1^
' -KmjmM MémMt mm&m
A
v&slam. !íogy az én ssülöíalunuií. a borsodniegyei Fialá© nevü kézséget is ■felssabadiíotta a győzelmes Vöroshad-Bexeg. Nagyon niegöriilíeni. fcosy falum íelszabatiitása olyan hadseregnek jutóit, amit ugy ismer a világ:, mint ^ Egj-esült Nemzetek legszélesebb népi szabadságot biztosító haderejét.
Mint mindnj-ájimlinak, ugy nekem is x'annak szülőfalumból emlékeim. . ■ '--.^j^ (    ■ 0 . ■ .
MAGYAR Tanács Köztársaság 1919-ben engem mégcsak ugy ért, mint aféle serdülő iíjut. Ami érdekelt ebben az uralomban, arra inkább a kíváncsiság késztetett, mint az osz-tál3rtudat. Egyről azonban meg voltam győződve; arról, hogy az akkori községi bjrónk. Molnár Károly,, nagyon jő \'olt, ; i
Molnár Károly a magyar hadseregben szolgált az első világháború alatt. Közben orosz fogságba esett, ahol eltöltött vagy két jévet s az ottani forradalmat is átélte. Az t)rosz forradalomból vont le magának annyi tapasztalatot, hogy hazakerülve birt számolni a helyzettel és ismerte a nép nyomorának! okait. A falusi nép köztiszteletben " tartotta és szerette népszerűségéért. Egyébként nemes családból származott és édesapját még én is tigy hivtam, hogy: tekintetes ur; később csak Molnár ur. «
A néhámyszáz lakosú községünkben vagy hatan voltak olyan kisgazdák, akiknek vagy 20 hold földjük volt. Molnár volt az egyik, ö azonban sokkal különbözött a többitől. Amig a többiek zsugoriak voltak, addig Molnár Károlynak szívesen ment a falusi nép egyet-mást segíteni, vagy egy-két-napi napszámmunkára, llá arra szüksége volt. Viszont ö is szívesen segített a szegény népen, ö nem restéit egy asztalnál enni és egy-két liter bort elfogyasztani velük, és tisztességes napszámot fizetett a munkásoknak. Nem csoda-hát, hogy a tanácsuralom alatt bírónk lett.        ^ ; ^
DE> JÖTT a fehér-terroruralom. Ekkor történt, hogy égy szép napon
lirr.í rji(,ii'sisTi'jx
megpergette dobját a falu kl.'jblrója, és teletoroltkal közzétette, hogy »hol-nap reggel biróválasztás lesz a községháza udvarán.«
Mint alíit legjobban érdekelt, másnap reggel én. is ott tolongtam a községháza udvarán gyülekező kivánési tömeggel. Volt a falunak bírója — Molnár. Károly — tehát ha megértették, is egyesek, sokan nem értették meg, hogy miért is kell biróválasztás, ' ha egyszer van bírunk?
Már dél is elmúlt, mire a szomszéd -mezővárosból, Edelényböl, megérkezett a főszolgabíró, akinek 6 csendőr is biztosította a jövetelét, ö éá a csendőrök, a községi jegyzőnk és egynéhány ben-fehtes letelepedtek a községháza tornácának egyik végében és rövid tanácskozást tartottak. Én meg csak vártam, hogy niikör is lesz már az a »választás.«
:S O *
ELÉRKEZETT valahára. Nagy elbizakodottsággal emelkedett szóra a főbíró és kijelentette, hogy megnyitja a választást.
— Na, és van-e jelöltjük az uj választásra? — kérdezte a türelmetlenséget zsibongással kifejező tömeget;
Senkise szólt egy kukkot sem. A főbíró újra kérdezett^ de ismét halotti csend.
Erre mint az edelényi járásnak törvényes atyauristene, a föibiró előrántotta zsebóráját és dörgedelmesen harsogta:
-— Adok 5 percet, és ha addig sem jelölnek, akkor én fogok jelölni!
Az öt perc eltelt, de senki nem látta érdemesnek a csendet megtörni. . Erre Domen Gusztáv, a benfentesek legfőbbje és 100 katasztrális hold »te-"'^ kintetes« ura, felkiáltott: »Éljen Ben-' cze János, a biró!«
S ezzel végetért a »biróválasztás.«
A tömeg, íünely liaUgntáSHal tüntetett az uj vámszíá3 ellen, undorodva indult haza a Wcndörazuronyoá diktátum színhelyéről. Benczo János bírója lett a falunak, de a nép szivében talán még ma is Molnár Károly a bíró.
Én is hazaballagtam a többível. i2s, noha még akkor nem nagyon éirtottem az egészet, de Óreztem, hogy valami furcáa érzés kezd bennem felülkerekedni. Breztem,, hogy én is bosszús vagyok valamiért.
Ez az egyik emlékem.
*       « tt
A
MÁSIK egy pár évre történt éz-titán. M^edig egy edelényi vásár alkalmával.
Akkor már mint afféle fiatal legény^ én is ott borozgattam a többível a falunk korcsmájában. Merthát, hová is mehet a fiatal egy faluban? A korcsmába mégy kezdéskor, végzéskor, örömében, bánatában. Szóval: ide jön ugy örülni, mint busuíni. Falun egyéb lehetőséget nem nyújtott neki a Horthy-rendszer.
Ott boror!^attunk jénéhányan barátok. Égyszercsak betoppan a szomszéd borsodszíráki bíró, Kasvinczki Kálmán és pár barátja, amint hazatérőbén voltak az edelényi vásárról. Alig melegedtek nieg, máris meg akarták mutatni, hogy ha nem is otthon vannak; ők az urak á csárdában,
— Ne daloljatok! — szólt oda nekünk, dalolászó fiuknak, a sziráki bi^ ró nagy hetykén. Mi azonban rá se fittyentettünk, merthát végre is, mi otthon voltunk..
— .Hát nem megmondtam már, hogy ne daloljatok, az anyátok erre-arra... — ilyen, meg olyan istenit szórva ordított felénk á^'ró. .
Erre már ini sem' maradtuunk tétlenül. Nekies.tünk a bíró »umak« és barátjainak, és ki késsel, ki meg bicská-
' v»í RáluU fiiílíiilira, iwm¥ MínfM mm gólya hozott a viUgm, hnmm '44m' ^iiyáJnU. ífKÍilítf'f, ttitíííí'l t«|j3cleíifi*!|i le-Mmmlműoli az imént a tjJré,
jól ÍÚVCIV& iiíizta meg iií3}r<5, valamint társiií iJíííii jínentek el fízárasoa; dö néhányon, miiíti megemlegetjUU "m eno-
Engem, 2,l)átyámat éa egy másik barátunkat pár napra rá ÖBBzeBzeűteh az edelényi coendörök, és leklsőrtek a sziráki blrő lokáaára, ahol bevittek az Istállóba ós ugy kipofoztak, jnegbotoz;-tak bonnünkot, hogy a nyomát ínég ma i3 érezzük. A bosszuállös nem ment nehezen a bírónak, mert a járásörmes-ter komája volt, a flnkei Jegyző meg testi-lelki jóbarátjai
Blyszer, amliit az urak és psíitló-salk együtt borozgattak — ámí vélük gyakran megesett -—. az edel^níyi fö-azolgabiró megjegyezte az említett ve-^ teedést. illetőleg: »De miért megy á korpa a disznók kÖzé?« (Ezt maga a bíró mondta el barátainak s később Igy tudtuk meg mi is.)
A kakastollas Horthy-uralomból ez a másik emlékem.
MBMÉliBM, hogy az óhazában élő testvérbátyáim ték el mindezeket. Hármai vannak és mindhárman csendörkezekcjít ájtszenvé-dett veteránok. ValamelyíklUmek bizo-. nyara eszébe jut az is, amikor 60 éves édesanyánkba csak azért rugdostak bele a csendőrök, mert az egyik bátyámat, akit megvasalva kisértek az őrsre, mindenáron el akarta kisérni.
láinden becsületes magyart Jóleső érzéssel tölthet el az a ttidat, kogy a Vöröshadsereg a nácik tízezreit aprít-: ja fel szülőhazánkban. De még nagyobb megelégedettséget okozhat az a remény, hogy a német nácikkal e-gyütt el fognak pusatulni azok a magyar nácik is,' akik csendőrszurohyok segítségével mindig maguknak választottak bírókat éM nem' a üéphek. Egy uj, demokratikus Magyarországban a ' népből és a jnépért lesz mindég — ezt~ minden szabadságszerető, magyar. erőr sen vallja és hiszi. ^
— Most már nem kérdezem, mi újság sógor. Most már mindenki tudja, hogy megkezdődött az oroszok legnagyobb téli offenzívája.
— Ez már nem újság sógor, már kéthete, hogy hull a náci hadsereg, mint az őszi légy.
~ Van is bal meg kolera elég belőle sógor.
— Már hogy lenne, hisz most tél van, -oszt az oroszok nem hagyják temetetlenül a halottakat.
— Nem is olyan kolerát értek én sógor, hanem itthonit. Amióta az orosz támadás megkezdődött, a kótyagos fasisztabarát ismerőseim nagyrésze ágynak estek és ugy nyögnek a bánat miatt, mint a lucernától felfúvódott igás ökrök.
■ — Szép egy kulturbanda a náci társaság, mondhatom sógor.   A magyar fasisztabarát újságok tagadták a magyar néptől, hogy mit müveitek ezek a bitangok már Spanyolországban, amikor asszonyokat és gyerekeket tereltek maguk előtt, hogy igy mentsék bőrüket. Ez isméUödött meg az elmúlt évek alatt mindenütt, amerre bűzös kultúrájukkal behatoltak. Oroszországban is nem egyszer tereltek asz-szonyokat és gyerekeket mint élő fedezéket maguk előtt. Miost ezt tették Budapesten sógor,   ökölbe szorul az ember keze, amikor olvassa, hogy az itteni hitvány fasisztafiókák által any-nyira hősnek titulált, kulturáltnak dicsőített nácirablók női ruhába öltöztek és gyerekeket szedtek a karjukra gyáva, hitvány áetük fedezésére. Az ilyen pribékeket merte dicsőíteni az egyik most ágyban   fetrengő hiUerimádó, hogy egy belőlük felér 10 oiosa kato-iiáV£ű. >Aa orosz katona soha nem védte: magát, asszonyok és gyerekek fedezékével, hanem bátran kiáUt és kiáll -mindég" basája, népe és megg3^ srödése védelmére. Bosszúját pedig a
SÓGOR MEG ÉN
Írja T. Krizhai
gyilkosokon tölti ki, nem a védtelen asszonyokon, öregeken és gyerekeken.
— Sok szenvedést és gyászt hagytak maguk után Budapesten a nácik
sógor. .
-r- Ezen nem lehet csodálkozni sógor. A nácik maguk megmondták.hogy nekik Budapest gumi. ök nem Budapestet akarják megmenteni és .védeni, hanem Budapest feláldozásával Bécset védik. Varsó lerombolásával nem a polák bábkormányt akarták a nyeregbe visszajuttatni, hanem Németországot menteni a veszélytől. A quislingek a-zonban ezzel nem törődtek, sőt mint ahogy az előbb elhangzott sógor, még ezek a lUíputi fiókák is hajlandók volnának újra kezdeni, élőitől végig Játszani az egész gyilkos rablóhadjáratot, rablást, fosztogatást, asszonyok és gyerekek megbecstelenítését és mészárlását, mert az ő megmételyezett agyuk csak egyet tud: gyűlölni mindent, ami emberi.
— A napokban bent a gyárban jön az egyik ember hozzám, kezében a winnipegi fehérterrorlsta kjivaszával. — De aatán ne szóljon semmit ezután erre az újságra, mert éppen ugy ir, mint a maga Munkása — kezdi beszédét az atyafi. Elveszem az újságot, nézem, mi az a nagy szenzáció, hát nem volt más, mint a t^ashingtoni Office of War Information Jelentése a magyar kormányról. Szépen^ hangzott,. különösen a kuvass hasábjain, de nagyon idegen volt számára a he^. €3on-öolkozom,. vájjon nüért emjyijpe . idegen ezen cákknék ea az oldal. Hö«íön .
idjöttom, mondom is az atyafinak:_
Lássa est a két térképet?. E&ek so-
dorták    Magyarországot a háborúba. Minden   demokratikus   gondolkozó e-gyetért azzal.* hogy az egy nyelvet beszélő népek tartozzanak egy országba. Na most, ha valaki azt meri állítani, hogy a régi Magyarország. területén élő népek mind magyarok voltak, az éppen akkorát mond, mint Hitler, amikor kijelentette, hogy hat hét alatt a Vöröshadsereget szétveri. Becsületes magyar senkit nem kivan elnyomni, de ugyanakkor őszintén harcol saját fajtájának nemzeti, politikai és gazdasági szabadságáért, A kuvasz Horthy-jelszavá ezzel ellentétben van, aminek meg is lett az eredménye; a magyar nép szine-java az orosz mezőkőn pusztult el német pórázon, a hazug Nagymagyarország propagandájáért. Most ha olyan kormányzatú   ellenfjele lett volna, mint a Horthy-nralom, ugy. ma sem kicsi, sem   nagy Magyarország nem létezne; de mivel egy becsületes, demokratikus elveken épült állammal akasztott össze, a magyar nép meg-* kapja, hogy-egy közösségbe tömörülve fog élni, nem marakodásban, hanem testvéri együttélésben a szomszédországoknépeivel. ,
Ugjmncsak megmondtam, hogy a kuvasz azt a cikket és más híreket is leközöl, de nem azért, mert egyetért, velej hanem nincs más választás. Magyarországról már nem küld Paizs ö-dön ISorthy-csókos Jelentéséket; Hor-thyné báliruháinak csipkéiről sém írhat, mert neki sem kö^ ^ ó^rárá, hogy mi Is van vele, no^'meg nem is 3gea tanácsos, hisz nem HiUér-csatlós ország teröletén áunk, vagy mi a szösz! Megmagyaráztam az illetőnek.
hogy. minderi újság álláspontját a vezércikkeiben találhatja meg. A kuvasznak ilyesmi nem igen: van, de figyelje meg k közeljövóbeh ináí?«Í€S2!^ .ha nem hamarább, de akkor, amikor megkezdődnek az előkészületek "március 15-re, akk^or megírja Guszti ur^ hogy
"szülőhazánk, mély   gyászban. van —
, nem ünnepelhetünk!
^— Az lehet sógor, mert a'múltkor is níegirta, hogy a magyar népnek segíti séget kell adni, de; ízé és ecet, ha a kommunisták beleavatkoznak, akkor nem tanácsos, mert akkor a szurkot lekaparják Guszti ur kuniétól, olyan rendszeresen ragadt a szubven-
cíó.    ;, ;s V''"-   ''-'''-^^-^^^^^^^^^ ■
. — Ejnye sógor, de jó, hogy megemlítette azt a fene szubvenciót. Mondja, ha létre jön Kanada és: Magyarország uj kormánya közt a diplomáciai viszony, akkor is a kuvasz fogja'kapni a szubvenciót vagy a Mfjnkás?
— Nagyon^ szeretném sógor megérni, ^amikor demokratikus emberek fogják a kanadai magyarságot képviselni a kanadai kormány előtt. A gyanúm a szubvencióra vonatkozólag az, hogy e-gyik lap Sem fogja megkapni. A.Munkás olyan f erős olvasótáboron nyugszik; amely eltartja a lapját; a kuvasz pedig el fog tűnni a feledés homályába, mint egy rossz álom. Hanem szubvenciós lap helyett kap valami mást a kanadai magyarság. Kapunk otthonról Jó könyveket aránylag alacsony áronű Fasiszta szinezétii irredenta mozifilmek helyett kapunk Jgazi magyar filmekét, a népéletfeől, demok: ratikus alapon összeálütva; tehetséges magyar színészek Játöíát élviaajhetjük, akut' neiaé lészáieK otthöhről- MiHdSzvé," hanem megbécs&lve, megíisetyé. mint •nemzeti értékek. Ugy hizonjrsógor. Rövidesen mtárís Jsapunk- kóstolót a magyar demokráciábóí csendőrszurony nélkül.. ,