KANADAI farmer neim elszigetelt egyén többé. Szervezkednek, mégpedig nem is lassan, és tény az, hogy'egyre többen kezdenek tömörülni szövetkezetekbe, mert megértették, hogy kollektiv igyekezettel többre mrfietnek.
Egy végsőkig monopolizált társadalomban nem boldogulhat a magányos egyéni farmer, mert hatalmas váUalatoktól kell megvásátrolnia mindazt, amire szüksége van és hatalmas vállailatóknak kell eladnia terményeit. A farmeren'a gazdasági hatalmat a nagyvállalatok gyakorolják.
A farmer kénytelen szervezetbe tömörülni és a nio-nopóliumok nyomásíi ellen kollektiv erővel védekezni., A monopóliumok nyomása veszélyezteti a farmerek függetlenségét és szabadságát. Tömegnyomást a monopóliumokra termelőszövetkezetekkel, harcias összefogással gyakorolhatja farmer és nem másképpen. Csak a szervezett farmerekkel áll szóba a szövetségi kormány és a tartományi kormányok. Áz egyéni farmerre rá sem hederítenek a monopóliumok és a kormányok.
John Dolmer, az Ontario Farmers Uniön elnöke mondotta: "Azok a farmerek lépnek most tagjaink ^sorába, akik öt évvel ezelőtt azt hangoztatták, hogy a mi szervezetünk semmit sem javíthat a farmerek helyzetén." A tapasztalat megtanította a farmereket a szervezkedésre. Értéket fedeztek fel a szervezkedésben. Szerencséje a farmereknek, hogy szervezkedésüknek fiatal farmerek adnak vezetést,.lelkes és harcias ifjak, akik szívesen tanulmányozzák a szocialista eszméket, minden pillanatban készek ellentámadásba menni a farmerek érdekeit támadó erők ellen. Hatalmas tüntető felvonulást vezettek Québec városba, a québeci korniányhoz. Torontóban az ontarioi kormányhoz, Ottawában a szövetségi kormányhoz. Traktoros felvonulásokat rendeztek, bojkottálták a gazdasági gépeket, nem vásái-oltak alkatrészeket, megtagadták terményeik piacra szállítását. Az ontarioi és a québeci farmerek az ország legmegbecsültebb emberei lettek, akiket senki sem hagyhat.már figyelmen kivül. Kiálltak melléjük az ipari munkások hatalmas szakszervezetei, rokonszenveznek velük a városi fogyasztók, mert tudják, hogy őket a farmerekkel együtt rabolják ki az élelmiszerfeldolgozó monopóliumok, a láncüzletek és a kormányok. Ezek örikényes árdrágításainak áldozata a farmer és a fogyasztó, egyformán.
Négyszáz helyi csoport
A KORMÁNY statisztikája Ontarióban,UO.OOO farmról tud, E farmok gazdáinak egyharmada tagja az Ontario Farmers nevü szervezetnek, amely 400 körzetben alakított meg helyi farmerszervezetet. Que-becben 55.000 farmer tagja, a L'Union Catholique des Cultivateurs nevü farraerszervezetnek, es 800 angolszász québeci farmer tagja; a Québec Farmers Asso-ciation nevü farmerszerVezefnek. Manitoba tartományban 15.000 farmer tömörült a Manitoba Farmers Uni-onba, a Saskatchewan Farmers Unión-nak 18.500 tagja van, az Alberta Farmers Union-nak pedig 27.000 tagja van, s ha á farmerek családtagjait ís beleszámítjuk, valóban tekintélyes számra emelkedett a szervezett farmerek száma. British Columbiában eddig csak 1000 farmer iratkozott farmerszervezetbe, New-foundlandban pedig csak 450.
Az országos farmerszervezet (National Farmers Union) tulajdonképpen már feleslegessé tette a kormány részéről támogatott Canadian Federation of Agriculture nevü félhivatalos farmerszervezetet és a kereskedelmi jellegű intézményeket. Roy Atkinson, a National Farmers Union elnöke kijelentette, hogy ellentét van a farmerek és a kereskedelmi jellegű intézetek érdekei között. Más a farmerek és más a kereskedelmi jellegű intézetek érdeke.
Mr. Atkinson buzatermesztő farmer, 2.500 hold föld tulajdonosa, Landis, Saskatchewanban. A nyugati tartományok viszonylataiban ez középnagyságú földbirtok, mivel negyedszekciós (160 acre) farmok már é-vekkel ezelőtt kiszenvedtek.
Atkinson kijelentette: "Elsősorban is azt kell a farmernak megértenie, hogy gazdasági háborúban van azokkal, akik terményét felvásárolják, s ha ezt már ttiegértette, tárgyalásokba kell bocsátkoznia olyan mezőgazdasági politika érvényesítése végett, amely a farmer érdekeit nem hagyja figyelmen kivül. Célunk, ?ogy a farmer életszínvonala elérje a gyárigazgatók életszínvonalát, mert a farmer is igazgató, farmjának •gazgatója, tehát egyenrangú a gyárigazgatóval-"
Ezt Mr. Atkinson szerint ugy lehet elérni, hogy O'^tositjuk a családi farm létjogát, megtanítjuk a ^'ádi farmok tulajdonosait ügyes, hasznot hajtó termesztési eljárásra. Mr. Atkinson ellenzi a családi •armok megsemmisítését, nagybirtokos-rendszerbe olvasztását, hatalmas iparvállalati földbirtokokba egye-"ítését. Szerinte a családi farm még ma ia a leggyor-sibb elöálHtója.az élelmiszereknek. Harcol Atkinson
az ellen, hogy a farmok óriási földbirtokok bérmun-kásáivá változzanak.
Amimfélnek
ATTÓL tartanak a National Farméra Union vezetői, hogy egyre több összeütközés lesz a farmerek és a kereskedelmi érdekeltségek között Atkinson nézeté szerint a milliomos és milliárdos élelmiszerközvetitő és feldolgozó vállalatok malomkövei közé kerül az egyénileg gazdálkodó farmer.
A Hedlin-Menzíes and Associates nevü. tudományos . kutató intézet közgazdászainak vezetése alatt két napig tartó értekezés volt, amelybe bevonták William A. Stewart ontarioi földmüvelésügyi és élelemellátási minisztert, -aki a következőképpen vélekedett: "Nem szabad feltételezni, hogy az éfelniiszerfeldolgozó vállalatok költség nélkül fogják korszerűsíteni az élelmiszeripart. Végül a fogyasztók egyre emelkedő á-rakkal találhatják szembe magukat.
Ezt az értekezést az ontarioi Kemptville városban tartották meg július 2&—26-án. Hasonló értekezést tartottak meg a mult év őszén az ontarioi Víneland városban. Konferencia konferenciát követ, gyakoriak a szakbizottsági tanácskozások, sürgősen tanulmá-nyozzáik a mezőgazdaság és az élelmiszervállálatok állásait, mert érre kényszeríti őket országszerte a harcias farmerszervezet.
1959-ben a búzatermelő farmerek kötelezték a kor- -mányt, hogy fizessen hioldankéntí termesztési bonuszt. Követelésükkel a politikai hatalom központjába (Ottawa) vonultak fel. Velük vonultak fel a szervezett gyáripari munkások, üzletemberek, egyházak vezetői és tagjai, valamint a szövetkezetek tagsága. Harcoltak a farmerek, mert megértették, hogy a háború utáni nemzetgazdasági felépítmény túlsúlya nehezedik rájuk. De semmi sem történt addig, amig a farmerek szervezettén nem kezdtek fellépni Ontarióban és Que-becbeh. Csak a harciasan szervezkedő farmereket vette komolyan a kormány.
25.000 főnyítünfető
1967 MÁJUS 24-én az Ontario Farmers Union, a Québec Farmers TJnion és^az Ontario Federation of Agriculture, valamint New Brunswick, Nova, Scotia, Prince Edwárd Island, Manitoba, Saskatchewan és Alberta tartoníányok farmerküldöttségeí, összesen 25.000 tüntető farmer, erélyes szavakkal megírt követelést vitt a szövetségi hatalom székházába. Hadd álljon itt néhány pont a követelésből: -
1. Legyen a farmerektől megvásárolt tej ára 100 fontonként $5.10.
2. A mai valóságnak megfelélő me:;őgazdaságpoliti-kát követelünk, amely:
a) tisztességes miriimális jövedelmet biztosit a far-'■ mereknek;-
b) szállíttasson « kormány külföldre több élelmiszert; (az Egyesült Államokból Kanadába engedett élelmiszerekért fejenként évente $UO-t fizetnek a ka-
. \hadaíák)\',
c;) az üzletemberek életszínvonalával egyenlő életszinvonalat követelünk á farmereknek.
3. Fizessen a kormány kártérítést átoknak a famié-rekhek, akik kénytelenek elköltözni farmjaikról;
4; Lépjen fel a kormány szigorúan a farmerek tisztességes megélhetését veszélyeztető monopóHüinok ellen,;-
5. Biztosítson a2 állampénztár olcsóbb élelmiszer á-rakat. (Korlátozza a kormány a túlzott profitót, szabályozza az élelmiszervállalatok és közvetítők ügykö-dését) ■ / . ■ \' '
Értesítse a kormány a farmereket idejében minden készülő uj mezőgazdasági politikájáról.
^7, Tisztázza a kormány a földhasználatra vonatkozó politikáját.
8, Korlátozza a kormány a külföldi élelmiszer be-özönlését.
9. A nyilvánosság előtt kell megvitatni a földművelésügyi politikát.
Tudtára adták a kormánynak a felháborodott farmerek, hogy nem rúghat többé beléjük a kormány és nem lesznek többé a politikusok játékszerei. Az ottawai és québeci tüntetések után nem hag>'ták abba harcukat. Szüntelenül sürgetik a kormányt követeléseik teljesítésére, egy messzemenő, jövőbe tekint? farmpolitíka megvalósítására. A trónbeszédben megígért "rögtön intézkedő" bizottsággal nem lehetett a farméi-eket megnyugtatni.
A National Farmers Union konvenciója az ontarioi Barrie városban július 20-án felhatalmazta a központi vezetőséget, rendeljen el országos farmersztrájkot, ha a kormány sokáig figyelmen kivül hagyja a farmerek követeléseit.
A National Farmers Union konvenciója sürgette a vezetőséget, vezessen hatásosabb propagandahad járatot a gazdasági gépek megvásárlása ellen, hogy a gépgyárosok is kénytelenek legyenek követelni a kormánytól uj mezőgazdasági politikát.
Az országos konvenció magáévá tette az Ontar'o Farmers Union követelését, hogy országos traktoré' tüntetést kell megszervezni. Emlékeztették az ontr-rioi delegátusok a konvenciót arra, hogy ők a mu'^ év nyarán traktoros tüntetéssel nyertek magasabb tejárat. (Folytatjuk)
SZÖUL: A KILÁTÁSTALANSÁG VÁROSA
EPÜLÖGÉPRÖL Szöul, Dél-Korea fővárosa, óriási kiterjedésű, hatalmas hangyaboly képét mutatja. De ez a benyomás akkor sem szűnik még, ha az ember leszáll a repülőtéren. Szöul szinte szétpattan a szaporodási robbanástól. A világnak talán egyetlen városa sincs, amelynek lakossága olyan rövid idő alatt ilyen óriási mértékben felszaporodott volna. A második világháború végén 800.000 ember élt itt. Aztán amerikai és dél-koreai egységek megtámadták Észak-Koreát — kitört az uj háború. Rengeteget szenvedett az ország, többször is átvonult a városon a front. Ennek ellenére Szöulnak 4,000.000 lakosa van. Teljes négymillió ember él itt. Ugy nőnek ki az emberi hajlékok a földből, mint eső után a gomba. Legtöbbjükre nem illik rá a ház elnevezés. Földhöz tapadt szerény kunyhók ezek, melyeket ugy tákolnak össze nagy hirtelenében minden szabad helyen — még a kőbánya szélén, sőt a kőbányában ís. Mik az okai ennek az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen burjánzásnak? Elsősorban is gazdasági okai vannak.
Dél-Korea elképzelhetetlen szegény ország, s a kisparasztok tízezreinek szemében a városi élet a jobb megélhetés látomását kelti.
Azt mondják, hog>' a falusi fiu előtt ket lehetőség áll Dél-Koreában — vagy tovább tanul, vagy belep a hadseregbe. A falusi lány ís két lehetőség között választhat — az egyik az iskola, a másik a prostitúció Az országban, melynek nem egészen 29,000.000 lakosa van, teljes egymillió a prostituáltak száma. Érthető, hog>' a falusiak igyekeznek megmenteni gyermekeiket a nem tul bíztató kilátásoktól, eladják nyomorúságos földecskéíket, melyek úgysem nyújtanak megélhetést, és beköltöznek a városba, ahol igyekeznek annyit keresni, hogy legalább legidősebb gyerme-
küket kitaníttathassák, s ezzel reménye legyen valamivel jobb életre.
Dél-Korea lakossága már lemondott arról, hogy valamiféle segítséget is várjon saját kormányától. Akkor sem változott meg lényegesen a helyzet, amikor 1960-ban megdőlt a véreskezű Lí-Szin-Man rendszer. Az amerikai segélyprogram keretében ide küldött pénzből és áruból sincs sok hasznuk, mert az eltűnik a korrupt tisztviselők kezén, még mielőtt a címzettig eljutna.
Persze nem mindenütt vannak ütött-kopott viskók, piszkos, csatornázatlan utcák Szöulban. A város keleti részén terül él a Walker Hill, a Dél-Koreában szolgálatot teljesítő amerikai katonák szórakozó negyede. Az itteni életről az amerikai sajtóban mc-jelent közlemények annyira felkavarták az am:. -kai közvéleményt.hogy a katonai kormányzatnak ny.I-vánosan meg kellett ígérnie: vigyázni fog az erkölcsökre Walker Hillben, Betiltották a hazárdjátékokat, s a kíséret nélkül itt mutatkozó lányok állítólag felügyelet alatt állnak.
^ ^ ★
A nyomor olykor közönyhöz vezet, de olykor forrongáshoz ís. A szükséglakások környékén, a nyomorúságos utcákban szikrák lobbannak, inelyek aztán a szöuli diákok tüntetéseiben kapnak lángra, a tiltakozó felvonulásokban, melyeket a dél-koreai kormány kénytelién vérbe fojtani s szervezőit börtönbe vetni. '
A dél-koreai kormányhivatalok elhatározták, hogy véget vetnek a főváros ellenőrizetlen növekedésének, és városrendezési bizottságot létesítettek. Kín Gen Gyok főmérnököt bízva meg a rendezési tervek clké-Bzitésével.
Csakhogy semmiféle városrendezési terv nem szűnteti meg a nyomort, mely a viskókat, a szükséglakásokat szüli. A "Hét" 1967. VII. 30. száméból