mikzff^gá^melleixe, -\moiidotta nevet* - Lenin kezeit dörzsölve Jádíálni kez-ve Leninéi dett föl-alá.-Nyilvánvalóan meg ydfe e*
* *. ♦* Jegedve a dolgok menetével;^ Peariilt, tmiH
|LflKORÍParhómttiko visszatért a Het> solygo szesmiel pillantott-Páriiőmeiiko-^' ''^^'iropolfszállodafaa, átadtak n^ egy ^ látni lehetett, hogy h^or-sziv^^
a pálya ötMométerre^ van ^olva.__tawratot, Ctoémbőlrjö^^ »Pailitoenko, vaUk jneg^ ettől ^ wpJ^
gondoltak, ^ Sztálin mégWzása* — meghatalmazottnak; Moszkva, embertől, lűcinek kopott auhfeiönj^^^
m^álljatok gazemberek,--Tmegmérge- A,^5^n a helyzet megjavul Hozza a szakadás gondosaá,^^ i i^áffoi sedtuttk,az ördogvbuijék beléjük. — ^aladektalanal amit kapott SztáKn.« Az pol^;. Jo fabol van ez faragva, b^^^ aiVa, sot hattal támadásba mentünk át.-~ aztán elvet- ^^^^^laban azt mondtak neki, hogy már Jol kiismen magát a természetben, er^ ^an kikérdezve ^ük a kozák vagonokat és fel is nt le is ^aí'omszor keresték telefonon a Kreml- mezon!JBiztosan szeret horgászni.
erőt vett magán
ut^ most onnan kosztolunk. Lenin elnevette magát.
— Aztán mi jó volt a vagonokban ? Ennivaló, meg ruha.
bői. Parhómenko izgatottan kérdezte:
— De ki? A Kreml nagy.
— Nem mondták. Belépett a szálló gondnoka;
1 ' ^ J^enin felugrott az asztaltól és hü- „r" farhómenkot hívják a Kremlből.
Iva ? — kérdezte velykujját mellénye karöltőjébe dugva, Varnak a telefonnal.
r«prősöknél Parhómenko előtt, gyönyörködve Parhómenko besietett és fölvette a
merosoKnei. annak napbarmtotta arcában. Megállt kairvlót * * «
trX^l^^ tu^f^n^'^it^^h^J'^^^^ - Ki - kiáltotta zihálva.
ntgatva\ al^^^^^ sújtott a levegőbe. _ Itt. Lenin, hallatszott a telefonbeléphetett, ha-
vadászni, könnyű lépte.alatt meg se zör-jcen a haraszt.-Kellemes volt még a hadarása is, ami a szibériai parasztolc gyors beszédére emlékeztette Lenint. Megkérdezte:
— Borotválkozott máma?
— Igen, Lenin elvtárs, -i- felelt csodálkozva Parhómenko.
Én még nem. Kisérjen el, ott ügy is Várni kell, legalább sétálunk egry ki« csit közben.
Lenin Szaporán előre sietett, jobbra*
a dolog így áll: t kisiklott, — a-
nem szentelhetne nekem most rögtön 15 balra ^ integetett. Egyik-másik szembejö* percet? Igen? Jöhet? Kérem szépen, vőnek pár szót mondott oda, hogy, ilyen-Várom. módon is tájékozódjon az illető elvég-Lenin egyedül volt. Mikor Parhómen- ?ett és elvégzendő munkájáról: Egyeseké belépett, éppen valami vastag könyv- figyelmeztetett, hogy pontosan je-
gondoltuk, 9 órát lövöldöz-novo állomási^ rr-
Ha-nmcs jobb de}g^< tessékv
v&mmm 1.1.
'kus tudástól, ^ évi Járulék, nélkül beléphetett volna s ^ éhséggel vágyott gyermekekre; Végre , , ha tetszelő- • ájst hiszem mama rá is tudta volná kitört rajta a betegség: ^lőbb az.,egyik u artalmatla- - rbészélhi^ annyira meg volt ebben a cso--- mellét vágták le, aztán a másikat. A ' dálatos családban az erő ahhoz, hogy »"takarítónőnek volt-,, egy néhányhóna*
en
— Nagyszerűen verekszenek Cáricin^ l^aii a távolságoir keresztül kissé ben! Pompásan I Csodálatosan! pitott hang. ~ Parhónaenkoo elvtárs,
' Szélesre tárta a karját. /
^ - Farkas-módra verekszenek I Par^ hómenko elvtárs, maga pedi^ininden es^ xilin patronokat te jelenteni fog nekem, mit végzett szá-7 óra hosszat lö- mukra. ommandóm alatt^^: izásáról volt szó!- tott .Lamícsei
elkergettük . — Lamicse!UF _________,___ ____^_____^ . . ^____.
nyit mehettünk, nokatona^az-^ztagjátLemitelvtáran&- kérdette:- «^*átK^htdmenko mögötte haladt, figyel- .
vérőEakai'jaueme^znL^.engodéiyt-kéc : —i&gy áUunk a lőszetszállítássai? í^*^
ráP . . ,; -•r=r:l^erott'soronMvm elinditani-a^^^ = \ ' ;
azáliitm^yt^ Lenin elvtárs^ Leninbeti az volt a különös Parhóemn- '
.■■^;:■;^/■;:/,,-;;J,;.v.. ^|Jco sz^oiára, hogy Lenin, ez áz ember,-
, Játtá,Jáimnt á küszöbről békukföStótt
t ^^ó|ti ^u^iranakkbr
tó" is tudott maradni; akire k&ő;^V^dé-: vkáiiifc,^míékéz^
Icáink,; áz^^
lőtt^: Ha ?Parhoménk(í-kl } jéiznii^ál^r ezt az érzést ug!i^^táí|^
' ^-iéía^-biztos méÉ^^ ^r^sett szávákát^^^
lí&eghatarozásává •
7 f :^^^iw^bályiií|^lí^^
zalmat, ató^ v De senki se tü4ta ugy megládtni^és meg^- v rezniífcc^^ jelen- ^
, való is^naHÍnes^ase^m^ • i t^^ :
■ ;';^^^távtó^átg^r*^,:íi^^ •
egyszerű IdolgÓzók, közemberek.^^^^'^
igy szólt: Marád égjr fél ikáftkijniig . rám kerül a sor. --r j&sórajátb mellény- ; 'i.zsebébe visszatéve, hozzátette: -f^Szó-iíi na^i^iehet meg sétálni egy. kicsit. ; c _
-ÍSI^ftöibhák mehte^^^
■ ^nva;; A Kremlben járókelők a : íítfbiyö^ itíláó*^#^ éx>tSÉítí9Blöntő.alkohypirt figyéltéki* A há^
ii^^Byi^lkozQtt^^
llpiSiöiiiiípoiÉ^^
^ ís váh, ha jól emlékszel^. Azt '^ihömlják, hbfey;;kitünő vádászterület. Igaz? ~kér-
parhómenko nemi is értette, m^^^ > tQTí, Mcsoda yadászátról^yan:ázó éscfiíak • ^,.,agy %lálpmra iigy felelt: ■r.'tZ'-'X'--/:^''
: -^^A tavak vize ott isós. ' ' r :;-^:Hát sós-távák körül níricávádmá-
M':'.\Parhómenko, aki nem sokatftaíijott a : vadászatról, csak ugy Odavetve ezt felelte : , . '
én, sem Emma udt*' megingat-a hatott. ~ Ez a meg, hogy a yitja, hogy egy
lón^folött volt. Kéddéh, é, böíobol hazajövet, odaniieiiekültem mindig> nöjgy elkerüljem a lá^gatóihkat. Éudoida és én a padlón keresztül fel hallottuk a hölgyek fecsegését. .
Aiiguste Dáprouy abjbahagjrta. Neni: tthokaoccsérei nézett, áanem; a tüzbé és á-láng felé'nyújtotta feslett man-zsettáktól f^g eltakaH két kézét ^
De-a niáma itt is a tiszt^ehdő 7ítírbá' ütközött, aki taMn^hemolvás^^ lyafutást, de u^ vélte, fel tudja is-^ merni a valóságos lijivátás jeleit. S ha a tisztelendő gjrőzött ezen a pontoi^í^ Jcikozosit ma- egy másikon anyámé lett a győzelem.:-tne/ Hiszen az . islete harmincadik évében Eudoxia i-^ novere yarrono. jes^tő melánkóliás válságon ment át.
1 nevén tole. Az Nem gondolod, hoK^ nekünk fogai---------------------------
olaban tánulm: múnkrsmcs/a férjétlen hök'gyofeeltoei' nemhogy arcát megvédje a parázs he-1 vall), érzi, ez - ről? Mártírok vannak körülöttünk és ve elől, hanem tán inkább azért, hogy.
mi nem tudunk róluk. Ebben a Ida ház- egy viziót hárítson el, hogy kis kezé-1, amit a iövő *>an, ahol szorosan egymás mellett él- vei betakarja^^t a kicsinyes poklot, gJesz a döntés tünk, sem.sóhaj, sem könny nem volt a Semminek feláldozott e^^^ ; ogy Harrv^^ - tanú nelkül. Mennyi ilyet hallottam . Ket. karja hurtelen lehanyatlott s Ikedik abban ifjúkoromban! í&nlékszem e|gr jele-^ beleájult a ^fekete;feíyem karosszék-
netre;; ami az ajtón áthallatszott: bé, ahol Madanae Duprouy egy fel ilíéiMiá^éHe#iii3S^>T^^ za*w^.^^^embenéz^a|^d^^ nsíém EáSoiB&nL^ Te» alót lándbömak gatokksd.^ Hectoc^dtai^logtavl^^li^^ t»?tóE^Bitó^ te rosasabfif *ag3ba2P ^^r^ aszőnyegrerte^t^^
^{dla az^ öntudat-egy^P:
abban,
a -jogos rr-.
agy megtisztel, .gondolát, hogy IS lehetne, -mint
Inal
ösen, hogy fiatnál! i^in^ Ösásfítót fedte: agL ontad^eg^^
Ism^L^zt m^ önmagának serilvallfa-bé^^et. kutatta a szoiMzed szobát, ahol>i4me»
embert ^aki Ha^a^néphear tartoznál:meff lí^etne magr terjengett: a nyitott^agyoj^^
ő szemében el bocsátanL De ter egy Duprouyt Ku- fzűifces tepedon egy ma^ka.alndt.
kárhoztetí íöa^en--tetté hozzá más hangon, Hector hiaba keresett, valami alko^
szmterábeszélően— énelmondhatom holt vagy.kolni vizet. A Jconyhában
neked, hogy tapasztalatból-ismerém sem volt senimi: egy falat-ken^^
ezt: köszönd istennek, hogy elhárított egy kocka cukor sem. A kavökanna
jagyszerü ez? ta tőled ezt a szörnyű terhét, eást a melyen valami fekete fo^adek.^suni-
' — ismételte zuhanást, ezt a rémes büntetés^Nem södött, egyebet nem tudottrfelfedezm..
fiókba a leve-, nekem, szegény teremtménynek fela- Mikor Hector a szalonba visszatért,
, - . datom, hogy a gondviselés szándékait a beteg már-magához tért ésrkönyö-
letett volt, hogy megteljem De az eredendő bűnnek ' kére : támaszkodott. Hector néhány
oszor gondolta,, iszonyatosnak kelMennie, hogy a leg- korty kávét diktált bele smegkérdez-
zai, ezt mondta tobb\társaság tagjait is ilyen nemte- te, hogy szokott-e-szédülni, vagy a
lenségre kárhoztatja.«—^Néhány hét szive rossz-e?- A kis öreg makacsul
múlva anyám méltatlankodva níond- rázta á fejét, mig szemé-ném^fálá^^
ta el^^ekein, hogy tisztelendő bírunk zott a melléje térdelő Iféctoif^éMiH
azt állította, férjet talált.Eudoxia szá- tétével. Akkor az arca mégenylililt:
mára. A^ te szüleid.nem tudták meg, Neked megmondhatom
d dühében,.
könnyezett: a mamát .
ogadtam.-Azon?^ Annyi, hogy a
a ehen ne hal- .mŐTt-anyámmindent megtett, hogy tí- ked ... de csak neked..— És lehellet-X meg a céma^ , tokban ttósa ezt .a családi szégyent: halkan hozzátette: — éhes vagyok ... n -gondold el, a tisztelendő egy nnoka- - Igen, lehelletezerüen; De azért»
or IS felhúzták, .öccséről volt szó, ogy póstahivatalnok mintha a szoba tárgyai is hallották r«K le. A zongo- - fiáról,, aki könyvelő^rvolt egy ^gabona- < volna ezt az illetlen vallomást s az ^a-.kisértés—k^!eákedőnéLE^kéj^elheted^'-mama.. emJÉnre^Jmrszékek^. hátukon r a^ merev ^Qdoxia hangr.-. félháí^orodásáUV.-l^uiö^d^ megnaakart huzatokkal,-ap gyermek Henry .Qoatre:
J^mkL vittek á^^fllg^O^^iai^
m&^-eseil^
sr-MszÉ^mdá -masLen^r^,|á^ap^c^>^é&a,zongÉorsna^ • iox^. siSá áztán^ Italott^-szeDiélj^egek, fényképel^^ meg-e^jmétg^^htíttí^^ '^néztékvtaz^^atolso: J>tip^ ^£ hoj^i^i^vad el^ ioiQrrei.^ak| j^e^^ >. .i,
n^S^őtt^: sz^^egenaáia'odáig^líás^dól^Jmj^
. r— A kerekek járnak.csak odat > ^ Lenin elnevette magát.: > Vadászni pró- , ; bált és biztosan .nem siker^lt^ néki<£^-Kjgondolta Parhóménkoról.^ÉsLmert hógy a . bárányfelhők az .alkonyégen és £zek a . liáztetők, amelyeket a búcsúzó nap ; 1;^ronz szinüre festett,hon^ályosan .valami versre "emlékeztették, anáinek ^ hangulata maradt csak meg>enhe, sza- . vai nemj^—megkérdezte:
- -^Uí a kedvenc írója ? ^ ^ - , ^ í-^Matóih^ibiífj^ak,~t mondottá Par- :
^' Lénia mé^fégy^éfi^m^i^^'M^ -
, ^—'Nem:4rOsszr|ró;:-^>^líleginU3-M ::kva.-paEt folötti'lebégő/fellegelare^ piUan^^í^-^ • .rtott^és-^Iássánozt: mondották