4. oldal
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
1967 október 5
Durovecz Anclr|ÍQi
|hETBK ÓTA már kánikulai hőség, a budapesti H utcai látkép már hétfő kora reggel olyan, mint nyüzsgő hangyaboly; külföldinek feltűnő, szokatlan látvány ez, hisz azt hinné az ember, hogy valami különös történt, ami miatt Budapest apraja-nagyja az utcára tódult. Először azt hittem, csák a főutcákon, körutakon van éz az emberáradat, de pár órai séta meggyőz, hogy aránylag ilyen a kép a mellék- és közutcákon, parkokban, tereken, sétányokon is. S igy van ez hajnaltól éjfélig, hétfőtől vasárnapig.
Fel is teszem magamban a.kérdést, hog>': ki dolgozik és mikor, ha "mindenkit" az utcán lehet látni? Aztán "tájékozottaktól" érdeklődöm a jelenség iránt. Persze pestinek ez nem feltűnő, hisz vele és benne élnek, de azért adnak magyarázatot, mint például: sokan három műszakban dolgoznak, s akinek szabadja van, azok az utcán vannak, s igy a nap minden időszakára jut elég belőlük; aztán Pesten sok a külföldi turista; na, meg sokan feljönnek vidéki látogatók, aztán iskolaszünet is van, igy a gyermek és fiatal is kínt van; de kerül aztán ritka-tarka, aki egyszerre "megmagyarázza": — Igen, kérem, ez azért tü-jiik igy itt, mert maguknál mindenki autón jár."
Ha gyönge is a matematikám, de gyors számítást vetve, mégis arra az eredményre jutok eny-j»yi embert felbecsülve: hae tömegnek csak felét is autóba ültetnénk, még akkor is mindig látvány maradna az az emberáradat,' mely szembeötlő mindenfelé. Aztán próbálkoztam még egy arányosító számvetéssel, melynek az az eredménye, hogy ha a gyalogosoknak azt a másik felét is autóba ültetnénk, kérdés: elférne-e már annyi autó Budapest utcáin?
.  Egy lépésnyi kitérővel szeretném megjegyezni, hogy lassan megszokjuk már, hogy lehetőleg tartózkodunk a túlzásoktól, a mércéket reálisan alkalmazzuk. Igy tehát reálisan felmérve, ma any-nyi Budapest utcáin az autó, hogy a forgalma már a komoly városi problémák sorába számit. Szóval otthoni kifejezéssel élve, ez már "nem érdekes" jelenség. Víszoflt külföldinek — még északamerikainak is — érdekes az, hogy ma már ennyi autó van Magyarországon. Mert aki igy akar megint összehasonlítást tenni, az azt is tudhatja, hogy itt sincs autója mindenkinek, s Magyarországon is lesz még sokkal többnek; viszont valószínű, annyi soha nem lesz, mint fiszak-Ameriká-ban, mert az is kérdés: praktikus vagy szükséges lenne-e? Tény, ennek a "csodának" is lejárt a "három napja", s a reális szemlélődök kezdik az arányokat ugy is mérlegelni, hogy nem éppen a magánautók száma sehol sem a reális-létszinvo-nal fokmérője. Szóval Budapest ez is ma már — az autósok városa is. Nyugodjunk bele, a pesti nép szeret az utcán lenni, korzózni, nézelődni, szűkebb otthonán kívül szereti mindnyájuk közös otthonát, szép. vonzó, folyton valami ujat nyújtó Budapestjét. S valóban nincs egyetlen nap, amelynek ne volna valami különlegessége.
A feltűnő nagy forgalomban volt mégis valami Bzinváltozat, ami megkülönböztette a megszokott hétköznapoktól. Feliratok, reklámok hirdették mindenfelé: "Tavaszi vásár", habár jól be is nyúlt már a nyár derekába, s az atrakció általában 30— 40 százalékos árengedmények. Szemlélődő séta közben lehet megfigyelni a leg\'álasztékosabb portékákkal zsúfolt és Ízlésesen berendezett kirakatokat; boltok, üzletek, áruházak nemcsak portékával, de zsúfoltak a vevőkkel is. A mindennapi szükségleti cikkeket árusító boltok már nem is érdekesek, hisz közel sem jutni a pultokhoz, mindenütt tolongás, sorba-várakozás.
Keresek érdekesebbet, s ezért sem kell a szomszédba menni. Azt keresem, ami luxus portékának számit. S ha magam is élhetek a régi, használatos példázattal, hogy: "bizony még az én időmben . . ." — kinek, mikor tellett ilyesmire? Bizonj' nekünk valamikor csak kenyér gondjaink voltak; ma már nem nagyzás, nem túlzás, vannak széles körben luxus gondok is. Reggel, nyitás előtt sorbanállás ékszerbolt előtt, itt hallok ilyen gondoknak kifejezést adni.
Sorbanállás? Igen, ez juttatja es:^embe az emigráns jobboldali sajtó vesszőparipáját, melynek egy része hivatásosan végzi a szülőhaza rágalmazását; e paripán nyargalászva harsog a "magyar nyomorról", a kenyérért, húsért való sorbanállásról. Hát valóban, ebben az időszakban láttam naponta számtalan helyen sorbanállást, csupán cg>' helyen, a husbolt előtt nem álltak sorban. Mert bizony, amíbŐI g^crcn. vagy olykor egyálta-
lán nincs és drága, mint a marha- és borjúhús, ott nem kell sorban állni. (Egyszer talán sor kerül rá, hogy Írunk valamit a marhahús stórijáról
is.) r Z ' '
Most még az érdekel, ahol sorban állnak; érdekes az, hogy ezt látni ínég a szőrmés boltban is. Luxus áruk? Ma mái* nem ugy néz ki, hanem a-, zok is kezdenek mindennapi szükségleti cikkekké válni. Benézek egy szőnyegboltba, ott is egymás hegyén-hátán tolongnak a pultok körül, a kirakatokat is sokán nézegetik. Az árakat nézegetem; a hasonló nagyságúak, minőség szerint 1650 forinttól 2050 forintig váltakoznak, Mellettem fejkendős (biztosan falusi) néni, 15—16 év körüli leányával. A mama már ki is választotta, ami neki tetszik, 2016 forint az ára. A lány vonakodik: "Mit mond majd édesapána, tudja, mit akar ö is venni." A mama nem tágít: "Mire neki kell, akkorra arra is meg lesz a pénz" — mondja — s már fogja is a leány kezét, s eltűnnek bent a bolti forgatagban. Tovább, előkelő női-áru üzlet, itt is hasonló a kép. Két fiatalasszony válogat a kirakati portékában, retikűlt nézeget az eéyik. 125 forint jó ár, de neki még az sem tetszik, ennél is különbet akar: "nézzünk máshol" — mondja — s tovább állnak.
Mt a panasza?
Vannak ilyenek is, nem kevés. Eszembe jut, hogy erről már olvastam is valahol. Elő is kerül, egy kis könyv, címe: "Kis ország vagyunk". A nagy humorista, Kellér Dezső mondásait tartalmazza, aki televízió, rádió, színpadi bemondó, kon-feransz. A továbbiakat mondja el ő, a maga módján, ahogy a pestieknek is elmondotta — néhány szemelvényben:
". . . Sok szó esik arról, mennyit emelkedett életszínvonalunk a felszabadulás óta. Van valami, azt hiszem, amiből csalhatatlanul következtethetünk. A panaszokból. Én legalábbis az életszínvonal fokát a legmegbízhatóbban az újságokban közölt panaszokon mérem le. Mondd a panaszodat, megmondom, hogy élsz!
Például:-
'Miért nincs autóbusz-megálló a Lucerna utca és a Pattantyús tér sarkán?'
Már maga az a tény. hogy ezért valaki leül, megír egy levelet, borítékba teszi, bélyeget ragaszt rá, feladja, és még választ is vár rá — mutatja, hogy az illetőnek az életszínvonala határozottan felfelé irányul . . ."
Majd tovább:
"Ami a panaszokat illeti, bevallom, azokat most ugy gj'üjtöm, mint a gyerekek a papírszalvétát vagy a gyufacimkét. Tessék, mondok egyet, nem én találtam ki. bárki utána nézhet, megjelent az
-Esti Hírlap-ban, március 19-én. Malonyai Szabolcs (VII. Elemér u. 35.) el van keseredve, mert arról értesült, hogy a városligeti tavat csak az ipari vásár bezárása után töltik fel vízzel. — Miért nem előbb? — kérdezi ingerülten, — A pestiek már szeretnének csónakázni! — Na kérem, mit mond nékünk ez a panasz? Adva van ugyebár egy Malonyai Szabolcs (VIL Elemér u. 35.), aki ugyan a pestiek nevében beszél, de nem kétséges, hogy ö maga, Malonyai Szabolcs, szeretne minél hamarabb csónakázni a városligeti tavon. Ebben még nincs semmi különös, ha valakinek kedvenc passziója csónakázni a Városligetben, magától értetődik, hogy vágyik rá. sóváros utána. De hogy azt a pár hetet nem tudja kivárni, amíg a vásár lezajlik, és számára olyan életbevágóan sürgős és
' halaszthatatlan a csónakázás, hogy ezért leül, levelet ír, borítékba teszi, feladja, és még -választ is vár rá — ne tessék haragudni, akárhogy is nézem, sok gondja nem lehet neki!" ^
Néhány más hasonló példa után. aki leül, levelet ir stb., igy fejezi  ki mondókáját:
"Nem tehetek róla, de nekem ez nagyon tetszik. Hát mondják, hölgyeim és uraim, önök nem hatódnak meg, nem* éreznek a szivük körül valami kellemes bizsergést, amikor egy olyan panaszt olvasnak, hogy a mézesüveg műanyag fedőjét nehezen lehet lecsavarni? Mert ilyen panasz is volt, és én. esküszöm, majdnem elbögtem magamat rajta. Elszembe jutott, hogy egész élettemben csak erre vártam, csak ezt akartam megérni, eljutni a gondtalanságnak olyan eszményi régiójába, hogy xz legyen majd a panaszom, miért nem tudom a mézesüveg műanyag fedőjét könnyen lecsavarni. Viszont arra még álmaimban sem számítottam, hog>' az újság a panasz megjelenését követő napon már diadalittasan jelentse: Elintéztük!"
Barátsági,  együttműködési ^ és  kölcsönös ^ segítségnyújtási szerződés á Magyar-Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között
A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége
híven a Magyar Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között 1948. február 18-án aláírt, a magyar és a szovjet nép testvéri kapcsolatait megerősítő és történelmi jelentőségű barátsági, együttműködési és kölcsöriös segélynyújtási szerző- , désben foglalt-célokhoz és elvekhez;
mélyeri meggyőződve arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szocialista internacionalizmus szilárd elvein nyugvó örök barátság, kölcsönös testvéri segítség és minden irányú szoi'os együttműködés megfelel mindkét ország népei és áz egész szocfaliísta közösség alapvető érdekeinek;
attól a szándéktól vezérelve, hogy. szakadatlanul erősítsék a szocialista közösség valamennyi országának egységét és összefor-rottságát, következetesen végreh^'tva" az 1955. május 14-én Varsó-" ban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésből eredő kötelezettségeket;   ^ ^
kifejezésre juttatva határózott szándékukat, hogy hozzájárulnak Európa, valamint a világ békéjének és biztpnságának megszilárdításához és meggátolják a fasizmus és a militarizmus újjáéledését;
kiindulva az Egyesűit Nemzetek alapokmányában meghirdetett célokból és elvekből;
figyelembe véve a két ország szocialista és kommunista építő munkájának tapasztalatait és eredményeit, valamint politikai, gazdasági és kulturális együttműködésük fejlődését, továbbá Európában és az egész világban végbement változásokat, és azt, hogy az 1948. február 18-án aláirt szerződés megújításra szorul,
á következőkben állapodtak meg: '
1. CIKK.
A Magas Szerződő Felek, a szocialista internacionalizmus elveivel Összhangban, a jövőben is erősítik a Magyar Népköztársaság és a Saovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége népeinek örök barátságát, fejlesztik a két ország között a minden irányú együttműködést, és testvéri segítséget nyújtanak egymásnak az állami szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egyenjogúság és" az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. -
A Felek a jövőben is a szocialista, országok egységének és ösz-szeforrottságának, barátságának és testvériségének megszilárdítá- , sa szellemében fognak tevékenykedni.
2. CIKK.
A Magas Szerződő Felek a kölcsönös baráti segítségnyújtás alapján és a nemzetközi szocialista munkamegosztás elveinek megfelelően minden eszközzel fejlesztik és mélyítik kölcsönösen előnyös kétoldalú és sokoldalú gazdasági és tudományoso-műszaki együttműködésüket;, emellett hozzájárulnak a gazdasági kapcsolatok és egyiittműködés további fejlesztéséhez a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében.
3. CIKK.
A Magas Szerződő Felek tovább fejlesztik és szélesítik a két ország együttműködését a tudomány, az oktatásügy, az irodalom és a hiűvészet, a sajtó, a rádió, a televízió, az egészségügy, az idegenforgalom és a testnevelés terén, valamint más területeken, támogatva a közös alkotó tevékenység minden formáját.
4. CIKK.
A Magas Szerződő Felek a jövőben is intézkedéseket foganatosítanak a szocialista világrendszer erejének és hatalmának megszilárdítására, a népek nemzetközi békéjének és biztonságának az imperializmus és a reakció agresszív erőinek támadásaitól való megvédése; az általános és teljes leszerelés megvalósítása, a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés niinden megnyilvánulási formájának végleges felszámolása, a gyarmati uralom alól felszabadult és a nemzeti függetlenség és szuverenitás megszilárdításának útján haladó országok megsegítése érdekében.
A Felek megerősítik, hogy készek együttműködni más államokkal a népek biztonsága és békéje biztosítására irányuló nemzetközi tevékenységben.
5. CIKK.
A Magas Szerződő Felek — következetesen folytatva a különböző társadalmi rendszerű állariiok. békés egymás mellett élésének politikáját — erőfeszítéseket tesznek az európai helyzet megjavítására, az európai államok közötti kölcsönös megértés és együttműködés megszilárdítására, Európa biztonságának és tartós békéjének biztosítására, valamint az európai államok közötti jószomszédi kapcsolatok megteremtésére, összehangolva lépéseiket ezen a téren. -
A Felek kijelentik, hogy az európai biztonság egyik legfőbb előfeltétele a második világháború után kialakult európai államhatárok sérthetetlensége. Kifejezik szilárd elszántságukat, hogy a Varsóban aláírt barátsági, egj'üttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés más tagállamaival együtt és a szerződéssel Összhangban biztosítják a szerződés tagállamai határaínak sérthetetlenséget es minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében. hog>' megakadályozzák a militarizmus és a revansizmus bármely erőinek agresszióját és visszaszorítsák az agresszort.
6. CIKK.
Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikét valamely más állam vagy államcsoport "részéről fegyveres .támadás éri. a másik fél az egvéni vagy kollektív önvédelem természetes jogán
— az Egjesült Nemzetek alapokmánya 51. cikkének megfelelően
— azonnal megad számára minden segítséget, beleértve a katonai segítséget is, és minden rendelkezésre álló eszközzel támogatást nyújt neki.
A jelen cikk alapján foganatosított intézkedésekről a Szerződő (Folj'tatása a 7. oldalon)