<L OLDAL
•a
KANADAI MAGYAR MUWKiS
1948 SZEPTEMBER 9, CSüTŐRt^]^
gazdag: f^erek is hasonló erőt.i. jes csoportokba Bzervezkedfte? «í zárlat felemelése bizonyítja/hj^ nem kevés jsikerrel. «
Az a tény, hogy erre az őstp^ tényleg marhahusfelesleg volt m tásban. csak másodrendű okvnS-J zárlat feletólésére Egy ffi készlet csökkentené a marhahní árakat Kanadában s miközben S örömmel fogadná a fogyasztó ki zönség, a szarvasmarhatenyésztn nagyfarmereket még boldogtala. ftabbá tenné a lezárt amerikai dí. ac. ^
A SZÖVETSÉGI kormánynak az az utóbbi lépése, hogy elrendelte a kanadai szarvasmarha kiszállítási zárlatának felemelését az Egyesült Államokba, határozott bizonyítéka annak, hogy semmibe sem veszik Kanada dolgozó népének szükségleteit. A kormánjmak ez a lépése, amit ezidó szerint, minden kétséget kizáróan a kilincselő nag3rfarmerek nyomására tett, azt fogja eredményezni, hogy ^a kanadai köznép é^ letszinvonalát ujabb három» de nagyon valószinii, hogy négy százalékkal is fogja csökkenteni.
Hajlamosság mutatkozik, még bizonyos munkáskörökben is, akik ugy érzik, hogy ha Kanada farmereinek a zárlat felemelése hasznot fog jelenteni, akkor valójában nem sok hely marad panaszra. De ez az alapjában őszinte szentimentális megen3rilatkozás, ami arra az elképzelésre van alapozva, hogy a farmerság nagyrésze nehézségekkel küzd, ebben az esetben téves felfogáson alapul. Ezért érdemes vizs-» gálát tárgyává tenni, hogy farmer-
lakosságunknak ténylegesen milyen mértékben lehet haszna a _zárlat felemeléséből.
Csalc Q etcigyfariiiernek
Hagyományosan az emberek ugy tekintenek, a farmerságra, mmt egy elhagyatott rétegre, amelj^ek küzdelem és fáradozás a sorsa, s miközben ez áll a farmerek nagjnré-szére, ugyanakkor nem vonatkozik a szarvasmarhatenyésztő nagyfar-merekré.
A nagybani szarvasmarhatenyésztés Kanadában ma nagytízlet. Az a
nagyban tenyésztő farmer, amely évente néhány ezer darab szarvasmarhát hajt fel a vágóhidakra, egy "osztályba esik a városi nagytőkéssel. Viszont tény az, hogy a kisebb farmerek, akik nem sokkal többet termelnek, mint ami a saját szükségletüket kielégíti, akik esetleg három-négy darab marhát felhajthatnak a vágóhídra évente, azok teszik ki túlnyomó részét a jelenlegi
.farmerlakosságunknak. De a zárlát felemelése nem segíti ezeket a farmereket, akiknek esetleg hoz é-vente, átlag számítva, 30—40 dollár hasznot—- ami igazán kicsi segítség, ha á kanadai fogyasztó közönség által fizetett óriási árakkal hasonlítjuk össze.
A zárlatot tehát nem a kisfarme-rek javára emelték fel, hanem ellenkezőleg azért, hogy a számbelileg kevesebb nagytőkés farmerek követelését kielégítsék, tekintetnél-kül arra, hogy a zárlat eltörlésének elkerülhetetlenüT milyen hatása lesz a fogyasztók életszínvonalára. A mostani helyzet lényegében nem különbözik attól, ami égy évvel ezelőtt fennállt, mikor a kormány megkezdte az árellenőrzés megszüntetését a nagytőke köyetelésé-re, s ugyancsak a fogyasztó közönség rovására. S a hasonlatossággal még tovább lehet menni. Mintahogy Kanada gyárosai egy erőteljes csoportba szervezkedtek meg, ami a Kanadai Gyárosok Szövetsége név alatt ismeretes, éppen ugy ezek a
A zárlat beszüntetése nagyoá is Összeülik a kormán3niak az árellen őrzést beszüntető politikájával a-minek a közvetlen eredménye'az hogy a megéÜietési index a 12ö pontról közel 160 pontra emelke-dett 1946 eleje. óta. Az árellenór. zés beszüntetésének kormánysző. szólói azon érvelnek, miközbeii mindeddig zavartalanul mehettek a maguk utján^ kivéve a multíjaim. árban hozott szórványos és általán ban hatástalan ellenőrző rendele. tet, hogy a kanadai áraknak előbb-utóbb elv-kell érni azt a szinvona-lat, hogy ínegközélitőleg elérje az amerikai szinvonalat. Ennek a tö-rekvésnek csak egyetlen célja van az árellenőrzések megszüntetésével -r-.-a maximális szintre emelití a nagytőkések profitját. Senuni más okuk nincs árra, hogy a kanadai á-rakat az amerikai árakkal egyen^ lővé tegyék, inint az az egyetlené-velés, liogy ha Amerikában magasabb árakat fizetnek, akkor itt is fizessék azt meg.
Azonban míg az uj áremelkedések Kanadában a megélhetési költséget annyira emelik fel> hogy csak 10 százalékkal marad az amerikai színvonal alatt, addig a kanadai ipari munkások keresete 25 százalékkal marad :alatta az amerikai munkásokénak. Azonkívül, bármilyen, béremelési vitában, a kanadai szakszervezeteknek mindig azt a mintát kéli elfogadni, amit az ame-rikai< bértárgyalásokban. lefektetnek, igy nagyon nehéz ezt a bérkülönbséget arányba hozni. Természetesen az árellenőrzés megszüntetésének programja nem tölti be a bérek közt fennálló szakadékot
Á DEMOKRATIKUS erőkkel szem-benálló imp^alista tábor távolról sem egységes. Az erősebb monopóliumok elnyeléssel fenyegetik a gyj^ngébbeket és e harc közben napról-napra jobban kiéleződnek az ellentétek a tőkés országok között. Nehéz lenne felsorolni valamennyi fontos ütköző pontot, hiszen állandóan folyik a harc a tőkés világ újrafelosztásáért, az Északi saroktól a Déli sarkig, a Távolkelettől Délafrikáig. A régi gyarmatosítók : az angolok, a franciák, a hollandok és a többiek, az elnyomott népek felszabadító harcai ellen küzdve kétségbeesetten védekeznek az egyre erősödő amerikai befolyás ellen is.
A következőkben néhány fontos impeiialísta ütközőpontról szólunk. Azokról, amelyekről az elmúlt hónapokban talán a legtöbbet hallottunk.
A iCösei- és Möiépkelet
A palesztinai háború kapcsán az angol-amerikai ellentétek komoly diplomáciai bonyodalmakat okoztak. A Közel- éB Középkelet ugyanis — ahol Palesztina kulcshelyzetet foglal el"— a vijág egyik legfontosabb olajtermő területe. A második világháború előtt Anglia az
Angol-Iráni és az Angol Iraki Olajtársaságok révén e területnek e-gyeduralkodója volt. A második világháború alatt azonban eltolódtak az erőviszonyok. A háború befejezésekor a Közel- és Középkelet o-lajtermelésének már 40 százaléka az amerikaiak kezébe került, majd az Arab-Amerikai Olajtársaság e-rősödésével az olajtársaságban érdekeltséget . vállalt legnagyobb trösztök: a Standard Oil of New. Jersey és a Sacony Vacuüm megszerezte a terület olajkoncesszióir nak abszolút többségét. Az Egyeáült Államok ennek megfelelően vezetőszerepet követel a Közel- és Középkelet líolítíkai irányításában is — Szaudi-Arábiát és Iránt elárasztották az amerikai katonai és gazdasági »tanácsadók«, a többi országban pedig az amerikai kormány hallgatólagosan támogattc mindazokat a megmozdulásokat, amelyek gyengítették Nagybritannía uralmát.
Dálameirika —• és oi
Délamerika volt az angol monopóliumok ellen indított amerikai támadás egyik első célpontja. 1913-ban. az amerikai tókebefektetés még
ben is állandóan folynak a vitak a nyugati, megbízottak között, a hallatlanul értékes Ruhr-vidéki ipar fölötti uralomért. A vita nem m^-díg a legbékésebb mederben folyit Egyes jelentések szerint a ludwig-shafeni szerencsétlenség mögött» az amerikai-francia tőke-eUentetfr ket kell keresni. » u
Az amerikai megszálló hatóságok bízabnatlanul figyelik az^ngj" lókat, akik névleges álIamositasoK; kai szeretnék kivonni a Ruhr-yideö ipart az amerikai monopolittmjj hatásköré'alól. Ezért próbáltak ai amerikaiak a Ruhr-vidék aceltei-melését irányító bizottság vezetőjévé azt a náci Reuschot kmeyczia, aki nyütan állástfoglalt az államosítások ellen. , «,„rí.
A franciákat az angol es amen-kai tervek egyaránt nyugtalanitja»r hiszen ezek a Ruhr-vidék megüt sítése és a szénszállítmányok Jieg vonása miatt veszélyeztetik a ua-j cia ipar érdekeit és Franciaorsiai biztonságát.
1 ^erikái és francia érde- Éles írazdásáid érdekellentétei
fempíní.?^*^^^"^ ^ Ruhr-vidék. sziXlyf magi Anglia és^;^] tossagu moszkvai tárgyalások köz- (Folytatása a 11. oldalon)
csak 173 millió dollár volt. 1929-ben már 2 milliárdra einelkedett, 1947-ben pedig az^ áru- és tőkeexport értéke méghaladta a 6 milliárdot. Ezzel párhuzamosan emelkedett az USA politikai és katonai befolyása is, amelyet a pánamerikai értekezleten próbáltak »törvé-nyesítení«. Az Atlanti óceán és a Csendes óceán között az Északi Sarktól a Déli Sarkig terjedő területet akarták közös védelem ürügyén az Egyesült Államok »élette-rének« minősíteni. Egyidejűleg megindult-a támadás — látszólag a délamerikai ^független* államok részéről — az egyes helyeken még meglévő brit fennhatóság felszámolására. Ennek a támadásnak egyik legnagyobb feltünéstkeltő mozzanata volt az, amikor ez év februárjában — rosszul leplezett amerikai felbujtasra — chilei és argentínai fegyveres erők megszállták az angol kézben lévő Falkland-szigeteket Ez már az USA és Anglia délsarki érdekeinek többé-kevésbbé nyílt összecsapását jelentette.
I