ASZOVJKT nép vendégszeretetéből öt hetet tölthettünk a Szovjetunióban. Nyolcvan dolgozó parasztember: és parasztasszony első-izben a magyar parasztság életében — kor-mánysegitséggel külföldre utazott, hogy világot lásson/tanuljon s-a látottakat aztán idehaza felhasználjfií népünk tQvábbhaladására.Nagy esemény ez parasztságunk körében, még inkább a mi életünkben, akik résztvettünk a parasztküldöttségben.
Mert hiszen jól tudjukV a régi világban dolgozó parasztok nem nagyon utazgathattak, külföldre. Az uri Magyarországon külföldre csak urak jártak liyaxalni és dorbézolni. Munkás, vagy paraszt csak mint katona került ki háború idején, amikor idegen célokért hajtották vé-reznrmás népek elnyomásái'a, vagy pedig nyomora s a földesurak önzése kényszeritette kivándorlásra, hazájától való elszakadásra.
A mi mostani külföldi utunk egészen más ut volt. Nem nyaralás, hanem tanulmányút, tapasztalatszerző, felelősségteljes, komoly munka. A Szovjetunió földmüvelésügyi miniszterének meghívására módunkban állott 6t héten át közelről tanulmányozni a vilá^ legfejlettebb mezőgaz(íaságát. Módunkban állott, hogysaját szemünkkel lássuk meg. a helyszínen, milyen is a koÜipzgazdálkodás, mire jutott a parasztság a s^QjCiálista íársasgazdálkodás - rendszerében és elmondhassuk idehaza az igazságot. Feleletet adjunk azokra a kérdésekre, amelyeket a magyar lalu néjpe tudni akar.
"LI AZ ÁTÉR VE, eí kell mondanunk a magyar népnek, hogy az a fogadtatás, vendégszeretet, amelyben küldöttségünket mind a helyi szovjetek emberei, mind a kolhozok vezetői és tagjai részesítették, örökre felejthetetlen marad mindannyiunk számára. Több helyen a kolhozok lakói teljes számban kijöttek az állomáshoz küldöttségünk elé és virágokkal, nagy szeretettel fogadtak bjennünket. Másutt a falu szélén felállított diadalkapu alatt várt bennünket az egész falu xiépe s régi orosz szokás szerint a legöregebb kolhoz-paraszt kenyérrel és sóval fogadta küldöttségünk tagjait. A fogad-tatásokabn minduntalan éreztük annak a baráti megbecsülésnek megnyilvánulását, amelyet a nagy Szovjetunió a fiatal demokratikus Magyarország dolgozói iránt érez. Minden igyekezetük arra irányult, hogy jól
^ A Szovjetunióban öthétes tanulmányúton járt magyar parcisztkuldötték — 80 dolgozó parasztember és parasztasszony ^július második félében értekezletre jöttek össze. Az értekezleten elhatározták, hogy nemcsak élőszávai, az országszerte rendezendő gyűléseken, hanem részletes le-, veiben is beszámolnak a vÜág legfejlettebb mezőgazdaságáról, a kolhózparasztság életéről. A küldöttség tagjai áltál aláirt levelet az alábbiakban közöljiiJc.
érezzük magui>kat körükben s megmutassanak nekünk mindent. Nem titkoltak előttünk semmit, nem csináltak kirakatot sem számunkra. Megláttunk mindent, amit akartunk. Kérdéseinkre türelmesen válaszoltak; Az igazat mondották és mutatták meg nekünk. A maga valóságában mutatták meg a kolhozok szervezetét, munkáját, a kolhozparasztok- házatáját, mindennapi életét.
Saját szemünkkel meggyőződtünk arról, hogy abból a sok hazugságból, szemenszedett rágalomból, amivel 25 év alatt Horthyék és a reakció azóta is illették a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát — egyetlen szó sem igaz I Személyesen meggyőződtünk arról, milyen aljas és ostoba a reakciónak, a kulákságnak a vályú- és csajkarendszerről terjesztett különböző rágalma. Az önkéntes elhatározásból alakult kolhozokban láttuk a müveit, haladó kolhozparasztságot, annak igazi közösségi szellemét, a jómódú és vidám kolhoz parasztok becsületes, tiszta családi életét. A Jcolhozokban együtt van. az-egész-dolgpzó paraéztság. Az egykori nincstelen és kevésföldü kisparasztok - mellett ott vannak a volt középparasztok, s mint öntudatos kolhozgazdák, valamennyien együtt munkálkodnak, lelkesen fáradoznak a szocialista mezőgazdaság felvirágoztatásán.
CAJAT taiiasztalatainkból állapítottuk meg, ^hogy a kolhozokban nincsenek más munkáján élő dologkerülők. A kolhoz jövedelméből minden kolhoztag az általa évközben becsületesen elvégzett munkája mennyisége és minősége arányában.részesül. A tisztességes megélhetés mindenütt és minden kolhozparaszt száma-
Villanytrcih^ort látott nmnkában g parasstkülciöttség o S3@vjetyeiíéi»@ra
, KERESZTES államütkár: — Ezxel a villanytraktorral a kolhozparasztok csak gabonát vethetnek?
^ TRAKTORISTA; — Igen. De, hogy a termés ezáltal kétszeres lesz, ezzel az imperialisták szamot is vethetnek! (Fűrész Budapest)
ra biztosítva van. ,
Azt is módunkban volt látni, hogy a kolhozparaszt munkája sokkal könnyebb, mint a mi parasztjainké, akik ma még egyénileg gazdái* kodnak. Könnyebb a kolhozparaszt munkája^ mert segítőtársként ott van mellette a gép. A mezőgazdasági munkák 90 százalékát, kezdve a tarlóhántástól az arató-cséplőgéppel való betakarításig, mindent a gép végez «1. A gép és a villany segit a szovjet parasztembereknek a gazdálkodás minden területén* Saját szemeinkkel láttuk, kezünkkel tapintottuk, sőt ki is próbáltuk azokat a nagy, korszerű gépeket, a-melyek a társas gazdálkodás keretében a kolhozparaszt munkáját megkönns^tik és életét szebbé, jobbá teszik.
Idehaza jól tudják a mi parasztjaink, milyen nehéz, derékfájditó munka a fükaszálás, de még inkább az aratás. Odakint a kolhozokban láttunk olyan önhajtásos fűkaszáló gépeket, a-melyek a réten tíz méter széles sávot vágnak le egy menetben. Napi 10 órai munkával több mint 100 kat. hold területet kaszál le az a gép. Jó kövér réten nálunk ennyi terület levágásához legalább száz kaszás kellene. Az ujtípusu fükaszálógép kezeléséhez pedig elegendő.két ember, a gép vezetője és helyettese.
T ÁTTUK a gépállomásokon a gabonaarató, ^ traktorvontatásu arató-cséplőgépeket, s a legújabb tipusu >Sztálinyec 4« magánjáró arató-cséplőgépet is, amelynél a traktor, az arató és cséplőszerkezet egyben van építve. Ez a gép egyídőben arat és csépel, sőt tárcsaekét is lehet utána akasztani, s a gabona betakarítással e-gyütt, egyfüst alatt elvégezni a tarlóhántást is. Láttuk a 60—80 lóerős hernyótalpas traktorokat, előhántoló ekékkel, kultivátorokkal, köny-nyü és nehéz boronákkal felszerelve. Láttunk korszerű gépesített tehénistállókat, ahol a jószágnak síneken hordják bé a takarmán]^. A tehén betonvályura szerelt önítatóból iszik. E-lektromos fejőgéppel fejik a tehenet s a tej nfem a sajtárba, hanem a tehén tőgyéből egyenesen a hütőtartályba folyik anélkül, hogy valaki közben kézziel hozzáérne. A kolhozistállókban persze megláttuk mindenekelőtt azt is, milyen szép és jófajtaju állatjaik vannak, jól tejelő teheneik, gyorsfutásu, de jó teherbíró lovaik, jól szaporodó és könnyen hízó sertésfajtáik.
Meggyőződtünk arról, hogy a nagy, korszerű gépek alkalmazása apró, egyéni parcellákon — teljesen lehetetlenség. A parasztember a gépek áldásos előnyét egyesegyedül a nagyüzemi társas gazdálkodás rendszerében képes' a maga javára fordítani, munkája n^egkönnyitésére felhasználni!
Meggyőződtünk arról is, hogy a gép a szocialista mezőgazdaságban nem veszi el'a dolgozó paraszt kenyerét, mint az egyéni gazdálkodás rendszerében, a kapitalista mezőgazdaságokban szokott az lenni. A gép a szocialista gazdálkodásban felszabadítja az emberi munkaerőt sa kolhozparaszt így több erőt és időt fordíthat egyéb üzemágak kifejlesztésére, az állattenyésztés fellendítésére stb.
A kolhozokban azt láttuk, sehol sincs munkaerőfelesleg. Ellenkezőleg, mindenütt azt mondták, hogy a fejlett, sokágazatu magas-' színvonalú gazdálkodáshoz ma már kevés' a meglévő munkaerő. A munkaerőhiányt ujabb gépesítéssel akarják megoldani.
A szovjet paraszt munkáját nemcsak a fejlett, ^korszerű gépek, hanem a fejlett mezőgazdasági tudomány is segíti. A természet erőinek, az időjárás viszontagságainak sem olyan kiszolgáltatottja a kolhozparaszt, mint az e-gyéni kistermelők. A szovjet mezőgazdasági tudomány olyan korszerű eszközöket adott a kolhózparasztság kezébe, amelyekkel termését nag3miértékben meg tudja védeni az elemi csapásoktól. Küldöttségünk tagjai meggyőződtek róla, hogy van a szárazság és a kegyetlen téli hideg ellen is védekezés és lehet a természet felett is győzoliTet aratni a tudomány és a technika segitségí* ^1. Láttuk a füves vetésforgót, amely a nag^'nevü Dokucsájev-intézet vezető