^      IRTA GIOVANNI PANINI
o Az aSábbi szatirás elmefattatást a neves olasz icö és lHiICöés2 »Goirc( cimü kötetéből vettük, mely tsssatirikus ss&jzokat tartalmaz az első vUágüüteoru cstásil Idők nagyembereirol és eszmeáramlatairöl.
riNDAÍINYISZOR dühroham fog el, valahányszor arról hallok beszébi, hogy, az ember ura: á természetnek. Képzeljen csak el; kérem, egy gyermeket, akit egy parkban egyedül hagynak, ki három vagy négy óra alatt néhány tucat hangyát és gyíkot összefogott, a fűbe egy uj csapást vágott, a patakban egy mesterséges vízesést chihált és összeszedte a fákról a legérettebb gyümölcsöket: megfelelő arányokban - körülbelül annyit jelent a mi hatalmunk is á föld felett. Ugy gondolom, hogy mé^ mi csak a kezdet kezdetén vagyunk.
Szogálatunkba tudtuk ugyan állítani a levegő szelét és a folyók vizét, de még nem dkerült hatalmunkba keríteni a tenger hullámzásának erejét, sem pedig hasznosítani a vulkánok tüzét. Majd ha egyszer eljutottunk odáig, hogy a földrengéseket mozgási energiává tudjuk átalakítani, majd csak akkor és nem előbb, kezdhetjük el a büszkélkedést.
Addig a mi emberi tehetségünk a természettel szemben szégyenletes és nevetséges.
Fol>i:onosan csak az ég és föld kegyére várunk. A mi sokat dicsért tudományunk és nagyszájú technikánk nem tudták még megfékezni az évszakokat és átalakítani a tél fagyát vagy csökkenteni a nyár melegét. Eltűrjük a zivatarokat, ugy ahogy jönnek és nem vagyunk képesek kiküszöbölni \a viharokat. Türelmesen elviseljük a havazást és tehetetlenek vagyunk a szárazsággal szemben.
Miért nem tudunk például mesterséges viharokat vagy ciklonokat, kedvünk szerint való esőt vagy megrendelésre beálló földrengést létrehozni? És hogy lehet az, hogy felhős országok számára nem tudunk teremteni egy mesterséges napot, amely egy egész tartományt beragyogna és felmelegítene? Én például, ha időm volna hozzá, igazán szívesen teremtenék Grönlandban egy hatalmas, tropikus kertet, a-hol központi fűtéssel ellátott melegházakban tenyésznének az egyenlítő növényei.
És kedvem volna a Szahara teljes puszta-ságába építeni egy villát, három vagy négy liütőszerkezettel, ugy hogy minden szobában ugyanaz a hőmérséklet volna, mint a lappök földjén,
A nappal és az éjszaka egyhangú zsarnokságát kikerülni, azt hiszem, igen köny-nyü volna: elegendő volna óriási reflektorokat helyezni a hegyekre, amelyek alkonyat után beragyogják az egész földet. Nappal pedig gigantikuí?^ sűrű füstoszlopok megtudnák akadályozni, hogy a napfény elérjen hozzánk.
"TjE MÉG rosszabb, hogy bambán, mint a régi idők parasztjai, beletörődünk a föld bosszantó lassúságába. Ma, a sebesség győzelme idején, még a legmodernabb farmerek is kénj'telenek hónapokig várni á buza, kukorica és a gyümölcs beérésé-re és képtelenek, sőt meg se kísérlik a mezőgazdasági termelés időtartamát megrövidíteni. Ez éppen olyan, mintha nag^^ u-takhoz, még mindig csak a lábunkkal a-Iiarnánk megelégedni! És még azt mondják, hogy urai vagyunk a természetnek.
Olyan urak, akiknek ki kell várni az ő rabszolgájuk beleegyezését, hogy egy falat ételt kapjanak tőlük.
. Az uralom továbbá a megváltoztatás és ^ átalakítás lehetőségét is magába zárja és mi mégis körülbelül ugy hagyjuk a földet^ ahogy találtuk, minden rendétlensé-^ébeií,  egyenlőtlenségében, akadályaival
és gyártási hibáival egyetemben. Eltekintve néhány erdő irtásától, néhány földszoros átvágásától és pár vasúti alaguttól, a-lig-alíg érintettük ennek a piciny bolygónak az alkatát, melyre bezárva, vagyunk.
Az emberi értelem dicsőségéi és ékessége a geometria és mégis el sem kezdtük a föld botrányos szeszélyésségét geometriai formákba beszorítani. Ha valóban olyan zsarnokai lennénk a természetnek, mint a-hogy beképzeljük, a tavakat márrég átalakítottuk volna négyszögű, esetleg keresztvagy csillagformáju medencékké, a folyó-^ kat egyenesvonalu csatornákká, a hegyeket — hatalmunk botrányos kigunyolóit kockákká, piramisokká vagy saabályo-. san megfaragott golyókká V^gy pedig elszántan lehordtuk volna már minden magaslatot.
l^EM beszélek oktalanul, sem pedig láz-'"'^ álmokat. A mi bolygónkon tulsok a tenger: háromötöd részét a föld feliileté: nek vizek foglalják el. A népesség pedig-foIji;on növekszik. Már két milliárdra; rug az emberek száma s minden embernek négy méter hosszú bele van. Minden nap nyolc millió kilóméter belet kell megtölteni. És sok ország nagyon keveset termel, a hegyek pedig rendszerint terméktelenek.
Ha tehát az ember a föld leg-hatalmasabb királya, szét kellene rombolni a hegyeket és az abból nyert milliárd és milliárd tonna anyagból mesterséges szigeteket kellene építeni az óceánokban. Ily módon az emberiség ellátására két nagyszerű eredményt lehetne elérni: az összes földrészek kényelmes és termékeny síkságokká változnának át és uj szigetek teremtésével a föld száraz és művelhető felülete kiterjeszthető volna.
. A feladat kétségen kívül óriási, de nem olyan, hogy lehetetlen volna napjaink mér^ nöki tudományának, amely napról-napra a mechanika CEodálatos előrehaladásáról fecseg és ugy tesz, mintha az ő legyőzhetetlen géprendszerével az egész világ mindenséget meg tudná újítani. A föld bizonyos értelemben az emberi nem birtoka és vájjon melyik birtokos nem venne magára minden fáradságot, hogy ezt megna-
gyítsa és megjavítsa? Vagy urai vagvunk a földnek vagy nem? És ha valóban'urai akarunk lenni ennek a kihűlt tűzgolyónak megelégedhetünkre azzal, hogy megkaparjuk a kérgét és iít-öttegy;^ lyukat vagy barázdát ássoiűcé^é?^-;'^
Az esztéták !ug5^ hogy alföld iIir^ó<Séh;börz^ , mássá válnék;" esztétikává nem lehet kenyerét száppritani^ ha májdje^ a i föld négj^t milliárd embert fog befogadni, bele kell majd törődni abba, amit javasolok; ~^absák<visszá nem akarunk téi> ni az émbérévéshéz.
l/'üI^NBEN manap^^ minden más
ii^ «,nr^«r.«.«c.áir;,Qt í ke^ clszenvednünk.
Hogy csak egyet említsek, ott van az emberi ázinék szegénygége. Bőrünknek csak három sziiie van: fehér, fekete és sárga. % épetíbéggél nem a legszebb szinek, — túlságosan emlékeztetnek a kóromra, a viaszra és á sárgaságra. Egy alkalommal, hogy a hiányon segítsék, az egyik inasomat pénész^öldre festettem be, egy másikat tjskta vörösre, egy szobaleányt pedig tel-je::.eri kékre. De látogatóim bolondnak tartottak és a cselédek felmondással fenyegetőztek.
Nem régiben egy patakot csínáltattam magamnak, amelyben fekete partok között tej folyt, ■— miután nagsnmennyiségü meszet dobtam a forrásba és szénporral hintettem be a partokat — és mindenki kine-.vetett^' ■■■ / / ;
Egy másik alkalommal, újra csak azért, hogy az egyhangúságot megtörjem, a folyóba, amely parkomat keresztülszeli, métermázsaszámra cinóber festéket dobat tam, hogy végre szép piros vizet is lássak '— s ezen is mindenki felháborodott.
Az emberek tehát nagyon is beletörődnek az egyhangúságba és még mindig nem fáradtak bele a levelek egyhangú zöldjébe és az arany örökös sárgaságába. Bele fognak tehát törődni szükségből a hegyek eltünér.ébe is, ami—sok minden mástól eltekintve — a modem ember legkedvesebb ideáljának, az egyetemes uniformizá-íódásának lesz a látható jelé.
^an ZeTm ra^jéa
^—CSaristíaij
(Folytatás a 4. oldalról) hozzátették, hogy a munkaügyi ügyosztálynak a béremelést ellenző politikája és annak merevsége következtében s>nagyszámú kanadai mimkás van arra ítélve, hogy az általános szükségesnek tartott összegnél kevesebbet keressen.«
S végül ezeket javasolják: Minden munkásnak jogosnak kellene lenni a teljes drágasági pótlékra. A megélhetési ártáblázatot párhuzamba kellene hozni a jelenlegi helyzettel, A nemzeti minimum heti bért a legkevesebb 25 dollárban kellene meg-állapitahi. A munkásokat egy valódi ösztönző pótlékkal kellene jutalmazni á nagyobb ter melésért. A bér ellenőrzésnek olyan mozgékonynak kellene lenni, hogy tegye lehetővé a béremelést ott, ahóí arra szükség van.
Miután az átürat hangsúlyozza egy országos münkástörs'ény Szükségességét, mert nélküle az ellentétek intézése erőpróbára kerülhet, hozzáteszi, hogy felelős vezetők szerint a bér és munkaviszonyokban beállt különbözeteket^ tárgyalás utján, a nemzeti egység keretein  belül, a termelés   megzavarása nélkül kellene elintézni,  és enélkül,, hogy i^enguihé Kanada hozza-Jtolásááz Egyestilt Nemzetek
Manifer líátönál, légi^^é^^^ erejéhez.