KANAI>AI,MAGTAB MUNKIS
A FELSZABADULÁS után á romániai demok-rácia egyik legsúlyosabb problémája az é-szakerdélyi zsidó és magyar nép yiszpnyanak rendezése volt. Minden józan ember világosan ■ látta, hogy a nemzetiségileg annyira vegyes összetételű területeken^ mint amilyen Erdély is, nem lehetett szó komoly demokratikus, előrehaladásról mindaddig, mig az egymás mel^ lett élő népek ellenségesen állanak egymással szemben. Zsidó—magyar vonatkozásban azonban a probléma megoldása különleges nehézségekbe ütközött. Az, ami a zsidókkal a háború utolsó éveiben Északerdélyben is torten|. nem volt olyan egyszerű, megszokott politikai keretekben mozgó megkülönböztetés, ami a viszonyok változásával automatikusan a multte. válhatott volna. A zsidó nép üldözése tul ment minden politikai életben elképzelhető üldözés mértékén s az ember legősibb, legtermészete:^ sebb erkölcsi világába gázolva, vadállatias gyilkosságokban tombolta ki magát.
NYILVÁNVALÓ, hogy a zsidók nem felejthették el egyik napról a másikra a szülők, gyermekek és testvérek szenvedéseinek emlékeit s a fájdalomnak, gyásznak és elkeseredésnek oly mély nyomai maradtak, amelyek mellett a higgadt megfontolás és politikai észszerü-ség követelményei nem érvényesülhettek megfelelően. De a kérdés gyors likvidálásának nemcsak ilyen lelki akadályai voltak* A magyar közvéleménynek világosan kell látnia azt is, hogy a gyors megbékélést egyes magyar társadalmi rétegek is nagy mértékben hátráltatták. Köztudomású, hogy a zsidó nép elleni gaztettekben tevékeny részt vettek az egykori magyar közigazgatás vezetői s a jobboldali pártok és szervezetek pribékjei is. Amikor az elhurcolás drámai eseményeire tömegeink megrendülve, részvéttel, itt-ott segitő készséggel reagálták, akadtak olyan magyarok is, akik a hitleri »übermensch« álarcában tetszelegve kirívó cinizmussal viselkedtek s »férfias« fölény-nyel gúnyolták azokat, akik ^sajnálták őket«.
ÍG NAGYOBB volt azoknak a számai akik a zsidó.nép anyagi kifosztásában- vettek részt s a zsákmányon való felelőtlen osztozkodással váltak bűnrészeseivé a szörnyűségeknek. Mintegy üzletrészt jegyeztek a fasizmus nagyvállalkozásában és szinte észre sem vették, hogy ez által odaláncolták magukat egy olyan irányzathoz, amelytől azután önerejükből akkor sem tudtak elszakadni, amidőn saját jólfelfogott érdekük is ezt diktálta.
Ezek a rétegek nemcsak a maguk jövendőjét aknázták alá, de felmérhetetlenül sokat ártottak a magyar nép egyetemének is. Alig volt o-lyan társadalmi réteg, amelyből ne akadt volna a^zsidóűldözéseknek egynéhány ilyen »csendes-társa«, akik állandóan azon fáradozva, hogy minél* több embert szolidarizáljanak tetteikkel, egész közvéleményünkre mérgezőleg hatottak. Szerencsére az ilyen jelenségek szórványosak voltak s az MNSz(Magyar Népi Szövetség) központjának határozott irányvonala elejét vette annak, hogy az erdélsd magyarság demokratikus nemzeti mozgalmát erkölcstelen érdekek védelmének a szolgálatába állitsák.
Az erdéljd magyarság körében szórványosan még vannak kisebb gócok, amelyek az antiszemitizmus bűzét igyekeznek terjeszteni és egyéni jóvátételi kötelezettségeiket az egész magyarság sérelmévé' szeretnék kiszélesíteni. De a népi tömegeken az ilyen mételyezés már nem fog s napról-napra nagyobb azoknak a száma, akik erkölcsösnek és igazságosnak itélik, hogy amit gonoszok, kapzsik, vagy megtévelyedettek ebül szereztek, szolgáltassák vissza s ezzel rossz üzletük mérlegét végleg lezárhatják.,
♦ A MAGYAR közélet örvendetes tisztulásával ^ egyidejűleg igen komoly közeledés jelei mutatkoznak a zsidó nép részéről is. Az idő kérlelhetetlen malmában lassan-lassan már porladoznak a fájó emlékek s a sebzett lelkeket mindinkább a ma és a jövő gondjai, problémái és küzdelmei töltik be. Az élet és fejlődés ösztöne visszatarthatatlanul, vashengerként gördül előre s utat tör magának az érzelmek és hangulatok legszövevényesebb akadályain is Erdeijében a zsidó és magyar nép nemcsak egymás mellett, hanem a társadalom számtalan viszonylatával összekötve, sorsközösségben is él..
Az erdélyi nép túlnyomó többsége olyan vá-
rosokban él, :^melyekben a zömét ínagyár munkások és polgárok^ alkotják. Kikerülhetetlen,
' hogy a gazdasági életbén né kerüljenek össze és nyelvi még. kulturális azonosságaik alapján ne legyenek közös kulturális problémáik és törekvéseik is.:<)Sszehozzá őket az a közös'politikai érdek ís, hogy vasfüggönyt eresszenek arra a múltra, aiüely az ittélő népeket, románokat, zsidókat és magyarokat olyan végzetesen
• állitotta egjonással szembe.
JÓL ESIK hallani,, hogy a megkínzott nép vezetőinek van ereje ahhoz, hogy; kezet nyújt-♦ ^on a magyar demokrácia vezetőinek*;^ á román ilemokrácia soraiban veiüki együtt íkereSSe a kibontakozást. Tartsák ébren emlékezetükben a zsidó nép demokratikus vezetői, hogy az elmúlt évtizedek érdéljd szabadságmozgalmaiban élenjáró hadseregei voltak az erdélyi magyar demokráciának is. A kizsákmányolókkal, a gyűlölködőkkel és terroristákkal szemben ott harcoltak a román és zsidó munkásokkal a Józsa Bélák, a^Kovács Katona Jenők, Szabó Árpádok s a MADOSz hatalmas táborának a nemzete is, amelynek szintén számos mártirja tett bizony-
1947 MÁJIJS.29, CStyroRToji
Ságot & szabadság és téstvériességr eszményei mellett. ^      ^ ^ ~
Helyesen járnak el, amidőn nem általánosít tanak s nem igyekeznek tragédiájuk felelősségét az egész magyar^ népre áthárítani s mind határozottabban lépnek-iel' azokkal szemben, akik akár külső biztatásra, akár seüzétt lelkük sugallatára* gyilkosaik^ közös ellenségeink p rében az egész magyar népet próbálják a vád padjára ültetni. . -
A^Z ELMÚLT hónapokban a zsidó és magyar ^ nép felelős demokrata vezetőinek több aU kalma volt átbeszélni azokat a kérdéseket, a-melyek itt-ott még útjában állanak aiközeledés elmélyítésének. E megbeszéléseken mindkét oldalon rendithetetlen elhatározás nyilvánul meg abban az.irányban, hogy ezeket az akadályokat együttesen, a megbékélés szellemében távolítsák el. - .
Több épitőszellemü állásfoglalást máris ö-römmel könjrvelhetűnk eL Csak ne lassítsuk le lépteinket, mert minden késedelem az ellenség malmára hajt ja a vizet. A demokrácia győzelmeível párhuzamban uj reakciós összefogás árnyai kisértenek a láthatáron* Közös érdekünk, hogy mire/ezek az árnyak ideérhetnének, Románia összes népei, románok, zsidók és magyarok olyan szilárd, testvéries egységet alkossanak, amelyen a gyűlölet szitásának legparányibb szikrái se foghassanak.
(B
A
IRTA MlHAl BENIUC román höltő
Ma friss szelektől reng az ős rög alja, Uj nap Jcel fel, ifjan zug a rengeteg. Nem értem, miig gonosz madár sugallja, Hogy ily tavaszt hilincsbe verjetek.
Nem érzitek, hogy már közénh dörög he 8 e földön szétcikáz a fergeteg? Hiába kikködtök lihegve, nyögve. Hogy ily tavaszt bilincsbe verjetek.
Mit ér, ha vaksin, izzadón vesződtök, Viaszszin arccal nyögtök ernyetég, Hiába mindenzilemlesz ám erőtök. Hogy ily tavaszt bilincsbe verjetek.
A rothadásiból uj rügyek repesnek. Bimbóz, virul hazánk, e nagy beteg. S ti most, hogy Május int be, arra lestek. Hogy ily tavaszt bilincsbe verjetek?
Mit ér, ha vaksin, izzadón vesződtök, Viaszszin arccal nyögtök ernyetég^ Hiába minden: nem lesz ám erőtök. Hogy ily tavaszt bilincsbe verjetek!
Fordította: Franyó Zoltán
MAGYAR írók Szövetsége baráti vacsorán látta vendégül május elején Groza Péter román miniszterelnököt és a román szellemi élet akkor Budapesten időző vezetőit. Gergely Sándor, Tamási Áron, Heltai Jenő és Bóka László köszöhtötték á miniszterelnököt a vacsorán, melyen a magyar kormány számos tagja is résztvett. Groza miniszterelnök közvetlen hangon, emlékeft idézgetve a)5 alábbiakban válaszolt az üdvözletekre.
—Hogy is kezdjem? Hölgyeim és uraim? Kezdjem ügy: miniszterelnökhelyettes ür, miniszter urak, stb.? Kezdjük ugy: kedves barátaim és barátnőimi Én nem vagyok vendég itt, ezen a szép Budapesten. Otthonos voltam egy^ szer valamikor Magyarország szépséges fővárosában^ Voltam én is (liák. Ma lelkiszükségletemnek tettem eleget, amikor megugorva a hivatalos program elől, beállitottám a tudományegyetemre. Természetesen fényes autóval . . . Sosem álmodtam volna jogászkoromban, hogy valamikor így fogok belépni az alma mater kapuján. Végignéztem a folyosókat s ráakadtam a jogi fakultás tisztes dékánjára, aki roppantul meg volt lepve, hogy ott talál engem az egyetemen. Zavarában a dékáni széket ajánlotta fel
QJU/Ooo
nekem s éh nagy lelkinyugalommal —^ beleültem. ^
^ Erről a dékáni székről intézték el annakidején valamennyiünk sorsát. Megjelent a protektor ur is s felvitték a díszterembe, ahol egykor dokton-áavátták.HKérestem az öreg egyetemi szolgákat. Sajnos, égy sínesén már meg közülük. De valakinek eszébe jutott, hogy a tisztes reíctórpálcávál állitsoírbe;^ amelyet egy-Icor még kellett fognunk a doktori eskü létételekor. Nem találták meg. Kiderült, hogy a rék-tbrpálca már rég a ||incébe került. Végül is addig szaladgáltak, amíg élőhozták a pincéből. A kapun kilepve, aztán mégis élémhbzták a pálcát és megérihthettem, niínt doktorráavatá-' somkor. ■ ■ ■
Szászvároson jártam iskolába, internátus-ban nevelkedtem. Már ott hozzászoktam e-gyüttélni a magyar fiúkkal. Dé nemcsák a magyar fiukkal, sváb és zsidó fiukkal is. Megesett az is ,hogy a magyar nyw és irodalomból jobban vizsgáztam; mint ^aíüagyar fiuk. Pedig a kollégium legszigorúbb tanára tanította a magyar nyelvet. Hantíádíktól nyolcadikig tanitott és első tanuló Voltam náía a magyar nyelv és irodalomból. \ - v
— Mikor egyetemre kerültem, én a magyar fiuk menzájára iratkoztam be és magammal vittem valami két-három román barátomat is. -Pedig ez akkortájt igen nagy szó volt. A szlor vák fiuk, a szerb fiuk és a románok külön kollégiumokba szerveződtek és elkülönítették magukat a magyaroktól. Mi mégis a magyar menzára mentünk. Ment is a dolog egy pár napig simán. De aztán baj történt. Természetesen mi, a két-három román, fiu^ románul beszéltünk. Harmadnapra nagy táblát találtunk kiakasztva az asztalunkkal szemben. :&Itt oláhul beszélni -tilos«. Rossz hangulat vett rajtam erőt. Ráadásul még egy sérelem ért. Akkortájt volt szó Rákóczi hamvainak '^hazahozataláról. A menza elnöke — különben jóakai*atu fiü -- gyűjtőivet körözött és mindenki adakozott a hamvak hazahozatalára. Egyszercsak nekünk is odadobta az'ivet, ezekkel a szavakkal: »Azért ti is adhatnátok U Nagyon felfórrtanj, visszadobtani az ivet, így: »Nekűnk nincs kidobnívaló pénzünK hohni muzulmáncsontokra«. (Nagy vita volt akkoriban, hogy valóban Rákóczi csontjairól van-e szó, vagy más hamvakról.) »Ezért lakolni fogsz, gazember oláh!« r- kiáltották rám. Máris nekemjöttek. Hatalmás verekedés kezdődött. Én azonban mindig jó tornász voltam es valahogy kiverekedtem a tömeg közepéből magamat. A szociáldemokrata pincérek jó szövetségesei voltak a nemzetiségi fiuknak és egy hátsó kijáraton kiszöktettek. Valami., moso-konyhába kerültem, egy csomó lány közé. Onnan mentem aztán haza. így köszönhetem az életemet a pincéreknek, mert ha ők nincsenek, akkor bizony, ma én nem beszélhetnék itt.
— Másnap reggel az egyetemi tanács elé kerültem. Ehnondtam, hogyan dobták oda nekem az ivet és a menza alelnöke mindenben megero-
■. ■ .,.■. ,^ -/f -. ,^ r: ^ :.
ír