s-m
TA BOD! ISTVÁN
lagyar falusiií} nemző jelessetet as iró '*Az én eímii müvébi k.
it el tüstént, h Nagygazda ftf ^anuba se meiJ ;ak, akik látták lit és amikor £ 3iró, egyenesei' : . . . Most miii. t fon-alt, akié szemére kente azok szavai é' Csúfolódást, aJ *olni. A csizma, t, ahol lábikrái A vasnyél hi-j ijai kéjes dm, rdes nyelet, lí \L Ellensége mindenkibeiL
volna, leszór-^ jából a betiitv
ant, fogait ösz •agja tömörlöti senkin se töl
. Egy késszurás abba a vigyori nybe — aki fölhozta újra é-
bélyegét, odanyomta arcára tiogy a többiek megijedjenek ]féhéredett arccal reszkesse-tőle. A többieket már nem is s számitásba. Hogy azok tüs-lefognák, összetörnék, mérgé-azt semminek látta a saját e-vél szemben. Megnőtt önmaga
de tudta, hogy ezen az estén n a bélyeg: a lopás bélyege.
5 visszaroskasztotta s legnyo-iltabbnak, a fonóban Tevők tolsójának érezte magát. Nem ; a szeretőjére nézni. Azt gon-i, az is elitéli. És amint ebben nos tusában ott ült a lóca vé-kint a havas éjszakában zen-a nóta:
íem loptam én eletemben,
ak egy csikót Debrecenben, égis rám verték a vasat.
ajka lánya i hir. Szere k mint a f; , akit semmifi megsebezni.]
zt a hordát ÍE , mert csak g
olt Roncsiak, előbb érkez| fán. Már jóidí va, hogy* k aságot. i puskánk n
^-ujtsuk meg i a hevesked lavaj lehuiTi
"íg mit nem a házak e ilni, hogy az
liezen fog ffi
ért nehezeB Tejfeles sú
iva Oleny. puskájuk i
Annak, ain sok erőre./' a nyers &\ nem! Elég
ak elgondoE [on katonai, szemmel t^j 'ük lett volij e józan me^ vajnak is^
arca egyszi játok roití
g fog jarpi efogdosm' ^? , ;i őket ne^-^ iszme tets,
a részleK üvel márt akfel.
elindulísK, omsötét vc-
elyes. í eltűntek
babám szive majd meghasad.*
^SIZMAK kopogtak. Legények , jöttek a fonóba. Kopott nagv-,1^ hűvösség áramlik belőlük. Hellyel kínálják őket, de nem ülnek le mindnj^ájan. Ide-oda ténferegnek a guzsajok, oi-sók es nehéz testszagü nők között. Figyelik a föld felett a csizmák billegését amint hajtják a rokkát és a titkokat rejtő ruhát, amelyek a-Jol kidomborul a test izgató vonala. Balázsai kezet fognak, de az szomorú. Benső \iharai ráterülnek egész testére, ökölben  a keze. Mintha minden percben ölni ugrana, ugy görbül előre ülés közben. Görbe nyakán vastagon kidagadnak az erek, szemöldöke összehúzva. Mikor kezet nyújt, mélázva nyújt. Gondolataival van elfoglalva. Egyszer csak föláll. 3ugyog rajta a nadrág, csak vállain feszül erősen a nagyujjas. A kályha mellett ült, csupa verejték az arca. Testéhez hozzáragadt a fehérnemű és ahogy ott áll távozás előtt, a lámpafényben csillog az arca. Mindenki azt hiszi, csak kimegy és visszajön, de őt a méreg hajt-
sa:
bL Hlavajt meg-zömök embert, ősségét, a vidám sncsétlenség nem 3 a harag és igy
előbb ki kell füs-kodni fog itt.
Kolyada, aki pár rák, Szedmik és k Kramárnál, ta-" lék ki Ráztokról
sóhajtott Petrák, felettük — vél-
élyes, mert közel Ugy kell őket >t se verjük be.
csóválta Kramár
lisz ezek nem is ekek ..szólt
etette ellen Hla-ikája van, nincs íniben nem mégy íölessük magun-vérontásból!
Az a tudat, hogy . amely minden pgtalanitotta ő-kézzei rájuk után átlátták,
derült.
'an. Azokat kell p^'erezni.
jl^^' • - ugy. eniaknak. Meg-J"ainár köteleket e volt, indulásra
iíkozásrá
niegálit a kü-
iron
tonai taái, kocsmánál
mikoTm kiáltásait
i, mint 3
íjbevágtSj
is abla^
^döt mondotti gte, még abban az emberek f ügy röpködték Mindegyik ke-
kellett, hogy az élet nem az, amit eddig látott maga körül, hanem valami döbbenetesen iszonyú igazság, melyen kívül semmi sem létezik.
Győri félnr kezdett. Mitévő legyen ? Hii-ek jöttek,hogy a környékbeli falvak forrongnak. Csak tiz emberrel rendelkezett s a vasútállomástól, husz kilométernyire volt. Segélyt nem várhatott sehonnan: minden-itt töltött óra csak nagyobb veszélyt jelentett, mivel a katonaságba parasztok szemében vörösposztó volt.
Hosszú habozás után elhatározta, hogy elmegy. Magához intett két katonát s Okolic-kyhoz mei^t.
—- Baj van, jegyző ur — mondta. — A nép lázong.
Okolicky akaratlan elsápadt. Hlavajjal való találkozása óta gyenge volt, ideges; min-gyárt remegett. Tompán maga elé nézve, csi-bukkal a szájában, a nap nagjTészét a karszékben töltötte. Most értelmetlenül meresztette a szemét Győrire és megkérdezte:
— No és?
Győri ingerülten vetette oda:
— Nem maradhatunk itt tovább. Ezektől az őrültektől csak nem hagyjuk magunkat széttépni.
— De a közrend, a haza ...
Győri.rápillantott Okolickyra. Egy fölpuffadj elhülyült arc meredt rá mozdulatlan, tágranyüt, riadt szemekkel. Hülye! gondolta.
S igy szólt: .
— Ez mind szép, jegyző ur, de csak tizen -vagyunk.
Ezt a szót: »tizen« hangsúlyozta.
— Föl vannak fegyverkezve — vetette ellen Okolicky.
Győri idegesen végigmérte a szobát. /
— Fel vagyunk fegyverkezve, de mit ér az, mikor ők ezren vannak.
— Hogy, hogy ezren?
Győri azt gondolta: Bolond, tisztara bolond.
És igy szólt: \ , x , ^^
— Istenem, most nemcsak Raztokot kell számitásba vennie, de az összes környékbeli falut. Ott épugy gyűlölnek mmket, mint itt.
Hogy még jobban meggyőzze, emlékezetéből előkotort egy régi magyar közmondást es meglobogtatta Okolicky előtt:
— Sok lud disznót győz.    ,     ■  , .
Okolickv nehezen állt fel, mintha regi szokása szerint fel akart volna dühosodni. De már csak a hajdani erős ember roncsa volt Ziláltan, tapogatózva ment a <i^vanyig. Erot-leiiül vetette rá magát, aztán ^eltak^ kezeivel az arcát és tanácstalaiml felzokogott:
Mit csináljunk tehát? Mit? Gj^ ezt az élő halottat, ndegen
feléitel     - -
ja:
. . —. Nem téral ■ ide yisssaj- ahol* ki-nevetnék, ahol-featlásoabó! viccet
. csinálnak.- Cégérül rámakasztjáli megint csak a bélyeget, hogy legyen kivel évődniök.
Már megy az ajtón kifelé, sap-Kajat fejébe nyomja. Fénylenek fonn az égen a csillagok, mintlia mécsesek pislognának a csikorgó teli éjszakában. A holdfénj-ben a fákon fehér hószakáll \illog. A falu mintha meghalt volna és fehér szemfedő borulna arcára.
— Balázs elment — mondja magában Julis. — Régen elment és nem búcsúzott, pedig nem haragszom rá, irányomban sose mutatott ő se haragot. Elindult felém és nem tértem ki útjából. Megvártam, hogj^ boldog legyen, mert ki adna neki nagyobb boldogságot, mint én? S nekem ki kellene, ha nem ő? Igaz, Illés Laci gazdagabb és jobban iszik, mint Balázs, ha van neki mire.
Balázs most ugy ment el mellőlem, mintha üres széket hagyna itt. Semmit se mondott, fölállt és kiosont. Rosszat sejtek, de hogy menjek utána? Kinevetnek, Nem is illik férfi után, a szeretőm u-tán kimenni. A falu rögtön feltá-tana: pásztorórára mennek, ahá, és hogy adják a szentet, mintha a légynek se ártanának. Itt van ni, ebben a csúnya időben is mennek légyottra.
Tusakodik magában Julis. A rokkája pereg, pereg, de a szörnyű viziók rárohannak. Látja, a-mint beledöfi magába a kést. A-mint felköti magát, ahogy kirúgja maga alól a széket és a test megrándul, kapálózik a lábaival, de nincs menekvés. Megmeredt testtel látja a szeretőjét. Arca most is olyan szomorú, mint máskor. Szavai már nincsenek. Hűvös tárgyként pihen. Jön az apja, anyja és lerogynak, tántorognak.
hogy már-én öltem-és még lioszá
^. Végigsülisnt az uccáis a szét Kavarta- a havat, rásta a- fákré! a
202t.
— Meghalni! — és felvonul képzeletében élete ^minden rossza és minden megbántása,
— Élni! — és meg\illan előtte Julis képe, a vele töltött édes percek, az édesanyja meggörbült a-lakja és az apja cingár termete is ott imbolyog.
Késő.
Átvetette a kötőféket az istálló mestergerendáján. A hurok a újlakán. Kirúgta a széket. Szuszog, nyög. Megroppan a nyaka. De szabadulni hívják élete villogó, boldog percei:
— Szabadulni, szabadulni! — de hiába kapkod a kötél után, e-reje nincs. Körülte a végtelenség.
Pillanatok alatt elmúlt egy emberi élet. Elpusztult egy világ. . . Kiesett egy ember közülünk. Semmi különösebb n^m történt. Amint kidül egy fa az erdőn a vihar ereje alatt, "amint legurul egy kődarab a hegyoldalról és csak az érzi, akit megütött, akit súrolt, ugy ezt az embert is csak az siratja majd őszintén, szivből, akinek életét súrolta az élete: a szülők, testvérek, esetleg a szeretője.
(IDEGEN SZAV.4K 2^L^OYARAZATA)
52.
. .. Legények tolonganak, lökdösik egymást és kuncognak. E-gyesek várják az orsó leesését, mások hozzátelepednek a szeretőjükhöz. Beszélgetnek az énekkarban történt dolgokról, a szinda-rabtanulásról, bálról és a csempészetről. Combjaik és válluk egymás mellett. Testük melege össze-áramlik. óhajtják egymást.
IT'ÖZBEN odakint egy ember ^ megy, megy zúzos fák, barna korlátok és sötét házak között. A házakban emberek alszanak. Egy pillanatra elpihent az életért viselt harc. Szabadok most, csak talán álmukban csatáznak némelyek.
Egy ember megy, megy. Utoljára tapossa lába a földet. Az elkeseredés egészen elöntötte. Megve-tettnek érzi magát az emberek között, szegény senkinek.
Ruhám sincs, hiába vag\^ok
jógazda. Nem mulatgathatok, nem dalolgathatok, mikor nekem olyan kedvem volna szép ruhákban járni, nagyokat   mulatni cigánymuzsikánál, duhaj nótákat fújni tele tüdőből, hogy bámuljon a falu és dicsérjék szép, mély hangomat és elfelejtsék a lopást, a félrelépésem . . . Miért nem? Hiszen kínt dolgozom kora tavasztól késő ő-szíg a mezőn ? Annyit lótok-futok, hogy némely városi emb^ egész életében nem futkos annyit. Katonának is besoroztak, de nincs kedvem ahhoz se. Két évig szolgálni ? Az nagyon-nagy idő. Hátha Julis akkorra férjhez megy? Biztosan már most is megutált? Zsivány-höz csak nem fog férjhez jönni, hiszen az apja még ma is pökhen-diskedik, hogy neíd nemesi levele van, de az én apámnak nincs, meg hogy ő sohase volt még törvénykezni. Mintha csák arra célozna;
liumaníKta: a humanizmus (nem a humanitás) ismerője, hive és tanitója; humanizmus: a középkor vég'ének az a szellemi irányzata és mozg-alma, mely az ókori klasszikusok (g^örögr-római) mU- * veltségére törekedett; az ókori klasszikusok  ismeretén  alapuló renaíssance-korbeli műveltség: az a mai szellemi felfogás, mely az   emberiség legjobb szellemi alkotásait a tömegek közé is eljuttatva, a haladás és béke ügyét i-gyekszik elörevinni az egész emberiség" javára.
h$'imanit4irius: a humanitásra törekvő, vonatkozó; az emberi jogok harcosa; humanitás:   emberszeretet, emberiesség, emberség,   emberbarátság; huni&nu.s: emberi, emberbaráti, emberszerető, emberies, emberséges, humbug:  szédelgés,  félrevezetés, szemfényvesztés, csalás. hrnnov: jókedv, az emberi dőreségek jóakaratú és tréfás kipellengérezése (lényegében n^^resságfet jelent; a régi orvosi felfogás szerint a szervezet nedveitől függ az ember testi és lelki jóléte 8 innen ered a szó mai értelmezése); humoreszJc:    humoros elbeszélés; humorista: humoros elbeszélő vagy iró; humorizál: nevettető dolgokat mond. l^amusz: termőföld,' televény. Hungária: Magyarország latin neve. huszitáit: az 1415-ben máglyán elégetett Husz János csehországi vallási (és részben: társadalmi) reformátor követöj,
§.
Idea: eszme, gondolat.
ideál: eszmény, mintakép: ideáli»: eszményi, képzeletbeli, tökéletesnek vélt: idealista: az idealizmus hive; eszményekért rajongó; ídealítás: eszményi jelleg; idealizál: eszményít, eszményi széppé tesz; Idealiz^Ul»: eszményesítés: idealizmus: az a bölcseleti rendszer, a-mely szerint mindent, ami a világon van. az idea (eszme) határoz meg: mikor a világ keletkezett, már_^volt vaJa-hc! egy eszme, amely szerint a világ alakult; ellentéte a mafeatalM© elgondolásnak és tanításnak; (i<fealízmu3 a-latt mindesmapos használatban egysze' rüen az eszményekért való rajongást-értib).