KÁNÁBil! MAGYAR lilJMKlS
í'.
SZAVALóKóRUS a közös munkát végző ember ritmikus hangkőrusában gyökerezik. Példá.-ul a huzó-emelö közismert jelszava a hó-raakk is már kórus-jelleggel bir. Az egj^ormán ismétlődő hangok összefogják az erőt és egységesitik egy közös cél felé. Az állatoknál is megtaláljuk az ének és a hangkórus legősibb formáját. Mindenki hallotta mái a madarak én^ekkórusait, vagy a^ békák esti koncertjeit. A kórus megsokszo-irozza az erőt.
Már a primitív ember első közösségi hangmégnyilvánulása is kórus formájában fejeződött ki. A varázsló szavait a törzs tagjai megismételték, vagy arra feleltek. A mai istentiszteletek is megtartották kórusjellegüket.; A pap vagy az előimádkozó megkezdi az imát. és a hivők utána mondják'
A görög színház is a kcmából fejlődött ki. A kórusvezető mellé kivált a második személy: kialakult a párbeszéd. Ezzel megszületett a dráma mai értelemben vett formája. A párbeszéd kifejlődésével a kórus nriindinkább háttérbe szorult, végül csak a cselekmény aláfestéséül szolgált. Dé a kórus még soká uralkodott a görög színpadon, mint a tömeg kép-vis'elője, amely annakidején szabadon intézhette sorsát az ágörán (a város központi helye).
., A hódító római birodalom, kórusai é^. színházai már nem' a szabad ^hép erejének és akaratának a kifejezői, hanem az óriási cirkuszok vérgőzös szenvedélyének, a-mély mögött az elvadult tömegek üvöltötték kórusban az éhes kínjukat: »panem et circenses« — kenyerét és cirkuszt.
A középkor színpadjain is meg-tí^áljuk az ünnepélyes • miszté]:i-u];h-játékok vallásos kórusait.-zekben a földi javakbari megfosztott ember az ég felé irányítottá a tekintetét. De az egyházi jellegű kórusokban is a középkori feudális elnyomás elől menekülő ember^ közösségi érzései szólaltak meg.
ZINBIVIDUÁLIS polgári tár-' sádalöiii kialakulásával a kórusok is letűntek a nyilvánosság fórumairól, mint ahogyan eltűnt a szabad tömeg is a társadalom színpadjáról.
Akadtak polgári filozófusok, a-kik azt bizonygatták, hogy a tö-. meg csak rombolni tud, építeni * nem. A mult század második fc; lében ez a »iömeg« szervezkedni kezdett elnyomói ellen,, hogy egy : uj, szabadabb világot épitsen lel. A modem szervezett tömeg élso öntudatos kulturális megnyilvánulásai között legnépszerűbbé a sza-valókórus vált, melyiken az elnyomott ember szabadságvágya tört felliatalmar. erővel. Mindenütt, á-hol legnagyobb volt az elnyomás, ahol legöritudatosabban jelentkezett a maga sorsát irányítani akaró munkás alakja, ott lehetett hal-1 ^ni á 4iarccs, lázadó ember ^kóru-
■;Sát.'f.;''-'..
Ámunká?tömegek ereje szerve-yettségében kovácsolódott össze. Ez a szervezett munkás állt egymás mellé zárt sorokban és fejezte ki együtteseri 'gondolatait, érzelmeit és céljait. A kórus a tömeg öntudatos kollektív, közösségi ar-,cái...^'_. ■
A MINT látjuk, a szavalókórus '^mélyen herinegyökerezik a muhkáskulturábari. A szaválókó-
rurriak hagyományai vannak, a-melyekkel száriiölnurik kell. A fasizmus hamis tömegkultusza a kórust is le járatta, ez azonban nem azt jelenti, hogy most vessük el teljesen. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy a szavalókórus nem alkalmas a mai ember kifejezésére. Ez igaz is, meg nem is. Kétféle kollektivizmus: van: a nyáj- és a szabad kollektivizmus. Az^^r elŐbM -á fasizmus szelleriiét " ílülrí^zi^visáizfa, riielyben a felsőbb alcárat által uniformizált tömeg jelenik meg. -
A níagyár. népi kultúrának sajátos kórushagyományai vannak. Számos népi hagyományunkban találunk kóruselemet, mint példá-
ul egyik legrégibb népi játékunkban, a regőlésben. Valószínű, hogy a népballadák ősi előadóíoiinájá-ban is megvolt a beszédkórus. E-zeknek a balladáknak dramatikus többe£számai is é^e nautatnafc;. - A nyáj-kpijektivizriiussaí szen^ ben, á; szabad-kollektivizniuö á^ gyén szabad fejlődését "jelenti. A szabad kollektivizmusra^épulő kórust kell létreitivnunk,- amelyfelszabadult, bizalK»dó,épito^^^^^^é^ képviseli. Á zárt kórus inkább a nyers erőt jeleníti meg, a szabad' kórust a belső meggyszodés fór-málja..-- 's'
IZ'ÓRUS jön létre akkor, ha U;^ gyanazt a szöveget, -egyszerre , vagy részletekben többen mondják. A szavalókórus külön ónálló műfaj. Alapanyaga a hang. A hanggal kell kifejezni mindent. Kétféle hangformát különböztetünk meg, egyéni és töméprhaxiigot. Más a hang természete és terjedelme, ha közvetlen valakivel beszélek és más, ha távolabb lévőkhöz szólok. 'Az első esetben is tá- ' volságra leszűkített, rövid hang-
B-n'-gx..ii:i»
IRTA
° -I Munkás Kulinrszövet dübörög" cimü azavalókóru
pályát használunk, eső-haní -kál. A naásödik esetben nagy távolságra, hosszú hangpályán kő-kamgokkal beszélünk. A k( mindig tömeghangot használ, i a szólónál is. .
A kórus tehát tömeg, jelke töineg^ 'A tömeggé válásnak b! dig valami határozott célja } Az egyén, ha a tömegbe kerül! veszti bizonyos mértékig egj tudatát, átalakul és átalakulási tén bizonyos niértékig kolle lénnyé. Már nem így. gondo zik, érez, mintha egyedül lei hanem a kollektív tudaton kerl tiil eszmél és gondolkozik. Aj rus.mindig embert (
tatja. Közösségi érzésre neve) a közösségi embert formálja A kórus formai célja, hogy a gyént szervezett tömeggé való
ösztökí d szerke; iájában |rt a legki ^.kultúrál ffehát, hc Mm, s; nkástömeí
3.
Í3ÍVEZH] kamara-tömegkói mégy er . de állh bérből is. íltalában snnékkóru Jtis legeg agos éz só ngcsoport. nyi hangcs
o o o
IRTA LUKÁCS IMRE
Leányok 1 leány Fiúk Leányok I leány
Fiúk I fiú I^eányok
I fiú
Haja, kaja, ihajja . . . Jancsihántik mi haja^
Nincs cipője, nincs ruhája, meziÜáh megy iskolába,
-------- Ne szomorkodj Jancsi pajtás,
lesz még ez másképen, ha kevés jutf góiidolj arra, kevesebb volt a félen.
Haja, haja, ihajja ... Katókának mi baja."*.
Apja, antfja fárad s mégse jut nekik vajaskengérre.
Föl a fejjel Kató lelkem, most van a neheze. ■ Hogg jobb leogrut azért fárad a dolgozók két keze.
Haja, haja, ihajja . , . Elmúlik majd a baja ^ Katónak is, - -
JaíicsinaJc isy lesz majd ruha, kengér, vaj is..., ' - . ^ Szüléitek keze ngomán
épül az országunk, meglássáfok, közösen egg jobb világot csinálunk.
■Ezt a kedves kis verset, az itt közölt másikkal együtt, a fönti cikk irór Ía,'S2endrő Ferenc dolgozta fel szavalókórusra. Ezt itt gyerritiekek számára. Ott, ahol 10—12 gyermek van, már meg lehet veié próbálkozni és ügyes betanitáö nyomán nagyon hálás lesz érte a közönség s ezt lát? va, a gyermekek és szülők is értékelni fogják a fáradságot, de még maga a tanító is! Csak hozzá kell fogni és az első sikeng — kitartani!
Fiúk, leányok
Fiúk - Leány ol; «»: Fiúk, leányok
Dér András volt az első, aki nem t«dta magát türtőztetni: ;
-—Földosztás! Gsak nem ment el az eszük ? Ha a Neriiessy-féle birtokot szétosztják, azt a fene se bánja. De mit akarnak tőlem?
Magyar Jánosnak már több volt az ellenvetéseid. ■■ ■ ■■ ■ ■
^ Aztán kiknek-adnák a földeket? Talán a Keleménnek vagy a Keserűnek ? Vagy más koszosoknak ? Hiszen se ekéjük, se lo-wk; semmijük, náit csinálnák a földjükkel ? Egész életükben élhetetlenek -voltak. Ha a földekhez nyúlnak, tönkreteszik az országot. Még azt is, ami maradt belőle.
A ga^gdagoknak bura hajlott a fejük, fájt nekik az ország sorsa.
FEKETE A HATÁR, BORÚS AZ ÉG, óriási felhőrongyok gomolyognak rajta, a széleik szakadoznak, foszlanak, szinte füstölögnék. A felhők alatt feketeruhás varjak szállnak, sirató károgással, mintha a roppant földtetemet gyászolnák. Egy kisebb csapat azután ugy szállt le a tetemr<^ mint á dögkeselyük, táplálékot kutatva csipkedik^ tépik. Néhol halványzöld fátyol borul egy-egy táblára, a gyenge buza sarjad, ez is olyan, mint mikor a hullának még mindig no*a szőre.
Az ifjabbik Keserű Márton megy ki Nagypusztára, Baltáshoz, a gulyáshoz. Hátha van a gulyásnak egy kis lisztje vagy krumplija, mert Keserűéknek mindenük elfogyott. Volt efrv kis malacuk, azt még az ősszel elvették tőlük és elhajtották, ha megélt, másnak lesz belőle disznó. A néhány tyúkjukat már le-Váorták. Kit ők maguk, kit meg akik ellopták. ■ • ^ ^ -.j/: ;,: ■ "
A Pu.«í7.tára vezető ut valóságos sárfolvó. Keserű Márton lyukas csizmájába beomlik a hidesr*lé, a kapcája lucskos, a csizmáia lépésenként szortyan egyet. Csupafolt ködmene rongvos. fuj beléje a metsző szél: A szél hajt-.ia odafönn az ég rongyait, fönn is, idelenn is szásruld délről északnak, neki a falunak, zörgeti az útszéli cserjéket és meg-meghaj-litja a fák^t.
Keserű Márton bii-kózva feszül ^ szélnek, néha háttal fordul neki és ugy topog hátrafelé, még messze van a pusztai tanya.
Vájjon van-e ott valaki, méervan-e még Baltás? Mert errefelé, azt mondiák, az ősz-szel nagy csata volt. A tanya áll, azt látni. Nehany fa. a fehérlő házak, a szalmakazlak. Ha nincs is krumplija magának Baltásnak, talán akad az urasági veremben ...
Fönn a délkeleti égen, mintha a felhők mogott valami más világ volna, amelyben süt a nap. Fénye átszűrődik a rongytakarön. Ott a magasságban talán meleg nyár van, érre gondol Keserű Márton, ahogy összekocédhafc a fogai és még a csontjai is dideregnek.
A földeken köröskörül kis tócsák csillognak. Itt-ott kődarab, karó, sárbasüílvedt ko-ro, csontváza a-nyári növénynek. Másfelé sá-
■L
NA( 4J0S
SZIKRAKIAi ÖAPEST.11
ros kukoricaszár, csonka, megtaposták; voIdí lár, hangzil* jak fekete siratás, a tájék és
mert—- nincs ottli
lűéknél se j
krumpli, se zsii', s . > - A: fiatalasszony{ .s felesége, a határból a rM M tördel ;
cosban, viszi haz£ íe és elpityeredik —-^Ha a Jani itt
?et, pihegv€ 5, nem kell
Jkem cipekedni.
Az öreg Keserű^ Jl:
.— Aztán mi len jthon lenne i Hordaná a rőzsét,, |ía akkor se
Naponta ugyanc \ egyszer m ja a szomszédból |. 4János, a ny-holdas gazda és ÍAötalja a cs; Munka nincs is lesz. Maj