január 14
KáJbIA]>AI SIAGY^ MUNKáS
oldal
fjek
szerkeze-leseit áb-itták a
is, ame< ?yobb érős ásvá-ugyneve-us térké-ögyelem-k a kül-cta Geo-igresszus
dr. Szá-émér á-íztésében ímelyben ar kuta-nosságra íiket.
ff
ak. Egé. lár meg-még to-
án meg-mn kozák Graz , s ha a llődik a í közt a ülhet a n közöt-)sitására
ízemély-isárlását jékozta-ik meg, ryalások ág és a :, vala-kratikus oya kö-izemély-51.
a Szov-Síoszko-személy igyaror-)aii levő ;sak ja-nek be, tárgya-sehszlo-gépko-is a mailek tó)-
. — A Vállaló har-je befe-élenleg gzik. ígyediK mega-ának a al na-bbi ka-helyett 5zt ter-; ez év lelteté-
ijító
21ső izombatója ci-jászlót. ombat-ki dol-zenhat ynjtott 300 e-ást e-
f4 A MÉREGKEVERÉS oly régi mint talán maga " az emberiség. A biblia szerint az első méregkeverő az Édenkert kígyója volt, s a mérget még ma is szimbolizálja a kígyó alakja, mely-^Jnek láttán úgyszólván mindenkit undor fog el. A méregkeverés az idők folytán emberi tulajdonsággá vált s ma szalonképes — diplomáciai — nyelven: denunciálás, zsargonban mo-szerolás, míg szittya-turáni nyelven: ármánykodás néven ismeretes.
A méregkeverés, részben zm'&t élvezet is, e-gyes emberekben túlzott mértékben állandósult, s jellemző rossz tulajdonsággá vált.
így alakultak ki a denunciáló, mószeroló, ár-mánykodó, s szívem nyelvén szólva: rothadt társadalmi paraziták.
De ebben a mai sajtóperes világban kijelentem, hogy a most elmondottak — az olvasó megítélése szerint — nem hozhatók kapcsolatba az alábbi cikkemmel.
AZ EGYIK magyarul megjelenő torontói újság már hetekkel ezélőtt beharangozta olvasóinak, hogy közölni fogja — karácsonyi csemegeként — azt az emlékiratot, amelyet a Kanadai Magyarok Szövetsége (K.M.Sz.) nyújtott be Ottawában annak kapcsán, hogy Magyarország nagyköveti szinteri diplomáciai megbízottat küld Kanadába. Még^ nem ismerétes a nagykövet személye, de máris megindult a gáncsoskodás, denunciálás,^urás a diszharmónia megalapozásáért.
A kereskedelmi kirendeltségről igy szóltak: ". . .a budapesti kormány részéről ilyesmire azért törekednek, hogy gócokát képezzenek a kanadai magyar központok behálózására." (E-zek szerint a K.M.Sz. attól tart,^ hogy őt mint "magyar központot" behálózzák.)
A kanadai méregkeverők szövetsége tehát csatasorba állt, felment Ottawába a kanadai kormánynak tanácsot adni, miképpen járjon el a Magyarországot képviselő követséggel szemben, megtéveszteni akarva a kanadai kormányt.
így többek között azt is kérték, hogy a kanadai kormány, kényszerítse a magyar kormányt a cserkészet magyarországi működésének engedélyezésére.
\MI ÁLL az igy csomagolt szerénynek látszó kérdést, mögött? A magyar cserkészet valamikor igen távolra került a Baden-Powell tábornok alapította cserkészek (Mounted Police-kalapos) változatától. Erről később imi fogunk, dokumentumokkal a-látámasztva.
Nos: ma a magyar cserkészet vezére Eck-hardt Tibor. €sak egy pillantást kell vetni az egy hónappal ezelőtti magyar cserkészbál nemrég bemutatkozott vezetőségi képére — középen a fővédnök Eckhardttal nyomban kiviláglik, kik az itteni magyar cserkészek szellemi irán3dtói.
Tehát igy csomagolva akarják belehajszolni a jóhiszemű kanadai kormányt fasiszta politikai célok érdekvédelmébe. Dymódon akarják a
"belügybe való be nem avatkozás" kanadai kormányelvét megkerülve kijátszani.
«
!M VÁRTUNK mást a K. M. Sz.-től, melyről egyik nem régi cikkét Eckhardt igy kezdi: A Kanadai Magyar Szövetség felvetette az e-migráns magyarság összefogásának kérdését és ennek megszervezésére engem kért fel, köiszö-nettel elvállaltam." (Azóta már megtartották az öt világrész bevonásával szervező konferenciájukat és határozatOag* kimondották a "Szabad Magyarok Világszövetsége" megalakítását is.)
Mi régen mondtuk, hogy e kontinensről és speciálisan Torontóból indul ki minden fajta ár-mánykodó, denunciáló méregkeverés. Régen mondjuk, hogy össze kell fogni az itt élő demokratikus (fentiektől távol álló) becsületes magyarságot.
Ez az összefogási késedelem teszMehetové a gyalázkodó emlékiratok megszületését és az it-tem magyarság nem kb létszámára hivatkozással — ezen organizáció működését.
* 4* «
IZ-IVONATBAN most egész röviden közzétett
emlékirat —- tartva a felháborodástól érthetőleg nem tartalmazza az eredetiben alkal-niazott gyalázkodást. A töredékben közzétett enilékíratra majd az egész emlékirat ismerete után fogunk a megfelelő helyen és időben visz-szatérni. .
Egyet azonban megállapítunk: az adott tanácsok egyoldalúak és a kanadai kormánynak sokkal hasznosabbat lehetett volna még fígyel-mébe ajánlani.
Nevezetesen kérni kellett volna annak a tanulmányozását, hogy miképpen lehetne itt megvalósítani az általáxios orvosi, kórházi és gyógyszerellátást ingyenesen biztositani mindenki számára, ahogy ezt ma Magyarországon megvalósították.. Egy e célra. kiküldendő kanadai bizottság— ha a szándék őszinte a kahadai rész* ről — teljes támogatást fog^ élvezni- a tanulmányozás tartama alatt Magyarországon.
Nem ajánlja a tapasztalatgyűjtést a kanadai kormánynak a K.M.Sz.;a magyarországihoz hasonló betegségi táppénz (a fizetés 75^-a), a terhességi járadékot, szülési és kelehgyeségélyt és a fizetett szülési szabadságot illetően! Pedig az; sem volna haszontalan a kanadai kormány számára, ha az óhazái tapasztalatok alapján a napközi otthonok és bölcsődék itt megvalósíthatók lennének, hogy napról napra 5 és ennél több É^ermekes családok tűzbeni elpusztulása elkerülhetővé váljék, a gyerekekkel őrizetlenül hagyott lakásokban. (Kanada vezető helyet tart a világon a gyermekek tűzhalál-Bta-tisztikájában.)
Azt mellőzte az emlékirat megemlíteni, hogy a magyarországi lakbérek a fizetéseknek kb. 15—20%-át teszi ki csupán!
De első helyén kellett volna megemlíteni a K.M.Sz. által most erősen szorgalmazott ugjrne-vezett háborús kártérítési kérdést is. De tárgyilagosan. (Erről még írunk.)
Ugyanis ki kellett volna emelni a kanadai
a
A ZZAL kezdem hozzászólásomat lapunk neve ^ felcseréléséhez, hogy nem tulajdonítok lényeget neveknek. Lapunk lényegét nem a neve, hanem a tartalma adja. Felcseréljük vagy hagyjuk mostani nevét? Válaszom erre az, hogy lényegtelen. Nem lényegtelen azonban az, hogy mit mondunk lapunkban és kiknek az érdekében. A lap azzal még nem lesz jobb, ha kevésbé szektás nevet adunk neki.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nera vagyok híve egy olyan névnek, amely kevésbé gyakorolná ránk azt a benyomást, hogy ez a lap csak a testi munkát végző magyar származású kanadaiak lapja, sőt azt akarom mondani, hogy nem lenne észrevételem az ellen, hogy lapunk uj neve következttetni hagyna arra,hogy ez a lap a szellemi munkások sajtója is.
Akkor is, ha nem kell tartanunk attól, hogy lapunknak \alaki reakciós hangzású vagy ha-gyománjru nevet akarna javasolni, hangsúlyozni aka'-om, hopry nem forradhatunk el akárminő
uj nevet még akkor sem, ha megígérnénk, hogy a lapunk tartalma nem fog tágítani haladó múltjától. Javaslatokat viszont figyelembe kell vennünk. Megtisztelve érzik magukat az emberek, ha elgondolásaikat mérlegeljük. De nem szabad megengednünk, hogy meddŐ vitába keveredjünk egy név miatt.
Nem ellenkeznék azokkal, akik hivatkozással a változó világra, uj nevet adnának lapunknak, de ez maga, szerintem, lapunk fejlődését még nem tükrözné. A helyes névcserétől azonban nem lenne helyes idegenkedni.
Lapunk ma sem szektás, egyre többen kapnak benne szót, pedig a neve a régi. Amiként a haladó szákszervezeteket, békemozgalmat, népi politikai pártokat sem lehet könnyen építeni a kapitalista országokban, legyen a nevük bármi, ugy a fizikai és a szellemi dolgozók érdekében kiadott lapokat sem lehet könnyen létrehozni és fenntartani, legyen a nevük bármi. Ha tehát a lapunk hü marad a tenyérrel és ésszel
kormánynál ^(éppen ellenkezően az emlékirattal), hogy helytelen háborús kártérítést kérni éppen attól a szocialista Magsrarországtól és annak népétől, amelynek semmi köze sem volt a háború felidézéséhez, amelyet az akkorí uralkodó osztályok népellenes diktatúrájának következményeként Kanada ellen is éppen azok a körök valósították meg, amelyek ma itt. hangadók akarnak lenni. Éppen ellenkezőleg: &zok« tói Járna egyéni kártérítés, akik ma itt illeték* telenűl zsákmánsn'a várnak.
Azt is elfelejtette az emlékirat felhozni, hogy jó lemie ha a kanadai kormány csatlakozna a-zon nemzetközi egyezményhez, mely biztosítja, hogy egy, a családjától ide, a kanadai Kánaán-: ba szökött apával szemben a tartásdijat a gyermeke megkaphassa. Mily szép is lenne, ha egy ilyen uj kanadai zászló meghozná a győzelmi, harc diadalmámorában ezen emberséges csatlakozást!
Még ennél is szebb lett volna szorgalmazni, az emlékiratban, hogy csatlakozzon idejében a kanadai kormány ahhoz a nemzetközi akcióhoz, mely megakadályozni igyekszik, hogy németek által eddig is elszabotált felelősség alól a háborús bűnösök szabadulhassanak és a német kormány ne hozza meg az elévülésre vonatkozó döntését. Talán arra is lehetett volna hivatkozni, hogy a mai magyar kormány a világháború áldozataira, köztük a kanadai mártírokra is tekintettel, elsők között iktatta 1964 november 10-én törvénybe, hogy a háborús bűncselekmények, mint az egész emberiség elleni tettek, soha el nem évülhetnek. ,
Ezzel a szülőföld reputációját, melyet éppen az "emlékiratosok" tettek tönkre, emelni sikerült volna a kanadai kormány előtt.
S a kanadai if jiiság érdekét szolgálná annak tanulmányozása is, hogy miképpen lehetne itt mindenkit, aki sportolni akár, ingyen sportesz-' közökkel ellátni az óhazáihoz hasonlóan, hogy ezáltal a Beatle-frízurás, mezitlábos divathóbortba kezdett fiatalság helyes uton nevelődjön. Ma ugyanis az óhazában az összlakosság, aggokat és csecsemőket is beleértve, niinden negyedik lakosa aktív sportoló.
Hivatkozni kellett volna végezetül arra is, hogy nemcsak az elemi és középiskolás, hanem inpryenes egyetemi oktatás és tanszerrel, valamint kollégiumi bentlakással elősegített tanulást, magyar mintára meg kellene valósítani itt ■is.- ■ -
JJA A K. M. Sz. nem mérget kevert volna, ha-nem a fentebbi értelembén jelenik meg a kanadai kormány színe előtt, akkor mindkét (kanadai és magyar) részről, nem iionertek volna rá.
Még itt sincs a követség és máris ágálnak el-' lene, melyhez hasonló magatartást egyetlen et-nik csoport részéről sem tapasztaltunk még Kanadában.
Az ármánykodás azonban nem fog simán menni. Mert ha meg nem változnak vagy félre nem állnak, kényszerülünk megragadni mi is a bot másik végét.
Videmo! NYÍL
dolgozó emberekhez, bátran megcserélhetjük a
nevét, ha ezt ohasóink többsége nem ellenzi. ♦ * «
AZ NBC-TV (C^iannel 2.) adásán, dec. 26-án ^ d.u. 3 órakor teológiai professzorokat hallgattam. Vitatták, hogyan tanítsák a vallást a főiskolai ifjúsággal. Vitájuk csak fél órát tartott, de e rövid idő alatt is kitűnt a tárgyalásaikból, hogy nem hagyhatják figyelmen kivül a változó világgal változó következő értelmiségi nemzedék kritikai gondolkodását. Bármily erősen védte is az egyik teológus a vallási tanítások örök érvényét, a vita ^tanúsága az volt, hogy simulnia kell az egyházi tanításoknak a változó világhoz.
Szóbajött a négerek szabadságharcának kérdése is, hogy a néger egyenlő akar lenni a fehérrel a templomban is, és ha emiatt a fehérek kímaradoznak a templomokból, ha azokban négerek foglalnak helyet, azzal még nem állítják meg a haladást az emberiség testvérisége felé.
Az egyik teológus kijelentette, hogy a vallás ma már sokak életében nem egyéb mint név. Az emberek többsége csak névlegesen katoli-(Folytatása a 8. oldalon)