OLDAL
EANADAI MAGYAR MtJNKlS
BARTA József és Kcvács Sándor munkásujitók munkában a Hoffer-és Schrantz mezőgazdasági gépgyár traktorüzemében. (»Magyar Nap« felvétele) ^
CZINTE UGY ÉRZI az ember, teljesen felesle-^ ges vólt arra utasítania iparügyi kormányzatunknak a vállalatvezetőket, hogy ismertessék üzemük munkásaival a termelési eredményeket, azt, hogy milyen mértékben sikerült megvalósítani áz üzem termelési tervét. Misem természetesebb, hogy a dolgozóknak — az üzemek u) tulajdonosainak — tisztában, kell lenniök e-zekkel a kérdésekkel. A figyelmeztetés mégsem ártott," mert van vállaiátvezető, aki elfeledkezik erről és magát képzeli ember, anyag és gép teljhatalmú urának. De azért sem, mert a munkások között még ma is sokan vannak olyanok, akiket nem is érdekel mindez, akik közömbösen haladnak el a termelési kimutatások mellett. Ha pedig az üzem fejlesztésének kérdéséről van szó, veszik á kalapjuk és odébb állanak mondván: »Csinálják az okosakc Mintha nem a legsajátabb ügyükről volna szó, mintha lenne ' olyan okos ember, aki egyformán ismeri a felső műszaki és kereskedelmi vezetés és a munkapad mellett dolgozó munkás problémáit, anélkül, hogy meghallgatna mindenkit, anélkül, hogy elmondanák'neki a munka apró, de hasznos tapasztalatait.
A munkást jogának gyakorlására, a gyárak vezetőségeit pedig kötelességükre figyelmezteti éz a Vendelet. Végrehajtása során egy hónap alatt az ország valamennyi üzemében meg fogják tartani a beszámolókat. Csakhogy a beszámolóknak minden jelentősége nem merül ki abban, hogy az üzemeken belül érvényesül a termelés vezetésének szocialista n^ódszere, amely a beleszólás jogát az üzem minden munkás számára biztosítja. Abban sem, hogy egy gyártási szakasz lezárulásával áttekintést nyújt a dolgozóknak végzett munkájuk eredményeiről. A beszámolókat vita fogja követni, amelyben a dolgozók mondanak bírálatot a maguk és az e-gész üzem munkájáról; Nagy hiba volna, azonban, ha csak az elmúlt hónapok tapasztalatai körül forogna ez a vita és elfelejtkeznének arról; hogy eytapasztalatokat hasznosítsák a következő hónapokra.
"jOA VALAHOL mégis elfelejtkeznének erről, feltétlenül figyelmeztetni fogja ré. a^Terv-hivatal rendelete, anrelyben arra utasítja a vállalatok vezetőit, hogy haladéktalanul dolgozzák ki az üzem hároméves terve utolsó évének gyártási progi'amját. Az erre vonatkozó előterjesztést november 20-ra minden üzemből meg kell tenni. Előzőleg azonban az üzem munkásainak meg kell tárgyalniok a tervet. ^
Hyen határozat már aujíur^tiisban is v(.ít, a-
® Megjelent a hudapesti Szabad Nép, az MDP központi lapja ohtóberl-i számában (S. L.) hói jelzéssel, mint vezérciklc.
mikor az öthónapps résztervet kellett kidolgozni; Sok helyen mégsem vonták be az üzem munkásait a terv; kidolgozásának munkájában. És ahol bevonták: egyik-másik helyen megtörtént, hogy az igazgatóság nem vette figyelembe a munkások hasznos javaslatait, vagy ha meghallgatta és valóban hasznosnak találta, inkább elvetette, semmint a maga döntését változtassa meg. Nem ismétlődhetnek meg többé az ilyen esetek. Ezúttal nemcsak az értekezlet által/ elfogadott teiTnelési tervszöveget kell továbbítani a Tervhivatalhoz, hanem az értekezlet teljes jegyzőkönyvét is. Mellékelni kell a munkások felszólalásainak szövegét, tekintet nélkül arra, hogy a gyár vezetősége figyelembe vette-e azo-
1948 NOVKMBEgt.18, CSÜTÖRTÖK
kat az esetleges mődositásoknál, vagy sem.
•plSZTAN egy demokratikus Jog széleskörű biz-tositása vezetné iparügyi; kormányzatunkat, amikör ilyen rendelkezésekét hoz ? Nem, nem csupán erről van szó. Sokszor hangoztattuk, hogy á.termelési terv és á sikerének elősegítését szolgáló munkávérseny csak akkor válik i-
^ párunk fejlesztésének fugójáváj ha a dolgozók kellő áttekintés birtokában tisztában vannak végzett munkájuk jelentőségévei. Ha látják, ass egész tercet, maguk is részt vettek kidolgozásában; ismerni fogják azokat a feladatokat, a-melyeket a terven belül nekik keli megoldaní-ok. Érezni fogjáky hogy a termelési terv végrehajtásánál a legegys;2erübb munkát végző munkásnak is éppenugy megvan a niaga fontos szerepe, mint egy gépezetben a legkisebb csavarnak, amely nélkül nem áll ugyan még a gép, de hiányát megérzi.
Szó sincs róla, hogy no yól a terv eddigi éréidriiényéiyé.í,^^^& évés terv elsŐ évébeii jeieiüőa^tó sitettük tul á terv éiőirán^ az 1938-ás termelés 89 sszázató^^ volna elérnünk és 9S százalékát ertülc él; De ha megmaradnánk ez 'eredmény .^naéllétt,;i^ voliia a lemaradással. És; árroísém^^^M^ elfelejtkezni, hogy ezeket az eredményeket sem simán haladva értük el, hogy sok hibát kellett utólag kijavítanunk. Ha pótlásuk helyett a ter-
: melés továbbvitelére forditóttuk volna így elvésztett energiánkat, még szebbek lettek volna éredinényeink. Minden gazdagodásunk meiíett is ennyivel szegényebbek lettünk.
TJOGY'GSAK egyet említsünk meg: mennyisé-■ gi termelésünk szépen gyarapodik ma is, de ugyanilyen eredménnyel nem dicsekedhetnénk el, ha a~minőségi termelés eredményeiről kellene számot adnunk. Nem csupán arról van szó, hogy sok a selejtes munkadarab. ÍPersze, több ez is a kelleténél. Arról sincs szó, hogy nem termelünk olcsóbban, mint'égy évvel ezelőtt. De még mindig nem elég olcsón. Ha összehasonlítjuk termelvényeínk előállítási költségét a világpiaci árakkal, igen soknál szomorú képet kapnánk. De ha ilyen elmaradásunkat azzal pótolnánk, hogy a mi gyárainkból kikerülő áruk minőségét különbbé tesszük á külföldi gyárak termékeinél* kevésbé látnánk kárát* magas termelési költségeinknek, könnyebb volna árunkat külföldön elhelyezni. Erre már csak azért is nagy szükségünk van, mert font<)S nyersanyagokból Jiiányunk van és ezeket vagy dollárért, vagy áruért vásárolhatjuk. De ha az áruink minősége nem jó, a két vagy közül csak az egyik marad és nincs más választásunk, mint olcsóbban adni annál, ahogyan termelünk. A ráfize-tésbőL pedig még egy ország sem gazdagodott meg.
Amikor tehát az 1949. évi termelési terv kidolgozásáról tárgyalnák az^üzemekben, a gyárvezetők és az üzemek dolgozói messzemenően legyenek figyelemmel erre a szempontra is, és terviekben szenteljenek egy reszt a minőségi termelés tervszerű javításának is. Azért is, mert megkívánják exportérdekeink, de legalább any-nyira azért-is, mert mi magunk nemcsak többet, hanem mindig szebbet és jobbat akarunk vásárolni.
ff _ .prpi
IRTA raHÉR GYULA
• Megjelent a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FéKOSz) központi, Dózsa Népe cimü lapjának október 24-í számában.
A FöLDBÉRLö rendelet során az országban "^kereken harmincezer mezőgazdasági munkás jut^ százötvenezer katasztrális hold kisbér-lethez. A kisbérlö parasztság legöntudatosabb-jai saját maguk jöttek rá, hogy jobban boldogulnak, több és nagyobb kenyeret, több jövedelmet tudnak kitermelni a földből, ha termelő szövetkezetekbe tömörülnek. Se Kupec, se kulák nem szívja többé a kisbérlő dolgozók vérét. Az eddig igénybevett földbérletekből har-
mincezer holdon, háromezerötszáz taggal kezdődött el a táblásgazdálkodás 150 községben. Segíti őket az állam hitelekkel, vetőmagkol-ésönnel, műtrágyával, a gépállomások olcsó szántással, j^épek kölcsönzésével.
Szeghalmon 2500 hold szántó került kisbérlő parasztok kezébe. Jutott is belőle bőven annak, aki akart és nem riadt vjssza a szikesebb földektől sem. ötvennégyen pedig a legvadabb kolhozrágalom ellenére is elhatározták, hogy a három legnagyobb bérleten, összesen 260 ^holdon közös akarattal, táblás gazdálkodással művelik a földet.
Segh a gépállomás
pSENDBEN, a napi munkától fáradtan, poro san, gyűrötten érkezik az ötvennégy >táblaf. művelőt. Az egész falu őket figyeli. Tegnap