& OLHAI
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
SZERDA, 1942 JANUÁR 14.
I^^ S* Chandraseidiar
© Az alábbi cikkéi a New Yorkban megjelenő „Asia*' folyóirat januári számából vettük át, jelzett (. . .) kihagyásokkal írója maga is indiai, aki jelenleg a madrasi egye-iem egyik ösztöndija elnyerésével a newyorki egyemet látogatja és a népességi kérdésekben specializál.
Az indiai problémák ismerete ^ü/önöse;? fontos most, meri a fasizmus világszéles támadása közvetlen India szomszédságába jutott és India magatartása jelentősen hat /fi a távolkeleii, és azon át a világfejleményekre ic.
AZ INDIAI tizedévi népszámlálások — me-^ Ivek a legnagyobb rendszeres népszámlálási müveietek a világon — nyolcadikának az eredményeit csak mostanában hirdették ki s máris a felületes elmélkedések és magyarázatok özöne indult még. Ennek a népszámlálásnak vannak bizonyos sajátosságai: például, az a tény, hogy az indiai számlálók ezreit alkalmazta, kiknek legtöbbje tiszteletbeli munkás volt, aki a számlálás költségét nagyjából 4 dollárra hozta le ezerszemélyenként, mig itt az Egyesült Államokban 400 dollárt tesz ki. A nép részéről a legteljesebb volt az együttműködés ezéven a kormány számláló hatóságaival, nem ugy mint 1931-ben . . . Ennek az együttműködésnek és a békés helyzetnek ellenére, nagy munka volt csaknem négyszázmillió fejet megszámlálni" (India népességének 90 százaléka távoli vidékeken él, ahol a közlekedésnek semmi mo-derji eszköze nincs) és huszonöt kérdést feU teiíni, melyek a bensőbb részletekre vonatkoznak (86 százalék Írástudatlan) és mindezt körülbelül harminc nyelven! Mindezek a dolgok az indiai népszámlálást valóban egyedülállóvá teszik a világon.
Mig ezeknek a millióknak a számlálása egyedülálló, a megszámláltak problémát képeznek — India népességi problémáját. Mert Indiának, félannyi területen mint az. Egyesült Államoké, háromszor akkora a ■népessége —- 387,000.000, mely 15 százalékos emelkedést foglal magában az évtized alatt. Ez az emelkedés természetesen sokat késztetett arra, hogy azt a riadalmat terjessze^ hogy India tuI van népesedve. Ha azonban India és vezető európai országok 1870 és 1920 közötti népességnövekedési rátáját összehasonlit-juk, hogy India jelenlegi növekvési rátája nem is olyan riasztó, mint amilyennek látszik; mert ez ötven év alatt, i;nig India 18,9 százalékos növekvést mutatott, Anglia és Wales nemkevesebb mint 58 százalékot, Németország 59. Belgium 47.8, Holland 62 és Oroszország 73.9i százalékos emelkedést mutatott.
Túlnépesedés van-e Indiában?
Ti^IVEL mezőgazdaság képezi a nénessée: több mint 73 százalékának foglalkozását, a mezőgazdálkodás jelen helyzetének és jövő kiiátásainak az elemzése segíthet annak eldöntésében, van-e nyomás a földön. Négyzetmérföldenként 250 személyi; szokás venni, amit közönséges szűz talaj e^ tud tartani, noha a világ számos mezőgazdasági vidéke tait el sokkal többet. Az 193l-es népszámlálási jelentés szevint, számos kerület van Ben-gal és Madras tartományban, amely SOO-nál többet tart el négyzetmérföldenként. Mivel még kevésbé termékeny földeken is fokczot-tan növekvő számot tartatnak el — hála a-zoknak a javításoknak, amiket a modern tudományos mezőgazdálkodás megválósitott —-
a négyzetniérföldenkénti siu-uség liém látszik oly'szilái*d sarktörvénynek, m^
el lehetne dönteni, hoi^Iüdiatiü van-e népesedve vagy nem. Az indiai mezőgazdálkodást ma. a földművelést primitív -módszerei, a mon-^ soon-szelektől való függés és a földnek nem-kifizető birtokokhoz vezető felosztása és darabolása jellemzik. Á közel-középkóri ,föld-jöv.edelmi rendszer nagyszámú élősdi közbeesőt termelt ki, kik odajutottak, hogy nemjá-i*ó jogaik vannak á földhöz, rés az abból éi«dp bevételből anélkül,-^h^^ szolgálnának, -ní Az indiai gazdálkodók ala-csqny technikája^ nemcsák a mé dá&^ rosszabbodásához vezetétti hanem kitermelt egy földtél^n, elszegényedett proletariátust is :závawvii>w)Wém ^'-'i-W'^'S'^^^^^^^^^^^^
AZ »ASIA« fölyőinat, ahonnan a képet vettük, ezzel az aláírássál közölte: »rndia if júsiga c nagymértékben tudatos politikailag; Komoly, intelligens fiatalemberek résztvesznek sok ^ gyűlésen, akár mint önkéntesek^ akár mint hallgatóság.«
Az indiai nép, mint a:mult hetek fejleményei mutatják, bármennyire neheztel is a
brit uralommal szemben és bármennyire is követeli függetlenítését—a; világesemén^^^^ e-lőtt nem dugja fejét a homokba. Most, mikor fasiszta támadás India közvetlen? kö ért, megérti, hogy a fasizmus leverése a mindenekíölött álló kérdés^ minden csak-^^^^^ jön, még India függetlenítése is. Gsak a fasizmus felett aratott világgyőzelemu teszi íehető-vé és képesítheti a népeket minden más fájó kérdés megoldására* ;Az?; vind^? nép nagy pártja, a kbngípesszuspárt, még a »Máhatmá«-t, a »szent embert« Moltandas K.t^^ — is: leváltotta az elnökségről^, hogy a megváltozott ^ lalhasson el úgy az eg;ész emberiség,; mint Iiidiá végleg
A földön élő népességhányad nem azért nagy, mei-t a hozam; elégséges, hanem azért, mert nincs más mit választani a létfenntartás biztosítására. A népességnek 1901-ben; a mezőgazdaságon eltartott százaléka 66i5 volt;-191>l-ben 72.2; 1921-ben 73; 1931-ben 65.5 és ma közel 70. A parasztság fájdalmas helyzete tagadhatatlan. India azonban még nem merítette ki művelhető földjének készletét. Bengal, zsúfoltságának látható jelei mellett, teijes megművelhető területének csak 67 százalékát vonta be müvelés alá .. .
Hogy az indiai munkaerő nincs teljesen felhasználva, világos abból a tényből, hogy Indiában egy személyt alkalmaznak minden 2.6 hold fold megművelésénél, mig Nagybri-tániában 17i3 és Németországban 5.4 holdat müvei. Ez a munkaerő-pazarlás inkább a; primitív mezőgazdálkodásí módszereknek tudr ható be/mint a tei"möföldön való igazi zsúfoltságnak . . .
A FÖLDÖN való zsúfoltság mérésére egy másik módszer, amit egyesek, köztük az indiai kormány népegészségügyi biztosa megkedvelt, az, hogy a népességnövekedést ösz-szehasoniítják a művelés alatt lévő holdmeny-nyiséggel. India túlnépesedése, ha ilyen van, természetének a megállapítására ennek ^ a próbának számos rövidsége van. Az egyik áz, hogy a holdankéntí hozam különbözik aszerint, hogy mit termelnék rajta, India holdankéntí hozama alacsony nemcsak európai országokkal való összehasonlításban, hanem néhány fontos távolkeleti országgal való összehasonlításban is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valami sajátos tökéletlenségről van szó, vagy hogy az indiai talajt civilizált müvelés -évszázadai kimerítették volnál A népességi probléma ezen részének meghatározására jobb módszer az, hogy összehasonlítjuk a fzámbeli növekedést a, fejenkénti jövedelem növekedésével. A statisztikai hibák ellenére, az e kérdési*e vonatkozó bármely adat az ín-diai nép borzasztó szegénj'ségét mutatja ki. Még a Simon-biztosság legoptimistább megállapítása is napi^ öt centet mutat egy indiai átlagos jövedelmeként. Ezt a silány jövedelmet azonban nem'a számbeli növekedésnek kell betudni, mei-t egy indiai fejehkénti jövedelme 193'l-ben valójában növekedés volt az 1921-essel szemben, a népességnövekedés ellenére. Egyszerűen azt mutatja ez, hogy egy ország szegénységét nem lehet csupán népes-
sé^iöyekedés$el magyar^ni. Mégis^ éppen ez ází aini^
tettek, mikor az indiai nép szegénységére próbáltak magyarázatot adni.
A népességnövekvés problémájának tanulmányozására egy jobb módszer lenne az, hogy vizsgáljuk meg, vájjon á termeles lépést tartott-e a számbeli emelkedéssel. A kiváló indiai közgazdász, J. Thomas professzor szerint, a növekvő népességet az 1900-tól 1935-ig eltelt három és fél évtized alatt túlszárnyalta a teljés mezőgazdasági és ipart termelés: ha az 1920/21-és adatokat mint a-S lapokat 100-nak vesszük, a népesség csak a 115-öt érte él 1934/1936-bani mig a mezőgazdasági termelés elérte a liSl^et és az ipari termelés 267-et, Azonban, ez a termelési növekedés- egyáltalán nem jelenti azt^ hogy a létfenntartási módozatok* körül minden rendben, van a fennálló kormányzati körülmények és állami földjövedelmiirányelvek alatt; mert a zamindari birtoklás^ a földbérletek megszédítő változata,: a gazdálkodás primitiv technikája, a távoltártózkodó és párazita; íöldes-iiraskodás, és a kényszerült munkanélküliség és ar rendelkezésre álló munkásnépesség ebből következő pccséklása mind szedi az áldozatot. Ezek az adatok nem mondják azt sem, hogy van elegendő élelem és marad; is; az igaz.az, hogy az a kis emelkedés, ami történt, nem szűrődött le a tömegekhez. Ha —- a megnövekedett termelés ellenére ~ az átlagos paraszt és munkás piszokban, tudatlanságban, hetegségben és aránylagos éhínségben. éU egy ilyen nyomornak az okait máshol kell keresni.
TiTi AZ IPAR helyzete? Hogy egy nagvsza-básu iparosítástól el lehet várni azt, hogy támogassa a növekvő népességet, bebizonyosodott az Egyesült Államokban, Nagybntániá-ban és Németországban, bizonj'os mértékben még Japánban is. Anglia egy évszázad folyamán megnégyszerezte népességét. Képes volt etetni ezt a számot anélkül, hogy egyetlen holdat is adott volna- művelhető területéhez, de igenis azzali hogy átalakította magát ^gy földmivelési közgazdaságból egy iparivá. India ipari kifejlődése nagyon lassú volt.Nem-csakhógy nem volt nagyszabású iparosítás, hanem egészen a közelmúltig fokozatosan romlott és pusztult a vidéki háziipar és a városi kisipar.
India ipari munkásainak több mint 15 százaléka még részben mindig a földtől függ megélhetóségét illetőleg. Az ipari mü^^^^ hányada 1911 esl^ 9;t százaikra csökkent és; a kereskedelemben