aT ÉVVEL ezelőtt ennek a riportnak még nem lett volna semmi értelme. Budapest Jtönjrvkereskedői »térképe« akkor még meglehetősen siralmasan festett. A város központjában néhány fényes bolt, a belvárosban néhány sivárságával tüntető előkelő könyvkereskedés, a körutakon kivül néhány kicsiny és sötét, gyéren látogatott lyukacska. A külvárosókban senami. Ez a hely-, zet megváltozott. Induljunk el hát körsétánkra, nézzük meg, hol, mit ad el a könyvkereskedő, mit vesz meg az érdeklődő vevő.
IRTA LÁSZLÓ MIKLÓS
hoz .;.
Broadway neiai éppen vonzó kavargásából a Salgó ur, Wollákné nagyságos asszonnyal; a szomszédos drogéria tulajdonosával tárgyal á nyomdafestékillatu oázis mélyén.
— Drága. Sálgókám —- csicsergi Wollákné (azt hittem, hogy ez a hang csak rossz regényekben fordul elő, most ime a valóságban hallom) — adja ide azt az Ambert, hallottam, hogy abban olyan részletek vannak, ... no, tudja olyan részletek. Tudja, ha az ember e-gész nap dolgozik, akkor az olvasnivalóiban pihenésre, szórakozásra vágyik. Szerelemre, izgalomra. Nem igaz? Persze a 69 forint az égy kissé sok. Dehát . . . Szép a kötése. És én azt szeretném^ ha a könyvtáram szebb lenne, mint az Olgáé.
Andrássy-yfi
pantinás könyvkereskedésben egy idősebb nénike szeretné megszerezni Recht Mária szűnni nem akaró és bizonyára nem csekély fontosságú remekművének legújabb eresztését. Csak sokallja a kötésmintákért kért 24 forintot. Mint régi »elő-fizető« 10 százalékot szeretne lesir-ni. Az árak sajnos szigorúan szabottak. A nénike kiguberálja a pénzt. Előbb azonban a segéd úrtól, régi ismerősétől kedvenc szerzői felől érdeklődik. Él-é még Her-czeg Ferenc, mikor jelenik meg Csathó Kálmán uj, izgalmas regénye és hol lehetne beszélni Kosáry-né Réz Lolával. Indiszkrét kérdésünkre ^kinyilatkoztatja, hogjr^ ő bizony az uj könyvet nem olvassa. Hogy is jönnek a maiak a régiekhez, a Lengyel vérhez, a Vasgyáros-.
elegáns, idősebb ur lép be. előttem a Vájna és Társa könyvkereskedés ajtaján. Vadászkönyvek közt válogat, angol nyelvű regényt keres, százassal fizet, hazaküldeti. Bokor ur, a főnök, szovjet és magyar könyvujdonságokat ajánl neki kajánul. Az angolbájszos ur félreért^ hetetlen mozdulattal tolja el az e-lébetett könyveket.
Nem érdekéi, — intézi el kurtán a haladó irodalmat, majd öntudatosan táyozik.
Nálunk niég\ sok az ilyen »strucc« — mondja Bokor ur. —-Ezek a homokba dugják a fejüket és nem hiszik el, hogy a világ megváltozott.
A ICossytii Lojos-yfeai
Bárd Ferenc és Fiai cégnél kedves ismerőssel találkozunk. Simon Zsuzsa elvtársnő, az ismert szinpadi rendező keresi Sztálin: A leninizmus, alapjai cimü munkáját.
~ Sajnos, kifogyott —- feleli a kiszolgáló segéd. És elfogyott a Párttörténet is.
Szántó elvtárs üzletvezető kérdésünkre elmondja, hogy könyvnapon őnáluk bizony Körmendy Ferenc fogyott leginkább. De ez csak any-nyit jelent, hogy más könjrvből még kevesebbet vásároltak. Keresték nála az^mbert is. Hiába, itt még szeretnek sok pénzt kiadni.
A Somogyi iéla-lifi
Toliiai László könyvkereskedésben főként szakkönyvet, szutárt vesz-
nek. Egy egyetemi hallgató Tren-csényi-Waldapfel Imre: Marxizmus és humanizmus cimü könyvét lapozgatja.
— Ezt a könyvet ingyen kellene osztogatni —- fejezi ki vágyálmát.; De azért megvásárolja a könyvet pénzért is. — Négyen adtuk ösáze az árát — leplezi lé a titkot. Mindig igy szoktak vásárolni. Tolnai László az erkölcstelen részletüzletre panaszkodik. A könyvkereskedő tanult szakember, a vevőt ő neveli és a vevő bizalommal van iránta. A részleteladó házhoz megy, hosz-szu időre leköti a könjrwásárló ka,-pacitását és szemetet ad el.^ A forgalom bizony kicsi, de talán, ha majd olcsóbbak lesznek a könyvek.
A Mépssíiaház-yf CfCi 23-bciii
található Perényi László ^böngészdéje*. Vásárlói á szegény emberek. Szakkönyveket, tudományos: isme^ retterjesztő munkát keresnek. Perényi — higyjük el neki? — »nem is emlékszik arra«, mikor adott el utoljára piff-puff regényt. A Nép: szinház-utcában Sztrókay Kálmán népszerű természettudománya a best-seller. Az emberek tanulni a-kamak. De a könyvárakat nehezen fizetik. s ' .
l^cigyfyvaros-yfe«i 0 '
~Lőwy Imre könyvkereskedése. A 76 éves Löwy bácsi mosolyogva beszéli el, ho^ amikor 60 évvel ezélőtt feljött Pestre, a Pesti Jlirlápi vezércikket irt arról, hogy láttak egy kocsist újságot olvasni. Lőwy bácsi proli vevői ma olvasnak és kritizálnak: rakodómunkás, háztartási al-
kalmazott, varrólány, fodrász. E-zeknek antikvár könsrvet ad el 5 forintért. Vevőinek persze az 5 forint is pénz és jól megnézik, mit vesznek érte. A klasszikusokat veszik, ha akad; néhány: kiolvasott Mikszáth, Jókai, az nagy és biztos üzlete Szeretik a Szikra olcsó kiadványait' is.
kietlen külső yégéuél, a 88-as házban található Biró AiítaL üzlete. Jóformán csak munkások^ a vevői. Használt alkalmi példányok iránt érdeklődnek itt is. Makarenko könyve a nagy favorit, de — vallja be Biró ur -r^ szeretik a színes kalandot is, Travént, sőt bizony John Knittelt. Sokan keresik Upton Sinclairt, de tekintettel. arra, ho^ a LannyBud sorozat egyes részeinek árat ugy 100 forint körül szabta Tneg a jószivü =NoVa köáyvkiadó,; ez az áloni reménytélen.
fejezzük be setáiJcát, a Szikra könyvkereskéchBs"benl Itt főleg mar--xista irodálona' fo^; Szépirodalomból leginkább á Szikra kiadványait, az Uj Magyar Könyvkiadónak a szovjet irodalom rémekéiből adott könyveit keresik. Dé nem elsősorban szépirodalmat.^ ^
Mert drága rr- mondja Práger
elvtárs, a Szikra könyvesbolt kiváló vezetője. ^ Ha olcsóbb volna! Makarenko és az ólcső Marákovsz^ kij-kiadás teljesen kifogyott. S hogy kik a vevőink? r-T^áger elvtárs egy szóban felel: A^'elvtársak.
Budapest könjrvvásárlói nem a-zok, tehát, akik.annak előtte. És niég kévésbbé lesznek azok, ha majd a vevőnek nem kell felsóhajtania a vágyott könyv árának hallatán: drága!
Tehát, reméljük, nemsokára.
"paYAJAS olvasóm! Nem láttál még csikósversenyt, a hortobágyi csárda mellett, mint az ottani nagy vásárnak egyik elmaradhatatlan csodáját? Akkor hivatkozhatsz arra, hogy: az ország különböző részein tartott lóversenyek hasonlíthatnak nagyjában a csikósversenyhez. A különbség legfeljebb az, hogy a zsokék helyett lobogó, kékgatyás, nyalka csikósok ülnek a hortobágyi versenyparipákon. És a hortobágyi verseny paripái patko-latlanok. Mert a ménesben csak ugy, az Istenadta patáikon száguldoznak a lovak . . . stb. . . De mivel vigasztalod magad, nyájas olvasóm, ha nem voltál soha tanuja a hortobágyi szamárversenynek? Ugy ám! A szamáragoló juhászok ver-Benyének!
Bizony nem pótolhatod sehol a világon ebbeli mulasztásodat. Mert szamárverseny másutt nincs a világon!
'ELT A hortobágyi nagyvásár napján.
Kicsikét elkéstem.
A nagyérdemű közönség már teljes számmal zajong a versenypályán, hogy a csikósok versenyét megszemilélje. Beléptidij nincs, viszont ülőhely sincs, Mmdenki a könyökével állapítja meg a nézőhelyét a terepen.
Pálya ? Aszufüves, hosszú mező.
IRTA TERSÁNSZKY J. JENŐ
A lávbeszélőpóznás országút és egy végeszakadatlan fakorlát között. Dehogy is van simára döngölve homokja! Akad rajta hepe-hupa, sőt gider-gödör is elég.
Addig furakodom, dulakodom, mig olyan helyet kapok, ahonnan ha lábujjhegyre állok a sokadalomban és még a nyakamat is kinyújtom, akkor látom, hogyan sorakoznak indulásra lovaikkal a csikósok és látom a célnak kihúzott madzagot is a pálya végén.
Puska-, vagy pisztolydurranás.
Vadul nyargal a sok lengőingujjas csikós. Olyik az összesodrott karikást is igénybe veszi a lova biztatására. Csak ugy kavarog nyomában a jpor és a perzselt fü cafatai.
A közönség rikkantgat. Névsze-rint biztatja kedvenceit:
—- Szorijja Miska bácsi! — üvölti egy hang hátam mögül a dobhártyám teljes veszélyére.
De már célba ért az első csikós. Délceg, harcsabajuszú öreg!
£^et köröl a célon tul és azzal lovagol a bírálóbizottság elé, át-venm a vérsenydijat.
Nincs itt hiba semmi I A közönség éljent harsant. A cigánybanda a bizottság mögött tust ránt.
Jöhet a második szám. A sza-
marverseny.
AZ EI^ő verseny hősi hangulatú, ^ ez kedélyes. Csak ugy harsan a sok röhej, mikor a szamarakon sorba áll a sok juhász.
Hát még mikor megindul, a f egy-verdördülésre a verseny. Aki nem látta, hogyan kezeli hosszú botját a juhász, visszakézzel csapongatva hátulról, a csacsik tomporára • . . hiába magyarázom neki jobban. Ez olyan ősi, olyan kacagásra ingerlő mozdulat, hogy netovább!
Hoppá! Egyik atyafi alól kiszaladt a szamara, a vágtató sorban. Ez valami vakmerő kontár lehet. Talán a városból, vízhordó szamárral csempészte magát a versenyzők közé ...
Ahol megint egyik szamáragoló, szamarastól bukfencezik egyet. Az utána jövő pedig rajta köröszttilbu-kik.
Van olyan, amelyikkel szamara össze-vissza cikázik, keresztbe-kas-ba a pályán. És végül kitör a közönség közé , , .
Hujj! Micsoda egetverően vidám riadalom!
így ér végül célba a győztes Juhász . . . Azaz, hogy valami galibának kell ott lennie . . , Mert kavarodás van és vita kerekedett Sok-
kalta huzamosabb időbe telik, mig végre a bírálóbizottság elől, nagy garral elszamargol a verseny győztese. :
JSZONYUÁN emészt a kíváncsiság, ^ hogy mí történt a szamárverseny finisénél? . De nem tudok odáig furakodni, a tömegben, hogy értesüljek róla.
Riportert, ugyan még senki sem látott belehalni a hézagos értesülésbe. Mert mí szerepe lenne akkor a képzeletnek, az események hiteles leírásában.
Szóval én is belenyugodtam már, hogy majd kitalálok valamit a szamárverseny csattanójának, amikor a véletlen jött segélyemre, hogy náégis csak magát a puszta tényt tudjam meg a finisről.
Ugyanis, amint később erre-amaÍTa ődöngök, a nagyvásárban, hát egy -csomó lacikonyha mögött, egy rögtönzött csapszékre lelek.
A csapszék előtt karóhoz kotye, türelmesen áll egy csacsi. Koplalo-fa a neve az ilyén karónak, a puszta találó elnevezésében,
(Mármost zárójelben itten egy különös titkot kell elárulnom. Én remekül értek az állatok nyelvén. Irodalmi munkásságom oroszlanre-Bzo azok a történetek, anuket az állatvüág jeles szellemei sugallot-tak nekem tollba. Egy csóka, egy vezér bika, kutyák, nyulak, kacsák stb. stb. mind ismeretes alakoK, sztik, d® annál értékesebb olvasóim köre előtt, Ezekután csak kony-nyü elhitetnem, hogy a BzamámaK nyelvét, még tájszólásokban la bi-