1950 SZEPTEMBER 14, CSÜTÖRTÖK
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
11. OLDAL
sok IS. Kötelességem beszelm, mert ként egy hét. Az első év után ezt a
meggyőződtem an^ol, hogy milyen hetet uj áUás keresésével töftöttefn ostoba rágalmakkal igyekeznek a ,el. Itthon Magyarországon nemcSk
visszatérésről lebeszelm a hazává- fizetett szabadság van, de minden
gyókat a Nyugatra menekült nyi- dolgozó néhány forintért kedvez,
lasok, reakciósok, ok a fobunosok menyes üdüléshez, juthat az orszáff
abban, hogy sok tízezer megtevesz- legszebb fürdőhelyein.
nem kellett állást ke-
embei piacon , resgelnem. Amikor megérkeztem a
^ De kezdjük talán elölről Elo- magyar hatáiTa, megkérdezték tő-ször Ausztriába szöktem, majd m> lem, mit tudok, pár nap múlva kap- i ' kor munkát nem^ kaptam, Inns- tam is képességemnek" megfelelő ' ^ bruckban jelentkeztem. az idegen- munkakört. Most tisztviselő vagyok légióba. Fel is vettek es sokadmá^ a »Müszaki Tömitő Kisipari Szövet- 1 gammái együtt MarseiUe-be szalli- kezetnék.
tottak, ahol aláirtam, hogy öt évre — Nagyon jól érzem magam itt-beállok az idegenlégióba. Aláirtam hon. Budapest egyik külső kerüle-volna én akármit, csak enni adja- tébenJakom, ahol elutazásom előtt nak. Marseille-bol Sídi el Abas-ba csak kis üzletek voltak, ezekben az szállítottak bennünket, ahol kiké- áru kevés volt és drága. Ma, ugyan-peztek. Amikor láttam á tíet-nami. ugy vásárolhatok ezen a környéken harcokból visszahozott sebesülte- is, mint a belvárosban, ugyanolyan ket, egyre inkább :eíme?it a kedvem árban és ugyanolyan jó minőség-a légiótól és azon törtem a fejem,- ben. Mindenki divatosan és jól öl-hogyan tudnék megszökni. A sebe- tözik. Mióta itthon vagyok, nem sültek között sok magyar is volt. győzöm az üzletek kirakatát figyel-Fiatal gyerekek, akiket mint leven- ni. és most, annál nagyobb öröm- i téket vittek magukkal,az országból mel-figyelem a kirakatokat, mert , « , . , . . "
1944-ben a nácik es magyar cinko- fizetésem lehetővé teszi, hogy vá- i'^met a különböző hatóságok ,es in-saik. Ezek a magyar fiuk hogy é-sároljak is abból, amit látok. Er- tezmények bürokratikus útvesztőkén ne vesszenek, Jjeálltak az ide- re Londonban alig volt lehetősé- Jeben megkapjam. A munka, amit genlégióba. Több. társammal meg- gem. nagynehezen kaptunk, elképzelhe-
beszéltük, hogy elkeveredünk a se- ■ tétlenül nehéz volt. Nehéz, nem-
besültek között. A sebeMteket isrcielbol terí* VISSSCi csak nekünk, javakorabelieknek, el-
szállító hajón sikerült is eljutni is- „ , , ^. viselhetetlen az még a legfiatalabb
JELENET a »Lu<las Matyi«.bói.
ra és uj életet kezdeni.
— Ezt az elhatlirozásunkat áz a körülmény is erősítette, hogy a42 otthoniák leveléből sok jót olvastunk. Most, hogy hazajöttem, meggyőződtem arról, hogy mindaz, a-mit otthonról irtak, igaz volt. A Munkaerőgazdálkodási Hivataltól eddig két ciniet is kaptam, ahol felvételre jelentkezhetem, közülük e-gyik a Nehézipari Központ. Nekem idáig csak a személyautó-vezetői vizsgám volt és most mielőtt állásba megyek, szei'etném letenni a teherautó-vezetői vizsgát is. Persze e-lőszpr egy pár hetet pihenni szeretnék és enni. Elfelejteni, mindazt a koplalást, amelyben odakünn részem volt. Ugy érzem, meg kell e-rősödnöm egy kissé, mielőtt állásba megyek, de az itteni viszonyok között, ez aligha lesz nehéz feladat.. Aztán természetesen, én is rögtön bekapcsolódom a termelő munká-' ba. Tudom, hogy tétlenül, munka nélkül senki sem élhet Magyarországon — fejezi be Szegál Emánuel.
mét Marseille-be. Itt légionista üni- S í?^ Emánuel. Fáradt, meg- korosztálynak is. Hajnali négykor formísunkat polgári ruhákra cserél- ^ort ember. Labai por.„.cKo« a. tük át, tovább . mentünk Olaszor- vapnak, dagadtak meg í
szagba.
—- Olaszországban elfogtak és 18 hónapon át yergődtém-vánszo-rogtam egyik koncentrációs táborból a másikba. Babon, borsón, ma-
papucsban kezdtünk dolgozni és késő este fe-
_ az izraeli jezttík be a munkát Ha egy percre
nehéz munkától. Cipőben még nem megálltunk, hogy kiegyenesítsük
is tud járni. Szegál Emánuelnek ne- derekunkat^ már feldörgött mögöt-
hezen ment a sóra Izraelben. »Jó tünk a munkafelügyelő sürgetése^
barátok« tanácsára, hagyta el Ma- noszogatása. ^,
gyarországot. Előbb csak ö ment, ^ Azon á négynapi munkán ki-
lozott szemmel meséli, mennyire ö- ki számunkra, munkához jutni le-rül annak, hogy felesége itthon ma- hetetlen. Ha mégis találunk vala-radt, legalább volt hová visszátér- mit, akkor két eset lehetséges: nie. : vagy elvállaljuk a leglehetetlenebb
— Szinte furcsa már nekem — áron, amit kínálnak és akkor fillé-^
karonin kiyül mást nem étté^ feleségét vasárnaponként káptüiik 5 deka kolbászt. így azután inkább v^ tam a Franciaországba való visszatérést, noha ki voltam, téve annak
a veszélynek, hogy mint szökött lé- . i . , ^ • .... v i. • i- ...,». gionistát súlyosan megbüntetnek, mondja, es kezevei végigsimítja az reket is alig viszünk, haza, ya^^ Nizzáig gyaloff mentem maid bel- agyteritot — agyban aludni. El- tisztességes bért követelve, bejelent-jebb kerültem \az országba ahoí Egész idő alatt, amíg jük a munkát a szakszervezetbe, egy paraszthoz szee-ődtém 4 000 ^"^^ voltam, nem jutottam annyi- ebben az esetben viszont a szakfrank volt a havi blrí^m méff effv ra, hogy egy éjszakát nyugodtan, szei-vezet elveszi a munkát és a len-ciKm^ehéS^^ ágyban tölthettem^ v<^^^^ el A^ól, gyei ^dóknak adja, , , ^ tem az ámnesztiS-ól. Azonnal je- ^ogyjol megépített haz^^^^^^ --^Csak azok^ertik meg, _akik lentkeztem szilárd tető legyen a fejem felett, megjártak Auschwitzot vagy Maut-— A maffvar hflfárnTiiiíia-vnfi «;zi- álmodni sé mertem. Izraelben mint- hausent, hogy milyen nagy ellenté-vélyesén fö JIdtaf mi4ét b^^^ égy kilencvenezred magammal sát- tek lehetnek a különböző országok-seT meffvendéí^ttP^^^ rákban éltem.A tömött táborokat ból való zsidók k%ött. Izraelben a dP^f^if^lfnfif^^í^í'J^^^^ természetesen lehetetlen volt ren- lengyel jssidók uralkodnak. Egyré-
vá ak^rXvrhvTnfoV^V^AT^ desen takarítani, meglehetősen szük olyan, aki auschwitzi és maut-
utazásfoz J^llíí^^^^ nagy voit a piszok, az éhes, legyen- hauseni viselt dolgai miatt nem
^^^^^^^^^ emberek- körében könnyen mert hazatérni Lengyelországba.
iÍQl^tíXv^\-^j"*i'^%^"i*-u V^^^ Minket, magyar zsidókat — nem
ífzsiáirmpf^i^H^^^ bevándorlók számára tudom miért-különösen utáltak.
Snk Sw^^^^f Wn^^^^^ Énsoffőr vagyok, vi- így azután számunkra még nehe-
házbaLántfSfilV- "y**^^^^ ^"""^ lágéletemben munkásember vol- zebb volt munkát kapni, mint a töb-
^ Dp nííS^ o Wáhh„f..á.it taSi, azt hittem bármelyik táján a bieknek.
.^oílv 1^^^?^ ^ továbbutazást világnak könnyen fogok munkához — Ilyen körülmények között —
f^^ft^^2'¥'^^^^ Izrfelben jó volt, folytatta — örömmel olvastuk a fel-
ziín^t M^^^I^ '^'^ "^^"^ "^^^ büntetlenül haza lehet fér-
segítették ^.xw, vc*»««.^....^. . .
en ü'ást kaptunk, hogy jelentkez-
vafa^nti^"o^^fl^^^'*-^^í^'^vl.?Í" munkába"ntörthettem.'De azért volt ni Magyarországra. Nemcsak ben-vatalnal es az el,fog mmkét helyez- ^^^^^^^ elfoglaltság a hónap nem, sokakban kész volt az elhatá-
többi részében is. Mert napokba tel- rozás, megragadni a kinálkodó ál-lett^ hogy nehezen megszolgált bé- kaimat, visszatérni Magyarország-
ni. Én jelentkeztem is és már harmadnap munkába álltam.
7
Nagybríf eaiiiiiiából
T ONDONBóL IS sokan jönnek ^ vissza. Ilyen például Farkas Olga tisztviselőnő, aki még 1948 ele- / , . ' w , jen elhatározta, hogy angol tudása- j^^^L ^"yacsfcanj.' nak fejlesztése érdekében Anglia- ?«/?V"^í' v ba megy — háztartási alkalmazottr ^f^'^^Z'-A^" ' nak. Útlevelet kért^ meg is kapta, f s^'f K^**" . . elutazott. S most két és félév mul- karjait szelesen kitárja tan, boldog, hogy visszájölietétt. havon, bozóton at!
— Londonban —-kezdi — ,sze- ^„y^m, anyám! mely nelküH/ kiszolgálója voltam y^gyo^r egy családnak, pontosabban kettő- jg„ vagyok a te picinyed . . . nek, mert egy év után állást vál- jj^^ „em ismersz reám?! toztattam. Magyarul ézt ugy mond- /^^ se jössz talán?! jak I csöbörből-vödörbe- A személy- jfcm dédelgetsz, anyám?! nélküliségét ugy értem, hogy gaz- ájulsz át puhán?! aaim számára csak afféle röbotem- Anyám, anyám, 6 nézz ide; oer voltam, aki gépiesen várja az ^ ^^1^6 parton, ott, a rossz fiuk utasításokat, akinek nincsenek ér- kikacagtak,
zesei, aki se nem jókedvű, se nem hogy ugy rohantam elébed-miattad,
szomorú, egyetlen kötelessége van: ^ ügyetlen voltam,
a munka. Nem ugy van, mint itt, a- ^ /„(^s közben egy kőben el botlottam..
hol a háztartási alkalmazottnak ...
megszabott munkaideje van s többi Nem! Nem jon
idejével önmaga rendelkezhetik, anyácskám . • •
Ott is van fizetett szabadsálí. éven- Három tavasszal ezelőtt.
IRTA TJU SZÓN BON
(Kardos László fordítása)
hogy elhurcolták innen s ötven véres jenért pokolra hánytak engem, a hinnami pokolra.
anyácskám fuldokolva
zokogta egyre: Hol vagy? —
s a könnyekben felolvadt . . .
Meghalt, de szép szemét
le se zárta,
fiát akarta látni még
utoljára!
Fojtogatott a kin, az égre néztem tétován, s zokogva hivtam öt:
Anyám!
Hát hova tűntél, merre vagy? faj, mit tegyek?
— Itt vagyok! — kongták a hegyek.
— Itt vagyok! — szólt a rengeteg. S én forrón szivemre öleltem anyámat:
az én áldott Hazámat!
OZARKA László három évvel ezo-^ lőtt összeszólalkozott feleségével és féktelen indulatában, elhajiy-ta asszonyát és két gyermekét. Hollandiából, mert nem volt munkavállalási engedélye. Nyugatnémetországba toloncolták és itt a lobovri-^^ tzi, majd á dostérhi lágerben vérvc'-szenvedte á koncentrációs tábcr minden szenvedését. Innen a francia zónába került, majd Franciaországba. Itt jelentkezett fakitermelésre..-^-i'^--- "'^i^
— Az én csoportomban mondja -^harmincan voltunk. Néhá-iy társammal azóta nlár itthon talr'il-koztahi, mirid munkába álltak. Ebben a házban, áhol lakom, lakíl;' a tágabb családom iSj fenn az eme' > ten a nővérem. Az üzlet, amely ax épületben van, az enyém. Apám k.-vánságára hagjiiam ott az ipnH szakmát és lettem kereskedő. A h;.-zunk, amely megsérült Budapest ostroma idején, renoválva áll. A ie-leségemen kívül, két »nagy« gyor-mekem várt. Három év nagy idő a r gyermek életében. Sokat gondoltain rájuk, vájjon hogyan nevelődnek apa nélkül. Kinn mindig csak arron töprengtem: fel tudja-e nevelni a féleségem egyedül a gyermekeket ?
-~ Egyáltalán neinvo^St nehéz a feladat — veszi át a ^szót az acn-szony. — Az üzlet biztosítja megélhetésünket, bár az iparengedély férjem nevén van, mégsem vontí c meg, annak ellenére, hogy kiszí-■ kött az országból; így hát volt m - ' bői élni, volt m^bŐl gyereket nevelni. A gyerekek iskoláztatása sem jelent anyagi terhet. Mindketten jó tanulók.
— Az üzletet továbbra is az asz-szony kezében akarom hagyni, — mondja Szarka László —r én pályát változtatok. Illetőleg visszamegyek
a régi szakmába. Eredetileg vasas ^ voltam, most soffőmék, vagy traktorosnak képezem át magam. Ha traktoros leszek, egy Budapesthez közeli állami mezőgazdasági gépállomáson kaphatok munkát és igy gyakran lehetek együtt a családommal.
'^T BOLDOG emberről irtunk a sok közül, öt boldog emberről, aki családja, barátai körében újra meglelte igazi otthonát éa hosszú, kalandos, sok szenvedéssel teli külföldi utazás után visszatért Budapestre.
• A magyar amnesztia-rendelet valóban kegyelmet gyakorolt akkor, amikor lehetővé tette számukra a hazatérést. Intő példa az ő sorsuk mindenki számára, akit a kalandvágy messze földekre kerget és tanulságos példa mindenki számára, aki nem tudja, hogy reménytelen helyzetéből merre keressen kiutat.*