6. OLDAL
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
SZERDA, Í942^iÖsrüÁR 21.
;;J;
W0m
pl
QZÍTÁSNÉ körül lobbant ki a föigyült ^ izgalom.   Szitásné körül, akit csak annyira vert fejbe az ura, hogy egy hét : imilva már fölkelt az ágyból s -r- ha bebugyolált fejjel is — ugy jött-ment, mintha semmi baja nem esett volna. Sugdosni, mondogatni kezdték, hogy tovább is jár hozzá a legény, akiért leütötte az ura. Györéné, Szitásék jobboldali szomszédasszony volt a hir főterjesztője. A két asszony már évek óta hadilábon állt-egymással. Valami elveszett tyúkon kaptak össze és azóta mindig marják egymást, ha volt rá ok, ha nem. Szitásné legutóbb azt mondta, hogy Györéné jelentette föl az urát a csendőröknél. Igaz volt? Nem volt igaz? Nem lehetett tud-lú. Az bizonyos, hogy Györéné dühösen tiltakozott a gyanusitás ellen s azt álli-totta, hogy éppen Szitásné mondta el a csendőröknek a lopásokat, hogy minél tovább tartsák bent az urát, mert félt, ha kijön, hát egészen agyonüti. Meg a-zért is, hogy háboritatlanul találkozhasson a szeretőjével ...
"Ezt mondogatta mindenkinek s főképpen az asszonyok, de az emberek kö^ül is néhányan, hamar belelovalták magukat a rossz asszony ellen való fölállás-
bfí. Szitásból egyik napról a másikra martir lett szemükben, aki már az ő nyomorúságukat, elesettségüket is jelképez-te. .■,
Egyik este későn Bákosék már lefeküdtek, mikor fölzörgette őket Györéné.
-^'Szitásnénál ott van a legény újságolta lihegve, izgatottan. — Meglestem a cafatokat. Hátul, a kert felől mászott be.
Ahogy ott állt szakadozott slafrokjá-ban, félrecsúszott kendövei'--az ajtóban, ^ petróleumlámpa  nyomorúságos világosságában olyan volt, mint az egyetemes bosszúállás furiája.
Nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a
vésett behnzódzkodtál volna az eresze alá, rai? i
^—Ejnye, az egyist^nit, hát nem fo^ god be a szád!
--^ Nem is! Dogozók, szakadok, akár egy ló. Osztán még^z ilyen rondaságok élléh se szólhatok?
Hát erlggy! üe ide nem teszed be ; többet a lábad! Azt mondhatom!
iitAnagy veszekedésre öreg Bakosné is r<f!öltápászkodott az ágyban és csittitarii .próbálta őket:
—-Nincs nagyobb bajotok! Ilyen semmiért marni egymást!—- dohogott.
Engem az én feleségem ne hozzon
SZITÁSN
rán vetettek ráncot s kulcscsontjai ugy kiálltak sovány testéből, mintha valóban le szokta volna onnan szedni őket, ajtó nyitogatásra. A két nagyobb gyerek is fölérzett á sárokba vetett Szalmazsákon: a kislány fölült és tágranyilt szemekkel nézte ezt a különös gabalyodást. a-melyen nagy titkok szinét sejtette meg, Sandi gyerek pedig szüpögni kezdett:
csúfságba! Na!
Györéné görbe szemekkel figyelte.ezt a nagy fölzajdulást. Ugy tett, mintha sértődötten tovább akarna állani, de közben egyi-e Julis tekintetét fogta a tekintetével. Az meg csak ácsorgott leeresztett hajjal, egyszál pendelyben. Megereszkedett mellei ma jdnem a gyom-
ritt.
Anyukám . anyukám
Így-
Jiilis ugy állt ott, hogy látszott rajta, ha most elmehetne, élete sok nyomorúságát érezné elszánioltnak.;;. -
De nem volt bátorsága hozzá. — Hallgass! — kiabált rá a nyűglődő kisgyerekre, hogy- az ijedten elnémult.
IrtaDARVi
Azután odament hozzi be és leült vele az ágy] urának s háttal az ajt^
Györéné elsomford, uccara és ment a több öt-hat asszonj^, meg é: ditett s'már igy együtt tásék háza elé, A kisk desen kiemelték a sark lopóztak a gádorba és tétbe. Az egyik embe -cutságban részes M megverte az ablakot húzódott, hogy, ha kii
csúfságot — mondta. —Meg köU.tani-tani emberségre a szégyentelenjeit!
Julis mingyárt kész volt a tanitásra: kiugrott az ágyból és öltözködni kezdett, 'de Sándor ráförmedt:
—- Nyughass! Nem mégy sehová! . 1  — Mért nem mennék, ugyan? ;
^■■'r^r-^'Ne ártsd bele magad az ilyen mjar-r haságokba. Csinálja; akinek kenyerei Györéné magának szóló sértést olvá-
vsott ki ezekből a szavakból s mingyárt ■vissza is vágott, csípősen:
Az emberek marhaságnak riionT^
gyák az ilyent. Mer minnyájan szívesen veszik ki belül le a részüket ; . . Tudom
^ tud, az én feleségem
nem csendőre senkinek!— azután még. keményebben ripakodott rá Julisra: —-Feküggy le.* mig szépen mondom!  . .
De Györéné szavai már Julis fülébe 5s égő taplót tettek.
— Nem ölég, hogy az ember ilyen nyoriiorultul él? Még azt is tűrje, hogy ilven csúfságok follyanak az. ablaka e-lőtt? Hajánál fogva köll végighúzni az uccán az ilyen cafatot!
— Te csak ne huzigálj senkit! Azt nézd, hogy te hogyan élsz. Ne azt. hogy más hogyan ...
Véded a drágalátost, mi ? Te is szi-
TEL
Irta JÓZSEF Ailila
Vúlann nag^-nag^ tüzei kéne rakni, Ho^ melegednének az emberek.
i^óAdnpnr mm</en^ amr oníi^, ócska. Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, 'Oi'' CT^ermekíáiékoi, — 6, boldog fogócskdf ■S rászórni szórva, rrtindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla . S ikerén fogná mindenki földiét.
Víahmi nag^*nag^ tüzet ^éne rakni. Hisz zúzmarás a város, a berek . Fagyos k^fnrák kilincsét fölszaggatni j£s rakni, adjon sok-sok meleget, .
^Azt a tíizet, ó jaj, meg kéne rakni, Hóg^ felengednének az emberek!
52
s:
Si
a! é]
Ví
óc
0
Lucy szaladt s hozta a Big Boy cipőit s a lábára húzta neki. Az öreg egy szakadt kalapot nyomott fia fe^ jébe. Az anya a tűzhelyhez ment s kötényével fogva húzta a tepsit frissensült kukoricalepénnyel. Becsomagolta a süteményt és begombolva Big Boyon a zubbonyt, odasúgta neki.
— Itt van egy kis ennivaló és imádkozz, Big Boy, mert nem tehetünk semmi egyebet. . .
• Big Boy az ajtónak iramodott, de anyja belecsimpaszkodott.
— Eressze el, Morrison nővér!
— Siess, Big Boy, szaladj!
Big Boy kirohant az u dvarra, szét-riasztva a baromfit. A keritésnél megállt és visszakiáltott.:
~ Mondjátok meg Bobnak hol va-- gyok s hogy ö is jöjjön oda!
Nyugatnak tartott a vasúti töltés mellett.' Balkezével erősen magához szorította a forró kukoricalepényt. Itt-^ ott megbotlott a talpfákon, niert szűk ' volt a cipője, sajgott a lába. A száját . szomjúság égette, mert dél óta nem ivott vizet.
Aztán letelt a töltésről s átvágott Bullards Road felé^ A lába meg-meg-bicsaklott a homokban. Egyenest maga = elé nézett, félt minden cserjétől, minden fától. Szerette volna, ha már éjszaka lenne. Hogy bárcsak eljutna a kemencékig ugy, hogy senkivel sem találkozik. Egyszer csak eszébe jutott valami, amitől összeborzadt. A rendőr-kutyákra gondolt^ amikről az öre^ gek meséltek neki egyszer s rémületében meglassította lépteit. Hogy ezzel nem számoltak. Kutyákat uszíthatnak a nyomába. Úristen! Egy egész falkát, amelyik csaholva, üvöltve izekre tépi! Egész elgyengült erre a gondolatra, lábai felmondták a szolgálatot. Igen, igy is lesz, ráuszítják a vérebeket. A-zok elől pedig meg nem menekülhet. Miért is nem adta vele apja a puskát? Megállt. Vissza kell mennie a-puskáért. Ugy aztán, ha megrohanja a tömeg, nem ő lesz az egyetlen halott.
Messziről hallatszott a közelgő* vonat dübörgése. Megint nekiiramodott, durva cipői caplattak a homokban. Elfáradt a szaladásban, ugy érezte, nyomban kiszakad a tüdeje. Nyaldosta a szájaszélét — csak egy korty vize vha volna! Letérve az útról a szántóföldre, hátában bérezte a vonat mora-^ ját. Még jobban nekiszaladt a világ- . nak félelmében.
, Csaknem célhoz ért, már látszott a tarlón a fekete agyag. Mihelyt elbújhat az egyik agyaggödörben, kivül lesz a veszélyen. Legalább egy időre. Megint eszébe jutott a puska. Ha csak valami fegyvere volna! Vagy valaki volna vele, akivel beszélgethetne! . . .
..Igaz, Bob lesz vele^ Majd hogy el nem felejtette. Bob biztosán hoz^ magával . puskát. Ketten majd csak. elbánnak az
egész csürhével. Reggel pedig lemásznak a Will teherautójába s elutaznak -messze, messze, Ghikagóba v
Lépésben ment már, hol előre szimatolva, hol hátra pillantgatva. Köny-. nyü szél borzogatta a magas füvet. Egy bogár szállt az arcára, elkergette. A sötét nyírek mögött vörösen lógott a ;nap. Két denevér röpködött a nap fejé, szárnyaikat csapdosva. A fiu teste megrázkódott, didergett, mert az izzadtság kihűlt rajta.
A domb alján' megállt, habozva a
- két sor magasán földomboruló fekete túrás   között,   melyiket válassza. A baloldaliakhoz inént, mért azokat ásták, négyen, Buck, Lester és Bob meg ő a ínult héten. Mégegyszer kö-^ rülnézett; a hely egészen áttekinthe-^ tő volt. A tarlón odabotorkált, ahol néhány négy-öt láb   mélységű * gödör sorakozott egymás mellette Odament a legnagyobbikhez és belenézett. Szisze-gést hallott^ amitől megdermedt egész
- testében; Futva eltávolodott néhány lépésnyire és lábujjhegsn^e állt. Egy méter hosszú kigyó 'mászott ki a gödörből és gyűrűbe csavarodott. Big Boy hideglelős rémületében bot után nézett széjjel, aztán leszaladt a dombról a gyepet gázolva. Egy husángba botlott. Fölvette s a földre ütött vele, hogy kipróbálja elég erős-e.
óvatosan mászott fölfelé, a botot maga elé tartva. Két-három méternyire a kígyótól megállt-s hadonászni kezdett a husánggal. A gyűrű szűkült, a sziszegés erősbödött s a kigyó lapos fej előrenyúlt. A fiu balra fordult, a lapos fej követte mozdulatát, kiöltve kékesfekete nyelvét; a fiu jobbra indult, a lapos fej .aiTa is követte.
Megállt a fiu fogcsikorgatva: meg kell hogy ölje ezt a kígyót. Egyszerűen m^g kell ölnie! Ez.a legjobb,'legalkalmasabb gödör. Megint megcsóválta a husángot á kigyó felé, közben az üldöző tömegre gondolva. Á lapos fej fölemelkedett. Fölemelt bottal ug-. rottfelé. A bot süvítve szelte a levegőt s oldalról sújtott -le a kígyó/fejére; a gyűrű szétment, csak egy vonagló massza maradt belőle. Big Boy hoz-záugrott, ütötte-vágta, ahol érte. Vadul verekedett, á szemeit elfutotta a vér, a foga összeverődött. Addig csépelte, mig a kigyó megszűnt mozogni, akkor a cipősarkával hágott rá s a fejét a földbe nyomta.
Aztán megállt, egész elerőtlenedve, ..verejtékesen. A szája sarkában meg- ^ gyűlt a nyál. Megrázkódott és kiköpte.
Félve lopakodott a gödörhöz s bele-fűrkészett. Hiszen, iia gyufája lett volna! Egy egész kigyófészket vélt ott nyüzsögni, amely csak őt. várta. Bedugta botját a gödörbe s megforgatta benne. Lehajolt^-ujra belenézett. Talán már nincs több. Atteldntette a dombot,-szeme sarkából még mindig a "kigyó hullájára sandítva. Aztán térd^
hátt|l
re ereszkedett s gödörbe. j,...
Mikor lejutott, ugyptk n gödör tele volna kig|(;|[ar rá, akar mászni. Szíriái őket, amint szoros gyp^ va várják őt,. Hosszú [é: gakat látott a sötétb mélyednek beléj a n . lába, a lábikrájába, kimászni, de csendé mégis. Butaság, gon gyók volnának, már volna. Félelme; elcsitu; szuszogta magát. ^ Ar^ ihasánK feküdtj? masztva, állát kezévé defiCombja fázott a hj mellét melengette ricálepény. A szomjua s egy korty vizről keaí Éhség is kínozta. De kezdeni a lepényt. N Ián később, ha Bob iáii majd együtt-eszik m^ Szél kerekedett^s ke külni kezdett.   Idő " szállt el a halom fölö fekete" pont az égen. Bí tott, oldalára fordulti kezdett  rágcsálni, m mellette.   Hallotta a vonat füttyét, messzi
A vonat eszébe j vájták ezeket a gödri napokon, hogyan táko lanokat nagy badogi töltötték vizzelj bele vet a kitóduló párán tották a katlant nedi tűzet  gyújtottak': ali hogy ugráltak és síva cső egyszer csak fűlsi ugrott a katlanból, mi bocsátva maga után, az egész dombot elbo) a fűst. Mert tudni k volt a Casey Jones Amerikában), ő rob neken a Déli Pacific vezette a második sz ta-Fé-be, Buck Cen ter pedig a Nickel-Plsíi hogy nem sajnálták ai va zubogó víz csaknéjí agyaggal tapasztott több és'több ny^fafo levelet dobtak a ka lyan magasra csapó takarni az arcukat tán egyszer csak kirö Pszsziüzzz ....
Big Boy nagyot só ta a kezét, hogy eUiL, lángot De miéítí
Bob? Kinézett a m mi, Gsák a nap bu látai míegint vissza hoz. rEszébe jutott Q lett a f^őztes a irlgységb^ szét al zánját; A- disznó!
?ves
Ion i lonat
akarüj
m