€SüTdETdE, 1940 DECEMBER 9.
gAKADAI IIAGYAE HOKSáS
(
if'iiiilPii
A szikararcu búvár beöltözőtten ölt a kor száli fölfelé áz első ember. , hajo korlátjánál. A buvámiha/ormőtla-
mil ölt rajta. Most csavarták fejére a^ " :
buvarsisakot^ V "ORANDON hangja csattant. .
n-^ - .„ ^ - fí,— DaviS'készölékeket ... v
v_ pavidson szeme ra>aUant a paranc^^ Az emberek szótlanul engedelmes-.
meket, amelyek szárazon.Vlá^as c^illo- f^t^f^^^n'aJa^^^ ^^^^^'^ keátek, A nehéz és fojtó levegőbencsur^ :
gással bámultak bele a semSTbe. L|Lok c^^^^^ vnha^ . vi.
lAt::büvárfÍ$ssait
írta FORSTER György
nex, b. O. S.! S. 0. S.!« ^ kat: a tpn<rpv mpiv4n ííiini m«,,i«« tunc ei a vizDen.
\ ,,^«r,r^,.i • 'T Vi.', , kat; a tenger mélyén, ahol mmden csepp
i newyoiki újságpalotákon uvoltöt- levegő az életet, szabadulást jelentheti;
ilyenkor tilos minden felesleges mozr
itőhajók teljea muda felé!« ára repülőgépe ;leiíség. színhely L - tengerészeti ti épülete előtt
Davidson lassan süllyedt alá, pontosan azon a helyen, ahol a »Nevadav^ le-
Hetvenöti méter mélységből lehetet-i porodott a t'ómil; elkeseredett kifa- len kiemelni a hajót . .
ások hangzottá
dadásait. szétgí )lvodták, mintha in- Steel, a kormányos szederjesre váló arc- mentőhajóval.
Li adták vohia"^ élete forgott k önében; negyv logsága függött iiinc órán belü er mélységbe, a
ANDON az órá
Negyven haditenge- cal bukott előre ültéből. Brahdón és
ckán az acélkoporsó Thompson^ összenéztek r mindkettőjük- göjük van. " amerikai család nek arcára volt irva a gondolat, a közéli. Jött a válasz :
zzel megindultak Elhallgatott s csak reménytelen gesz-tiierika legjobb 30 tusa fejezte be az elhallgatott gondola-
^száguld a szerénre!«
parancsnokság köz-jercek alatt ezrekre
tot.
Thompson legyintett-
Mindössze huszonnégy óránk vah
Beszólt a telefonba. — Megvan!
gott róluk a viz, amíg son*a előszedték,, és lerakták a mentőfelszérelést. ' ;^ ^ A szemekben fojtott kíváncsiság é-gett. Ki indul elsőnek? . '
Brandon körülnézett ♦ -
— Mr. Thompson. — mondta fojtott^ hangon, — magának még dolga van qdá- a fönt.-Meg kell állapitania, hogy mi volt"'
a-baj . . . ^ ^ ' ■ ^ '
A mérnök ane'gráztá a fejét:, . r
— Itt nem lehet rangsort felállítani,..; utolsónak maradok. ^ ' <V ;
— A hajón én parancsolok — söté-tedett el a tengerésztiszt ai'ca — s ha
Már ott állt a búvárhajó mellett s az én igy látom jónak^ engedelmeskednie
acéltesten kopogta a moi*sét. Hiillotta a választ.
öt órai levegőnk van csak!
el s. az újságok kü- Szavait görcsös köhögés vágta ketté. - Davidson a telefonon át érintkezett a
Kiemelni nem lehet, öt órai leve-
kéll.
Intett az embereknek s kettő közülük - ^ Thompsonhcz lépett. Hátára erősitettéíc^ az oxigéntöm^iőt, arcához' vitték a csör > vet, felcsatolták a szemüveget.
Ali right, Mr. Brandon . . . •
Akkor: forward 1
n
attól, hogy sikerül-e elkeriilhetetlen vég tudata.
segítségét vinni 75 tenger alá.
Klórgáz .
Az arcok az alig pislogó villanyfény-, , i^^^vipson Kopogua a szöveget az ac .nél eltorzulták;, minden ember tudta, ^^porso oldalán. Tompán hangzott Ur^fr^r o 4?rtior,oKo/Iiiif i:riA^<x.Ary. « * monoton zaja
Davis-készülékkel meneküljenek. . Davidson kopogta a szöveget az acél-
a
íra tekintett, azután végignézett a pj riszkóp-tér szük he-összezsufolt.jt rsaságon. Elszukült kat látott, véiij len ajkakát és szé-
hogy a felszabadult klórgáz: a halál
VI. ' ■QAVIDSÓN eli||Ílí
Davis-készülékkel menekülni!
Aztán hallgatott. Jött a válasz. —r Ali right , ,
Davidson távolabb vonult és várt. Mi-
itonio tapogfatőz És íiirtelen me
USSÁINT fölébreit.
1 szél nagy bársoi yos-mozdulatokkal ka-Ddalent;- csak ;a2 falióra;
itta az éjszakát. l hallatszottál'.^ ertyát , gyújtott, vlégis, -ugy^ érezt( ihen. A homály amely alatt viz t-róz ajtajánál fü
amikor az ombe
körül, szeme fő y't árasztott.
■iugom!'— szólt
Fölkelt. ,— Ott hagytam
tonio,
^gy kávéházban; az e-
Talán ótt lent maradt — mondta An-
Ott alszik az asztalon. Kötve hiszem —-mondta Toussaint. -r-
gjdk ablak a folyóra' nyilt, az alsóvárosban^ Még ném jött haza? '
— Nem.
— Megyek érte.
— A város tömve van gtilyással.
íallgatózott. Jő, sem-a ház nincs _ egészen remegett, mint a fö-*zog." - - -
It..Belökte az ajt-ót. A
,Add ide a puskámat.
Veíed jnegyek — mondta Clara. ' '
Nem is tudom', — mondta Antonio
Ittatok ?^ . - • ~
— Ittunk-.. • ' ,
— El kellett indulnia sötétedés előtt. Miért hagytad ott?, •
— Nem tudom, jünk lefelé.
mondta Antonio — men-
üres volt, az ágj hideg. Antonionál sen-ement a lépcsőn Nesztelenül, mezétláb
a kőpadlón. A g ^ertyát~feje fölé emel-' >gy""messzire láss ii maga előtt.
jálItT A lépcső al in egy asszony ült. öt nagy' zöld szemé 'el. színültig tele szin-kár a méntalevél A térdén tartotta- az \ntonio .fejét. 01 an boldognak látszott,
már. semmit sem lát
meg se mocca^Op íi van itt? Mit ^s' mondjak :€serü nevetéssel ki van itt? érzem, ^hqjjr tő a a nö.* Ez í i második/ akit
oussaint halk hangon; Bk kérdezte.
— mondta Toussaint
— hogy valóban meg-
d nem kell félni ^—
saint ekkor _ért íiért alszik? í^árt ~ rám, mon(I|a
jSremberek háza..,Te állok és nem tudnám mdani, ki a jo\^ az-e,- aki itt alszik a ien,%i:yagy te^
te meg, hogy vak.
most nyugszik.
lement a lépcsőn. -Az élé nézett, alionnan a
saint inesztelenu r továbbra is f8
>tt: jy
el kell ébreszbiU".— mondta, rintette^az assz ry vállát, hogy tudas-,,^iibgy liiellette rsai.^ ^ ;1 félek, valan baj torténtj Antonio! i az? JL >redj,: / ^ 5r fönn is vagyfk. it-JTatrőz?
atx:^. — isnlét Ite "Toussaint — még EÜdt le.. 5"' len^reszketett i gyertya.
talán |obb lenne, ha itt maradnál. /Talárt verekedésre kerül a sor.
— Most már a jó- meg a balszerencsében egyformán — mondta-Clara. — Nem kívánhatsz tőlem mást.
Toussaint meggyújtotta a lámpást. .
— Megyek én is — mondta.
Antonio ment elöl, le az utcán, puskáját előreszegezve; Clara Jkövette, zekéjét fogva. Husz lépésre''mögöttük jött Toussaint a lámpással. ~ ' , . ' ' '"
— Az a veszélyes, - — mondta Antoni9 csöndesen — az a^Jiagy babérfa'ott elöl. Rendszerint ott^vannak. ' . ^ — Allj meg — mondta Clara.
Megállt, a puskaagy a csípőjén, ujja a ravaszon, a cső a fekete fának szegezve.
' — Mehetsz, — mondta Clara —\ njncs itt senki.
Előbbre mentek.-
— Add ide a lámpáUst — mondta Antonio.
Megvizsgálta a fát; Az imént még ajtt bujkált valaki. A fa kérgén friss volt a cipöszeg-vájta seb. -> , . -. ^
— Leváltották az őrséget — mondta Antonio.
-r. Igen — mondta Toussaint. < ' Ismé^ magához^ vette a lámpást és meg-világította a homályos sarkokat a-föld színén. . "
— Mit keresel?
— Mátrőzt.-
— Menjünk-csak élőre'
— Álljatok meg itt — mondta Clara-v.— és nézzetek körül.
A szilfa mögött ott feküdt Jilatróz, arccal a sárban. Válla közé hossz'a"^ gallyvágő kés voi: döfve. *Már nem lehetett segiteni rajta. Szája tömve volt sárral. Az orrából meg a füléből vér szivárgott. Arca nem volt nyugodt, nyi-" tott szeme és eszeveszett szája körül az u- -tol,só kétségbeesés rémitö ráncai.
-Thompson vál)at vont és megindult a lanszirocó felé; még látta, hogy a pa-l rancsnok maga áll a légsűrítőhöz, azután becsukódott mögöte a kamra ajtaja..
Hideg viz csapott be rá, hogy beíedi-dergett, azután vad erő taszította meg; füle zúgott s a gyors emelkedésben az oxigénpalack ellenére is kihagyott a lélegzete.
"A vaksötét^éget lassan szürke derengés váltotta fel, majd hirtelen kibukkant fe-_ je a vizböl. Mintha félálomban lett vol-n'a, még látta, hogy a közeiből csónak kany^arodik feléje, azután elvesztette az eszméletét.
A mentést vezető tiszt az eszméletlen ember fölé hajolt.
— Thompson mérnök . . . gyorsan az oxigénkamrába . . . talán még meg lehet. ' menteni. . .
Ismét a viz fölé hajolt,, mert máris fölbukant a következő ember. "
Egyik matróz hangosan számolt:
— Egy . .; kettő , . . három . ^ . hat.; * nj^olc ...
Utána csend lett. Több ember nem. • bukkant fel, hiába nézték _ a kavargó " hullámokat.
— Valami baj történt . .\ —"düny-nyögte a tiszt. • .
Ebben a pillanatban .?zőlt fel a fenék-, ről Davidson, a, búvár. , .
— Elzái-ódolfc a mentőkészülék. Az e-\ jaryik tengerész elzárta nviiáit.
A tiszi: a lka megremes-etr. — Ez .•"'•halá' V De hirtelen felorditct
a vízen
Elhagytam,
mondta, Antonio
el-
mondta Toussaint.
í
hagytam! ^
— Vidd most
Most az egyszer Antonio 'büszke volt erejére. , Elbirta karjában ezt a testet, mint egy gyermeket, tehetett érte valamit.
Hallotta, hogy Clara azt mondja:
— Várj, majdén segitek. És kezét a férfi villára tetté.
Gondoltam
mondta Toussaint,
A-
mikor senkit se láttam a babérfán, mindjárt gondoltam,' hogy végeztek vele. ^Matróz! Hát neked is - találkozód Vo^t a Rebeillard-on. Antonio vitte a testet.
Eahagytam, elhagytam — mondogatta
nicgpiliautotta a közeledő hr.jóí, amely a biívávhímmgot hozta. .... ^ ■ — Hurrá . r . ~ - ,
Les-^ÓIt DavidsonniTk.
— Buvárharang megy le. Adja le a hírt és jöjiön fel . . .
A szemekben újra megcsiHant a fény.. ,
TDRANDON legyintett, ^^ :
' — Ez fi végi ^ . '
Szétnézett az embereken Az egyík^-görcsösen zokogott, a többi letargikusan'^ ' feküdt a' padlón. Az oxigéntaríályhoz,J lépett és kiengedte az utolsó levegőtí
Az elnyiit szájak kapkodtak a levegő után. - ^ ' , - ' '
Brandon'maga elé nézett. ^
— Még egy óra az élet . . .
magában.
Semmi .jó nem vblt már a világban, csak a vállán Clara kis keze.
Toussaint előrement a folyosón és kinyitotta a konyha ajtaja^ /
— Ide. — mondta. .
— Á lócára kellene fektetni.
— Nem, — mondta Toussaint
ide, a
mondta Clara.
Egy Ids idő múlva .megkérdezte:
— Az utca térbe torkollik?
— Oda.
-—Vigyázz a fordulónál^'
földre, mint egy' holtat, ide a kémény és a serpenyők elé — körülnézett. Arcának h&tal^ mas ráncai tele voltak homállyal. — Látod: az asztal, a'fazék, a tűzhely és a halott, igy ^akarom, szemét'Antoniora emelte és Antonio valami-emberfeletti düh-félét látott te-
— Most már mehetsz^ — mondta egy las . kintetében — talán már jnincsen ikerfiu; al-idő .miüva.,—^nincs itt seiúd. ' . s^.'Az embei;:^sohasem tudja, hogy egy nagy-
Totíssaint az elhagyott téren utőíérte őket. s^ju asszony mit emészt ki egy férfibőL Azt Az ég iszonyú volt* Nem fönt volt/ a szokott akarom, hogy itt lássa öt, a földön, az élet helyén, hanepi-a,földhöz lapult, nagy mozdu-^~ ekziközei kőzött. Hogy megértse, ha képes látokatrtett a.lámpád körüli ^megértésre. * " ,
Valami koppant"a tetőn, de azok már. nem hallották. Kábult egykedvűséggel néztek maguk elé. Olsonnak már jó, az' meghalt.
A haláLmár a torkukon ült.
Brandon megremegett. Friss levegővel telt níeg a tüdeje, mintha Valahon-' nan jött volna az élet. A többi ember is felült s szemeikben kigyulladt a fény. "
Brandon értette meg először. Felkiáltott: . ^
— .A buvárharáng levegőt préselt ^;a\ hajóba! - ^
ops az elgyengült,,a, halálra elkészült eiT»l)§rek száján megjelent.az első.mosoly.", /' - / '
Aí ti'^c&zparenseken, az újságlepedő- . ', kön, a rádióííiát szállt széi-te a világba a, í ;,/r.
— Az acélkóporsó. tehgerészeít még-. ^ :^r;)