SZERDA, 1942 JANÜ4B 14. KANADAI MAGYAR HüNK^
nem birja a kazalrakástiíHelyébe^t^^ Molnárti őt pedig mintha
nak belőle Gsinálni,poIyvarakQnakréh- más^em tud itt boldogulni a szalmával* delték. Először nem akart beleegyezni s o megmondja; hogy belőle pedig ne est* azt mondta, hogy inkább hazamegy. De náijánák bolondot! Ide parancsolták a; * u u- 4. ui. 1 azután mikor látta, hogy n^
ta, hogy biztosabb legyen a mertek. tiltakozással, odaállt a polyvakazal mel- hogy hogyan boldogulnak r.. .
— l«erae —-mormogta magában bi- iá Csinálta a dolgát rníntha*;™ " zonytalanuljs elszcmtyolodva bak^^
befele, az udvarra. sedett . . . A pelyvával való kzöszmötö- majd ez lesz az uj kazalraka
Be akkor is csákvé. Néhány nappal ezelőtt még ő volt a lés közbén előszedegette tíz esztendőröl^^s^ ral és egy szalmaé::a- banda kazalrakója, amint ővoW
ezelőtt ié vagy tíL esztendőn keresztm ^, S nem igaz, hogy nem ^>irta volna to-tak neki.., ^ gaba mentkezye buz- ... . ^ ,
?.^tl.^ír^^i^^^^^^^^^ tud már ^^M
lilelt, aK^^egy^zre- jná^ meg^
gr mikor fmiu^n^r^a tek;^ szalmában, de . látják és rászólnak: megállt a kazallal
L oirt tovapD^^u-^^ még mindig kiállana akárkivel versenye szemben, keményén, szinte támadón^
aiiagott a^ szaima- h^gg^u, getériti vele az egész szérűt. re. Mert a kazalrakáshoz nemcsak erő mintha valami elleiísége éle fesziil^ ö«
— mondta maga- ^ , , lú- • , x-i- i^-iV- kell, hanem az érőhél is sokkal több o- da és megnézte még egyszervAziitáit
^y^n^ott^llt as?^er.^^^^^—^ kosság. Arra születni kell. hogjr Valaki k
, de ő befele igyeke- nek. Biztosan jo hosszú kolbászt tud tol-^ pö^^ Ver^étte^^
* vélé és nézte érrőli^
tová . . .
tj^ lalaki és egy pillanata kazlat raktak néki, hogy mind beázik a
gy?it Nzában nézte meg a szalmája. Azzal vigasztalta magát, hogy a vé-
?y^i lémét még be is huny- Erre kimondta a banda, hogy ő már gén úgyis visszakönyörgik a kazalra.
ian hajukat, an^it egy fa ik. y L nő persze kiabált, rnetiíazt hitte, Hogy a fi-tőíe salamit . . . Érre egy M $r férfi a gyerekek ; lelöHf sw
ckot...
^ . . jajj — nyögött " atona^az öreg Har-
újságban is benne volt, hogy ságot kapott az ezredétől s hazajött. Á nő pedig, akit a fiuk látták, az a felesége . . .
Kimeresztett szemmel néztek Pe-tersre. Most, hogy megtudták, ki volt a megölt férfi, rémületük megfoghatóbb alakot öltött* — És mi történt azután?■, —. Big Boy lelőtte . . .. % -. r— Á Harvey fiát?
Miis^áj volt. Ha Big Boy nem lőtté volná le, ^z lőtte volna agyon Big Boyt * . .
rülnézett s felemelte kalapját, r— Mikor történt?
— Jó egy órával azelőtt. / —- Tudják már a fehérek?
— Azonnal él kell tüntetni a fiút — mondta Peters. — Különben biztos, hogy lincselés lesz.
—■ Hova szökjek Peters bácsi? — Big Boy odafutott hozzá.
Valánaennyién Peters köré sereglettek. Az szélesen: szétvetett' lábakkal állt s a plafondra nézett. ' '
: r— Talán á templomba kéne elbujtatni," amíg el nem utazhatik valahová ~ szóit Jenkins.
Peters elgörbítette a száját.
•— Nem. Jenkins testvér, azt neih lehet. Ott aztán egész biztosan elcsípik. S há ott találják még, a templomban, ez mindnyájunkra bajt hoz. A fiúnak el kell tűnnie a helységből!
Sanders odament az öreghez.
Hallgasson ide— szólt suttogva az én fiam, a Will, amelyik sofőr a
»Manolia Express Company«-nál, holnap reggel árut visz Chikagöba teherautón. Ha holnap reggelig el lehetne dugni valahova Big. Boyt, akkor a teherautó elvinné. >
— Apám kérlek, eresz el a Will-el
— kérte Big Boy.
Az öreg' áthatóan nézett Petersre. ■~ Gondolja, hogy ez nem veszedelmes? y yy
— Ez az egyetlen, amit tehetünk
— mondta Péters: ;
De hova rejtsük el addig ?
— Hány órakor indul a fia?
— Hat órakor." Elhallgattak, eltűnődtek.
A tűzhelyen felforrt a viz a teás-Tíannában.
' — Apám, én tudom, honnan indul AVill teherautója. Elbújok valamelyik katlanba. ^
■ Hova? ■;::-^-.;;.v;;.,./.
— Mi ott katlanokat csináltunk . . ; —- Ott megfoghatnak ;— kiáltott anyja. ',yy-^[}'\'--^'y' \ '':y:y\: \y':^-''
'i— De hát nem mehet máshová.
Hát meg van-e vele elégedve,. Mi* hály bátyám? — kiabált le neki Molnác a magasból. — Vagy maga mán csak az; olyan hosszút, oszt vékonyat szereti ?, '
így kiabált rá és hangosan nevetett. '
Nem felelt neki semmit, csak mormo-f gott valami csúnyát és elódalgmt a poly-* ' vakazal felé.
A nap már fölkapaszkodott a látóha«« tár fölé: a iréggeii ködök rzüj'he függönyén keresztül olyaniiiik tíliit, íiiint va-^ iami YÖrÖsizzóra hevített óriás tányér, a-melyböl meleget/ vídámsáffot kanalaz-, nak a hajnali mezők eml^erei. Ezek is otfe a bugó, dübbögö aép körül r.antha egyszerre melee:itették voln?. magukat belőle, nekividámodtak s olypn játékot csaptak, mint akiknek ez a tö elfoglalfc-ságuk és a munkát csak u&t külön szórakozásként csinálják mellptte. Ahogy egy perc pihenőjük, megállásuk akadta már össze is akaszkodtak a f-atalok: lányok és legények s cibálták, tépték egymást. Először ugyan csak szavakkal, csipkelődő tréfálkozásokkal folyt a játék. Ebben még a fiatalabb nős emberek is résztvettek, majdnem nagyobb kedvvel és igyekezettel, mint a legények-Farkas Pista odáig merészkedett, hogy hátulról átölelte az egyik lányt és összecsókolgatta. A láhy sikoltozott, mire a társai segítségére siettek s ráakaszkodtak Pistára, hogy nem tudott' közülök szabadulni. Leteperték a szalmába, hiár-ba rúgkapált. Valamelyik lány kitalálta^ - hogy le kell vetkőztetni büntetésből.
—^Csomót kötün*v,a-kőgyökire! . .,. •
— Úgyse kötötte jól el sl?. annya . . «
— Megnézzük, nincs-e bolha a gatya-korcában . . .
így kiabáltak nevetve s a nadrágot már le is húzták róla. Ennen a^ alsóját cibálták, mikor félig tréfás, félig komoly rugódozások, birkózások árán végre ki tudott közülök szabadulni s egyik kezében a nadrágot tartva, másikkal leoldozott gatyáját fogva elszaladt előlük.
A többiek ekkor már széles karéjjal álltak körülöttük és hangos hahotázá-sokkal biztatták a lányokat. Most még a: tanácsgazda, a hetvenholdas Baki Sándor is leereszkedett közéjük s velük e-gyütt nevetett, hogy kövér hasán majdnem lepattogtak a kabátgombok. Ott állt mellettük, hóna alatt szorongatva a pálinkás butykost s milíor jól- kimulatta magát, sorra kínálta az embereket:
—■ Na, mossák le egy kicsit a port I
— Isten éltesse! — feleltek vissza és alaposan meghúzták a 'outvkost. Most még hálásak is vojtak neki. h ogv nem méri gyüszünyi pohárral a pálinkát.
'-.— Ott vannak olyan nagy gödrök, lemászok; és meg\'árom Willt — szólt Big Boy. — Apa kérlek, eressz, el^ mig el nem fognak .... ' yy':-.y'-'y
yy:iyyyy'''^:^
■ Kérlek, papa! . - '•'í-;:';.; ' Az öreg neheze^^ lélekzett. "V— Lucy, öltöztesd fel.
— Saul, de hisz megfogják ott •— sirt f§1 az anyáj átölelve Big Boyt. . f Peters eltolta. ,., ^ Mormson nővei?,- ha nem: ereszti
el s nem hagyja, ho^. elmenjen, iste-
nekeltek az emberek az asztapron, a legények p rudásfák véginél,, a :á"nyok a törekhordó rácsnál. Azzal .se törődtek, hogy hansrjukat élnvélcö a ciéplő böm-bölése, tüdejüket ellepte az egyre bővebben áradó por.
Hét órá tájban megállt a gép früstökre. A munkások bent a tanyaudyaron a jószágitató vályúban megmosták az ar-cukati a kezüket, megtörü]kí'>ztek á kötényükbe vagy az ingük áljába s nekiültek enni. Kenyeret, szalonhát faltak, már akinek volt szalonnája, mert akadtak közöttük olyanok ís, akik csak kenyérrel verték el az éhüket. Legfeljebb : egy fej vöröshagymát ettek melléje; izesr sitőriék.' ^ " ^ ^ ^'
Ü0a
(Részlet az ir6 »aiár4r-Hbl^p3a« ciniu jmttvébSH
X.