LF ÖTLÖTT^ már a lombok, a nyirfak szinara^ lobogásától a sövényken--tés bíboráig és magasjbükköksudaranak
yérezinéig tarkállott 4 határ- ' ; ^ Fennt valahol a hegyeken eshetett ősz volt már közeledőben. A, palakok megduzzadva, széles árbap .zuhogtak a
Japályra. ■ ' . , .
( Legfőbb ideje volt a fausztatasnak, Szinicénél a kidöntött szálfák magas rakásokban fektetve lepték el a part hosz-szát: vaskos, halvány rózsaszín, hamlos kérgü lucfenyők, fehér nyírek — törzsükön selyempapir vékonyságú kéregrongyok kunkorodtak — amott még hatalmas tölgytuskók. A víz magasan hömpölygött és elég erősnek látszott, hogy elvigye hátán a faóriásokat, az őszi lápon,, a vörhenyes és rőt-arany erdőn át, messzi vidékekre.
Mindenki tudta, hogyha keresni akar — már pedig ki ne akarna keresni? —: akkor itt az ideje, hogy Vlukiba, Rüdu-ba, Szinicibe menjen és felajánlja szolgálatait a fakereskedőknek, akiknek ott voltak irodáik.
De teltek, multak a napok Ábrám Rozen Vlukiban már nyugtalanul tekintgetett házának tornácáról az országútra. Senki se jött feléje.
Színiéiben pedig Ignatij Volszkí, aki egy varsói kereskedővel társult, mogorván nézte a házától egészen a folyóig torlaszként magasodó farakásokat, a le nem hántott kérgü fatörzsekét ^ és hosszan szűrte foga között a levegőt.
A vén kiszikkadt Mojszej Korazik meg Ruduban szimatolt, érdeklődött, a-hol csak tudott, de a parasztok nem jöttek.
Bekövetkezett az, amiről már a tavasz-szal sugdolództak — mintha most mindaz beteljesedett volna. Ljudzik, a fiatal csendőrtiszt, izgult. Érezte, hogy a kör--nyékbeli falvak összeesküvést szőnek, hogy mindenhonnan figyelő szemek leselkednek, hogy a parasztok hallgatólag megállapodtak valamiben és idejövetele óta először megy végbe olyasmi, amibe . nemcsak egy falu, hanem á folyó mentén az egész környék, a lápvidék egész parasztsága bele van kevervcí "Közben a fakereskedők kiagyalták a megoldást. Nem akarnak a parasztok — nem is kell. Nélkülük is menni fog a dolog. Egymásközt versengve, ezek a kereskedők mindig viszálykodtak, fel tudták volna falni egymást. De ezúttal könnyen megegyeztek és egyértelműen jártak el.
Korán reggel szekér indult el Szinici-ből és emberekkel megrakodva tért visz-■ sza. .
—-Ezek se dolgoztak még fausztatás-nál — ez a baj. De ha ló nincs, szamár is jó . . .
Volszkí. a fakereskedő, nézte ezeket a sovány, beesett arcokát. Ziljonoki parasztok voltak — a zöldesre fakult pamutingben szinte elveszett horpadt mellük, agyonhasznált kapcáik erős bűzt á-rasztottak.
— Bizony, vékonypehzüek ezek . . . "
— Hát aztán ? Viszont sokaii vannak, győzik —^nyugtatta meg Rozent unokaöccse, egy feketehajú kamasz.
— Hányan vannak?
— Én nyolcat hoztam, á többi reggelre bejön. Már intézkedtem, hogy szállást adjanak nekik. Reggel hozzálátnak a munkához.
A kereskedő felhívta a fiút
— Mennyiben állapodtatok meg?
— Húszat Ígértem.
— Belementek?
— Hát persze, hogy belementek, még tízért is eljöttek volna. Hiszen Zeljonok-ban valók és ott éhség van.
— Nézd, hogy mind egy tutajon úsztassanak és rajta légy, hogy idöelőtt senki se tudja meg ezt a dolgot ...
Már pedig tudták, akiket illetett. Éi-féltáiban megcsikordult Volszki magtárának a jtaia. Ott aludtak mind a nyolcan a szérűben.
— Hé emberek! Alusztok?
A mécsvilág fényében három árnyék nyomult befelé. A zeljonoki parasztok feltápászkodtak, szeműket dörzsölték.
~ Keljetek feli És takarodjatok in-nen!
— Már íagyan BMért 1^ ^^^^^ : ^^^ ^ -
— Eredjetek csak haza. Semmi keresnivalótok itt. .,
Egy karovézna legény talpm állt, \^ i^zva rongyairól ^ i^énát^ . : ^.
KANADAI MAGYAR MTOKÁS — Hát pedig nem fogtok tutajra lép-
— Már ugyan mert nemx,:
— Azér! Hová valósiak vagytok ?
— Zeljbiiokra.^^^ , V ^
— Zeljonokra? —szólt elnyiij-tott hangon az egyik a behatoltak közül. — Szóval titeket vert él a jég a nyá-
— Az a, bennünket.
A három falusi összenézett.
-—Na, régén iróssz nektek is . . . De ez itten olyan dolog, meg kell, hogy .értsétek ' ■^'.^^^^ •'■i-^-v-^-
A hyoíc sovány arc közelebb huzÓT dott, az emberek figyelni kezdtek. ,
— Harminc zlotit kaptok páronként* Hát pénz ez ? Ket hétig úsztatjátok a fát lefelé és ugyanannyi ideig veckelodtök vissza^ Alig egy zloti esik egy napra.
— Hát az se kutya • • . — sóhajtott fel valamelyik.
—- De mennyi fája van annak! Láttátok micsoda házat épített magának? Mi negyvenet követelünk. Negyvenet -— vagy senki se megy. Hát aztán ezért hozatott titeket ide. Igaz, hogy még többen is jönnek? -
— Jönnek. Már délután elindultak, reggelre itt lesznek. ^ . •..
— Hát pedig itt senki sem fog úsztatni.
— Hogy-hogy ?
— Jobb lesz, hallgattok a szóra, mig szépen mondjuk . . .
-—Negyven zloti, te jó isten! . . .
— Ti még sose voltatok fausztatás-nál?
—• Nem a! Messze lakunk a folyótól. Ki fogadna meg minket ? Azt fogadják meg, aki kéznél van. De hátha már egyszer így történt, mit tehetünk róla . . .
A jég mindent elvert nálunk. Igaizát szól>^ va, nem is volt ott-sok, mit elvérni ^ ^ A falunk homokos, köröskörül mocsár. Sok úgyse terem. De, ami volt, az műid elpusztult. Az idén nem is vetettünk.
— Hát mit fogtök csinálni ?
— Az emberek szétszéledtek a faluból, valahogy csak elvergődünk. Láthatjátok, hogy milyen hitvány bőrben vagyunk .. .Otthon még rosszabb. A kisgyerekek a kemencén fekszenek, az éh-ségtől felpüffedtek. Az öregek már elpusztultak . ^ . !
•Egy kis ideig csend honolt a magtár-, ban,,
—• Mit is tehettünk volna . v;. Jött á fás, oszt azt mondta, hogy megad husz zlotit páronként. Ugyan mikor láttunk mi husz zlotit egy rakáson ? Azt hittük...
— Hát bizony rossz dolgotok van nektek itt. De azért mégis csak el kell, hogy menjetek innen.
A hosszú, vézna legény bólintott: l —Hátha kell, hát kell. Gyerünk cimborák. Szedelőzködjünk hazafelé,^mig itt alszanak. Még jó, hogy legalább enni kaptunk az este * . .. . ^.
Áz emberek mind feltápászkodtak, -köhécselve készülődtek.
— Csendesebben, meg ne hallják , . .
— Alszanak azok mind, nem hallják meg. Mi majd kivezetünk benneteket: a kertek alatt, nem muszáj átmenni a falun.
— Jó lesz . . . A többiek biztos már az erdőn jönnek errefelé.
Irta?
® Vmia író'fom
azelőtt, tó val
TmaéA
városai i Szovjei szka mus legjoi azok. Ti
— Mom dúljanak ket. Miná úsztattak.;
— Jó vaui
^ Kilopakoii mécs gyenge] oszlottak a: éjszakában.1 a hulló loiobi
Hajnali felrázta öcc Nem
biek - — Megjön
RASZKOVA MARINA:
A föld most-sokkal gyorsabban jön Körülöttem sűrű, járatlan erdő. Egye-felém. Mert aki ernyővel esik, nem dül vagyok.
magát érzi a föld felé közeledni, hanem a földet magához. Látom, hogy az erdőben a fák között kicsiny tisztások vannak. Ott ritkábban állnak a fák. Arra számitok, hogy az egyik tisztáson érek földet. De nem érem el
Ugyanekkor fejem fölött átrepül a »Rógyína«repülőgépí Alacsonyan röpül az erdő fölött. Ugylátszik társaim keresik a helyet, ahol a földre ereszkedtem.^ A motor nem dolgozik, csak a szirénát hallom, mely jelzi, hogy a
ezt a tisztást és érzem, hogy a fenyők bevont kerekeket ki kell bocsátani. Ez Sűrű koronája egyenesen nekem jön. a; csodálatos zene fogja őket kisérni Kellemetlen: egy fára kell majd le- egészen a leszállásig. Most a repülő-szállnom. Rendszerint, ha az ugró sík gép eltűnik az erdő mögött, teljes területen ér földet, akkor a lábát szo- csend áll be. Várom, nem hallok-e varosán maga alá húzza. Ezzel csökken- lami reccsenést a leszálláskor? De. ti az ütődés erejét és óvja a lábát. Itt minden csendes, semmi sem hallik, ellenben ki kell nyújtanom erősen ösz-
yolver, tulya ész adta, míelJ . egy iránytáj Rajtam a gertrikó:\ bát, szőrme leg bőrsapi tyű.
Eszem es fekszem zonnal Minden reí Holnap re hez.
szeszoritott két lábamat. Az arcomat, nehogy a fenyő-tűk összeszurkáljanak, betakarom kesztyűs kezemmel. .Mert az -arcom az egyetlen védetlen testrészem.
Körülbelül egy óra múlva .már sötétedik. Nyugtalankodni kezdek: vájjon földet értek-e társaim? Ép-e a gép ? Várom a lövést. Már Jiíaszkvá-ban megbeszéltük, hogy kény9zerlé^ « . ,. . ^ . ■ : szállás esetén azok- fognak lőni, akik
Most egy kis lokest érzek es a fe- kettesben vannak, hogy a harmadik nyoagak hozzácsapódnak bő ruháza- a lövés irányát követhesse.: tómhoz. De lövés nem hallik. Sötétedik. Fe-
Kezemet leveszem arcomról. Erős szülten hallgatódzom. Az. erdőben egy rázást érzek, az esés megszűnt. Ér- "^P^ sem hallik, teljes a csend. Csak zém, hogy oldalam á fenyő törzséhez ? fülemben esengenek még mindig a vágódik. Ernyőm kötelei kezdenek a J^uszonhat órai repülés alatt megszo-törzs köré csavarodni. Minden csáva- 5^** Morse-jelek. Becsukom szememet, rulat újra hozzávág a fenyő törzsé- ^® a fülemben világosan tovább hang-hez. Felnézek. Az ernyő kupolája a ^anak az én hivójeleim: UGR de RBR,
fenyő egész koronáját befedte. Egész súlyommal a selymen lógok. De a selyem ezt nem soká bírhatja, az ágiik átlyuggatják. Erre gondolok és alkalmas pillanatban átfogom lábammal a fatörzset.
NR 1. Állandóan az első rádiógrámm cseng a fülembe ...
Köd száll a földre. Az ég keleti részen megjelennek az első csillagok. Nyugaton még világítanak a lenyugvó nap halvány sugarai. Ekkor vilá-
^Ery percig pihenek ebben a,.o.,-- ^Z^^^^T^^'^ ^ ^^'^ zetben. Kezemmel es lábammal tar-
tom magam a fenyőtörzsön. Körülné- Kiveszem az ii:ánytűt és megállapi-zek, A föld körülbelül öt méternyire *P"í» milyen irányból hangzik a lövés: van az ernyőtől. Le próbálom kapcsol- pelkelet. Hogy el ne felejtsem, felni az ülőket, de nem sikerül: az ülőke ?^?°^ a csokoládétábla papírjára az erősen ki van feszítve és én lógok raj- ^^anyt.
ta. Kiveszem zsebemből a kést, kissé Nagyon szomjas vagyok. Szomoru-
feljebb mászok a fenyő törzsére és a emlékszem rá, hogy a repülőgépén
ké^el elvágom köteteket. A kötelek J^í termosz maradt erős, forró
azpnnal.ugy lógnak, mint a körhinta- íffva^^ c«kor nélkül, citrommal: »De
rojtok. Megszabadultam emyőmtőr és J?i ^ «sne most égy kis forró tea»«
á fatörzsön á földia eireszkedéin. Körülnézek. A- sötétben alig tudom
i^lilililiiil^^
Hajnalig szemlét . A magas ság szü '
Útnak ke Mége melyet iránytű ala
kabát, a folyton beli zen verem Azt hiszem, gyámoltal próbálom, veiéről len Csak az a. a szájába /magas, fás, Honnan, sz
keveset is-
Dél vanl rothadó fai dálatosan
zemet —^' tó. Csak eg igjomk. M zet tenyér" megyek.
Jobbról-' mered el nom ebbenj .határo20fl»í .nyomtól bot.
; _ A talai;^ , ba Jonodft^
