á
ALBERTAI. mtiiikásvezétők egyöntetű vél eménye szerint a Social Credit választási győzelmét az tette lehetővé, hogy a CCF visszautasított minden egységtörekvést, ami á szakszervezetek, az Alber-fa Farmers Union és az LPP részéről megnyilvánult. Ennek az egységellenés maga-taitásnak tulaj donitható, liogy a CCF-nefe csak két jelöltje kerülhetett be az albertai törvényhozó testületbe. Számos Social Credit jelölt kisebbségi szavazattal került be olyan kerületék-
— Montreál, aug. 27.—
KÉT ÉVTIZEDE annak,hogy a tőkés-feudális rendsiser gazdasági és másterjnészetü szorítása szülőhazánkból Kanadába kényszeritett ki. A rosszat jóval reméltük felcserélni, de nagyjából azt mondhatjuk, hogy csöbörbül vödörbe estünk; a tervezett két-három évből kétévtize-des. emigráció lett; fiatalon Jöttünk ki, de most deresedő fővel indulunk visszafelé.
A két évtized azonban nem mult el hiába sem felettünk, sem a világ felett. Ha Kanadában nem is történt még alapvető változás, de a világ többi tájain, különösen a-hová mi megjünk, már egy sokat igérö, az igazi megoldást nyüjtó uj élet bontakozik ki.
A visszaindulás örömé leírhatatlan, habár sokakat hagyúixk egyelőre még itt, akiket szeretünk. Jólesik azt érezni, hogy kanadai magyar és egyetemes haladó mozgalmunkban dolgozva segítettünk létrehozni azt a változást, melynek egyik eredménye az uj demokratikus Magyarország — a kialakuló szabad, uj világban. De most érezzük azt is,, hogy a mozgalmi e-g>'üitmüködés sokszor még a rokoninál is szorosabb és szUárdabb kapcsokkal füz bennünket egymáshoz. A visszavándorlás sokszor a szűkebb családnak és a szélesebb, a mozgalmi családnak, a tagjait választja szét egy időre, de mégis érezzük, hogy a viszonUátásig is egy fronton, a béke és haladás ü-gyéért harcolunk tovább.
Együtt utazunk el az 52 kanadai magyar fiatal népi kollégistával. Ezek a fiatalok a mostani indulásig nagyszerűen viselkedtek és öröm velük lenni. A szülőknek, ismerősöknek és mozgalmunknak 1-gérjük, igyekezni. fogunk, ameny-nyire tőlünk telik, a továbbiakban IS segítségükre lenni.
Most mi néhányan idősebbek, a-kik a jugoszláv S. S. Radník hajón a fiatalokkal- és többszáz ju-eoszláwal hazafelé indulunk, búcsúzunk az egyelőre még ittmaradó harcos társainktól és arra kérjük őket, hogy amig mi otthon fogunk dolgozni a szocializmusért és küzdeni a békéért, addig Ők vigyék loi'ább a harcot ezen a kanadai fronton, ahol annyira összcforrot-tunk, . . . ■
ben, ahol a progresszív szavazatok egyesítve biztosították volna egy progresszív jelölt beválasztását. - A választás napján a szavazók ezrei maradtak távol az urnáktólj éppen azért, mert nem kaptak kellő vezetést és a választási Mrdések nem álltak tisztán előttük. Ezenkívül Ben Swánkey, a Ciws Nest LPP Jelöltje á választás után kiadott nyilatkozatában kijelentette, hogy a »Social Credit gépezet nyilvánvaló választási visszaéléseket követett el.«
Az LPP kimutatja továbbá, hogy a S. C. reakció győzelmét közvetlenül miaga a S. C. vörösfalö rágalomkampánya, valamint a CCF és a CCL szakszervezet vezetőinek egységellenes és ugyancsak vörösfaló propagandája tette lehetővé.
A CCF és a CCL-CIO or-szagos vezetősége lehetetlenné tette a munkás-farmer egység létrejöttét a választás előtt. Több kerületben az egységes szakszervezeti jelöltét vissza kellett vonni, mivel a CCF is állított fel jelöltet s a CCL országos vezetősége utasítást adott> hogy a helyi CCL szervezetek nem állithatnak jelölteket a választásra Albertában.
A CCF és- á CCL^CIO országos vezetőségének ez az" egységbontó és' zavartkeltő taktikája és vörösfaló kam-
pánya, lehetetlenné tette, hogy a kiutat kereső alber-tai nép egységes vezetés a-latt, egy népi pix)gram korul felsorakozva". CCF-munkás-f armer kormányt választhasson a reakciós, fasisztahaj. lamu Mapning S.C.-kormány helyett.
A Social Credit választási győzelme még fokozottabb harcra, még nagyobb egységtörekvésre kell, hogy késztesse Alberta hdladó munkás és farmertömegeit á vörösfaló reakció és jobboldali . CCF vezetők leleplezésére és a nagytőke visszaszorítására.
A CCF és @ M.-f erv
(Folytatás a 2. oldalról) nak« nevezte a Marsháll-se-gélyt s helyeselte, hogy A-merika az UN hatáskörén kívül helyezte a tervet. S ugy ő, mint Celdwell sürgették a vita lezárását, és Stanley Knowles elnök 65 perces vita után, amikor még számos hozzászóló lett volna, leszavaztatta a vifea bezárását.
Mindezek után, bár lehetővé tették, hogy a CCF hivatalos irányelve a központi vezetőség kívánsága szerint, a Marshall-terv támogatása maradt, a munkásság soraiban, beleértve a CCF-tagságot is, mind többen ismerik fel, hogy a Mai-shall-terv:»a Wall St. imperfalizmus gazdasági eszköze a világ meghódítására.
HALADö mm uMm tette
LEHETŐVÉ A SOCIAL CREDIT GYÖZELÜÉT
IRTA: BEKÉ DEZS0 liethbridge, Alta.
NEM LESZ ÉRDEKTELEN röviden ismertetni az aug. 17-én lezajlott albertai választást, amelyben a haladó erők, értve a munkásság és farmerság többségét, ideiglenesen vereséget szenvedett. Ismételten az a régi Social Credit párt került vissza, amely a háború után egymásután szegte meg mindazon ígéreteit ebben a tartományban, amelyeket a háború előtt tett. A választási kampány alatt a S. C. párt minden követ*s>
A csoport nevében a viszontlátásig:
Tütk Mjhálynó (Windsor) Szíílie latvánné (Toronbo)
megmozgatott, hogy a visz-szaválasztását biztosítsa.
Minden lehető módszert felhasználtak a nép félrevezetésére, ágy többek. között itt Lethbridgen a fásis.cta-gyanus jugoszláv »hontala-nokat«, akikkel történet-=>sen a Magyar Hall pódiumán jelent meg a S. C. képviselője lölt.
Nézzük meg a politikai harc másik oldalát a CCF szempontjából, amely előtt a legjobb lehetőség kínálkozott arra, hogy mint kormánypárt kerülhessen be. A-kik közelről figyelték a választási harcot, láthatták, hogy a CCF; mint olyan, e-gyedül akart hatalomra jut ni. Igy elkövették azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy visszautasítottak minden egységtörekvést, ami az LPP, a szakszervezetek^ és farmer csoportok részéről megnyilvánult. S amig az LPP az egész tartományban csak két jelöltet állított s máshol mindenütt a CCF, munkás-, vagy farmerjelöl-tcket támogatta, a CCF ellenjelöltet állított mindkettővel szemben. ' ' *
Ami Lethbridge, a saját választókerületünket illeti, itt is a CCF felső vezetőség szűkkeblű pártpolitikája szakította szét a munkásság szavazatát. Míg a CCL-CIO bányász lokál a CCF-et támogatta a választásban, addig a TLC-AFL, amely a többi helyi kisebb-nagyobb u-niókat foglalja magába, a S. C. pártot támogatta a választásban, így, a munkás szavazatok egységesítése szempontjából egy szakszervezeti jelölt felállitása^ett volna a helyes, amelyet ugy a CCL, mint. a TLC uniók támosr ittak volna.
A másik, a választás győzelmei elgáncsoló tény az volt, hogy a CCF, akárcsak a S. C, vagy liberális pártok, a vörösfalásra alapozta az egész kampányát. így a tömegek jóformán nem láttak különbséget a pártok között. Már pedig má, különösen a munkásságot a vörös mumusai megnyerni nem lehet, sőt mondhatjuk, hogy egyszerűen visszautasítja azt. A nép vezetésre Vár, o-lyan vezetésre, amely az összes munkásságot és vele a
ÍRJA J. E. SALSBERG (Ontario tartományi képviselő)
CHARLIE MDLLARD a közelmúltban levelet küldött szét az United Steelworkers of America összes kanadai lokáljaihoz. Mikor elolvastam, Önkénytelenül ezt kellett mondanom: »Talán csak nem, Mr. Millardl«
Ugy látszik, nagyon sok kanadai acélmunkásnalc nem tetszik, ami unióikban az utóbbi időben történik. Nem igen szeretik, ami az uniójuk bostoni nemzetközt konvencióján történt. (Ezéi-t kellemetlen aztán, ha egyszerű tagok mennek el, mint delegátusok. Millard na^ gyon jól tudja, hogy konferenciákra elküldeni mindig legbiztosabb csak vezetőségi tagokat.)
A Kanadából megjelent néHány tag-delegátus felháborodottan és aggódva tért vissza. Nem szerették az ott megnyilvánult durvaságot ~ a felszólaló delegátusokat leültették. Nem tetszett nekik a hozott alkotmánymódosítás. Nem egyeztek azzal, hogy a központi 'tisztviselőkét négy évre válasszák. Miért ne lehetné csak két év ? Azt sem szerették, hogy felemelték a tagdijat refe-.rendunv szavazás nélkül. És—-ami aztán igazán megren-djitő Millardnak — nem tetszett nekik az az alkotmánymódosítás, hogy a kommunistákat kizárják a vezetésből.
így, mikor ezek az »egyszerűen gondolkodó* delegátusokvisszajöttek, megmondták a maguk véleményét tagtársaiknak. Nem egyeztek azzal, hogy az unión belül a tagságot két osztályba sorolják, az egyik, amely pályázhat tisztviselőségre s a másik nem. Emellett nagyon sok acélmunkás emlékszik még arra, miből indult el az uniójuk. (De Millard nem.) Tudják, hogy kommunisták voltak az úttörők és ők voltak az áldozatok is. (Nem pedig Millard és cimborái.) így hát nem hajlandók bevenni az antidemokratikus intézkedéseket és azt meg is mondták. És ■— Millard kopóinak legnagyobb meglepetésére — a műhelyekben dolgozó munkások nag5Tésze megegyezik velük. (Csak meg tudna szabadulni Millard ezektől az úttörő tagoktól az uniójában.)
. így kezdődött el aztán. Mélyen a tagság soraiból indult el. Tiltakozások, rezoluciók, levelek, A két évre való választás éppen elég. A tagdijat se emeljék és nem kiváltképpen referendumszavazat nélkül. Egyetlen acélmunkás uniótag ne legyen megkülönböztetésnek alávetve politikai nézete vagy hovátartozandósága miatt.
Millarci megírta levelét
A helyzet annyira súlyossá vált, hogy Millard vezérkarának a tagsághoz kellett állni, ilyen képpen: ^Szükségtelen az izgatottság. Az antikommunista cikkely? Miért azért aggódni, nem szándékunk azt Kanadában alkalmazni. A tagdíj és a négyévre való választás? Várjanak és maradjanak nyugton. Majd jön az évi bér- és irányelvi konferenciánk (egy nappal a CCL konvenció megnyitása előtt) és ott mindezt/elintézzük. Addig ne tegyenek semmit.«
De egy csomó jóhiszemű acélmunkás csak nem enged. »Miért várni? Miért nem határozhat az unió ezekben a kérdésekben? Millard aztán megírta levelét, ami valójában egy kiadott közlemény, mint ahogy az »vezér-kari« irodához illik. Mit mond e levélben?'Egyetlen szót sem a négy évre való választásról. Egyetlen szót az antikommunista ügyről. (Millardnak nem megy a fejébe, hogy még vannak munkások, akik elleneznék a kommu-. nisták lelövöldözését.) Igen, esett egy szó a tagdijakról. De, hangzott figyelmeztető szava, mindez >az LPP forrásokból ered« és a »Canadian Tríbune« hasábjairól.
Talán csak nem, yr. yiliard!
Ekkor mondtam aztán magamban, >Talán csak nem, Mr. Millard .'^í Köszönjük az elismerést és felvilágosítást, bár nem érdemeljük meg. Ugy történt, hogy a Tribüné megbocsáthatatlan mulasztást követett el, s egyetlen sort nem irt az ügyről, csak jóval azután, hogy a hamiltoni lokálok rezoluciókat fogadtak el és leveleket küldtek szét. S ami az LPP-t illeti, mi is szégyenszemre sokáig teljesen figyelmenkivül hagytuk, hogy mi zajlik "az acél-•munkás uniókban a bostoni konvenció után.
De mit számítanak náluk a tények. Ha a >kommu-nizmusc siralma egyeseknek négyéves állást, magasabb fizetést hoz és kiküszöbölheti az ellenzéket az uniókból, akkor miért ne? így aztán nem csodálkozhatunk, ha bizalmatlan emberek összeráncolt szemöldökkel azt kérdezik, >Talán csak nem, Mr. Millard!«
farmei-ságot és városi kisüz-leteseket összefogja a közös népi követelések kiharcolására.
Reméljük, hogy a CCF barátaink és az uniók levonják
a kellő tanulságot a tartományi választásból és a mulasztásokat, hibákat felismerve, helyesebb politikára készülnek fel az előttünk álló szövetségi választásra.