V .t 'í Ili4
í H
1950 FjPBEÜÁR 23, CSÜTÖRTÖK
KANADAI. MAGYAR MUNKÁS
„eteket,_hogy^^^^ kik megál^^^^^ és^a keresztény ideál között Ez a- élegyetien hetet sem, órákon k^.
uk e o itt a Szövetségesek meg^^ seit, mialatt a ,_naci börtönökben zonban nem akadályoz meff abban, resztül'másznak kfii-éknámn a hó.
itését a rajjon ior
i r - 7^11 +ár«í»Hní a Tipmpi-plrpt 1p ^ " . Mauriac, Viselkednek 6zen a földön, mint egy gyék az újságot azokba a kis elve-
í: fneg kell támadni ^ mondja meg őszintén, kia^ kommunista határozott véleménye szett falvakba, amelyekbe nélkülük
l|feyunk partizánok a S^^^ funista? Ki alkalmazkodik jobban szerint viselkedni kell ... - ez nem jutna el . , . Mi
^^felien kuzdo naci hadsereg hátában, a.mozgó valósághoz? A koíhmunis-
aorszag juvujcu cöjug^ib; Kei egyuw oaioiva namak megí ___o.™—?^- "^wí«-
És végül vájjon opportunizmus Vagy a katolikusok, akiknek u- gi^. "itnvn^í.? f'Í^Saí IkVS"
késztette
ezeket, hogy kommunisták legyenek? És akad-e olyan ember, aki nem tisztel ily csodálatos önfeláldozást?
A kommunista ember . . , ölyáii kívülállók- mnnkás volt, mint a többi, asszony-elkép- nyal, gyermekekkel, dolgozott és
__vezeti az végre-is megkereste azt,^ ami kel-.
ommunista le- lett, amikor 1936-ban a Pireneuso-
íok, országunk abban a mértékben pedig olyan módon, hogy bármilyen ^"p^ a kon túlról fell^aí^^^^^
kiépül uíjá, amilyen mértékben ^ti legyen is a küzd^^^^^^^^ gfáztm&^zt^^^^^^^^ néS trSuí h& és láffieí
fosztalykotelesseg^— mind a mun- dig maradjon hely . ,T«i,i,; __« c^^tof nn-xrc^nWí tí;»ivvoi/;Vpf n
.osztálykötélesség^— mind a mun-<l|kások, mind a parasztok számára. Es azokhoz, akik ezt nem értették
tében lesz valrki kommunista, . a szokat, egyszerű könyvelőket, a környezet vagy éppen az osztály posta alkalmazottait, a vasutáso-
^nr.^r.+f„i.. fMrf^wft VÁJJON ki nem lattá, h^gy hatása alatt, vagy még egyszerüb- kat . . . ammt mindent elhagytak
T« o^fín^,MT^Ílfnapjainkban minden emberi ben csak azért, mert alantas irigy- egyik napról a másikra, amint min-
most el a sztrájk íegyveretol, mert nagyságnak, minden önfeláldozás- séget. érez azokkal szemben, akik denüket odaadták, és harcoltak.Mi-
ha nem sztrajKOltatok a megszal- ^ak. minden francia, hősiessécrnek inhhnn pIh >lr fán&\r^r>^r a^^Vvo alatt aítok. akik ma hölcselkíidnpk milyen joj imzettől az
tcii-v/xv ellenségnél _ ________^_________________ „„*vi„ »« v/xi«xvx ne n.
portunista nyelvezet volt-e ez olyan Úgy cseÍS7zlk,''aminnív^^ vaTaki kommunrstávr'^áT^^^ Vaj^o^ténylVbelT M icevered-
partl-eszerol, amely munkás- es pa- _ ^ki a kereszténység kinyilatkoz- szen éppen, ez csábitja a leginkább ni ebbe az ügybe
rasztpart? Ez volt-e az a valaszta- tátott elvei szerint él és hal meg, az embereket játékra, spekuláció- ^ . - *
komZÚsl^eSs^^^^^ f'í ^T} a hittel teszi, hogy a ha- ra, vagy szélhámosságra. S a játé- KOMMUNISTA ember, munkás,
npv" - laion varja pt egy masiKviiag, Kosok, a, tozsdesekesar.szelhamo- „araszt, értelmiséffi az az em-
Vajjon nem inkább a kommunis taellenesek oldalán van:e opportu nizmus és demagógia, azoknak -az
megsebesült Franciaországban csalt Ha odaadja az életét — miként a belép a kommunista pártba, nem mit sem kér de mindént akar az
arra gondolnak, hogy miként szít- mieink közül hetvenötezren a né- siierez senki sem vagyont. Éppen ember-számára Tgaz" irigyel ezer
met kivégzőosztagok elott^é^^sok ellenkezőleg. Számosan hagyták el dolgot: a boldogságotiáz egészsé^ -
mas módon, -— jutalma csak annyi, magasabb fiz get a biztonságot 3e mindenki ré-
Msy önfeláldozása által az övéi, a jzért, ho^y^^lf^ a pártmili- szere és a maga egészsége, a maga ^
franciak, a népének, a nemzetének tatís fizetését, amelyből mmdig ne- boldogsáo-a a maö-a biztonsága, a
sák az elégedetlenségeket, miként támasszanak nehézségéket az iparban és a sztrájkról, prédikálnak a-iiélkül, hogy elővigyázatosán eldug-
ták volna a gomblyukáikban még a fiai valami kevéssel közéle^^^ • hezen lehetett megélni. És vájjon gaját élete árán. "Ha nem ilyen
ott látható trösztjelvényekét? rülnek a boldogsághoz, mintha ő azt gondolják: alantas irigysé
nem fogadta volna el a vertanusá- zeti a L'Humanité önkéntes előadó- mflo-varázzák tnpo- 'npkpm Valínfín
got. A kommunista részére a, juta- it, a G.jD.H.-k embereit és asszo-
, ■ lom nem az egyén, hanem az embe- nyait, akik feláldozzák a vasárnapnak azon a képessegén, amivel e? -^^a^ a^^r^ a u^^^aacU^ v.í ^ ^,.az.u— —.-„-j^i.-^
zek a mozgó valósághoz alkalmazkodnak, ugyanakkor nem ^zörriyü-
•pS AMIKOR Francois Mauriac el- got. A kommunista részére a juta- it, a G.l>;H.-k embereit és ásszo- Fpldman t
^ szörnyülködik a kommunisták- lom nem az egyén, hanem az embe- nyait, akik feláldozzák a vasárnap- f^^+Iív' ^nif v,Vfnr Rac^h
riség ügye. A haladásba vétett. .hi-:jukát,á. gyárban vagy az irodában nií^á^^ár Két mon
te, az á hit, hogyaz emberiség fel- eltöl^^^^
emelkedik majd egy nap felé, ame- hogy elmenjenek árusitani, néha llf.f
KoaiK er^zoKnaK a jo^ooiciaiiaK- jyet ő ugyan nem fog meglátni, de nagyon messzire, azt az ujsá^i f^^^
nak a láttán, akik ma nem akarjak amelynek hajnalát a homályban o mely az ő újságjuk, osztályuk ujv^/gS^^
sem a Ruhr-vidék, sem a Saar-videk készítetne elő, - ime ez lelkesíti és sága ? Minden egyéni haszon nél- Santóanvalök^^^^^^^^^
nemzetközivé tételét (hogy ne ha. ^ kommunistát, ime ez a kül. Az Alpésekben vannak például 3,^^^^^^^
ragitsák meg Angliát, mondjak kommunista ideál. Kétségtelen, olyan emberek, akik ezt több,;mint
ők), nemkivánják az egyetlen le- hogy én választottam már eközött husz év óta teszik, nem mulasztva-"£|íVf*..^t^^
iinfa^croa «o«^r iio/ioziria^of Ympvf p7. ^ . KerlietteK tolcmi Es a nemct Kívcg-
ző osztag előtt ezt kiáltottam Ostö
hetséges nagy hadsereget (mert ez a hadsereg népi hadsereg lenne), sem a búzát, amire szükségük van (mert ez szovjet búza). Francois Mauriac, másokkal egyetemben, opportunistáknak tekinti a kommunistákat, mert ezek több mint tiz é» ven át kinyújtották kezüket a katolikusok felé, de megvédik a világi iskolát. És itt engedjenek;meg nekem egy kis személyes kitérőt.
Van egy versem, amelyet akkor Írtam, amikor itt voltak a nácik; akkoriban sokan olvasták, dé még többen az- utóbbi időben..A rózsa es a rezeda a cime. Nem hiszem, hogy volna olyan -beteges hajlamú ember, aki azzal vádolna meg, hogy ezt a verset opportunizmusból írtam akkor, * amikor a kgég^tőbb kérdés volt az, hogy egyesüljön a közös ellenség ellen az, ki a meny-nyet hitte, s az, ki hinni nem tudta. Az a tény, hogy áz utóbbi időben a katolikusok ezt^ verset többször leközölték és szavalták, — bevallom, boldoggá tesz. Mert ma is ugy hiszem, mint akkor, hogy a népünk védelmére egyesíteni kell azt, akinek van hi';6^a mennyben és azt, aki ebben hinni nem tud. ~
... A ti elveitek, ó katolikusok! Vájjon az elveitekhez való hűség alapitotta-e a klasszikus Inkvizíciót, vagy a spanyol püspökök közös^ ségvállalását Franco hóhéraival? Vájjon a keresztény, alázatosság. Krisztus szegénységének a szelleme alapitotta-e meg a pápák, püspökök és bíborosok hatalmát? Hogy ne is beszéljünk Franciaország püspökeiről és bíborosairól, a-
Á ROZSA ÉS A REZEDA
. IRTA LOUIS ARAGON
- Fordította András László }
(Arágon ezt a verset a náci megszállás idején irta. »A szép rabnők természetesen FranciaorsiEágot Jelliépezi, aldnek szabadságáért hitre és pártálláára való tekintet nélkül egyként küzdöttek az igazi hazafiak.) •
Az ís, aki hitt a mennyben. Az isy aki nem hitt benne, ~ A szép rabnőt mind a ketten iTAádtá' már régtől kezdve, Áz iSy a'zi lépcsőn lépdel, S amaz, aki lentrőy leste, / Az is, aki hitt a mennyben. Az is,~:aki nem hitt benne. Nem íontos, hogy niint nevezzem; Léptük nyomán csillan iénye. Egyik klastrom árnyán lebben. Másik klastrom szökevénye. Abban is, ki hitt a mennyben, ~ Aöbím is, ki nem hitt benne, Mindkettöbeof hűségesen * Égett ajkuk, szivük vére. Majd meglá tjuk,_ csak ö éljen. Mondta mindkettő végtére. Az is, aki hitt a mennyben. Az is, aki nem, hitt benne. A magaÉból lőtt az őrszem. Két lö ' is szólt a csendbe. Egyik sebesülten rezzen. Dől a másik. Melyik hullt el? Az-e, aki hitt a men /ben. Az-e, aki nem hitt benne? Sorsuk börtön. Rozzant fekhely Melyiknek jut. Annak persze, . Aki fázik a hidegben ^
S kit a patkány rá^na, enne. Annak "hit a mennyben. Annak '\ ki nem hitt benne. Lázadó az, aki, felkel. Zokogásuk harang csendje. Az 1 hajnal reá ju lel, Hzlál 'lórul életű 'j. ■ -Arra is, ki hitt a j..3nhyben. Arra is, ki nem.hitt benne.'
' Kit meg nem c .It egyikük sem,
^Annak nevét ismételve Vörös vérük egyként cseppen. Egy a szine, egy a fénye. Azé is, ki hitt a mennyben. Azé is, í' nem -hitt benne. A földön, mit ugy szerettek, Folyik vérük keveredve} / /-Hogy uj^ őszön uj melegben A muskotályt ogérlelje: Azé is, ki hitt a mennyben. Azé is, ki nem hitt benne. Az egyik fut, másik röppen Bretagm-ból ^ Jura hegyre És málnában vagy eperben, S a t" '^k i. zengje e^yre^
• Szóljon sipon, hegedűben E kettőnek na- y szerelme. Piros rózsa és rezeda. Pacsirta és füsti fecske ...
bák, érettétek halok meg! Imé ez á
kommunista emberi :
Míkéi^t magyarázzák meg nekem IGeorges Folitzer-t, a filozófust, aki, mielőtt a Mont Valérien-én a náci sortűz alatt elhullott," finesz életét a gazdasági adat-kutatásnak, egész munkáját pártjának szentelte? És Paul Vaillánt-Coutü-riei'-t, aki írói munkásságát áldozta fel annak . kimerítő életnek, a-mely idő előtt a halálba vitte? Ime, ez a kommunista ember.
MOST JÁRTAM Nord-ban és Pas-de-Calais-ban. -A bányászokát láttam ott. És különösen a kommunistákat , . .
Nos, éppen ezek áz emberek, beszéltem velük, ezek az emberek. akiknek hősiessége, egész méltósága hozzákapcsolódott á háboruelőt- , ti nagy, sztrájkok történetéhez, a--zokhoz a, sztrájTtokhoz, amelyeket szüleik viseltek a század elején és azokhoz a dicsőséges sztrájkol^hoz az utolsó években a németek ellen, — éppen ezek az emberek voltak, azok, akik megértettél^ és akik másokkal is megérttették Maurice Thorez szavait, a felhívást az erőt megfeszítő munkára, a munkára, a-mely nincs tekintettel a-onunka feltételeire, a iiemzetért való hősi munkára azért, hogy Franciaország gyermekei ne fázzanak, hogy az ö-regeTi ne haljanak meg és hogy gyáraik üzemben maradjanak és újraszülessen-a hazánk. Mérjék^ (Folytatása a 14. ordalon)
i
j '■
■'U
( ti;