ím
J J-t ( ,
'fi'
lm
1
v-s- 'fMaí
I
SZEEDA, 1942 JüUlJS 8
fSÉLELdTT Sövényházára ért a nemesi sereg:s megállt az erdő alján. Az elő-had már a falu bejáratánál kocogott, de a tájék néma maradt. A földeken élő Aem látszott s a közeli falu is kihaltnak tünt. Az elül járók eltűntek a házak között, de kis idő múlva vágtatva jött az egyik nemes ur. A falu üres, lélek se lakja. Tán csak Meszely István az egj^étlén élő, de őt székhez köti buja-baja.
Robog\'a vágtatott át a falun Káni-zsav és kisérete. A tisztház tárva-nyitva várta őket. Az eperfa alatt karosszékben ült Meszely István ur. Kanizsay jöttére lábra erőlködött, de újra felnyilaltak ölében- a'fájdalmak. A herélőkés tépte sebek még alig alig- hegedtek .,. Kanizsay nyugalomra intette hűséges emberét. Az urak lóról szálltak. Éviké asz-szony a kosfejű ur, Locsmándi Bertalan ' tenyerén szökkent a földre.
Meszely ur elmesélte, hogy harmadnapja reggel jöttek meg az első vasas németek. Délben megszállták a falut s alkonyatra megjött Barsten ur is. Egyenesen idetartott, de ö nem nyitott néki kaput. Erre a paphoz telepedett. János pap nagy barátsággal fogadhatta, mert estére, amikor a szentatya templomba harangoztatta a parasztot, már nagyon részeg volt a vendég is és vendéglátója is. Annyira elázott a pap, hogy leesett az oltár lépcsőjéről.
—— Ha a pásztor rühes, nem csoda, ha a,hyáj is megkoszosodik — vélte a tiszt uí' s Kanizsayra pillantott.
Szóval leesett az oltárról. Egy paraszt meg elébe ugrott és beleköpött a szájába; Ott fogták meg a bestét a templomban .kivitték az udvarra s fáklya lángja alatt s a falu láttára lecsapatta a fejét Barsten ur.
—- Helyesen cselekedett a kapitány ur — mondta Kanizsay.
— A felesége ott szülte meg ijedté^ ben idétlen gyermekét — számolta tovább a történteket Meszely, de hangja mintha bizonytalanabbá lett volna á parasztokat meg válamennyit kiverték a mezőre. Két napig tanyáztak a réten. Már csak asszonyok, meg gyerekek, meg gyámoltalan vének maradtak ott. A többi elszéledt. Valahová. Tegnap délután nagy ijjedelem támadt a németek között. A falu északi oldalán Kanizsay-legények tűntek fel. üzobe vette őket kétszer annyi vasas. Még el se ült a poruk, már a falu déli szájánál bukkant fel egy másik sereg. Számra nagyobb az elsőnél. Erre is ráment kétszer annyi német Szaggatták-tépték a föl-fölttínő legényeink a németeket, mignem alkonyat táján felére apadt hadával, megdühödve rá — s kirontott, Barsten kapitány az
ujabb századalja huszárra. Ezeket maga Undy Sebő alhadnagy csellengeztette a falu körül, ö a határ felől ingerkedett ide. Nyugatról. S amikor á tíémeték ere^ jét Valamennyi égtájnak húzta szét a jól eszelt fortély, kevélyen betáncolt századal jnyi utóhadával maga Csepreghy Ádám. Csak bekiáltott a kapun: Apróra vagdaljuk máma a nimetet s már is 'nyargalt volna tovább. Dé meggondolta. Visszajött s megmondta, ha őnagysága erre tartana, adjam hirül: a Mnzsér fölötti szakadékba szorítja a gazokat.
IpTKEZÉS s égy sohajtásnyi szunyóká-*-'lás után felkerekedtek Kanizsayék* Az ut mentén itt-ott halott vasasokat léitek. Döglött lovak s szétvert fejű emberek jelezték, hogy szakadatlan csatározásban húzódtak tovább, északabbra áZ űzők és üldözöttek. Gsak a kányák káro-gását fülelték s már tudták: ujabb s u-jabb útjelző tetemekhez érnek,
Kabold fölött szakadékos erdei ut bejáratánál baírnaruhás csatlós ácsorgott.
—- Hol vannak a mieink?— szólt le rája Kanizsay.
— Arra ^ felelt a megszeppent legény s nyugat felé mutatott.
Az előhadhoz küldték. Vad iramban száguldták. Már alkonyodott, amikor kibukkantak az erdőből. Balra, messze a lánzséri vár bástyái látszottak s azon tul ... már - németföldön kéklettek <a hegyek. Az előcsapat most jobbra vágott-s megállt. Egyikük visszafordult.
Németek — mondta s ^őre muta-
--r- Noné! Karddal ? ^hy^^ ■nagjrur. /., ^'-^V--:':.'-.?^ ■■■y''"^:^
—-AM pöröl uraná^ erősen —- mondta a várnagy szinte büszkélked-
l^-ANIZSAY leszállt Ja lóról. MÍaga^^^^ "■^intette Lóz^.M /állásáról.^..'.;
A had ürám, állja A állja — s mágá mögé mutatott a fö^ fetrengőkre — de ha egérutat nyer Barsten, holiiáputánra végünk, ezreket hoz ránk.; ' ' 'i---Av
Nem hoz... y[^''}{:■■■:.v^.'--:" ~ Nem hoz, mei^ megfögjük^^^^^^ :
■ —-'No.-.. , y, '"^
— Tán níost vagdalják a maradékát á sövényházi
megi-eszketett
— Urak'-™ s lova pofáját, jobbágyok... Ranktört a tek ellene. S q híre: Kanizsay fogó jobbágyok János engédelj im — lefogott^ szinte kiáltözot kár német.. heé paraszt ne német, akárgj anyja.
tott.
Mennyi ? — kiáltott Kanizsay. Tíz.
Rá ... -
Robogva, kardot rántva zúdulták előre. Az utóhad is beleolvadt a Kanizsay seregbe. Kis völgyben tanakodva ácsorogtak a németek. Elcsigázott lovaikat kantárszáron tartották. A róbogásrá fölfölfigyeltek s amikor kiszakad ajfák alól az első lovas, valamennyiük a földre borult. Térdelve, üvöltve kéí*tek kegyelmet. A nekivadult urak rájuk zúdultak. A kis. tömzsi ur, Solymossy Máté csapta fül-tövön buzogányával az elsőt. Nagyot dördült a vékony Vasas-sisak. Locsmán-dy Pál ur a kantárszárat fogai közé szorítva, jobbjában buzogányt, baljában kardot tartott. Éviké mellé kaiij^arodott, védeni jött az ura szeretőjét. S előtte bizonygatni vitézi tetteit. Átgázoltak a kis vasashadon, még visszafordultak s lovaikkal taposták meg a földönheyeredőket. — Merre? ^ szólt újra Kailizsay a
— A parasztok ? ;
— Akiket Sövényházáról kivert a német. Meg más falvakból is idehuzódtak. Két éjjel s nap döntötték a százöles szakadék mindkét partjának a tetején a fákat. Rázudítják a vasasokra, mihelyt alájuk ért az első. Tiz fatörzzsel ugy el-, zárják az utat, hogy azon át nem kél senki serege.
—- A parasztok ? —Kanizsay arca el-szintelenedett — engedelem nélkül ?
—- Nem fogtak fegyvert.
— De hadat viselnek. Fát döntenek. Mintha adóba ten-
nék.
Szine elé sorakoztatta a nemesurakat /s hátrább, külön a bandériunüot, Lózsy Mihály ; mellétté maradt s^-iiézté a fél-dult, dühben égő embert. Mintha megnőtt kinyúlt volna. Szépmetszésu arca megkeményedett és nagyszakálla megil
té.
— Lóra sí vezess.
A bandérium tizedes vezette.-nak maradt. Köj hoz zárkózva az keskeny erdeis szétfolytak a áltoztak, e£. felelgettek. A gyik szemük kérnyomon koö Bah-a mellette] ke asszony. A lyült. Jobbra, törtettek a \g\
\JÍÁR ERÖSENI "^"*rös foszlái goltak a fák kö Egyre erősebbsl "viselhetetlenebljl mes illat. A hi
DÓZSA GYÖRGY KIVÉGZÉS
DÓZSA GYüaeVUKOMáJÁN
Irta ADY Endre
Scbo pajtás, mit szól a gyomrod? Pajtás, ebeidé a vérünk: Fejünk fölött varjak kárognak-, Pajtás, meghalt a vezérünk^
Külömb volt, mint nvolcvan apátúr. Szentebb úr nem vala itten, ÜgXí trónolt ott, a tüzes trónon. Mint az egekben az Isten.
Tréfás gyilkosok csiklandozták ; S meghalt komolv, büszke /öve/. í Háta mögött e§\) püspök állott
Szenteli vízzel 'és füstölővel
Sebő pajtás, jóllaktunk egyszer. Holt ember varjaknak éi!(ük. Pajtás, mi voltunk a rossz varjak* * Mi éhesen széjjeltéptük-
y C\)omrunkhan az élet s az átok. Hajh gyomor, hajh kut^a bendő, :Z 77 :»'agpío^ Afűg}»arors2Óg S ti lesztek majd a jövendő.
* Lesz böjtje a nagp lakomának. Lesz új Vezér és új Dózsa. '.. Seho pajtás, ne ^pkodj: megvált
csatlósra. •— Arra
s jobbra integetett.
Rövid vágtatás után újra visszafelé nyargalt az egyik elüljáró. Jelentette, hogy a fák között lovasokat láttak.
Az előhad neki . . . S foglyot hoz-
zatok, hogy megvallathassuk az' erejük-■ ről.
—- Sokan vannak.
Kanizsay kirántotta a kardját s bizony megszabdalja a megszeppent urat, ha az kereket nem old. A középhad leállt. Szakállát simogatva, nézte emberit Kanizsay. Éviké asszony poros, fáradt arca megnyílt és fehér fogai feléje villantak.
—■ Neki — vijjogta a nagyúr.
A kardok kivülantak tokjaikból. A lovak ágaskodtak. Né, ott elül... mintha megsokasodott volna a had ... Hát persze: barnaruhás lovasok rajlottak elő a fák alól. őket látta az előhad. Tér tisztáson vagy száz lovas pihent. Tartalékba rendelte őket Csepreghy hadnagy ur. S onzni a sebes legényeket, akik ülve, elheverve nyögtek a füvön. Halott is akadt vagy huszonöt. Ezeket még nem szedték Össze. A tisztás egyik szélén gugolva ment Lózsy Mihály az egyik heverőtől a másikig. Butykost tartott a szájukhoz, borral itatta őket. Az urak jöttére felállt s bicegve közelitett... Balbokája fölött felhasított csizmája szára alól vérrel itatott vászon látszott.
— Megsebesültél? —kérdezte Kaniy^,—^^^^^ lándzsa — felelt Lózsy Mihály. -^V ■■■
—• S megcsaptad?
uram. Az álla alatt. Menten
Ki
A TÖRÖK ellen készülő kereszteshadjáratból átváltéi parasztforradalom Temesvárnál bidcott el juHüs 15-én,
) István jaemési serege szétverte és lemészárolta a \-radalmárokat. A forradalomban és az utána kövelkc20 paraszt, hajda, diák, pap, tanító stb. ecett el. j . Dózsa Györgyöt, a sok s^ből yerző vezért, )n)ias\ ki T^nesvárett: elevenen egeitek meg tüzes vastrónon, val. Dózsát 9 ferenérendi szerzetes kisérte a piacra, ^ végre jaz ítéletet. Az érre kiéheztetett kürucait kényí kölődő hasából;egyöJÉiek^:\,r
Ulászló magyar király az eseted kéjelegve irü ^Székely Györgyöt először is tozes vassal koronáztak.«»j elonek meztelen testét lábainál fogva odakötözvén, sa}»' séges ny^ven imjdabuik hiiiak és akiket ő hol tréfeá^ dáknak (bestiáknak) szokott nevezni^ fogaikkal szeUW^ pedig holttestét négy felé vágyán, karóra fűggesztettes^
. ; Tanácsként közölte ezt á magyar király a némrf lóban szükségé is volt ra^ m»t 10 év mnlva kitört a
>lom.;^.í':,\^'í.::''í--vív-^:..:v:- " '
1