KANAÖAI •MAGYAE.MÜNKáS
5. OLDAL
^SZOVOETp^itéliqffenziyáJáiiak so-
tették a német Haí|sereget» Sokszázezer^ha-í. lott, sebestiit é$ fogoly maradt a végtelén orosz csatamezőkön. Jogosan lehet.tehát, várni, hogy *á Harmadik Bü'odalom ez^-év folyamán nienthetetlenül összeomlik. Sot, vannak, akik ugy vélekednek, hogy-a Vöröshadsereg egymagában is, egész rövid időn belül, eljut Berlinig és végigvonul a német főváros'uccáin.
Felhozzák érvként, hogy jelentős német ■ szárazföldi és légi haderők vannak lekötve Tuniszban, gyengítve ezzel az orosz, .fronton harcoló haderőt; a német légi haderő- majdnem eltűnt, az angol-amerikai bombázók látogatásakor alig-alig jelenik meg; a leigázott európai népek egyre több jelét adják közelgő felkelésüknek s ezért meg'kell erősíteni a megszálló német csapatokat^, ahelyett, hogy innen megerősité-seket küldhetnének az orosz frontra; Németország vazallus államai is ""óriási veszteségeket szenvedtek s igy Hitler már innen sem remélhet ujabb csapatokat; az Európát fenyegető invázió miatt sok embert és hadifelszerelést kell a németeknek a különböző partvidékeken összpontpsítani; az angol-amerikai bombázások nagyon lecsökkentették a német haditermelést, és végül, hogy' az utóbb szenvedett vereségek egyenetlenséget szültek a náci vezérek közt^ és aláásták a polgári lakosság morálját, j
E?tényezők felsorolásával kívánják bizonyos elemek elhihétővé tenni, hogy most már a többi Szövetséges Nemzetek csapa^ tainak a beavatkozása nélkül is a Vöröshadsereg egész könnj-en és rövi<4 időn belül végezni fog a németekkel.
«yÉNY, hogy a felhozott érvek mind valók, azonban a győzelem szempontjából semmiképpen sem döntőek. Nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy: Tuniszban az egyesült német és olasz haderő legr feljebb ha 10 hadosztályt tesz ki, azaz
mmtegy 15Ö.OÓ0 embert Ezzel szemben ás-^osz r:ö-onton á tengelyhatalmaknak legalább 2S0 hadosztályuk vaiu Mig a ssö-vetségesekhek legalább tSO.OPO katóiiájuk van Észak-Afrikában. A tengelyhatalmak nagyon kevés haderőt vontak ^1 máshonnan az Afrikába való küldés céljából. S ha az ottléyő hádseregükiet a szövetségesek ki is szorítanák Afi*ikából,..még mindig előttük állana az európai kontinens inváziójának a kérdése. Ne felejtsük el: Hitler legalább kétszerannyi embert és hadianyagot vesztett Sztálingrád előtt, mint amennyi összesen Afrikában van! A.német légi haderő tényleges háttérbe szorulása sem jelenti még, mintha ez már megsemmisült volna. Valószínűbbnek látszik, hogy inkább tartalékolják á közelgő nagyobb események céljaira. ., .
Az európai népek nyugtalansága kézenfekvő tény, azonban ezt még czideig. ttém használták ki kellőképpen. Hitlereknek Akaiéban meg kellett erősiteniök^ különböző országokban lévő garnizonjaikat, de ezt leginkább második vonalbeli és már sebesült katonákkal tette. $őt, még el is tudott vonni csapatokat Európából és az orosz frontra küldte.
A vazallus államok közül Románia,
i. ■
' Finnország és Magyarország nyújtották a legnagyobb segítséget Németországnak és kétségkívül óriási veszteségeket szenvedtek. Azonban a román, finn és magyar nép belső ellenállását fasiszta kormányaik mindezrdeig fojtva tudták tartani és még mindig számolni lehet azzal, hogy katonát küldenek Hitlernek. Az ezek között fennálló belső ellentéteknek sincs még ez-időszerint döntő jelentőségük (pl. Magyarország és Románia közt Erdély miatt), mivel valamennyien engedelmeskednek még Hitlernek.
Európa tengerpartjait tényleg lázasan erősitik a németek, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez erődítési munkálatoknál elsősorban helyi munkaerők dolgoznak s amennyire lehet, helyi anyagokat vesz^
^ ■ íiékúigényiíéJv^íany
mk csak nélkülözhetetlenül foátoB része
jön^ magából Németországból. Nagyobb ■ haderd sincs Jekötve ezeken á- ke3yeken»-
miveS Németország központi fekvése lehe-, tővé teszi szükség esetén a gyois csapat*
szállításokat.
Az angol-amerikai bombázások súlyosan érintették a német termelést és közlekedést, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy e károk nagyrészét helyre lehetett hozni. Itt van például Lorient, a német tengeralattjáró-bázis^ bombázásának a példája; ezt sokkal többet támadták, rnínt^ bármely más várost s> ennek dacára félbeszakítás nélkül működik.
.Igaz, hogy a náci vezetők már nem bíznak a győzelemben és a nép egyre jobban demoralizálódik. De abban még mindig bíznak, hogy egy védekező háborút sokáig tudnak vívni s közben az ellenfélnek any-nyi kárt okoznál^ hogy végül is kiegyezéses békét köthetnek. Ezt a reményüket elsősorban abból merítik, hogy az angol és amerikai hadseregek nem vesznek olyart aktivan részt a Németország elleni I^üzde-^ lemben, mint a Vöröshadsereg. Reménykednek még mindig abban is, hogy a >kom-munizmus kísértetének« hangoztatásával meg tudják osztani a szövetségeseket.
E reményüket azonban Roosevelt és Churchill nyilatkozatai, melyekben föltétlen megadást követeltek és kinyilvánították újból bizalmukat a Szovjetunió és Kína iránt — alaposan megrongálták és most már csak az ötödikhadoszloposok munkájában reménykednek ezen a téren.
A SZÖVETSÉGES Nemzetek még ebben ^ az évben végleg legyőzhetik a Harmadik Birodalmat, azonban -—mint látjuk — Németország még mindig jelentős haderővel rendelkezik; szükséges tehát, hogy megvalósuljon Európa inváziója. A Vöröshadsereg ragyogó győzelmeket aratott, a-zonban e győzelmek éppen azt jelentik, hogy nem szabad a Szövetséges Nemzeteknek kiaknázatlanul hagyniok az ezáltal teremtett lehetőségeket. Most, mikor az ellenség visszavonulóban van — de még nem fut, sőt fogcsikorgatva vissza-visszavág, mint például jmost a Donyec-medencében T— most kell rámérni a legsúlyosabb csapásokat.
Ez a győzelem utja, ez a győzelem lehetősége még ebben az esztendőben.
VAJLAJH'JI* An^liűban iiana-dal motorbicffdista üülönit-ményt vizsgrál felül tlsztjiilc mielőtt próbaútra Indulnának. IXyea kUfönitményekre nagy szerep v&t *aa európai betörésniC*], aliol mint íelderl-Wk. és összekötők, sut mint t&msiá&íx. és üldüzők Iá fo^--nak mültödnf. hogy az
A£igimb^n lévü luíoada! Itad-scrc"; tagrjai milyen ttirelmet-Icnöl várják a betörés napját, azt mutatja az a tény is, hogj' a brit hadügymini&z-ter neraré^r & hrit paríament-bcn t5zülíség:csnek tartotta me^tiyu^atííi r, kanadai ííu-lííEt, hogy már nem fiolsáíg kell íürcJiíietlenkedniök. 3Jc-Naíigríiton táfcomoli, az otía-; pijsaaadáii hadsereg;;, pa noka, ísmételíea kíícjszőAt dotí a kanadai csapatok bs-tíirésr© va!6 Itészeaíétérol.