6. oldal
KANADAI MAGYAR MÜNK4S
1964 július 16
I
Tisztelt munkástársak!
Mint előző levelemben jeleztem, itt jövök egy kis visz-szatekintéssel a lapunk ju-l^fleuma alkalmával, a beteg-segélyző szervezése és a la-ptmk 'kiadásával kapcsolatban lejátszódott eseményekről.
Azt hiszem egyet értetek velem abban, hogy a két intézménynek — a* b'etegse-gélyzőnek és a lapnak r— a létrehozása ugy összefügg, hogy nem lehet az egyikről beszélni anélkül, hogy a másikról ne beszéljünk, már csak azért sem, mert mind a^ kettő létrehozásánál ugyanazok az erők szerepeltek. Továbbá, mind a két esetben hamiltoniak voltak a kezdeményezők, sőt a harmadiknál is, a Munkás Klubok kezdeményezésénél. Ha szabad megjegyeznem, annak idején egy nyilvános szép összejövetelen az egyik kŐZr ponti tagnak én tettem szóvá a Klubok megszervezését^ azz£.i a céllal, hogy a lap támogatására egy külön tömegszervezetünk legyen.
Nos, kezdjük a betegse-gélyző körül lezajlott eseményekkel.
Akik azt állítják, hogy a betegsegélyző megalakitásá-nak ~'a gondolata 1927—28-ban vetődött fel — tévednek. A tény az, hogy a mi betegsegélyzőnk alapkövét 1907-ben rakta le — ugyancsak Hamiltonban — egy maroknyi magyar munkás, nagyrészben földműves csa Iádból származó gyári munkások. Ezt a kis szervezetet vettük, mi át és megkezdtük országos szervezetté kiépíteni.
Én magam nem voltam a Hamiltoni Első Betegsegély-ző alapitói között. Én akkor az Egyesült Államokban voltam, ahol 'Véletlenül ugyanabban az évben alakítottunk egy helyi betegsegélyzőt az ohiői Cantonban. Majd a Munkás Betegsegélyzőnek és önképzőkörnek, később pedig a Verhovay Ejgyletnek voltam alapitó tagja, valamint tagja voltam a szakmai szervezetnek és a Szocialista Pártnak. Lapkezelője voltam ott az Előre napilapnak, amig át nem jöttem Kanadába 1918 őszén. Itt Kanadában akkor az Előre is. a Betegsegélyző is be volt tiltva a háború miatt. Csak 1919-ben kezdtük rendesen kapni az Előrét, majd később az Uj Előrét. De az előfizetés terén n^ sokat lehetett tenni az akkori, itteni magyarság között, csak aa 1925—26-os években jöttek között sikerült szép e-redményt elérni, ugy, hogy a 26-os előfízetési kampányban a második diját nyertem.
Visszatérve a Betegsegély-Eőre, az is 1919-ben kezdte meg újra a működését Ekkor lettem tagjai .innak a kis szervezetnek, amelyre mi később építhettünk. Egyébként a helyzet csak stagnált, nem sikerült egy kis életet önteni a szervezetbe. Volt egy kis könyvtárunk, de a munkásirodalom hiányzott 1921 vagy 22-beil itt járt Winter Károly, a montreali Horthy konzul. Annyit elértem, hogy az Elgylet hivata-l<»san nem fogadta.
Volt itten két, már hazul-
ról úgynevezett mozgalmi ember, egyik éppen Král József volt, de egyik se tartotta érdemesnek a betegsegély-zovél foglalkozni. Senki sem tudfe, hogy ő is szocialista, ugy, hogy amig^ engem az ar nyósomék gyűlöltek, kérdezték, miért nem tudok olyan jó ember lenni, mint. Král..
Ha jól emlékszem, 1925 telén történt, hogy Pásztor Miklós, a városi segélymun^ kán dolgozva, érdeklődött Szűcs Pista nevű barátomtól, nem ismer-e valami, szocialistát Hamiltonban ? Szűcs azt felelte, csak egy ilyen fajta embert ismer,^ de az valami "bólseviki". Pásztor megkapta a cimet és egyik szombat délután bekopogtatott. Tőle hallottam először az "elvtárs" megszólítást magyarul. Természetesen, a szervezkedésről beszélgettünk. Gyakran, felkeresett és rajta keresztül ismerkedtem meg sok jó mozgalmi erővel, lassan behozva őket a beteg-segélyzőbe. '
Én közben leveleztem a Munkás Betegsegélyzővel és önkép z ökörrel, remélve, hogy csatlakozhatunk vagy segítenek szervezni. Küldtek is egy szervezőt, akinek segítségével sikerült Kralt is behozni. Közeledett az évi tisztújítás ideje és Král szépen bevált elnöknek. Pásztor lett a titkár, a taglétszám megduplázódott. Prihcz Sándor meg lett bízva égy műkedvelő gárda megszervezé-sév-el. Hogy honnan szedte össze a szereplőket, nem tudom, de olyan gárdát állított össze, hogy mindenki csodálkozott. Igáz, a kedves felesége nagy segítség volt neki. Král jszerzett egy szép termet, ahol az előadásokat és a gyűléseket tartottuk. A szervezkedés folyt, a Munkás Betegsegélyző egy próba tagszerzési kampányt is
rendezett, hogy a működési engedély beadásánál felmutathassuk, mint jelentkezőket Emlékszem, egy vasárnap délután Román Jánossal házalva "24 irta alá a tagsági folyamodványtlDe később mégis ugy döntöttünk, hogy jobb lesz, ha kanadai szervezetet állítunk fel.
Alapitó konvenció lett egybehiva 1927-ben, Niagara Falls, Welland és St Cá-tharines bevonásával. A Központi Intéző Bizottságba á következők lettek beválasztva : Elnök Král József, titkár-pénztáros ' Pásztor Miklós, jegyző Blitzman Imre, ellenőrök: Kristóf Ferenc, Botos István, Foris Pál. A konvenció jónak látta csoportos életbiztosítás után is érdeklődni, amivel én lettem megbízva. Rövidesen sikerült is havi 50 cent tagdíj ellenében 500 dolláros biztosítást kapni, ami nagyban hozzájárult az eredményes tagszerzéshez és az engedély beszerzéséhez 1928-ban.
Most pedig térjünk rá a lapunk kérdésére, kik \ oltak azok az erők, akiknek a segítségével megjelenhetett a Munkás. Mert nem ugy isteni áldásként esett le az égből. Már többször kérdeztem szerkesztőségi tagoktól, másoktól is, miért tilos azoknak a neveit emiégetni? Már ideje volna a személyi kultusz betegségből kievickélni.
Névszerínt, nagyjából u-gyanazok szerepeltek a lap elinditásánál is, akik a betegsegélyző megalakításánál, azzal a különbséggel, hogy a Hamiltonban megalakult lapbizottságnak én lettem a titkár-pénztárosa, szervezője a vidéki lapbízottságoknak. De itt le kell szegeznem, hogyha nincs betegsegélyző, lap se volná. Sajnos, a lap olvasótábora nem nőtt
A Knsufh ©efefsegélyzS Egylet (IMiF) 1. FIÖKJA, HAyiLTOH
A 85 ÉVES JUBILEUMA ALKALMÁBÓL
II
A hamiltoni fiók taggyűléseit tartja minden hónap utolsó péntek estéjén a 242 James St. N. Magyar Otthonban. TAGDU FIZETHETŐ MINDEN PÉNTEK ESTE.
36 éves jubileumi évfordulóján
isi ÉS mVASÍIT!
Dolgozzunk együtt a béke biztosításáért!
HAilSILT0N,8IITfiRflí
MUNKÁSLAPUNK megszületése 1929-ben, mint. minden l újszülött, mezítelenül látta meg a napvilágot.. A felnevelése és életben tartása sok áhnátlaaéjsrzakát' dott a Munfcái| .mindéig igáz barátjának,,a':lap' sor-, sát ^szivükön viseltek, jmvel sem pénz^ sem inunká nem volt.Nagyon. jól emlékszünk; hogy üres zsebbel indult .el a Munkás felelős útjára, hogy a kanadai magyar munkásságot kivezesse abból a szellemi sötétségből, melyben a "szub\Bnciós reakciós lapok tartották, a világosságra.
Dicsőség és hála az össze^ tartó munkásságnak, amely 35 év alatt sok és nagy győzelmet aratott az egész világon, a kanadai magyarság is győzelmet aratott ^ Munkás létrehozásával és 85 éven keresztül a megtartásával, hogy ma a messze idegenben ápolhatja a szülőhaza iránti szeretetet és harcolhat fogadott hazánk népének jobb jövőjeért.
A 30-as években Edmott-tonban éltem át a szégyen-^ teljes munkanélküli életet. Levél jött a Munkás szerkesztőségétől, piros betűk- „5ny jóvoltából.
kenyérgondunknál is j. gyobb volt lapunk rossza! nyagi helyzete. A reméntfi aiíonban nem adtuk fel és SI hányunknak az volt a néze-te,*ogyli2f, nmcs is pénzünk ebben ampereién, de az ed. montora /kvótát holnap m gel táviratilag el kell küldői íí^*^?^'- nincs?
^ ^'^^1^®* egyesek. Mind ki a városba, ki mem J^t fcemi, gyűjteni és sen. í-í?'^.**.^ derüljön, amig a küldetését nem teljesítette^ — mondta az elnök. XJss mentünk széjjel, mint a mé-hek rajzáskor, este 11 óra-kor az utolsó barátunk is le-futott, A szerencse hozzáni társult,\mert az edmontoni k\t)tat megdupláztuk. Mind boldogok voltunk, amikor a segítség. futott a táviraton szeretett lapunkhoz.
A sok hasonló eset közül választottam ki ezt az egyet, tanulságul az ifjabb nemze-
déknek, hogy milyen meg-próbáitatásokon ment át á lapunk és vele a fenntartói is,- amig eljutott a 35. évé-hez. A ^szép barna vagy szőke hajunk a nincstelenségi években kezdett őszülni, a rossz émlékü • Bennett-kor-
kel jelezve, hogy "gyors segítséget kérünk!", mert különben a következő lapszám nem jelenhet meg. összehívtam hirtelen a munkakeresésben már belefáradt ismerősöket és felolvastam nekik a kapott levelet. A hinbste-lenséggel járó gondunk egy-gyei több lett: a Munkás á-nyagi helyzetének a gondja a mi gondunk is volt. Nekem is, a többieknek is, á saját
üdvözlöm a munkáslapan-kat a 35. évfordulóján és megérd^ szebb jövőt kivánök számára, ügy szintén üdvözlöm lapunk jubileuma alkalmából a Munkás olvasótáborát, kitartást kívánok nekik, hogy közös erővel sikerré vihessük lapunk iübiléumi kampányát.
Szerdy Sándor /^Vancouver, B.C.
olyan mértékben, mint a betegsegélyző tagsága. Eiiiiek viszont megvannak a maga sajátos okai. A betegsegélyző szervezésével kapcsolat^ ban felvert kedélyek folytán az események egsmiást követték, oly gyorsan, hogyha visszagondolok, szinte bámulok, hogy mindazt meg tudtuk tenm', amit tettünk o-lyan rövid idő alatt. Ma nem merném a fejszét bevagm egy olyaií nagy feladatba. ^Az alaptőke összehozátá-lahoz rö\id volt az idő es igy csak 700 dollárral indult útnak a Munkás. De ha áz elindulással várunk akár csak hat hónapot is, aligha lett volna lapunk, mert 28-ban beállt a gazdasági válság, a-mely olyan nagy csapást mert mozgalmunkra anyagi szempontból, hogy nem igen lett volna bátorságunk nekivágni. Hogy az anyagiakra vigyázzunk, az én lakásomon nyitottunk irodát és első szerkesztőnk, Fehér is ott lakott. A Princzéfc segítségével alakult műkedvelő gárdával, jártuk a vidéket is. Bajkai Sándor volt az "egy-szál cigány*V aki liegedűj^-vel szerepelt, Thallér énekszamokkal. Azonban dacára
REPM
Markét Sq. EE. 2-7012 WESLLAND, ONTARIO
az ingyen kocsiknak, ezek a kirándulások nem sok pénzt hoztak á házhoz. A beígért adományokból szintén nem sok jött be és így ha^nar ki-iirűlt a pénztár. Nem m lapszám maradt el pénzhiány; miatt. A szerkesk'.^őink-
nék ^legtöbbször csak száraz kenyér még fej, vagy szalonna jutott e^^k vagy másik lapbarát jóvcliából.
Pásztor Miklós 29 őszén tett nyugati szervező körútján nemcsak uj beteíTiegely-zc-fiókokat szervezett, hanem lapbÍ7.óttságokat i?. jo-néhany előfizetőt is küldött á Munkásnak.
A roagnnlalvásban eliielye-zetl szerkesztőségi iroda n«.m vált b^í, igy béreltünk egy nagyobb szobát, közelebb a nyojTidához, ahol a szerkesztő is meghúzódott. A postázást és más ügyes-bajofi dolgokat én intéztem, amig a lap át nem lett ne* Iye2vé Torontóba. \
Vannak talán egyesei, a-kiknek feltűnő lehet, ho^ lehetséges, hogy aki aniiy^ szép munkát végzett ahm SLü időben és ma nem aktaj Hát fiuk, erre talán legjoW) felélet annak a közmondás-pak a felidézése, amely ngy szói. Hogy az a ló, amely* jól huz, az hamar kidoi. Tény az is, hogy a szemeiy^ kultuszból eredő surlodasoK is közre játszották. De nem Alszom, jóllehet többet izek,-mint sok más 'aktij ta^. Aztán a 75 év is lelassított egy kicsit .. * üdvözlöm a szerkesztőséget és lapunk minden olvasóját á 35 éves évfordulóai
kalmábél. Kristóf
Hamilton