Bt
09
91
egstr^l^nus ci^lizációnak ez a lidércfénye. Emlelcfezsetek rá, hog[y ti valódi kultúrát ^toszfe^-magatokkal — az emberíség iránti s:^ététet és az érte szenvedésre való kész-séget, a i&épek közötti igazság és barátság vsJ^a váltott álmát, boldogságot mindazok számára* akik nyomorúságban robotoltak és-élték.<< —-^sy figyelmeztetik a szovjet katonát, hogy ne engedjen a fényűzési csábításoknak Komániában és a többi európai országokban, melyeknek a fasizmus alól váló felszabaditására egymásután hivatva : lesz. ^ . . . :
"A .bukaresti életről irt két cikkében, Lec-' nid „Szobolev azt a problémát vitatta ,a mül^líéten a Pravdában, hogy a Szcivjet-'-' unió szocialista civilizációját képviselő vö^ ^ röskatonák, ezekbe az országokba kerülve, ki vannak téve a nyugati üres': csillogás és á pillanat felületes élvezése rőmlasztó ha? tásának. ' , •
Á.szovjet fiatalság, a mostani Vöröshad-serég állománya, e háborúig — egyrészt a nyugati hatalmak ellenséges magatartása, másrészt a szocializmus épitéséveK járó rendkivtilí elfoglaltsága miatt — nem-járt külföldön; (elenyésző néhánynak rövid' tu-rajától eltekiütve).' Csak móst> hogy az* ellenséget Sztálin Ígéretéhez hiven saját földjén verjék le^ kerülnek tömegesen és hosszabb időre külföldre.
.Az orosz fiatalság nélkülözte a nyugat-európai értelembe-vett fényűzést, hogy* jövő nemzedékekre boldogságot hagyhassa- -nak örökségül. Most, hogy a barbár fasizmus leverése, ami a többi népek boldogságuliának a megnyitását is jelenti, előáll az az esély, amivel a szovjet kormány jóelőre számolt: a lényegesen más rendszerre,^ módszerekre, szokásokra és más J^rkölcsi mértékre berendezett, fa8izmu3sal mételyezett kapitalista világ kedvezőtlen hatással lehet a szocialista hazában született és nevelkedett vöröskatonákra. ^
A vörö^katona fel van jól vértezve szocialista meglátással a jelenben és messze-.tekintéssel a jövőbe. Azonban a szocialista nevelés a háború alatt sem szűnt meg. És Szobolevnek, ^ki az egyik legkiválóbb szovjet haditudósító, a €Íkkei ennek a nevelésnek aktuális gyakorlati részét képe-
QZQBOLEV leirja, hogy ^jólöltözött em-^ ]^erek ülnek a korzói kávéházak aszta-l^ináí«, niegjegyezve, hogy ezek őt »a regi (cári időbeU) hirdetésekből való burzsoá alakokra* emlékeztetik. Emiit »köver tes-tek«-et, »kényes arcok«-at és »dagadt sze-mek«-ét. !Emlit tetszetős román nőket, a-kiknek »az arca gondosan ki van készítve, haíováhy az égetd nap dacára is, ravasz íiajkikészitéssel koronázva.*
Leirja, hogy két kávézó vöröskatona a kávéházban a román nőkről beszel. Az e-gyilr tetszetősnek találja őket, de a masik azt mondja: »Mosd le mindazt f/f^^** . és akkor meglátod, hogyan néznek ki.^ean, testvér, a mi rjazani lányaink megbízhatóbbak és ott nincs félrevozetés.« ^
..Aztán »rövid ruhák, térdmutogato szoknyák, a meztelen lábszárak es a csodás, e; lől-hátul nyitott cipelők* kerülnek az iro tollára. Az egyik szovjet katona raegjegy-Anyaghiány van itt; onnan ered ez a divat.* De a másik mást véleményez: »Nem az az oka; hagyomány ez — a frpnton is mind a sarkukat mutogattók ... «^
Felvonulás halad, el, mely. ^szovjet es román zászlókát s ilyen feliratokat visz--tóre az drogokkal IBrdélybe".* J?e az.^o a. szovjet szemszögnek. ayeiL román elferdítésével nem egyezik: »A fasiszta m^s
-2-3ig^?«^&
09
90
99
'99:
MES^S!B2S3LibV0 szovjet katonák.
Sággal kérdezte, igaz-e, hogy a családot eltörölték;^Oroszországban; minden nő u-^yanazt a.divatú r\ihát^viseli-e, és-liogy-a gyermeket, mihelyst megszületik, elveszik-e az anyától, hogy az államnak adják?
A szovjet katonához beszélve mondja £^z iró: »A háború végeztével visszatérsz hazádba. A külföldi népek tovább fogják folytatni a maguk életét. De amerre csak elvonultál, nyomot fogsz hagyni a népek lelkében,^ mert egy magas kultúrát hordozol magtídaál,*a szovjet nép^í^gy lelkét, amely a vérét a népek millióinak szabadságáért és boldogságáért ontja.*
SZOBOLEV elment egy bukaresti szin-házba, ahol ^akrobaták és táncolok ^gy
yjSA VVmsS szovjet geraiar ápolM vitézségi érmet topott vesmyes froBtvonaU ozolgála-
rossz revüjét közönséges papirviiágokkal díszített színpadon*' látta. Egy földesúr házának jólbutorózott tái^algójában polcokat látott könyvekkel inegrakva, de i>mind féivágatlan<t volt. Felhívja a figyelmet, hogy Bukarest uccáin a villamosokon két osztály van, egy az előkelőségeknek és egy másik 3>az egyszerű embereknek.* Beszél s>fényes villák ráccsal zárt ab|akai(t-ról, melyek }>elrejtenek előlünk egy ízléstelen fénsrüzéssel teli eliennéges életct«
Emlékeztet, hogy valaki egyszer azt mondta, ho^y »egy oi-szág kultúráját meg lehet ^mén\i az elfogyasztott szappan-' ménhyiségg^L* Aztán maróan megjegyzi, ho^'Németország rendszerint több szappant haszna^ ,el, mint bármelyik más európai ország, de a »háboru megmutatta nekünk, mire képesek esek a jólmosott „kulturált" kezek!*
Ehhez hozzáfűzi, hogy »elképesztő ^ mennyi dolgok . . . jönnek napfényre ebben- az idegen országban. Mi megszoktuk, hogy a szovjet népek erkölcséről é^ politikai egységéről beszéljünk. Ennek a tulajdonságnak a nagysága nekünk terméssé* tes «... de itt ebben a mi katonai és politikai erőnk által levert országban az-ember teljes nagy fontosságában érti meg ezt a kifejezést.*
'Ez2!el szemben minden námitó ebben a világvárosban, ahol minden tizedik személy bdszél franciául és minden harmadik beSjzéV hémetül.* A kirakatok tele vannak éléleihmel, ruhafélével, ékszerrel és szőrmével, de ezeknek nincs értéke ott, ahol nincs erkölcsösség vagy az egységnek az ereje, hógy az életet lelki értékekkel töltené meg, mint amilyenek a Szovjetunióban vannak.
Beszél a jólismert román megvesztegethetőségről, ahol lehetséges volt még az is, hogy pénzzel kiváltsa valaki magát a ka-tonai szolgálatból. »Bukarestben mindent találhatsz, ha van pénzed, és eltöltheted az életed kávéházakban és kabarékban, valami gazdag nő után kutatva, hogy feleséged legyen.*
T\>fINDEZ, mondja Szobolev, kevés csábi-tást ielenthet a szovjet katonára, ak! több szenvedésen ment át, mint amit a románok valaha is ismertek, és a szovjet katonára, aki megérti, hogy minden nélkülözése és áldozathozoCala szükséges >volt oh-hoas, hogy egy wj és jobb világot lehessen fölépíteni. '
Szobolev felhívja a figyelmet arra. hogy a háborút jelentő román »razboi« szó »zsi-ványságöt* jelent. A Vasgárda renegát tag* jdít azzal vádolja, hogy szovjet egyenruhába öltözve kirabolták honfitársaik otthonait, hogy elrémítsék azokat az oroszoktól.
A valóságban, mondja az író, a szovjet katona Bukarestbe a »bátor8ág, becsület cs nemeslelküség uj fogalmát* hozta magával mindama zsiványság és romlottság közé, a-miről Románia hírhedt. i>Itt jön a .szibenai, ukrán, gruz, fehérorosz — nyugodt, eros, valahogy nagyon határozott és derek, egyszerű egyenruhájában és csizmájában . . . Egyenesen Jár ennek az idegen fővárosnak az uccám, kíváncsian tekintve maga korul és mosolyogva a palotákra, villákra, szob-, rokra, kirakatokra, üzletemberekre, es
' rendőrökre
Vele iBukarestbe JÖn maga Oroszország — a Szovjetunió, az igazság és etö bazája, az akarat és igazságtétel hazája. Jeleni egy fővárossal fiSbb vagy kevesebb? Csak egy epizód ez a győzelem fele v^
• nagy hajszánkban, egy „lakott hely^» melyről ©miités lesz valamely kommünikében^-de i^ol -stem érdemes nekünk megállani.*