta volna . száguldani, csillagseTbességgel,. akkor is. És hirtelen egész testében fájni kezdett Clara, mint egy nagy seb.
— Clara!
Hallotta, amint Toussaint kapuja ottfönt kinyilik, majd becsukódik,, majd férfiléptek jöttek lefelé az utca lépcsőin. _ Ereje elhagyta. A kis ujját nem tudta megmozdítani. Erőlködve, alig lélekzett.
— Hé — kiáltotta az ember.
— Én"-vagyok,— mondta Antonio.
-Fönt kerestelek. Van valami újság? Van. -
Hát?
mondta sokára Antonio.
'ír f I:'
teli
mié
A gépek egyhangúan duruzsoltak. A   parancsnok a periszkópon át figyelte a tengert.
AH right? . ^
— Ali right!
Valahonnan éles hang süvöltött. .
— Süllyedünk!
A hang csapott és égetett. Brandon ugy riadt fel, mintlm megmarták volna. Üvöltött.
.— Felszállunk! ~~
--Késő!
-Egy matróz halálsápadt arccal merült fel a vilanyfény'ben. Dadogót s szemeiben rémület égett, .
— Az elülső, . részbe . . . betört a" viz . . • Brandon mellen ragadta és m'eg-
— Mi történt? : —Olson-lezártára^ acélajtót • • ,
— Egészen egyedül van — mondta a fekete.
Hirtelen, az utca egyik kanyarában Matróz szemtől-szembe találta magát a,-heggyel. Az éjszakai 'szél teljesen kitakarta. Vakunennjá jégcsucsa remegett.
Noha nagy szél fujt, halál hajója mégis összes vitorláit kifeszítette, föl az égig, akár egy hegység. ^
— Hát itt vagy — kiáltotta Matróz, karját fölemelve. "
Ebben a pillanatban kést vágtak a hátába.
H
OL VAGY? — kiáltott Antonio.
' — A gyerek megliaLt — mondta az ember. Antonio hosszan lélekzett.
— És Clara? — mondta.
— Itt van.
— Hol?
^ Fönt, eljött velem. '
— Köszönöm — mondta Antonio.
Lassan fölfelé kezdett menni az utcácskában. ^ " ,
— Hosszú az ut — mondta.az ember.
— Bizony hossáu, mondta Antonio"— köszqnöm.
Kinyitotta a kaput. A ház ái-nnyál és csönddel volt tele. Az élöcsaniokban megállt hallgatózni. Száraznak érezte magiát és izzónak. ^ Csak a falióra jelezte az időt, szokás szerint. Nem. mert semszólití, sem'moccanni. Minden érzékszerve, az assk)nyt kereste.
— liátlak — mondta Clara az éjszaka nié-' lyéböl.
Antonio tapogatózva ment -előre a ho] ban^ És hirtelen inegtjilálta Clarat.
rpOUSSÁINT fölébredt.   "   ' -^ A szél nagy bársoi yos&mozdulatokka vargatta az éjszakát. Ddalent csak a., fí léptei hallatszottál::. V
Gyertyát , gyújtott. lallgatózott. Jó, mi. Mégis, -ugy^ érezte a ház nincs'.eg( rendben. A homály remegett, mint s veny, amely alatt viz 1 izog.
Matróz ajtajánál fül It,,Belökte az ajtt szoba üres volt, az ágj liideg. Antonionál ki. Lement a lépcsőn Nesztelenül, mezi ment a kőpadlón. A g rertyát~feje fölé e te, hogy" messzire láss n maga előtt.
MegálItT A lépcső al in egy asszony üli nézte' nagy zöld szemé 'el, szinültig tele s nel ,akár a méntalevél A térdén tartottí alvó Antonio .fejét. 01] an boldognak láts: mint amikor az ombei már semmit sem maga körül, szeme féi y't árasztott. ^ — Hugóm!~— szólt oussaint halk han, Az meg se moccaa|&ak kérdezte.
Ki van itt? Mit ás mondjak
apró keserű nevetéssel tudd, ki van itt?
— "-Érzem, ^hcQr tő mondta a nö.* Ez"í vagy a második/ akit megmondani, lü a joi térdemen,' vagy te.
^^Az asszony eltűnt. Amikor éppen meg a-karta 'ragadni, besiklott egy fal mellé és ellobbant Antonio körülnézett. A templomtéren volt. Hirtelen -valami azt mondta neki:
— Menj, menj, eredj oda, nézd meg. Nézd níeg. ^ * '
,   Toussaint ekkor _ért
— Iliért alszik?
— Várt rám, mon(J|a Hagyd.
^ Toussaint-nesztelenü asszony továbbra isíö hang jött.. -»
fis ekkor hirtelen lecsapott' rá a remény^ ,.mondta.az asszony.
Antonio nem tudott megszólsűni. Mindén e-   " ^— Fel kell ébreszti i — mondta, rejét össze keUett szednie, hogy léleip^-tud- -   . Megérintette^ az assz ly vállát, hogy tudj Jon, hogy állva máradjon, hogy ne nyuljan vé- ' sá véle,.hogy nteUétte — gig a kőpadlón és ött maradjon, boldogan és^      —   . I. félek, valan megbékélten, hiszen minden-elérkezett. Jiá az?
— Nagyon   egyedül   voltam nélküled, =-:^   T — fibredj.; J
— mondta Touss.
- hogy valóban n
d nem kell félni j5 remberek háza. állok és nem tudn az-e, aki itt alszil
te meg, hogy vaJ
most nyugss
lement a lépcsőn, élé :nézett, ahonnaz
baj tortént, Anton
mintha egy .mellében nagy madár' verdesne szárnyával és vemé szivét és máját.   ' '
Előrement.    - v. ^ . fippen ott volt, Toussaint ütcáj^ak JáMl.
wmmm
— Eljöttem — mondta végül tudsz megcsalni engem. Latiaké % -- Hol vagy? —1 mondta Antonio.
'11
níiert nem ~
m
- — "Márfönn is vagyf^
—Imt-JTatróz? \^?-ÍSat]^ — isnlét^te TToussaint
^éiá ifc-küdt le..
íí05ébén<reszketett 4 gyertya.
m