8. OLDM*
KANABAIIIAGYAR MüNH'^
CSÜTÖRTÖK,-194-3 AUGUSZTUS-12.
(Foiytfstás a muIt számból)
— Nyomorék legyek? így se ér sokat az életem, hát még ugy. Felakasztom magam. Nem leszek senkinek a terhére.
Aztán bolondságnak vélte az e-gészet: ,
— Bekötött kézzel megyünk vissza a bálba. Utoljára is nem vagyunk taKnyos kölykök, hogy lefeküdjünk ilyen karmolással.
Amaz hümmögött. Szunyókálásból verték fel a szavak.
Séra apjának csak háta látszott és bókoló nagy feje. Kezében suhogott az ostor. Komor gondolatok tömörültek a fejében. Sajnálta a fiát, de gyűlölte is, amiért ivott és verekedett.
A lovak felvágást futottak a szánnal, mellette havas fák és bur gó telefónoszlopok maradoztak el.
Z ORVOS a szomszéd faluban nagy házban lakik. Mikor idejött, még alig volt valamije, de azóta uri házat építtetett. Hat szobája van. Gyerekei mellé nevelő-nöt fogadott. A parasztoknak két napszámba kerül, ha megvizsgálja őket és receptet ir. Hitelbe nem orvosol és nem ad tanácsot, pedig sokan rászorulnának a falun. Nehéz bundában jár feleségestől. Mindketten orvosok, sokat keresnek. Ha elmennék hozzá az urasági cselédek, sohasem találja ö-ket betegnek. Olcsó orvosságot ad nekik, a beteg szenved és egész életére megutálja az orvost, patikát, orvosságot. Ha néni taláfja betegnek az orvos, az urasági le-
fogja a mulasztott napra eső részt.
Ennek a körorcosnak a rendelője előtt állnak a szánnal a fiuk. Cseng a csengő a lovakon és Séra apjának az ujjai alatt iá cseng a lakás csengője. Már negyedórája állnak és vániak. Mintha elköltöztek volna a házból a lelkek.
•— Járja körül édesapám a házat. . „ Az apa megindul a házkörül. Bukdosik, tapogat. A fagyos virágágyak, behavazott lépcsők késleltetik. Minden ajtót zörget E-gvik mögül nő szól ki ijedten: - Ki az?
~ — Beteget hoztunk, kérem szépen.
— Az orvos urék jánosolnak a másik községben.
Nem tudja az idösebbik Séra, hogy mit tegyen. Fél, hogy elvéreznek a fiuk. Gondolkozik, de nem tud határozni.
Bárhová viszem, két óra
" M'd) n M i
EOrMÖLJUASJtÓL
"ffrOLLYWOOD annyira a levegőben jár, hogy már szinte mUvészet nevet ta-lálr.l az egymásután sorakozó légi filmek számára. Sok közülük valóban s-légk sok mártás, kevés h'us! ^ ^ Az Jkir Porce, mint oly sok más, a japánok PearI Harbor elleni támadása kő-forog. Egy repülőgép és személyzete .^^öirténetét adja, sok izgalmas; jelenettel, " bevezetés inkább pohyvaregéhyeicbe U-Jö. De néhány émelygős és szükségtelen txílzástól eltekintve, a film komolyan élvezhető. A technikai kivitel kitűnő.
* * s>
A SZOVJETT geriUáknak adózó uj szov-*^ jet fUni, a We WUl Comé BacK, szeptemberben kerül kanadai mozgókba. Addig is. Torontóban közkívánatra a Vic-toiy-mosgó augusztus 16—IS-án a hires Alexander Nevsliy, clmü régebbi szovjet filmet játsza.
A Pejpusz-tó jegén 700 évvel ezelőtt lefolyt nagy csata tanidsága ma időszerűbb, mint valaha;
'ITtXNO színesített vizalatti és vizfe- ' letti felvételek teszik boműinasabbá az aknák és bombák pusztítását, a vizén égő olajat a CrasSi W>We fttnáisn. I>e eszel csaknem minden értékeset meg is mondtunk róla.
■Az agycneukrozott limonádé-jeleneteket néhány jó alakítás sem tudja \*alódi-vá tenni. A négereket bóhósokiiáát \*agy hü&éges kutyáknak feltüntető sserencsét-3en irányzat némi javulást ESatiat ^ .
AS-A NAGY por, mellyel á Missltm to Moscow hitelességét és értékét el a-korták takarni, elülöben van. Á New York Timesnek azt a »hirét«, ho§^* a. Joseph Uavies jelenlétében történt mo^kvai bemutatáson •szovjet körök ncmtétSEésüket jiyilvánitották és maga Sztálin sáó nélkül lií;gyta ott Mr. Davicst maga Mr, l>avies sajcónyilatkc^tban cáfolta meg, ímelent-ve, hogy ez a dajkáméi ^teljesen hamis >ői R gonos33s;ág jelét viseli.*
A I^vída a t^Icsönös megértés elö-■ isíccciitőjának ' nevezte m fiUnet,; mejyét^, 'is:cBt:"<m3iss'^ .minden,
SEccijábaa Jitsasansűc.' -,, - .: -•.'
hosszáig még menni kell. Hátha az uton fuyást rakott a szél ? Visz-sza kötetleniil megint nem vihetem őket.
Az ajtóra áll újra: —- Halló, sürgősen kéne a doktor ur. Hol jánosol? Viszem utána á betegeket.
— Még éjjel se hagynak nyugtot. De esküszöm az élő Istenre, hogy elsején tul egy napot se maradok.
Zörög, csapdos és aztán majd fellöki Sérát, ugj^ rohan az orvosért, aki a jegyzőnél mulat családostól.
, A FIUK magukra borítják a pok-. rócot. Hozzálapulnak az ajtóhoz. Ott enyhely van, nem hordja a szél a havat. De ott kint, az u-ton már zug, és fel-felmortyóg a telefónhuzál. Nyugat felé világosság fúródik. a sötétségbe, ' Brug, berreg, küszködik a széllel |i kisvonat.
A cselédleány alig bir szembemenni az idővel. Kotorja á poros havat és ugy vágja arcába, mint-: ha puskából lőnék. Percek alatt komisszá lett az idő. Úgyannyira, hogy meg kell fordulnia levegőt szedni.
A jegyzői lakhoz ért. Minden porcikája átfázott. Lába reszket és gerincén a hideg futkároz végig, ^^zébe jutott, hogy hazudott annak az embeimek, aki betegeket hozott.
Az óryós most meg fogja tudni, hogy hazudtam. Az az ember biztosán mégmondja dühből is, mert ií>*én sokáig megvárattam. Nem e-lég, hogy ramfogták, hogy loptam á z^irt, most még hazugságon is rajtakapnak! Ugy néznek mm azután, mint egy gonosztevőre. De miért is nem keltem fel rögtön, a-mikor zörgetett? Ki gondolt a betegekre? Annyi beteget láttam és annyi jajgátást hallottamv mióta itt szóigálok, hogy nem sajnálok egyet sem.
Bekopogtatott a zöldablakos házba és azután belépett. A fé-nj^er. villanylámpa alatt egymás mellé tolt asztalakon torták, széndxncsek, omlósté§zták, húsok, főtt tojás, g>*ümöics. Nehéz illaüi Jbórok álltak kancsókban és poharakban. Hosszú ruhájú hölgyek vannak itt: szőkék, barnák és vörösek. Egy férfi a zongorát - veri. Két táncos ugi'ál; a nő ondolált szőke feje olyan, mint egy rudas széné, ér. a férfi simára lekent haja, nájas fejével, mint egy réti vakondturás. •
Barna, sovány férfi ül a pamlagon. Nyírott bajusza van és lelkendezve beszél:
-— Ki jöhet a rothadt demokraták után? Csak mi. Mi nem dumával lakatjuk jól a népet. Slőt-tönk nincs lehetetlen, mert a mi e-roforrásunk: a nép. A zsidók ezt a népet félrevezették, eddig. Meg kell torolni, amit csináltak- Ki kefi
a zsidókat kergetni, Palesztinába.
—Olyan utálatosak, ugy összetartanak a keresztény ellen — si-pitozik egy tanitóné.
Haja saalmasárga, nagy fogai fehérlenek, feje majdnem a padlást éri, mikor feláll. Lábaitól eláll a félcipő. Nyaltán aranylánc, aranylóherével. Kezei, mikor a hideg felvágottért nyúlnak, olyanok, mint a karmok.
A. begörbült ujjak köraiei megvillantak a húsok közt.
A szolgáló belépett. Csodálkozva néztek rá.
—- Doktor m% tessék sietni, beteget hoztak.
Z URAK sajnálkoztak, hogy Tóbiás doktornak mennie kellett. Megígérte a tái'saságnak,hogy mihelyt végez, xisszajön. Magára vette földigérő báránybundáját és fütyülve lépett az uccára. A leány mellette haladt. A szél hátbakap^ ta. öket„s a lány testéről majd letépte a "ruhát, A doktorból közben élesen pattogott a fütty. Kinyújtotta kezét a leány után, de az kiszabadította magát egy oldalfor-duiattal és meglepődve szólt:
— Mit tetszik gondolni, olyan vagyok én?
— Megállj csak!
A szolgáló megi'ezzent. Számolt magában azzal, hogy holnap vagy holnapután valamilyen okkal kiteszik.
—- Mért nem hagytam kedvét tölteni? — okolta magát.
De mikor hazaértek, dacosan felvágta a fejét és határozott: : —- Nem leszek senki ringyója. Csak azé leszek, aki elvesz.
^^ndorodva gondolt az orvosra.
.TA BQ
° As alábbi, a magyar falul re/e. falum árnyékában'^cínnl mi ^:éui
vastag á szája. De igaz, rossz foga. Az apja jutott esi aki csöbököliii járt az erdőt ha hazament^ ügy jajgatott i gaira, mintha kést szurkáln| belé. Az apja bagózik és oly kat köp, mint egy oklevél, tó tek és kékek az ujjai, mir.th szosak volnának . , .
r^öZBEN hazaértek. Lelök nagy kendőt és már tu( kötelességét. Vjszi be a vizet törülközőt a rendelőbe. Az a fejét csóválja a fiuk előtt.
— Miért bicskáztok? Inté nétek másképperi is a dolgot
Az urak is párbajoznaí
— Mi igy akartuk elintézi válaszolt Albi.
—■ így legalább tüstént lev az ember a dühét — mondj ra. ,
Felszisszen egyik is, másik seb tisztításánál. A vatta-betc nél felordít Séra.
— Nem fájhat az annyira tegye gyereknek magát.
A fiu összevágta fogait é meresztett szemekkel nézi a kat. Mintha borulnának rá, A kek jönnek feléV Kellemes rohan át rajta zsöngitóan. Cs tompa fájdalom a karjában, az ne volna, de az is elmúlt, pácsol a sebe és Iüktet,r A í a gyönyörű keitekkel ráborul
Megtántorodott. Az apjaeí ta. A fiu arca olyan volt, mi
tök\
ka < ?ott
A
esem mi é] rülöt gond törté] szerű egyn dik n kapót
lOrinő. Szé
'iakkc:
Kocsk jcsintá hazán
■ ■
AZ
^ CS€
nyujtj felkinj nem b crvos, miből
Nézi Fek( bőreki illatú. í és fiao lenek a
1
I
(REGÉNY) FordHotta: Sándoi: László
Ezekből a szavakból azonban nagj'-on is érthető volt minden. Lányi diadalmasan né^ zett körül s a katonák gúnyos tekintete, mintha azt mondta volna: »Aha, csalódott, csalódott . . . « Krisztinának ugv tünt fel, hogy gúnyolni akarják öt. Gyilkos pillantást vetett rájuk, mellyel legszívesebben elhamvasztott volna őket, de mikor látta, ho^ tekintetének nmcs, hatása, hogy tehetetlen kihivö viselkedésükkel szemben, a kályhára borult és keservesen sirni kezdett: • •
--De Krisztinka, Krisztinka /. , —- csitította Lányi, attól tartva, hogy az öregek meghallják a konyhában. Melléállt és felemelte a fejét, mint egy gyermeknek.
— Gonosz lélek! Még sajnál engem — öntötte el Krisztinát valami roppant harag. Nem tudott magán uralkodni, A végletekig felizgulva, felszisszent, ökölbe szorította a kezet s arculütötte.
Lányi megtántorodott, ám Krisztinának ez nem volt elég. Valósával dühöngött. S ki tudja, milyen fordulatot vett volna a dolog, de ebben a pillanatban a szobába vezető ajtó sarkig kitárult és a terembe öt, pálcával felfegyverkezett férfi toppant be. A katonák taipraugrottak, de a botok megsuhantak, ösz-szegabalyodott minden s alig számoltak harmincig, a katonák összekötve hevertek á föl-
-~ Mi történt? rohant be a konyhából Bomm a feleségével. ■ : v
~ Semmi — lí )Hlavaj hogy kitegyük a t a sok dégnek. {
— Nekünk sil lís hogy . végen ? — izgul M kö2
De a másik m í^álta:
— Ne féli, Kt :effleng járjanak az esz|,}
. A katonáktól [ } elszedi táskákat, átnéztj ^ukákat; elosztásukra kerj kevés hogy össze nem .k. Hlav őket mérsékelni.
Csak Domin, £ 'a konyii kált volt, nem^ ' ^bgysei hogy tulajdonke, ^ i történ Istenem,' &Mm kére nek — óbégattí szekötöi körül járkálva, l h házán kat összekötözm| i
Áz első döbbe; j'elocsudö fiakat lelövéssel piííe, de niik hadonászni 'x^ feje f gátott. Látta, Inl^nak nei Szemével Krisz^, .íste, a: ;:nem volt a szoba petetlens sirt a tornácon. |^
— VeszélyteK.-islyre Jce nünk— mondta ■ leikor m
■elkészültek. jil
--Be kell oM \^Tá zárni nyozta egy masü I
— A pajtába. II
Csak ne ajpe ^
;Domin. ■ . J4.., —■ —Ne féljen,J plnak
nűtbátoritottíí ^ í,^ei nap Ráztokon ej sem. A férfiak í^^^^ az ösí
tekét, kicipeltei Ijivel Dom rosszul zarodotií f,4lob- -Attól tartottakt rabig ott álltafc áttétben - . • Azok,kikke^ telenöl értek R jó segitőtársuK «
s mivel csend
>, »a csu [gszökneJ r^K aztá
N» majc ?szére. ./síietett
Alsó-