.'min- * ve:A
nagas az é-siszta lyibe ►gy .0-ásbeli ígtisz-, mint
éppen vagy^ sájuk, li ,
ez:az , >k Óta;
it;^E2^
mikor sebeli.
^
"sirba
ictoJv?^ 1
séi A- n'-íI
.megállt né-'-
itösáü'^l leckét l
'.f adsz 11
JreinK-j ittjsf ;j íavam innyi-
> í^- i
uk^-Jz aizj vesét-
dőnk-
árulió.
'tszik.
a niult éjjel a rr.gv Aragóniában FŐŰM ott lent!
tö mozdulattal. Megemlítse-e á szöícevén^'e- meiül beszéljen, iíet akik éppen feltűntek és aztán eltűntek a sáncokban, mint a fatetük? Szökevények? Az ellenség hirhordói! Wemer ugylátszik, nem láita őket, a nyomorultakat. Nos, nem volt szükséges; közismert dolog volt és ugyis rövidesen vége lesa:. Az uj kormány elhatároltál, hogy feladja az ultra-baloldaliak, mindentudók, fertőzöttek és a fasiszta ötödik Hadoszlop e gyűjtőjét, és hogy leszűri a tartalmát, kÍB-röstálás után, a rendes hadseregbe.
tompán jött. A kis felhők egymás mellett mentek fel, mint varázsbokrok Jegy' büvész-kértből. Lassan:fiái*ga fátyollá oszoltak, a FI* i-eneus fala előtt magasan hullámozva, bele-olva<h^a.s^ alkonyati fénybe, és szabadon hagyta 3itiég«®yszer xi széles oromzat képét.
"' Pál lolÉfefteéssielátóJát: szeme nevetett
i^TéVildf^í^íífi;mondta, »A hadosztály sokkal magasapMl^ívb^ittl az ^rdőn át.«
:»Be az autóba«, mondta Pál. »Hová mégy?«
»Ki kell mennűnlc megint a frontra, hogy tisztázzuk a tankok jelósztásának a kél
Legjobbaív megtehetjük a helyszínen, ug>^- érintette;és'.n^ ,
hogy ne legyen semmi vita belőle. Minden »A nií' hWóázt^lyunk, nű?«
más rendben van ?«. ~ A kb<^i ^iipas^'lüégerősitett dombok'kö
Albert látta a Pál kékesszürke szemében zött gördült Ife'az ütoa. A várös'nlég takarva
íVrn7n VA<iv*^f nc hofáocoi x^^H yolt, de egyeueseu irányába liajtottak.
szikrázó kedvet, és ez hatással volt rá. s>A batallionok nem lehetnének jobb álla-
Egy Őrszem adott jelzési balra, és^póskájá-i
■ V'
a fa-• is >J. -
:>Még mindig vannak ái'tatlanok« mondta Potban. Olyan a szellemük, mint az Egyetem val elállta az utat. Megálltak. Pál élőreha* Albert, »akik azt gondolják, hogy ezek be- Városnál töltött napokban.* joIt ;^EmiUo,..mortd meg tteki. lio^. egy ko-<sületes forradalmárok. És- mégis, ez a leg- »I>e több a tapasztalatuk, ugy gondolom.« csit se engedjen itt át ma ejjelig. Mindent u^ őrültebb példája az árulásnak. Tudod, hogy Pál nevetett, mintha viccet mondott volna. tasitson, hogy riienjen a hegyeken atjobbra.* €gész télen a sajtójuk arról panaszkodott, »Mi. történt veled ? Mondjad.* Albert meg- A vezető tolmácsolta. ; högj a „marxista pártok^* elŐnyb^^ fogta a karját. »Én vagyok a hadosátály táböruoka< sülnek fe^rver dolgában. Nem kell neked »Ménjunk! Velünk jössz azon a kis dara- mondta Pál. »Egyetleií autó se jöjjön erre raondanom, hogy ugyanezek' a „marxista bon?« Pál kinyitotta a kocsi ajtaját, híva o-pártok" állandóan a legsúlyosabb harcok kel- rosz barátját, hogy mellé üljön a hátsó u-lós közepéhen-voltak,-mig-ezek itt futballt lésre. Albertra vezető mellé ült. A kocsi óvajátszottak a vonalak között. Csak gondolj a tosan haladt végig a i*ossz falusi uccán.
fegyverek ügyére! Épp most kaptam meg az . « ^ . .ív^^p^;^„i*. íha^a^ ^t^^^aí^a
adatokat. Miüden fogj^erre; aíni: Madridba megfordult ulesen. * Mondjad mar.
mi azr*
»Voltam Rojonál*,. kezdte: Pál, »Nagyon
sikerülj ad
»Ez a tábornok*, fordította le a vezető. »Ez mindetíkire vonatkozik** . ♦ .
Továbbhajtottak.. Egy domb enyhép.^jíaJra hajlibtta áV utat. Szöges drót bontotta^ a dombot addig,'ahol a - kanyarban elfördulr tak.
»Lassah hajts*, mondta Albert, »és liádd
ment, a .batajiion:'feje jajgatott. „Jólvan**;
mondta ^%6^ny, „nektek is küldünk. =egy . ^^íre'^U^'^^^lk.Tn*«i
t-akománvt'- reinéliük c«?ináltnk vpIp- valn- ^^^^^^^os volt:. Ha. ez az akcio si------- , . ^.^..i* i.
wí'^íf^^^S nekem egy. hadtestet, azt mondta. De én ezt lássuk, mi tortenÍk.«
felrelroítám^e^ Síí^^^^ ^ vái-os előttük. A házak tetői ki-
yonmakrmondt^Először azt gondoltamv—^^jj,;^^^,.-;^
hogyez nagy adag lesz egyszerre, de mit között fe.
gondolsz — me^dta nekem a számot. Tor- ^^^^^^^^^^^ji^P^j^^^^^
venj^esek \'agyunkr« magasba. Bamásarany festctto meg a:c^u*c-Albert kinvujtotta kezét. ^Gratulálok! Mi péket és köveket; .az ablakok. viláiíösságot
ásáiám^^ . tükroztekí mély á M
>>Negyvénöt«. juharfa-alágut zöld tetejére^ melyen át az ut
^ötször kilenc«, mondta Albert. »A szám- ugy futott,.mint sötét piricébeiu jegyek összege kilenc* - '»0kt^béi^beh'-• möndti; P^ vah.«
mit**. Valámeirnyi. gepfegyveilr irányítottak, az aragóniai frontra^ de csak tizede ért a lövészárkokba. A' többH* az elnöki kastélyba szállították és a lceztáEisaságiak~'vortak,. akik hűek maradtak májusban-Barcelónában. Hat-ézöPlialettésse-b^Ult — a =^bizal<m^ mértege. Kérdem tőledjV^ gyanusitás;Szed-e ennyi áldo-zaíot?*-
Venitírnem.sisólt senainit, de az h-ónia el-tűnt az árc^l. -
»IIyen az ^\s]támításDm«; fejezte be Al-bért: sTtídom.'r'liGgyez-'viszonylagos, éS nem ' vagyeÍE biatos,^fiteíH?e keir^m időr 1
vei; Mikor «par^xcÖöj3ydara\Tiések;: elsősnek ér-~ zem mBpeJÍ#^^:^Kxa'^a%stíi«k7 mifitúa> semmi
sem lehetne, ^csak" gy&éelenT, és^ mintha nem . ^ a haíál és ^öti'elem fenyegetné őket holnap. MegérdcluSk; hogy szemmel tartsuk és keményen bánjmá: -jcöinden .elíe^égüjikkel.« s-És védolmé^sfük'tei^tTéi*gyilkosőág. ellen*,' • mondta Werner. ~
»Az, SEkf "elárul, nem testőr*,: mondta Albert \ - ■ ' . ; ■
*Est az.elkoptatott szót — eíái*ul — tul, hirtelen használják manapság.*--- - ; , s^Miért-harcojszv az^ .igazság- ellen ? «
»Gyönyörü*í mondta Albert; és mosolyog? vá Pálhoz foí^dult; akkor valiurniöldáilbaXVág-ta, mint sulyös vaskarótól jötttlitéá; Arcí«i a
^özetem-után;* Albert- Mrtelcir-széles mosollyal nézett W«nierrer^ Akkor hiszel a^^őzeleroben? A-jándékot ádtát^-nekenL Jő lesz ez a :morá-lomra- holnap.*^ örötianel hallom .tőled, hogjrVv töbfc^ nem^étkede!^:^őlé^* - _ - . mz
- ^ , ,M u- ^ j+\ Aii«v.<^ mosoly. gyám6talániilvfájdjalmíi|9*me^lé^^^
..Az éppen kilenc jj^^n^*^,^ sé tor^^lL^Bélétiézett.»' szólförfóbalaholia
^Helyes, pontosan-kilenc. hmiap.. Oly soka- ^áros képe a töröttrűveg éles feltei* Vonalairba-
lg tartott,^ a/ ment szét. Mintha.pókliáló fogta Volna nieg ~
'»Egy kileníehonapos csecsemői, mondta Al- óvárost
bert. . *
Pál nevetett és a rá 11 ára ütött. Nehéz szü-
les, mi ' .
^ Pál^lSn^^^^^^^: .Máns él. ^emU . ÍL^^f^^^í^g^^^^^^ '^'^^^^"^'^^ Albert ugy érezte, Kog>' fürdik ebben az 1 ami támasztékot ^
örvendezésbi^i, mint meleg sugárzásban. ^ Pí^^^n^^*^^'"'
. - . belül csipőma^BSsaigban rkotte vaiv ^öjsakadva^
)»<rest ce, ía fíii«; mondta franiciálíii es moz-l4L a kocsit leállitatta, kiugrott,.egy ka- dulatlánur bamuH,* imvékvő'rládalo ^ nyaiHcían sz utméntt lejtőre ment tr-l s szélfogó furcsa díszére. Jííéní^ érzett'
az ütés miitdeiír érzését meiílienitotta
, , „ de minden idegében áiinak az erőnek a ;bor: Kis baíiia felhők pattantak ki a sziklákból z
magasan a hegyekben. A robbanások hangja
A hap megvilágitotta.sápadt arcát és ősz hajszálait,:iinelyek^.mutatkozni kezdtek r ha-lántékánálL Mögötte a hegyek enielkedtek esl^dbeir^erősen^.mint az ő uj hite.-Wemer megdörzsölte keze fejével hoBqrokát és mélyen lélegzett í . .
Fölfelé inásztak és elérték az utat a ma-gasiat:mentén, mely a perem fölött futott, a-hoi* kocsijaik el* voltak - rejtve. -. -
»HolnaÍ> találkozni fogunk valahol a csa-tábaii<r,^iiiondtá.Werner. •
»Térmés2íetésen«,' mondta-Albert- kocsijába ülve. A vezérkarhoz-hajtott. Wemer a másik iránj^an hajtott él; még^mindig volt egy menhelye Huesca mögötti melyet meg kellett jwzsgálnia.
vítírta Albertot a vezerkarr
Könnyek jöttek mentoré,-és a^-ia gondolat, hogy nincs egyedül.
. Fejét óVátösánÉardította^ hogy ^ vézétöro nézzeá; A? árécál a^Volénón lekü^ r-jöbbjá-val á tehénéi m^^k^téámii^ nem vá-
'"i^ilrAi^ ^^>lika«*f. n'ífrVAf;iWiindth\.'olV 'haiv
a
tán; érkezett; látogatóba. A ház előtt állt,
iAS^arthoí^tóott és, megcsókolta'nedves arcát. A kat»pa^mbfir -izm*ke siá&mo^ rávillant; .' . dKlkoMdbo«r»~ n»mdta A kÍ8^ katona^ ki- oly
irta MADARÁSZ Emil (f936 november)
tg^' állnak mostan őrt a Tacho-parion, miát egykoron a Tiszahid fején, ' íg)) mossa vérük országát sarát most, muit München alatt amjakidején.
/gp vitte harcba honvédhbogónkat ieng^el nep sarja: Bem a fővezér, « ígp adta oda B^ron szíve vérét - feüázadt görög népekér, . ' _
/gp mentek egekor Tomszktól Ckabarowszkig s jeges Murmánszktól rózsás Krimbe^le, igf.tori^ élő sárba-fag^ba-vérbe Kúlcsqkig s vissza Perekop fele.
rígp hulla vén tg^ támad dal s legenda: ' Peirográd, Pest és Hamburg Szofja,
íg^ írja útjuk ércbe lángbéUikkel
a förradabní geográfia. ^
A századok úiármessÁCrmessze^.járnak'.-
•^1
mmmm
bert megfordította a: fejét, hogy hátra nézzen. Lattá Fritz haját: arca a kocsi fenékére bámult,'mintha még most is a vezető bevont ülése ^ögött keresne takarást.
' »Fritz Vi. idáítött Albert. A fej nem mozdult; moi^dulatjau maradt az ülés hátátt. Félelmetes ;jb;a.lséjtéleín rázta meg^ a 'komíi^záirt. MozgáfflLleielinét felejtve, megfordította 4p|fei ifigi
gát, és hiHelen fájdalomtól elkapva láttÉliÍIÍÍ| közel ar<ía előtt á tábornok fejét, amely szintén le,volt hajolva és annyira lehajolt, homM^m:SB^ ugy nézet£.kíí mintha valakinek nagyon tisz- ; teléttélj^sen meghajolt volna ülésén. Albert az őszülő hájra nézett; nem-látta vér nyomait, de'tobbé neni merte, hogy Pálhoz szóljon; Ránékett^á; három tiéma emberre; mé^^^í^^^^^ mindig füst ézállf fel a kocsi aljából, és hii^i ifif ; /telea megt^inült erővel tolta magát a kocsi " ajtajához; El akart n^énni a halott emberek- •;
tői; líéraa .ülttik olyan volt, mint egy boi-zal- . í mas hivási fíbg^lr maradjon ott és ossza meg vélük" az*, raíniré'jutottak ... \
^^'^^-^-^ÍVolt^luíM^a és heSHorulti Al
oldaiá&lakon,áneg'* .
'Wm
Az a. bert kf marjío pos
mint, , ,
Svéü^
jd^k/nmek büjánvá 15]
iiSs^^lboíi:^ idiwtpIM^ . fi
mm