JELLEMEZIG 196í3-ban a tőkés gazdasá-
-^^^ got? Milyenek a perspektívák 1964-re?_
Miután szinte mindea kapitalista országban megvonták és jórészt nsrilvánosságra is hozták a múltév mérlegét, ezt boncolgatják a világsajtó gazdasági rovatai. Csaknem általánosan egyöntetű a-megállapítás, hogy 1963-ban bizonyos mérvű konjunktúra jellemezte á tőkéa gazdaságot. És ehhez hozzá kívánkozik a sajátos jelző is. A Viata Economica cikkirója a következőkben látja é, sajátosságokat:
1. A főbb tőkés ofözágok gazdasági konjunktúrája 196B-ban bizonytalanabb^: jellegű volt, más hasonló időázakok. mint például az 1952— 53-as; vágy az^ 1955-^1956-os évek hasonJócik-lusánál. ... '
2., Egyenlőtlenül bontakozott ki a kapitalista Tilág főbb területein és gazdasági ágaiban. Például az ipad tennelés másképpen alakult az USA-ban és Angliában, mint Nyugat-Európában és Japánban, a mezőgazdasági termelésnek is eltérő jegyéi vannak az óceántulon, mint Nyugat-Európában.
3. 1963-ban lényegesen csökkent az előző é-yek egyes döiítö jelentőségű konjunkturális tényezőinek ^ íniht például az amerikai tőkébe^ ruházásökíiák, vágy a nyugat-európai kereskedelem alakulásának -—jelentősége. S ugyanakkor előtérbe kerültek az olyan strukturális tényezők, mint az USA fizetési mérlege és idült munkáhélkülisiége, vágy az ellentétek kiéleződése á Közös Piacon és általában a nyugati "integritás" körül kibontakozott éles vitákban.
4. 1963 a kapitalista piacon a nagyarányú árhullámzások éve volt. Az utóbbi hónapokban bizonyos mértekbén emelkedtek a mezőgazdasági termékek és egyes altalajkincsek árai, ez a tendencia azonban spekulatív jellegénél fogva, nem biztosított stabilitást a fejlődésben lévő ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok számára.. .
1962 megfelelő időszakában, eszközöltek. 1961 első negyedéve óta ez a legalacsonyabb összeg az USA külföldi beruházásaiban.
AZ AMERIKAI gazdaság egyik legérzöce-nyebb pontja továbbra is a krónikus munkanélküliség, amely, — mint a New York 'Hmes írja — "a konjunktúra időszakában sem csökkent. Létezik a növekvő munkaerő fölösleg. Pő* leg a szakképzetlen munkások válnak munkanélküliekké az automatizálás és más technológiai átszervezések következtében." Az angol üzleti körök lapja, a londoni The Econbmist a háború után született amerikai fiatalok elhelyezésére utalva, megállapítja, hogy **á munkanélküli ifjak számaránya az utóbbi hónapokban 2 százalékkal növekedett A teljes munkanélküliek száma 1963-bán mindig a 4 míUíó fölött volt. Nagyon gyenge kilátások vannak arra, -hogy 1964-ben csökkentsék a munkanélküliek számáraidat" — állapítja meg a londoni lap.
Am\ a létfenntartási költségeket illeti, elegendő megemlitenünk, hogy 1959-hez viszonyítva körülbelül 7 százalékkal emelkedtek, amit főleg a nagy városok lakossága érez meg.
Ugyanakkor a már idézett The Economist állapította meg, hogy "Amerika egyik legnehezebb terhe a munkanélküliség mellett a fizetési mérleg egyensúlyba hozása". E tekintetbén noha 1963 hozott bizonyos javulást, a mérleg mégis 1.1 milliárd dolláros deficitet mutat (1962 végén 2.2 milliárd \olt.) Az oka főleg a külföldi katonai kiadásokra és a tőkekivitelre' vezethető vissza.
így hát ezek a tények valóban beárnyékolják az amerikai gazdaság konjunktúra időszakát. S mindezek a tények fokozott óvatosságra késztetik az óceánontuli burzsoá közgazdászokat és ; az üzletembereket az 1964-re vonatkozó prognózisaik tekintetében.
USA: árnyék a boRJunkf'yráii
INT A MOSZKVAI Novoje Vremja írja, az Egyesült Államok gazdasági élete az 1960 és 1961-es időszakos válság után 1962 júliusa és 1963 februárja között stagnált, s csak ezután élénkült fel bizonyos mértékig. Ez a felélénkülés azonban "öregesebb", lassúbb volt a hasonló konjunkturáju időszakokhoz viszonyítva.
Ám — mint az utóbbi időben a nyugatnémet nagyiparosok lapja, az Iridustriekurier rezignáltán mégállápitotta — "az árnyék nélküli konjunktúra ideje véglegesen letűnt". Az egész tőkésvilágra vonatkozik éz, igy az USA-ra is. Hiszen az amerikai gazdasági élet olyan fontos tényezői, mint a bel- és külföldi beruházások, a foglalkoztatottság színvonala, az árak e-melkedése, a fizetési mérleg helyzete, a gazdaság belső gyengeségeit jelzik, és ugyanakkor koiiátozóan hatnak a konjunktúra 1963-as ütemének további fenntartására.
A multévi tőkeberuházások iSsszege például lényegesen kisebb a virtnál. Az USA külföldi beruházásai ugyancsak csökkenő tendenciát mutatnak. Az 19é3-as év második negyedében a Nyugat-Európában eszközölt közvetlen tőkeberuházások összesen 137 millió dollárt tettek ki, ami mindössze egyharmada az első negyedévi beruházásoknak, és fele azoknak, amelyeket
Home tv-n3rilalkozata
T ONDONI jelentések szerint Sir AlecDouglas-Home angol miniszterelnök nemrégiben — eziíttal négy napon belül immár másodszor — a televízió képernyőjén igyekezett megnyugtatni a választókat: nem kell aggódniuk a gazdasági helyzet alakulása miatt.
A riporterek az angliai általános választások időpontjáról és a gazdasági horizonton gyülekező "viharfelhőkről faggatták a miniszterelnököt". A választások időpontját ugy fogom meghatározni, hogy az legjobban megfeleljen pártom érdekeinek és — tette hozzá a miniszterelnök —- me^eleljen az ország érdekeinek is. Most már közel vagyunk ahhoz a ponthoz, hogy márciusban nehéz^ lenne választást tartani, ezért inkább júniust, vagy októbert lehet gyakorlatilag alkalmas időszaknak tekinteni."
Ilyugot-eurépcpi perspekfívák
^OHA NYUGAT-Európa ipari termelése álta-''•^ Iában gyorsabban növekedett mint áz USA-é, mégis az ütem 1963-ban lassult. Az IlGiorno című lap írja: "Az 1963-as gazdásági év Njru-gat-Európa számára kevésbé biztató kilátásokkal zárult, mint az elmúlt esztendőkben. A Közös Piac országainak 1963 kb. 4 százalékos jövedelmet eredményezett. 1962-ben a jövedelem 5 százalékos volt, 1961-ben pedig 5.5 százalékos . . . "
Az ipari termelés növekedési üteme csökkenésének (Angliában az 1959. évi 5.1 százalékról 1963-ban 2.5 százalékra; az NSZK-ban 7.6-ról 3.5-re, Olaszországban ll-ről 5-re; Svédországban 6-ról 5-re) oka a legtöbb nyugat-európai országban a magánberuházások további lanyhulása. A Novoje Vremja adatai szerint, míg 1959-ben és 1961-ben a magánjellegű befektetések é-vente 10-—15, illetve 20 százalék körül mozogtak, addig 1962-ben ez az arány 3—5 százalékra süllyedt, 1963-ban pedig teljesen pangott. De lényegesen gyengült az állami beruházások üteme is.
Akárcsak az USA-ban, a nsrugat-eurőpai államokban is a hadi jellegű befektetésekkel, katonai megrendelésekkel próbálták "pótolni" a lanyhuló állami- és magánberuházásokat. A njrugatnémet Die Zeit szerint a NATO-ban a mult évben az egy országra eső hadikiadás 23.5 százalékkal emelkedett 1961-hez viszonyítva. Az 1963-as "rekord katonai költségvetés" természetesen elsősorban a dolgozó osztályok vállaira helyezett ujabb terheket . ..
Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy 1963-ban három fontos iparágban — a vasiparban, a szénkitermelésben és a hajógyártásban — a túltermelési válság ielei mutatkoztak. Nyugat-Németországban és Belgiumban növekedtek az eladatlan szénhegyek; a "hatok" acélipara nem bírta a versen}^: a K^zÖs Piacon kívül állók olcsóbb acéljával; az angol hajóipar sokáig megrendelés hiányában csak fél- és negyedgőzzel dolgozott.
TTGYANAKKOR a konjunktúra-serkentő be-^ ruházások helyettesítése különböző inflációs jellegű intézkedésekkel, számos nyugat-európai országban fokozta a gazdásági bizonytalanságot I^ Franciaországban "stabilizációs tervet'? vezették be, hogy gátat emeljenek az állandó áremelkedések elé. Ez az intézkedés valóban lelassította az árak emelkedését, ellenben súlyosbította á fizetési mérleg helyzetét. Olaszországban egy év alatt 13.2 százalékkal drágult a
megélhetés. Az ország kereskedelmi mérlegé pedig 1500 milliárd lírára becsült Veszteséggel záralt
Mint a TheFinancia Times szemleirója rá« ' mutatott^ ebben az évben is "NyugatfEurópa e!« sőszámu problémája és a főveszély az infláció.^ Nagy kérdőjel marad — irja a lap a magán* beruházások petspektivájá is. A kormái^olc nagy dilemma előtt állnak ebben a kérdésben. A beruházási javak iránti kereslet reális növe* . kedése 3züks^zertten és magától értetődően nö\«lné az inflációs pressziót. MásréslEt mig á gazdasági előretörés a kormányok és a fogyass-^ tók kívánságán alapul, nehéz infláéióellenes in* tézkedéseket. foganatosítani anóIkül,:hogy még jobban csökkentsék «gyés, az üzletemberek ar* ra irányuló törekvését, hogy bővitsék és ^rsze-rüsitsék üzemeiket.
Az elmúlt évben a legtöbb kormánsmak neih sikerült niegoldanía ezt a dilemmát. így aztán meglehet, hogy az 1964-es esztendő a felhivá* sok éve lesz. A kormányok a fizetések 4s az á-rak mérséklését kérik majd, és sikertelenül keresik egy jövedelempolitika létrehozása felé ve-zető utat» de általában édeskeveset tesznek a^ infláció meggátolásáért ..."
Nyugat-Európa gazdasági köreinek az elmúlt évben nem k|s gondot okozott á Közös Piacon duló konkurrencia harc és hatalmi villongás sem. A már Idézett Industríekuríer az 1964-e3 perspektívákról írja: "Mivel a 1}első piactól nem várható a kohj unktura komoly támogatása* a külkereskedelem fejlesztésére vonatkozó számos kérdőjel különleges fontosságú. Az Euró* pai Gazdasági Közösség válságba jutott. Bár nem hisszük, hogy összeomlik, de egyes zavarok elkerülhetetlenek. Mindenekelőtt el kell kerülni azt, hogy áz európai gazdasági közösség
áutarchiává {elkülönült gazdasájgíönellátássáX váljon^ Úgyszintén senki sem tudja mit eredmény eznek ma jd áz 1964 tavaszán kezdődő kereskedelmi ENSZ-értekezlet keretén belül tartandó GATT-tárgyálások. Ezért mindazoknak, akik gazdasági helyzetük mégsizilárditását óhajtják^ azt tanácsoljuk, hogy né rózsaszínű, hanem szintélen szémü^'egenkeféisztül nézzék az eseményeket"
Ez bizony nem vall nagy derűlátásra . . ,
A fejlődésbeli lévő orssogoáfady^
|963-BAN a gyéngénfejlett országok gazdasá-gát a többi között a fejlettebb tőkés orazágok felé irányuló kivitéli termékek árának csökkenése és az onnan behozott készáru cikkek drágulása jellemezte. Akárcsak az előző években. A tőkéspiacon egyes mezőgazdásági és ásványi termékeknél észlelhető volt ugyan 6 százalékos áremelkedés, ez azonban túlságosan korlátozott (Folytatása a 8. oldalon)
Rövidesen kiadják Csujkov köiisrvét a második
világháborúról
SZOVJETUNIÓBAN most rendezik sajtó alá Csujkóv marsall Á Harmadik Birodalom pusztulása című könyvét, amelyből a Lityeratur-naja Rosszija című folyóirat legfrissebb számában részleteket közöl.
A második világháború kimagasló szovjet hadvezére írásában visszaemlékezéseit eleveníti fel a háború litolsó szakaszáról, Berlin beVé-. teléről. A birodalom vezetői tudták, hogy a város számukra elveszett — irja a marsall —, de mégis arra kényszerítették a katonákat, hogy az utolsó emberig ellenálljanak. Ezzel a biztos pusztulásba vitték mind a védősereget, mind pedig a békés lakosságot.
A szerző Hitler halálának körülményeivél foglalkozva vitába száll a nyugati megfigyelőkkel, s ezt irja: "Berlint a szovjet csapatok foglalták el, s így mi többet láthattunk és tudhattunk meg, mint azok a kübő szemlélők, akik az ostrom napjaiban messze voltak az események szinhelyétől. 1945. május 2-a reggelén, amikor a birodalmi kancellária udvarába behatoltak a íf. gárdahadsereg harcosai, ott találták Hitler «zénné égett holttestét egy még füstölgő szőnyegen. A Harmadik Birodalom vezére halálának bizonyítéka elsődleges forrásból származik" — állapítja meg Csujkov marsall.
