10. OLDAL
KANADAI'MAGYAR MUNKÁS
1951 MÁJÜS-'24, CSÜTÖRTÖK
A
NAP ÉPPEN most bukott le a ' két hegy közötti nyereg mögött. Szjao Lju összekötő, aki négy lit* kúszott a hegy lábától a tetőn levő bunkerig, közölte: , ^ „ .
— Parancs Jött^ Azonnal felkészülni a menetre.
Hajnaltól késő estig köröztek az ellenséges repülőgépek az alagút felett. Már nem is tudtuk, hányadik napja ülünk étlen-szomjan ebben a lyukban. Csak vizünk volt, amely felülről, a bunker tetejéről szivárgott alá és néhány .fej fokhagymánk. „ ... ,
És mégis, amint meghallottuk, hogy előrevetnek bennünket, elfelejtettük az éhséget. Boldogan kaptam hátamra a »bornyut«.
Sötétben bevágoiíiroztunk és szerelvényünk rövidesen teljes sebességgel robogott előre. Azt a vagont, amelyben utaztam, minden oldalról keresztüllyuggatták az ellenséges golyók. A lyukakon pedig befütyült a hideg szél és annak ellenére,hogy sok szalmát raktunk a kocsiba, mégis kibírhatatlanul hideg volt. A betört tetőzeten keresztül pedig e-gyénesen a fejünkre hullott a hó..
A politikái   tiszt a közelemben feküdt, összehúzta magát, fejét és_ ' lábát pedig szinte belefúrta a szal-^ mába. Ez b legjobb módszer a gyors' felmelegedésre. Én is követtem példáját. Átmelegedtem' és nyomban elbóbiskoltam.
Közvetlenül mellettem ült egy bajtársam, akinek arcát a sötétségbén nem láthattam. Megbökött:
Ne aludj!   Elalszol és meghűlsz!
Felemeltem a fejem, de nem láttam, hogy ki szól hozzám;
Dohányzói? — kérdezte az e-lőibbihang.
"—^ Talán bizony van dohányod? Szívesen rágyújtanék ...
■ Már napok óta nem cigarettáztam. \
Ezen a környéken alig tudtunk dohányt szerezni. No nézd, a szomszédom elővett egy dohányosdo-bözt, leszakított egy darab papirost
elkezdett cigarettátv sodorni. A-mikor elkészült, átnyújtotta nekem. Nagyot,szippantottam. " ^ Milyen ez a dohány? Koreai? - — Miért,- nem szittál még koreait?
i-r- Nem. ^ost ízlelem meg először.
IJAJTARSAM koreai vx)lt. A gyu-fa lángjánál észrevettem élénk, fekete szemét. És nyomban megláttam katohasápkáján a néphadsereg kokárdáját-=^ -, ; ■ ~ Koreai? ■ . ■
— Nagyszerűen beszél kínaiul —, önkéntelenül is megdicsértem^ Hány eszte^d^ig élt Kínában ?
A bajtáts :%Íinösolyodott.
— öt éven keresztül harcoltam a forradalomért.
— Hol szolgált?
— A 4-ik tábori különítmény katonája-voltaik >
— Ez a Háború hozta vissza hazájába?;. ■■
— jfeen. Kötelességem, hogy megvédjem hazámat.
\ Szívtuk a cigarettát, a vagon lyukas tetején, tátongó lyukon át felnéztünk az égre és egészen egymáshoz dőltünk.
\— Szereted Kinát ? —- kérdeztem.
. — Fél-Kínát bejártam ...
! ~- Merre?'    ' ':': ■
w A felszabadító hadsereggel vo)iultam dél felé. Nagyszerű volt... Különösén, amikor felszabadítottuk Gáansát,
— Csansában ís jártál ?
— Te is voltál Csansában ? — válasz helyett visszakérdezett.
— C^nsa a szülőváíosom . . .
— De szép város! És hogy fogadott ott bennünket a nép!.. Nagy kanállal ettünlc ...
IRTA DU GAO
AZ ÉLÖ HID. (Ku Yuan szines fametszete)
.— Az anyám Csansában él.
Koreai bajtársam egy-két pillar natig csendben maradt, rzíitán halkan megkérdezte:
— Megél?
ís a tied? . . . .— Magam sem tudom.
— Koreában?
— Igen.
— Hol?
— Nem messze inn^n. Dél felé.
— Nem voltál odahaza ?
— Azt hallottam, hogy ott mindent szétbombáztak.' Ha odaérkez-' ném, még a szülőházam felé vezető utat sem találnámmeg ...
Ez a koreai bajtárs a Föí^aba-ditó Hadsereg soraiban ndégmentet-te a családomat. Vérét hullatta, hogy náegvédje az anyámat. . . És most 'e késő éjszakai órábai^ az- a-merikai golyók-járta vagonban e-gyütt robogunk, egymás után hagyjuk magunk mögött a hegyi kerü-
leteket, egész..Észak-^oíreát. Más-más országból származunk, de egy uton haladunk, ugyanazon cél fe lé.
Bajtárs,'feltétlenül elmegyek a szülőföldedre -rr^ ínondtam neW .' T-t A .mi vidékünkön ugyancsak sok ízletes étel akad .—jnosolygott uj. barátom.
A szél hóval hordtáT be arcunkat és egész testünket. Ezen az éjszakán különösen Hideg volt. De az i-gazát megvallva, én valami nagy-nagy melegséget éreztem . . .
XJ-IRTELÉN megállt a vonat Egy ellenséges repülőgép bukórepü-léssél dugott él a szerelvényünk feletti Azután" felemelkedett és eltűnt. Rövidesén ismét visszatért. Uj-' bór felemelkedett és megintcsak eltűnt. Mi/azonban v^lamelmyiea nyugodtan a helyünkön maradtunk. A közelben ^iiágitórakéta^ röppent fel. Valahol előttünk robbanások hangzottak . ., .
A szerelvény ismét megmozdult Tovább robogtunk és kis állómásra érkeztünk. Itt kapta pplitikai tisztünk az értesítést, hogy két órával ezelőtt szétbombázták azt a vasúti hidat, aníely a széles folyón visz keresztül. A hidat helyreállitják.de egyelőre a vonat nem mehet tovább.
A Csoncson folyóhíres vasúti hidját'pusztitották el."Az ellenség már többször megtámadta a'hidat és sok kárt okozott benne, de mi mindig újból .helyreállítottuk. Ez volt Észak-Kóréa leghosszabb hídja.
A politikai tiszt lerázta magáról
szalmát és mégszólalt:
-r^ Bajtársak! Százegynéhány li-re vágyunk a kitűzött céltól. <Ha most elindulunk, erőltetett menetben hajnalbari megérkezhetünk. Nos, bajtársak,^ van-e bennetek ön-
IRTA GÁDOR BÉLA
* KIdji faosszmérték. körülbelül 500 méter. — Srcric
SZIN: SCHUMAN francia- külügymi-- nlszter; szobája. Az asztalon telefonok. Az egyik berregve megszólal. A iní-nüsster felemeli a hallgatót.
SOTUMAN: íra//ó, Parodf maga az? Mi
ujság a tanácskozáson? PARODI (hangja _a telefonban): Baj , van, kegyelmés uram. Grpmiká eU togadtá^gyikmódositásuTjdcat^ Pe-<- dig igyekeztünk   összekuszálni a mondatokat, <íö , > * vágyunk .    merjalvei kegyelmes uram.
SCHUMAN: Jessup?
PÁROÖI: Nagyon mérges. Goromba. Neérllebtí sokáig, Éirríí, kegyelmes uram. Most már ^ előre id^ bozzászólásőmát ijeiry^ és szóról-szóra bé kell magotnbm. Ha kiba' ^o2: egy szóiy az édesanyámat emlegeti. ..
SCEtÜHAN: Tűrni kell kedves í^arodi, ■   & kaza mindenekelőtt.
PARODÍ: A kegyelmes uram édesanyját is cnilegeti:. SCHUMAN: i4&í:ormen/en,Par^ és tanuljon. Én tisztelem anyám ea^ két. De sosem ielejtem -el, hogy . francia vagyok, az voltam ésaz.ma-- xadok. (Leteszi a kagylót Cseng a inásik. telefon.) *
ADENAUER: (hangja): Herr Scbu-man, nem akar maga nőinket becsapni? Olvasom a legutóbbi függeléket és az az érzésem, hogy maga -Franciaország érdekeit előnyben a-karja része^teni.
SCHUMAN: Én? A német császári had-• Mreg volt katonája? A Pétain-kor-mány leghűségesebb tagja? Francia külügyminiszter vagyok, áz. igaz. De miért? Hogy jobban tudjam védeni m német haza érdekeit . ,k
ADENAUER: Jó, hát csak vigyázzon! McCloy nagyon haragszik magára. Azt mondta, hogy maga egy . . .
SCHUMAN: Bocsánat, a másik telefonom szól . , • (Leteszi .a kagylót.
^megtörli'izzadó homlokát és^való-. ^^^^^ másik készülék.)__
ATTT.EE (hangja): Miszter Schuman.f^ Maga kijátszotta Angliát. Csak-4 német és a francia érdékekkel törődik. Mi maga voltaképpen?
SCHUMAN: Luxemburgi vagyok^ Ótt születtem, áz a hazám. De ez persze /nem, zárja ki azt, hogy szivem ne dohoghasson a nagy Angliáért. Kérem Attíeé úr, nyugtassa meg a munkáskormány himes lordjait, és adja át afáitvalói üdvözletemet a király őfelségének.
ACHESON: (egy másik telefonban): Hallj^, maga Schuman! Maga nekem ézt mondta: Franciaországban nincs sztrájk, nincsenek komniimis-ták, nincs közvélemény. Ezzel széni-
ben mindez, van l Maga nekem hazudott^ korrupt, disznó! Maga védi a francia népei!
SCmMAN: Én,'kegyelmes uram? Aki Luxemburgban' születtem, ck császá' ri néniét hadsereg tisztje ] voltam, Pétainnek szolgáltam, szivem Angliáért dobog és testestől'lelkestől , Amerikáé y^agyok? Kérem, kegyel-" mes uram , .
ACJmSOKtJó^ Jórcsak^^^^^
hogy hetekióta nem volt ^Francia-, országban kjormányválság, imár nagyon esedékes. íLgv- gja aj kagylót Schmnán.íéje i>ic^^^^ kezd. Cseng a telefon.)
EGY HANGT^Kfgyéltties' uram, tüntető felvónUiá^vanéSth^ ellen. A menetijeién eg^^^ szalmabáBot^iszhek^ az van ráírva; Sclwmái^ia^h sirásó-
SCilüÚÁNi'tMm Lövet-
\  ni! BeUjöl^lövetni! A gazokba! MÁSm HANÖl (a inásik telefonban):
SCHUMAN: Lövetni! Ruhámra! Lekaszabolni f Széttépni őket ...
MÁSIK- HANCi: Bocsánat, kegyelmes uram; itt a »Le Monde<í munkatársa beszéli A sztrájkok ügyében kérünk nyilatkozatot .. .
SCHUMAN: Mindent megteszünk, hogy
á francia nép ;..r jtorsa'szivéniéhh^      . • • '"ert 'elsősorbán német'vagyok . . . azaz, hogy Luxemburgban születtem, de keblemben angol szív dobog Amerí-
■ káért írjon, járnit akár* (Levágja a kagylót és kimerülten hátradől. Most már az egész, teste rángatózik, csak a szemé néz mereven, eszelősen maga elé.)-
TITKÁR (aki eddig alázatos tartással az asztal mögött állt, tiszteletteljes
részvéttel joaégázólal): Bocsánat, kegyelmes uram, ha fiatalkorom ellenére bátorkodom . . . Rettenetes munka ez . . . Miért tetszik csmSl-
SCHUMAN:   Jegyezze meg magának, Jiatál barátom, hogy nincs jobb dolog & világon, mint a hatalom érzése. , (Csendesen lecsúszik az asztal alá.) ...