o
3zej
-ó
k
le/e
SVüjtmké iiből Poé:
s hideg bor ;e meg gr!
elkéiíer )n ugya
tnev.etne^
Tajovsski
ko öreg bordám tiem találtak. Húsát esetlen pecsenyéje lángra gyúlt. Ilyen
szej3elvagdaltak% jól befűtötték ajcöz- sorera kellett hát jutnia végezetül í segi kemencét es tepsikre rakva a hust. Tekintve azt, hogy már szépen bees-
hozzalattak, hogy megsüssék szegényt a teledett, a községi bakter is minél ha-
folismerhetetlensegig szétszeletelten. marább el akarta fújni a kilencet, hogy
A jegyző kiállított egy cédulát, a bifó ? lakomázok közé siethessen s mivel a
ur ráütötte a községi piisétet s hizattak ^^^^yp^J^ volt. felszemmel természete^ egypár liter bort a zsidótól meg spiri- ™}"^^ ''^ községházára vig^j;ázva.^ túszt. Előkerült háiom falusi ci#ány is, ^^?r^^^"fi a kéményből kitorö
akik lólopáson. szegkovácsoláson kivü Jankót s elkezdett kiabaJm:--^ te
még a muzsikához is értettek és kezdetét ÍV^ v;^^^^ p miközben párszor jol meg-vette a dinom-dánom. Masko a kémen- ^ harangot is.
ceben sercegett, akár a cigány a bőgőn, SZERENCSÉRE a falu úgyis talpon ál-a kisbiro pedig alarakott a tűzre s be- lott, vizet is eleget hordtak össsc, ig
éléseit szlovák Gi'örgv foTdi-
t a nyelvére, bíró.
a biró és a jegyző körül, — és ngy cse- iegyző ur szép felköszöntőt mondott a
lekszünk, ahogy majd mi jónak látjuk, megboldogult Masko emlékére, a cigá- — ^^a^ odaégett, akár nem, elég ass
o T" ' ' nyok pedig tussal feleltek rá. hozzá,., hogy elpusztították, — mondó-
Ehuentek a községházára. Ott, elha- ^ ^ T , . gatták az elégedetlenek s másnapra föl«
t^oztak, hogy leszúrjak a Maskot. A masik part ezalatt összejárta a fa- jelentették az elülgáróságot a szolgabi-
^ A másik nárt íi^nnhAn hs^TKrnc tilfo ini "^^^ zenebonát csapott, fölhábori- róságnál a kan végett és a meggöndo-
A masiK parc azonoan hangos tilta- totta az embereket s akik kiváncsiabbak latHnsáír mián
kozassal.s panasszal fenyegetőzve osz- voltak, bebámultak a községházrabía- ^^^^'"^^^^
^^it^?-^ '4. w.^. kain és ott álldogáltak az udvaron. A főbiró kiszállt a helyszínére, vizs-.
, Elhatároztatott! , • u- - ^ , 1 , „ gálatot tartott s aiinak eredményekép-
Mig a kisbiro a tepsikkel a szobában pen —- az ördög tudja, milyen törvény
± ES'^Sk éf ' i s^iritu^^^^^^^^ Is „SfuTaM^^^^^^^^^
,o-.nnnrí. s^urtak cs tftljesen elkészültek ve- csmalt, vizet hordott; valaki kinyitotta birsá^ot rótt ki a — panaszosokra. E-
vagyonara
ói fomt ogy a Ml ^ gével i&i > :ói népéni'
Forditoüa: SZEGÓ ISTVÁN
«<«<«<<{<«<«<«<«<«(<«<«:<»■,
igen jól tud- tatlanul énekelték ezt, anélkül, hogy jolt. Azután előszedett valahonnan
gyház a nő se- - a szövegén egyetlenegyszer is változ- egy aranykelyhet, amelyre pici női
visszanyerni a tattak volna. Emiatt á templomot, kü- zsebkendőcskét borította A kendőcskét
It hatalmát, a- lönös egyhangú dudölás töltötte meg, levette ^ és a kelyhet ide-oda lóbálta.
forfadáíi^ tirt. Mexikóban ájíiely semmiben sem különbözött In- Aztánimegint befedte a kendőcsk^yél
aálló » kközött poHti- dia és Kina "Buddha-templomai előtt és letétté a kelyhet valahová, ahpJUép'
lógokafct ^?;c!nyokQ§k 2i^mögött é^efcektőL-EB^ pen htílyet talált a vatázsasztaláni^;íli^^
titwnt Jokóinépetmjíi^ "
szo
- -i
jmádkoi!
yien.
nak.
olt. QssSlí íet eladti; akiknek (. pük volt, hogy eiíek ezéf ^k nem óhajtot-nővel tőszom-oz az istenhez
gy tefvö ágban
A glóriát a kezében tartotta, magasan felemelve. ^
A j'elenlevők tömege most mámoros görci^ökben rángatódzott. Aki állt, térdrerogyott; és aki térdelt, kiváltképen a befedett arcú asszonyok, fe-
, . r«í>^fént{-ri^^ haxigu. éneklésből nem hallhatott ki az ^ a semmiből^ egy aranytartót v^tt elő, ^mber, ha a: szavakat/nem-iáínerte, amelyen nagy aran^ i^nmiféle értelmet sem. Amit énekel- vvolt. A tartót ide és oda lóbálta. JVéf^ epeitek. Vala- tek éppen tigy lehetett kinaLvagy ja- re aztán me^rfordult és lehetett íátni^ t)an igen kevés páni, vagy maláji. Senki sem tudta hogy, ripacsös, himlőrágta ábrázata elől éppen. Az volna teljes határozottsággal megál-- volt. rbeadták azok- lapítani. - ^ ^
Egészén összhangzottvazónb^ zál; íamit ai öltái^ él Ott egyr ur aílt. Andréu pé „........... az esetben sem tudta határozottan fel-
vozni. Ezi myere egyetlen ismerni, vájjon ur, vagy hölgy volt-e. v iíepen a betedett arcú asszonyok, le-isembení f és a bibliában Mert az urbn szoknya volt, hogy a Met a padlóhoz verte. A sugarkoszorut all sehok ky annak, aki többi embertől, aki nadrágot hordott, kilencszer lengette njeg az ur, mmden
[oinban ^ nie, akii; veheti ife; imosoktw, an a m k. I ;emploiDf 1 állt. h tűkkel, fej t a tömoj írtyáknf nelyekeíj,
kkészut füst m„
; nem-i?í* MindeE
szolgabiró Ítéletéhez. Folyamodtak a vármegyéhez. A megye ugyanazt a szolgabírót küldte ki, hogy még egyszer tartson vizsgálatot és végül az els$ végzést erősítette még. Erre fölzudult az egész falu s mivel most már fejükbe vették, hogy kiharcolják az igazságott föllebbeztek egyenesen a minisztei'hez^ A miniszter azonban, minthogy az irat nem a rendes, hivatalos uton érkezett hozzá, visszaküldötte a föllebbezést. Följebb már nem volt appelláta, hacsak as országgyűlésen nem interpelláltak volna ebben az ügyben, arról azonban a köz^ ség nem tudott.
Bosszút veszünk ezért mi magunk a -hatóságon, hogy ha már holló a holló'* nak neni vájja ki a szemét i
.vS ez iáő^őKkezdve azokat, akika Mas^ ko torján,, resztvettek, a »koca, koca!«, szóval kezdték bosszantgatni, amire a-zokjszörnyen haragudtak. A környékbeliek azonban nem tudták, hogy ki nyúzta meg a'kandisznót, ki nem s ezért minden hladovici ember láttán elkezdték, hogy »koca, koca !<x; ha ma aztán valaki, a bátorságát próbára akarja tenni, menjen el Hladovicba s rikkantsa el magát, hogy )>koca, koca!«, de aztán jól a nyaka közé vegye^ ám a lábát, — mert ha megfogják, tudora, hogy nem felejti el azt, amit ott kap!
a templomban al pallózótt pata durva kőtáb-
beszórták friss
ot használni, a nyomban az első pillanatban külön- irányba haromszon Mindenik loba^^^^^^^^^^ laki mellé kell bözzék és minden embert figyelmessé nal egy-egy mimstrai^gyerek ; . >^>^^ m turkál. Ezért tegyen'arra, hogy különleges valaki, her csipkegalleros voros vaszons^ok-en az ember a ^ndreunak is rögtön az volt a bényo- nyat hordtak . . ; kis, csengő haran-
máisa, hbgy a férfi varázsló vagy va^ gocskanyalabot rázott meg. ^És amint lámi has^ó Gsengtek_a harangocskak; a beburkolt
Andreu a férfinek csak aranyhímes asszonyo^c ípjcet^ap^^^ hátát látta. És az aranyos palást olyan es ujjukkal homlp^^
. _____ bő volt, hogy nem lehetett látni, tu- meliuket erintettek..
|kÍ?Í"J^.^?V€- lajdonképeh' milyen műveleteket vé^ Az ur az aranyhímes palástban me-K^go füsttel js gez a férfi a kezével. Ahogyan a pa-^ gi^t az oltárhoz fordult és az arany- ; ^KMoünek dlata- lást.mozgott, a|>ból arra-következtet- glóriás tartót háíomszor feles leló-öa lóbáltak a; hetett az ember, Hogy a férfi ott mm- ^ázta. Azután letette maga élé és szenteknek a- Tdeníelé „ ütókzátós műveletbe fogott meghajoltál*^. ^ , bele. Ezüst^ertyatartót emelt fél, a- ^ . Kisvártatva megmt balról jobbra, g&esz tenaplom,, mély tőié-jobbra áll s maga elott le- majd pedig jobbról bálra helyezgette / gA'olna. A dol- tette balra. Azután, kisvártatva, köz^ ^ gyertyatartót. Azután beszédbe kez-vuagosan felis- ben folyton mormolt, a gyertyatartót <jett.'
«es elmosódott, megint jobbról helyezte el. Erre va- a hívek énekléssel válaszoltak. A Ivetették fpk#»fA' ^ami vastag könyvből niormolt, amely templomban azonban senki sená értett, ííendőbe amnri balkéz felől volt, majd megint egy egyetíen egy szót sem abból, amit az gy hátulról néz ^^ásík vastag.könyvből, amely előtte maga elé mormolt, kéknek tűntek. : ^^^^ j«^»>^^ ^^1^- - a jelenlévők egyharmada csak spa-
v« jtn Mindeme néhány pillanat alatt a^i^
IcépecsK^C szalagon a könyvek előtt hajlongott, az aprószen- ^nul, a többi részint tseltal, részint to- . ^ asz^^Vi^^ ^olt^Mások tek meg fíistölő kannácskáikat lóbál- jolaval nyelven beszélt. Ugy látszott ntkepe^ nieiipenzt fi- tá^^ . . * azonban, hogy az ur mem aggodalmas-
K r ?f^^y^^ Majd sötét füstgomolyag mélyéből - -i..-- .-^.^-----i.i.r-
skékeH,, !:J^<^^'^tak hátú-_ egy férfi lépett elő: Egyszerű ember reiidíSÍi hívok vol- volt, félvérü indián, ruházata csak
ikikrőlS mol meg kellett nadrág és ing és lábán szandált'hor-
asszo»M ,jukeA burkoloj^i, állított II el
ködik amiatt, vájjon értette-e valaki^ vagy sem. Latinul beszélt.
Bármennyire kísérelte meg itt is Andreu, hogy arra, ami előtte történt, eszével és értelmével beleállitsa magát, még félpercre sem veszítette el
és nem an
ensem- ritott Az uj köpeny még gazdagabb azt á benyomását, hogy senki sem ^történt J^^^eUvolt, i4italíJsík, nagy- ta a temp omha^ ^miert viselkedett ^-p^ , ^: ^í'_.i-xxjti-- itrv az nr es miert Vecrzett ilv mozera-
SZLOVAK 0sszosky€3k. Akkor menekültek kft _ . ^ _ Ameríkábay mikor a Hitler-fasizmus a HoFr dolognak, látszptt- tk^^^faaáaámmia isg»^feg^gftf^l^. ai
tagrlejt^él 3iem tö|bb- x>ém^esztéié&a, utegyen^tésével, őásze&orte 'm^