10. OLDAL
KANADAI MAGYAR MUNÓS
Szabó (olvassa): x A Magyar Függetlenségi Népfront javaslata alapján megalakultak az országban a választási bizottságok. A Népfront nyújtja be a jelöltek lajstromát a választási bizottsághoz . . . « Hallja-e ?
Tohonya (odakínálja a dohányzacskóját) : Minaig csak az újságot bújod. Mi iiasznod van belőle?
Tömködd meg inlcább ebből a i^pá- szereplők: Tohonya Pénzes Mihályi basaparas^t
MTA RAJCSÁNYI KÁROLY
dat, Péter. Nincs benne egy árva csutak sem, olyan a szine, mint az arany és a füstje jószagu, akárcsak valami templomi - füstölőből jönne. Oszt nem. alszik el, amíg csak egy morzsája marad a pipában. Nincs is^
Szabó Péter, középparaszt • Julis, a felesége .... -Szín: Este. Egyszerű, tiszta falusi szoba,. Síabó Péterek házában. A falon könyvespolc, teU könyvekkel. Áz asztalon: a »Sz^^ Föld«. Szabó és Tohonya az asztal- mellett ülnek, beszélgetlek.
1950 OKTÓBER 12, CSÜTÖRTOIT
városa ai. A munkásnépé, aki ké. zenfogja a mi'^jányainkat, fiaink^ es iskoláztatja, tanítja őket. Dók tornő l^sz a Kismariskánkból is. a Rákosi Mátyás neveli őket!
Tohonya (kikel magából): Lá. tom már, ú^mlehet veled zöldám vergődni: Egészen telebeszélte a fejed az asszony, a Julis, az a niten-desz, azok a fránya falujárók, meg a többiek a Pártbul. Nem a magad ^ fejével/gondolkodol, te Péter! Nem vagy te már a ínagad gazdája!
Szabó (keményen): Most vagyok csak igazán a magam gazdája Most leszek csak^agíizán az! Látja kend ezt áz újságot? (Mutatja.)
I
a csoportjába se, ^pe^d^S^^^ "lí^^^^^^ ^^S^J!^^ ^l^^T^lL^^
rik mWat a beváltónál. (índula- 5^^^^^ ^^S^,^**^^tí^^^^ r^.íí'hS^^^^ én választom ki azokat akS
tosan.) Tohonya Pénzes Mihálynak fhaladódat. Hogy ne m^^^^^^^ gyok mert harm^^^ érdemesek a iriagam sorsát, aT
nem kell a beváltó pénze — még kenyér nelkul, hat odaadtam az i-. kódom, megh^^^^ mert ^ ^^^^ ^ .
ha adná, akkor se költene én a g^at is. _ szereztem egyet-mast ^ • A magamfajták, a dolgozók inti
saját gyönyörűségemre termesztem. Szabó: Hitelbe, adósságra. Meg- Sz^bo (lécsap-ra): Hiszen be a- zik — érti? t Nem pedig mint a réei
de olyan is ám! fizette, mit akar? í^art?/^ léptetni kendet a csoportba, vUágban, a semmittevő uri gazem-
(Megtömik a pipájukat, rágyuj- (Tohonya (mintha nem is hallá- flivtak, környékeztek (Tohonyát i- berek, a kulákok,.—érti? Maguk:
tanak.) ná): Mindig csak a javadat akar- dezi), »fufc-fat igertek« magának, a^kulákokl
Szabó (csendesen). Hát — do- tam. Most is. Ezért mondom, ne Tohonya (ránt egyet a vállán): (Szabó Péter utolsó szavai köz-
hány ez is. Sok a vesződség vele, hallgass az asszonyra, hxmem ram Hát azért hinak most kuláknak, ^én á háttérben, a konyha felől
van énnékem más dolgom is. In- hallgass. Várjál a belépéssel, mert mert nem tartottam veliik a téesz- njégjelehik Julis a feles Éízre-
kábba boltban veszem meg a pak- háború leszs és ha visszajön a régi, csébe. (Szemrehányóan.) Beszélik, vétlen, szótláhUl^^^^^^M
lit reggelente. Elég dolgot ád né- hát a mostani közösködőknek. . . hogy a Julis, a feleséged is kulák- nyá Pénzéé következő kifakadása-
kem ez a tizenkét hold szántó is. (Sokatmondóan legyint.) Mert há- nak mondott a mendeszbe . . . .it-)
Tavasz óta meg sem állok a muh- ború lesz! Hamarosan világháborúi Szabó (kijavitja): Az emendé- Tohonyar Megkér^ültél, mondom
kában. Igaz, meg is volt a látszat- Szabó (fenyegetően feláll, aztán észbe. Most is odavan. .. (Az ajtó mégkergülteílVHái azt hiszed,hog^
ja: kilenc és fél mázsa búzám ter- meggondolja inagát, visszaül, mo- felé pillant, mintha várná.) magadfajtákat választanak a tá-
mett az idén. Tavaly, holdanként soljrogva mondja): Pedig azt hit^ Tbhoiiya: Ott beszélik teli a' fe- " ' '^S- v-;;: . .
csak hét. De a c^opoit földjén mé-^^^^ is. - ■ ■ ^ ■ ■ - .-~-
gis csak 14 mázsa holdanként! ter- Mihály békességes, istenfélő ember. Asszonynak otthon á helye: áz én
mést takarítottak be és a tagoknak Honnan veszi hát a háborút, Mihály feleségém, a Rozál, be nem tenné
mégis csak több jut az elszámolá-s- bátyám. Hiszen újságot sem olvas? oda á lábát . . . Te is jobban téii-
nal, mint a magamfajtának,, aki — • >^.^ , _ .v. xt
Tohonya (titokzatosan): Nem néd
ám! De nyitva van ám a szemem és
IRTA AGÉL TAMÁS
egymaga gazdálkodik. A Kovács Gergőnek akkora volt a részesedése, hogy még motorbiciklit is tudott venni és a Dani, a Botos Dani is ugy járatja a gyermekéit, meg a feleségét tetőtől-talpig újban. Rágja is a fülem az asszony, a Julis ...
Tohoüya (ingerülten közbevág): Ne hallgass te Péter az asszony- Barátaim, én annyiszor beszédre! Nincs annak teteje. Ti' maradtam egymagam, zennégy mázsa termett az idén a ahány fűszál, ía és bokor—-csoport földjén, azt mondod, meg álltam tanácstalan, hogy gazdagodnak. Igaz. "Deísöszö' nem borba mártott pecsenyét, nöm én az ilyen gazdagodást. (Sut- de gyorsan hülö siilttököt togóra fogja a hangját.) Azért ter- majszoltam az utca két
IRTA SOMLYÓ GYÖRGY
(Az »Épitők« cixnu sorozatból)
mett több\ nekik, mert kiszivják a föld erejét, a műtrágyával kiégetik a földet. Meg a gépállomás, a traktor, a mélyszántás . « .Jó mélyen megforgatják, a föld szivét is kiszedik, oszt jövőre nem terem semmijük. Eladhatják mindenüket.
Szabó: Az • én földemen is szántott a traktor. Már tavaly ősszel is.
csattogó, éles szárnya közt.
Te sárgabélü, Íztelen
gyerekkor, zöld golyókkal — nincs véled semmit kezdjem, nem voltát telve jókkal, aki tanácsot adhatott,
az mélyen volt s a rejtek ölén kigyúló csillagot
nem láthatta a gyermek.
akár a megsebzett oroszlán — ez adott ugrani erőt.
maradt magára, most már érti ^ népek sora, é bosszú sor
hatalmát és hazáját védi, amit a kisfia nem sejtett,
s kamaszként sem tudott felérni —
Mégis több termett. Több termett, mert nein hallgattam magukra, ha- Bukdácsolva, tanácstalan xiem megkötöttem szerződést a tüskés hegyhátak, meredélyek gépállomássaL (Tohonya pipájára vpoi/án igy törtem át magam — bök.) De tídavigyázzon csak Mi- tögy megmaradjak, az kisértett, hály bátyám a folytonégő pipájára, ez emelt, vitt, erőm ha fogytán Nicsak kialudt! Ne a fogát szíjjá, s a fegyverek csöve előtt, hanem a közibevalót! . Tohonya (rásercint): Már pedig én azt mondom, ha a gépállomásiak ingyért felszántanák mind a Barátaim, ki annyiszor harminc hold szántómat, akkor se köllene. Én gondolok a jövő esztendőre is, meg az azután valóra is. (Ravaszkodva.) Nem ugyrmint te, aki azon töröd a fejed az asszony-
nyal, hogy belépjetek-e a téeszcsé- ® hullámzó történelemnek be. Nekem több eszem van annál. rejtelmét tudja már a férfi.
Nem útvesztőben kanyarogva, js (Mtezik rajta hogy hazudik.) j,^^^^^^ nyűgJt tekintettel
Szabó (tettetett csodálkozással): ^,5,^ _ ^ ^j^^ ^ ^^^j,^^
-c>-^.4-£ ' , ^ j, kezében-békét védő fegyver.
Tohonya: Futíat ígértek, de én ^^^^ ^gy ország felé tárvm
nem álltam kötélnek. dobban: marósok, öntők, ácsok!
. Szabó: Oszt miert ? . . Sa hajban sem marad magára
Toh««»ya (suttogva, sziszegve) : i^^sz nép ad már tanácsot.
Mert háború lesz. Haboru. Aztán a
kódisoktól, a közösködőktől vissza- Egy egész nép! Tapintható veszik a földet mind. Méglásd, bánatával és őrömével,
visszajön a régi világ, amikor a ma- ahogy a mult sátra alól j:unkfajta dolgos gazdaember sze- a szédítő Jövőbb ivei —
rezni tud. Hallgass rám, hiszen ré- és fegyveres intelemmel, tanáccsal g^i komád vagyok, meg szegTŐl-vég- lendítve csatáról-csatára
rél rokonok is volnánk. Együtt gye- . ragad mát engem is magával rekeskedttínk. Egy faluban neve- az emberiség tavaszába.
Szabó (csendesen) : Derék asz-szony á Julis. Amíg odavoltam hadifogságban, két álló esztendeig A kőmives^ messzire éUát férfinek való munkát végzett. Egé- az- épülő falak között: szén egyedül. Most is derekasan előtte erdöszegtíedoihbhát, dolgozik.-Megérdemli, hogy em- alatta villogó tetők,
berszámba vegyék. , ^ ^ ;w I
^^»_ T\ i'i.' 'T Jobbra erdőként sűrűsödnek
Tohonya: De ne politizáljon, hin^t^ ^nh^^A ^ri^;
zi be a közmondást).
épülnek uj lakosai;
Szabó: De csak politizáljon,. ha van esze hozzá. És iieki van! (Büsz- f^kre tán még a régi, vásott kén a polcra mutat.) Látja azt a. ^^^^^ 'léznek s yak^^^^^ sok-könyvet, mind kiolvasta tavaly 'np^t riekik vágnak itt az óta, amióta bevezették a íalváía a '"^sas ajiót, tág^^^^^a^^^
-f t * X r-i ' " 1 - Tttüvét a főidbe alapozza, ''
Fogyasztja, a drága de a saját munkája les^.
viUarijrt!
amin felér mirid laagosabbra.
Szabó: Hadd fogyassza, megdől-gozik érte. Rendesen ellátja a ház- Sitt, a^^^A^^
tartást, dolgozik á mezőn, emhert ormáról már büszkén nevet le:
nevel a gyerekeiből. Megérdemli! vörös zászló feje felett,
(Elgondolkozik.) A jányom^ a Ma- alatta a ház s;azt ő emelte. riska meg szakasztott ansrjá. Belőle „,j, -^-^ •
már igazi tanult ember válik. Ami- ^f^^^'^^^^í'^^^^^^^^ kor a mult hónapban felkísértem '^^^ f
Pestre> a koUégiombá . . . de a.kömnmmzmusm^ri
Tohonya (közbevág): Megront- ^ ják ott a jáiijrt, Péter, elveszik tő- Mélyen a föld alatt lakott az letek, nem lesz többé a ti magza- igazság, mély. most fölrepül tótok..., ^ minden épülő f^hábarcsos
Szabó (buszken): Doktornő lesz. csúcsára győzhetetlenüL És világéletében büszke a szülőany-^ , , ,
jára, niér apjára, akik >embert fa- ^ most is van, hol másnak ep.i rágtak belőle. A mai világban nem ^ napsütötte, tág lakás, köll szégyelni senkinek a paraszti ^ az építőnek heti bérül származását. sortüzet oszt a rombolás,
\iJ?^^^^'^vl^^^^^\^^^^^ hol :nnré fekszik a bátor
tl^'. SS?^oT'^^ K ^^"^ ^ fegyverszállitmány elé,
varosban. Gondolj csak ^ ^ „^p kemény akaiatától
P.?*^Í^^oI^''''?Í • l^^'^^''^ csikorgón áll Zeg u kerék.
Pestre, megesett, oszt lugkovet i-
vott. Té is ilyen sorsot szánsz á Kis- *oI ^gy szabad népre zúdul
mariskának? ... a bombátontó szolgahad.
Szabó (felnevet): Mihály bá- de földön innen s tengeren tul
tyám, elvéti a házszámot. velük küzd fegyver s munkapad.
Tohonya: Miféle házszámot? c .v ^ ir^r^á^^
Szabó: Hát az évszámot! Az még f-'^j ^""^'^^^^^f^F^'-tíIn.
negyvenkettőben volt. Azelőtt; a Í'í^^"''5f''"^'^^5^^
régi világban bizony — amért az ^.'^ondta.^^, f;a ráérsz?
imént is sóhajtozott — a dolgozó ^""^^""^ sem eleg.
parasztember jánya csak szolgálni Falaink a Ulhőket ^rik?
mehetett a városba. Mindenes cse- Továfci a&arim&52ái/^^^
lednek, uri naccságákhoz. Mint a W^brigádok!
^logh Tercsi, aki belepusztult. 7cl/
Másfajta az a Pest, ahová az én az égig!
Kismanskam ment. A munkásnép így mondta nekünk mkosi.
i