KANADAI MAGYAR MUNKÁS
11. oldal
ifi. .,
yez€tőií ►A tm
izocializ,'
k beszíl
& á"W
öt avat.; ö éVTé.-a dolgo.!
Sí 150; amelyet aktorjálí
égén Bz iz állam
A KANÓG Istvánék kic&i földjére csak haritíadéyré került igavonó ; illat; Addig^^^a^^^ litízta az é-
%ét, áz asszony nyomta alföldbe, i'ermett^ ami termett jószerivel, a :öbbit a reménység 'pótolta. Kikelt
szine, niintha hányták volna elébük. -Az^.asszony_A dombon állt, messzi-
ről meglátta, ahogy intett. Az ember leugrott a lóról, mivel igen régóta ült rajta, megkásásodott az izma, a térdé estében összecsuklott és kicsinyt megérintette a tőidet. A hazai földet, a sajátját. Attól szin-
IRTA SZOLNOKI ANDRÁS
áJí^\^f}^^^^ a bennevalókat és megindult. A kü- a paraszti fejek. Nagy, széles gyü-
)ol. kelt ki, az^ szikka4^ szöbről szólt vissza: -^Eligazítom rübenáU szava ela-
fekonyan^csur^^ uj erőre kapott s felállt. A fele-
egyenesen a falu üányá- Mindaz a keserűség, amit az utol- ségehomrokára emelte a szemét. 4ol élőbb malac kerekedett, azután ba vágott. ' - — -- __.
3gy kéxjské. a koca^^^^^ s^^^ a , a ű
; heg a tartós nyomorúságból lett vé- - ítitqq'zt + áío^^^^„ií. v,a«íí«,,xi
íül a Vihar és ahol már ló van, M'^?-
iönny^bben mozdul a család. Éle" -^^^ magát, egy^
só napok; zsúfoltak belé, egyetlen, Hát amint mondtam, eligazi-
ypntatott kiáltásban szakadt ki be- tottam a lovát*
lőle: ^ ' A kezefején púposán alvadt meg
—- A lovat ide!., i A lovamat a- a vér. Az asszony odanézett, karóm!. . .
Szólitsa ki, ha tudja! — vágfa
ki, fordult és olyan hirtelen eltűnt yjr^ ' r *. a ji aj. -í ^t^oo^/v a búzában, mint a fürjécske. Az
nnvía akkor talált vá mikor a ház ^^^^ ^^^^ gyönyörűségesebbnek ^ — , , , . , , , . -
STögül "^tó^l^^^ ff egy^ri uraság/valamen^^^^ fe^é, akár a kártyás az' utolsó la-
U^^AVih^ npm i? ló ^ Vihlr ^ tagban! Mint a bársony bolyha István előbb éleset füttyentett,
^bttosat mídár Ugy repül^^^^^ nyomukba a göröng/. . .Hát aztán kiáltott, de inkább csak a szél
l^?l^^ld\y^lÁf hphimvta a sze és év múlva ott füvei az oldalán. — Gyere Vihar! Gyerünk Vihar!
^Mhf^k^^^ Csak rátaláljon és akkor . :. akár- a lovak bámész sürüje meghul-
Sthaiaívihart kinél van! Mégha törvénybe kerül... lámTott, a kanca elővágódótt a boly-
M
•'CiérMiláfii,
szen én Bethlen Pistától kezdve Szálasiig mindenkivel összeszűrtem a levet.
— Ez más szűrés, kérlek szépen. A kom-muníáták tagreviziót tartanak és kizárják az osztályidegen elemeket. Például a ve-
akkor ^ visszaszerzi! Olyan erő vi- ból és a gazdája hátát böködte. Az át? viQ^TRHr Qi^'cvárifnffíit SZÍ a lépteit, amilyet nem ismcrt ad- emberek mint élő kerítés fogták
Jí^r^r^t^t^6t^A.t6^ A^^^ jóformán a szemét sem hunyta közre Istvánt, mintha védeni akar- hogy ezek a kommunisták felállították a
nagy volt a laiaasag, ae aKKo- j .^^ szUröbizottságokat? '
ra megsem^VOlt, hogy egyik hajnal- ' ^ ^ _ yij^^ti^ ^ ^^^^^ _ _ ^^^^^^ nagyszerű. Jelentkezni fogok. hoHy
OWarreWeesen kiab^^ hSv á AZ OTT AZ ENYÉM! ... — kiál- a kupec és perc alatt odébbállt vegyenek be engem is abba a szüröbizott-
.Uiyan rémségesen KiaDair,nogy a /\ . t^^- Rfván a vácár Vpn —Hat az áldomás ?—-hangzott ságba. Én kitűnően értek a szűréshez, hi-
szomszédok kutyái se ugattak tul a ^ r^^^P ^, ^fí^" óvatn^an a rc;^^ ^ ^ hangját, meit az ő Piszkosuk nem getegeben, a tolongó nép közt. Ha _ a? orSzda f^^ no-íithatntt szpo-énv ott feküdt el- egész menés allt volna helyben, sze- . . j^rgazua ii/jeti . . . sei ífSwa rsövénf őwaíában riiének horgán akkor is felakadt vol- ""t^'íba ^ "^"P^-^ ; Nyoma veszett a lónak! István na a Vihar. ^ nyomaDa. ^ ^ ^
tejárta a határt, facsarni kellett az i,,í-f^Xeívrél\ Wc' ' ' ~^ .1'?*^/^°™^" l^^'^^^'^m^'^^i:^
ingét, mire alkonyatra megjött. A leite lognegyroi a Kupec. ettek, várta őket a fold, meg a ' elemet
káromkodást útközben kihuHatta A nap már lelépett a^etőről, ke- család. István éhet sem érzett. Ugy _ ez hallatlan kérlek a te vejed nem
inagából, csak a némaságot cipelte vejen alkudtak A^sátrak felől az hiányzott neki a ló, mint egy falat, osztályidegen. Péiiáui az államvédelmi Osz-
7 tályón sem idegen, háromszor is benn volt.
szikrázott mmt a tüzes patkovas. Az^ bizonyítom, man, jóllakottan haladt Néha azt _ ^ppen ezt kifogásolták, kérlek, ezek
Nem ettek, nem beszeltek. ..Ferko Elkötötte a bitang. képzelte rjiemis ok ügetnek, az ut ^z eifo^it emberek Pedig az én vejem
rátaposott a naaszaiaKra,meiyeKet —-^Azt mmaenKi mondnatja . . . szalad elibük, hívogatón. Este a pa- csak két hétig volt benn az Allanivédel-
a sárkányhoz kes^itet|, Hajnalban He! Azt mindenki . . . Passzus van /taknál, csillag alatt .itattak. Har- és mégis kizárták Becszeg Péter Gá-
az asszony megrakta a tartóznyát, róla,- madnap átgázoltak a Tiszán, onnan b^rt nem zárták ki, pedig ö már négy éve
az ember a valiara kerítette, egy — Passzus az anyád .. . már latszíott a torony. Hajnalra be- van ott
pillantással felmérte a szobát meg. Szél kavargott, abból buktak elő érünk — gondolta. És fogyott a föld _ NJncs igazság, kémélek alássan, és
beugrató kérdést nem tettek fel neki?
P . loványan ezüstösödik a ho'^d végső — Dehogynem, kérlek. Megkérdezték, ol-
maradéka, az istálló melletti sze- vasta-e Lenintől az »Arviz Indlában«-t..-Er-
derfáról levél hull lefelé, SUrraná- re azt mondta, igen, pedig azt nem is Le-
sa is hallatszik. Nincs már messze nin irta, hanem Tolsztoj.
. az ősz ... — Hogy ezek milyen raffinaltak, kér-
AZ UTON, amelyet a lehulló levél ^^^l \ T ^'^^f ^»
rajzolt á levegőben, fecske röp- Pénzügyminisztériumot éa meg-
IRTA SÁSDI SÁNDOR
TTOLjlllA az öreg; Pázdonyi in- ura ráripakodott:
^ dult el. A füstölgő gerendára rá- •— Jobb, ha elhallgatsz.
^^lT^J!t^^t^i^^Afm^^ M^T IS, többet is akart mondani, még.égy. Az asszony nézi és fakó
mutatóujját oda^^^^^^^^^^^ csak legyintett: rinhdén ^.^^.^A^^ Pií?^^^^
pen keresztül, először egy, aztán *^
széléhez, a mozdulatot köszöntés- ^.V^^^^'S^^^^^^ '.c^nrT nek szánta, dé megint csak megállt, "^^it^E^^J^^jUtJ^f^^ ínuszáj volt mondani is valamit.
nevetés muzsikája.
Eszedet vesztetted? --^kérdi r^^^^ plszkáijlk?
Allitőlag csak az ügyeket és a minisztériumot hagyta itt. A pénzt azt vitt« magávai; fis mit szólsz hozzá, kérlekalás-san, hogy ezt a szegény Mindszentyt me-
muszar volt naonaani is vaiamit. is, veszítette. Vége a padlós szo- az ember, az asszony kinyújtott kar- _ Megérdemu, kének szépen. Gyengeke-Nyugodjatok bele,^ merthogy bának, a rakott tüzhelyü konyha- ^al mutat előre. 2ü ember, nem tudja féken tartahi a pap-Isten rendelese ellen hiábavaló az = ^ padlásnak, amelynek geren- "r Ültem a gang-szelben, láttam, j^it Vasárnap voltam egy templomban éa emberi szándék. . da-közében púposodott a ínaga föld- amikor raktak fészküket a fecskék képzeld, a pap imádkozott, ahelyett, hogy Könnyű annak, aki mondja, bez- jéh termett buza.'Amikor idáig el- a hazereszre. agitációs beszédet mondott volna. Nagyon *zeg nehéz^ánnak, akinek nincs ho- jutott gondolatban, ugy érezte, — Minek,besz.éled ezt? unalmas volt. kériekaiássan. ;vá lehajtani a fejét, aki ugy mered nincs miért élnie, jobb; ha meg se —Azért, hogy az üvék is leégett _ Borzasztó vUág ez, kérlek. Már a cse-!a csonkig leégett ház maradékára, várja az uj napkeltét. á miénkkel, mégse horgad le a,szár- lédjében sem bizhat meg az ember, a muit-! mintha csontváz ijesztené. Hiába Felugrott, ihent az istálló felé, o- nyuk, odanézz, hogyan röpdösnek, kor, amikor ráripakodtam a Mariskára, azt .'emlegetik Istent, amikor az igazság lyan sietve, mintha attól félne, nem az istálló ereszére épitik áz uj fész- mondta, hogy szeniUs vagyok. Ezeket a ,az, hogy tizenkét évig árendában éri el a halált. ^ küket, viszik a sarat, szüntelen csak marxista kifejezéseket a szemináriumban i laktak, tavaly ősszel, amikor a hat Az asszony megsejtette a dobba- viszik. tanulják, kérlek.
; hold földet kapták, állitották be ke- nó léptek célját, ijedten állt az em- Az ember a kinyújtott kar irá- — fin már nem hlszelc semmiben, kérlek, ,véske bútorukat átjuttatott házba, bere elé. nyába nézett, széttárta kezét, ki- csak a spiritizmusban. a napokban Tivi báj-melynek falát Ugy simította végig —Nem eresztelek, Péter. domborította mellét, mint aki saját róéknáf estély volt és utána asztalt tán-r az asszony, mintha mondaná: »Ha- —%essz, tudom, mit csinálok! erejét próbálja, mielőtt birkózásba coltattunk. Megidéztük Száiasi szellemét, ; zatértünk«. Most tudta" csak meg, — ifá tudod, akkor csak eredj, kezd. Ledobta kabátját, csákányt de nem jelent meg. ; mi az, hogy »otthon«, dehát Isten ne lásd a but azon, hogy mi lesz keresett, a ledőlt falak alól elkezd- -- Miért, kérlek? ; — akit az öreg Pázdonyi emiege- énvelem, azon se, hogy visszame- te kiásni az épségben maradt ge- — Mert a meghívón az volt, hogy meg-; tett — kiűzte onnan. gyek szolgálni a jegyzőékhez, egy- rondákat. Egy-egy kilincset, meg- jelenés estélyi ruhában és. biztosan nem I — Jaj énnékem — sóhajtotta. — két hónapig, mig birom a munkát, menekedett ajtószárfát letisztított, volt frakkja szegénynek. \ Az ember az eget nézte, amelynek akkor kidob a jegyzőné nagysága, a legkisebb szeget is félrerakta, ^ — Na, de én megyek is, kériekaiássan. ■ keleti ölén a hájnál vörhenyes szí- mert utálja a gyereksirást . , . — Jó lesz az uj házhoz ... ' Sietek.a Barankovics Pista világnézeti a-l ne bágyadozott. Az üszkös romok — Mit ér az élet? — kérdi az — Jó lesz -— bólintott az asz- kadémiájára. Nem jössz, kérlek? . között vékonyka fonálban csörge- ember, közben visszaül a gerenda- szony. Akkor már ketten hajladoz- — Nen^ megyek, kérlek, nekem arra nin-; dezett a víz, a kutya előmászott a ra. Hallgatnak. Arcuk zöldes színű, tak, csattogott a csákány, fütyöré- csen szükségem.
: fészer alól, félve csóválta a farkát szájszélük fakó, kiszívta vérüket a szésféle is hallatszott, de elszégyel- — Miért, kérlek? Talán neked már van
a gazdája előtt, de az észre se vet- setétszáju, szörnyű éjszaka. Az asz- te magát az ember, végigtörölte iz- világnézeted?
te. szony feje meghorgad, aztán fölfe- zadó homlokát, az istálló felé né- — Hogyne, kériekaiássan. Legalább há-
— Jaj énnekem — ismételte ti- lé veti tekintetét, megmeríti arcát zett, amelynek eresze alatt épült az rom. Na, szervusz, kérlek szépen.
zedszGr,..huszadszor az asszony, az a derengő kékségben. Az^ égen ha- uj fecskefészek —Szcrvusa, kériekaiássan.