>
1967 október 12
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
d* oldal
ASZOKÁSOKAT elkerülve a ml kis lapunk most kezdi a2. új esztendőt Érdekesnek hangzik, de ez igy van. Ilyenkor ősz elején, ennek a hatalmas kontinensnek az egyik csücskében a Niagara vízesés pártján delegátusok találkoznak, a közeli nagy városok küldöttei. Kik ezek a küldöttek? Találj igy fogalmazhatnám meg röviden: A kanadai magyar emigráció legjobbjai. Fizikaüag ugyan fáradt, de szellemileg fiatal emberek. Büszke képviselői és-megbízottai Kanada haladó magyarságának. Vancouvertói Halifaxig terjed ki képviseletük és ezzel együtt-munkásságuk is. A szokásos évi konferencia találkozója ez. Egy nap ugyan elég rövid idő, de a rend és fegyelem betartásával sok ügyes-bajos dolog elintéizé-sére volt képes., Nem könnyű \ feladat előtt állnak ezek az emberek. Felelősségteljes munkának a vállalói, akiknek döntését az olvasótábor bizalommal várja.
A konferenciát a Szerkesztő Bizottság készítette elő. Ennek alapján a szerkesztő beszámolt a lap munkájáról, majd az ü-gyek vezetője a lap anyagi állapotáról, azzal járó nehézségekről beszélt.
A konferencia a demokratikusalapelvek szabályai szerint ült össze, ahol minden delegátusnak joga volt javaslatokat előadni, tanácsokat adni s azokat szava- . zat utján elfogadtatni. A ta- -nácskozásokat egy megválasztott elnök irányítottá. _
Az első szó jogán Forray J6--zsef elnök üdvözölte a megje-
lent delegátusokat: "A világgaz-. dasági válság idején hazátokból kiüldözött és jobb ^let után futó barátaim hosszú évtizedes munkátok még nem fejeződött be. Egy ujabb küzdelem előtt állunk, aminek a továbbvitele csak a mi munkánkkal és segítségünkkel oldható meg. Szerete-tiink a szülőföld iránt, egymás iránt és nem Utolsósorban a nemzetközi ~ munkásmozgalommal szembeni kötelezettségünk arra ösztökél bennünket, hogy á Kanadai Magyar Munkás to^ vábbra is éljen, ami évtizedeken keresztül volt a tanítónk, szóra-' koztatónk..és politikai nevelőnk. Bízom abban, hogy ez á munka nem áll meg, hanem egyre erőteljesebb"^ lesz. Ehhez mindany-nyiotök segítségét kérem."
A megnyitó beszéd után a lap szerkesztője beszámolt az elmúlt év munkájáról, a lap jelenlegi és jövőbeli állásfoglalásáról egyes fontos politikai kérdésekben. Ugy hiszem á legkisebbtől a legnagyobbig minden prob-: iéma érintve lett..
Ezt követően a küldöttek hozzászólásai köyetkeztek. A hozzászólások, . azokban tett javas-latok értékelése nem könnyű feladat. Miért nem? A válaszom az, hogy szinte minden egyes küldött "más nyelven" beszélt. Egy dolgot akart ugyan, de másképpen, szebben és jobban mint az előző mondta." Bizonyította és javs^olta, hogy mi vol-
ná jó és hogy volna jó annak a megvalósításai
Nézzük, hogy látja ezt Nádas Mihály? Erélyesen, magabiztosa kezdte: "Ki kell vetkőzni az önzésből,^mintahbgy tettük é-vekkel ezelőttFogjunk újra ösz-sze. Lássunk munkához. Komoly kötelességeink vannak.^ Az élni akarás, az igazi becsületes magyar, ember hangján jDiaóndotta érthető és egyszerű "^szavait. Tanácsolt, kritizált, de a szíve mélyében ott élt a szeretet; Fontosnak tartja, hogy ar szerkesztő minden egyes konferenciai beszéde jelenjen meg a lápbán. (Itt jegyzem meg, hogy az elmúlt évben elég sokat kon-ferenciáztunk és nem ok nélkül. Valószínű Valamelyik: konferencián mondott beszéd véletlenül kimaradt.)
Steiger György a középkanadások hangján beszélt. Az utánpótlás kérdését hangsúlyozva kijelentette, hogy nem késő, de már husz évvel ezelőtt időszerű lett volna ezt a kérdést elsőrendű feladatunkul kitűzni. Politikai állásfoglalásunkban tartsunk lépést a haladással. A ma emberei vagyunk és ne a múltba, hanem a jövőbe nézzünk. Nagy pártolója voltam mindig és az is maradok a fiatal emigrációnak.
így sorolhatnám oldalakon keresztül a hozzászólók neveit és megjegyzéseit, amik nemcsak hasznosak, hanem építők voltak
lapunk jövőjére nézve. Szinte mindenről szó esett. A jelenlegi politikai és gazdasági helyzet fohtösabl) kérdéseinek tisztázása. A békés együttélés kérdése (amiről többet szeretnének hallani olvasóink )r a vietnami háború, a magyar nép jelenlegi é-lete és-eredményei, a kanadai munkásosztály harcai és azok e-redményei.
Különösen mégragadta figyelmem a delegátusok nagy részének azon miegjegyzéseij^ amik a fiatal utánpótlás kérdéseit vetették fel. Voltak reménytelen és voltak reménnyel telitett vélemény-nyilvánítások. Én a nekem járó tíz percet kevésnek találtam, de ugy érzem mindenki megértette rövid és tömör mondanivalómat: Védem és védeni fogom az 56-os magyar emigránsokat. Ma már nyíltan beszélhetek arról, hogy a politika útvesztőjében tévelygő fiatal magyar emigráció hűséges maradt szülőföldjéhez. Nagytöbbségük hazalátogatott és igencsak elismerő .tapasztalatokkal tért vissza. A hivatásos emigráció igen kevés befolyást tud gya-korohií. 56 magyarjai a semlegesség blokkjához tartoznak. Gondolom jogosán adok annak kifejezést, hogy vajon mit tettünk 1957-ben, amikor ezrével érkeztünk Kanada földjére? Gyűlöltünk, vagy szerettünk? Nwn vagyunk elkésve. 56 magyar fiataljai gondolatban és ér-
zelmekben velünk vannak. Ne' felejtsük el egy pillanatra, sem^. hogy 56 magyarjainak nagy többsége velem együtt még mindig ugy gondolkozik, hogy az "egyik lábam itt, a másik ott". Né felejtsük el azt sem, hogy mi mindenkor visszátérhetünk szülőföldünkre. Ha nyíltan nem is, de ha jól megnézzük ugy a ^ékeharcbán, valamint a szakszervezeti bérkövetelők soraiban, vagy bármilyen demokratikus megnyilvánulásban a magyar fiatalság képviselve vari.
Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy lapunk élni fog továbbra is és harminckilenc év munkája nincs elveszve. Lassan, amikor az időszerű lesz, az u-tánpótlás szinte magától fog jönni. Tálán más hangon, más név alatt, de ugyanazzal a cél-kitüzésselj, amivel ez a lap elindult, lesz aki tovább vigye. Tudjuk nem lesz könnyű, de nincs okunk kétségbeesésre. Csak a magam nevében beszélek* de tudom és érzem, hogy sokan éreznek velem. Megértését kérem annak a politikai szerencsétien-ségnek, hogy sokan közülünk csalr gondolatban vagy titokban lehetnek velünk. Kényelmetlen állapotok eíek, de mindannyiunknak ezeket meg kell érteni. Nem hinném, hogy különösebb magyarázatra itt szükségünk volna. 1
Határozottan ki mérem jelenr teni, hogy a magyar fiatalok nemcsak jó kanadaiak, hanem jó ma^arok is lesznek és maradnak velem együtt.
Szakácsi László
t
•I
M
m
ijiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiin
i Szeged, Magyarország
5 Kedves Barátaim: v .
= Amikor a só-bors-tartók az asztalon
= bors helyett -paprikát tartalmaznak,
5 akkor tudhatod, hogy Magyarországon
i ^5<áy ... Abban a városban vagyok,
= amely híres a szalámijáról. Részese va-
1 gyok a nyári szabadtéri játékoknak, a-
5 melyek egy gyönyörű középkori székes-
= egj'ház előtt folynak le és ahol éppen
= tegnap este a Moiseyev táncosok nagy-
£ szerű előadását élveztem. Ha Magyar-
1 országon vagy, akkor többé nem Ke-j let-Európában vagy, — bár ez is kom-= munista ország. Itt divatosabbak a női r ruhák, az épületekben több a stílus és E a gazolin-állomásokon még az autód = szélfogó ablakát is megmossák.
= Az étel— természetesen — magya-
2 ros: fűszeres, gazdag és kitűnő. A sü-s temények és a rétesek versenyeznek a, £ bécsiekkel és csodálatos, hogy a nők £ alakja itt mégis jobb, mint Románíá-£ ban vagy Oroszországban ... A liba-£ máj felséges, az éttermek díszesek, (a-£ mit utoljára hetekkel ezelőtt Jugoszlá-£ viában tapasztaltam) és gulyás mín-£ den étlapon szerepel. Sok bort termel-£ nek, legnagyobbrészt jókat és fogyasz-£ tás tekintetében Magyarország a ne-£ gyedik helyen áll (Francia-, Olasz- és £ Spanyolország mögött). Sok sört is fo-£ g> asztanak, amely éppen olyan rossz, £ mint a többi országban, amióta Német-
1 országot elhagytam.
£ A nép nagyon barátságos, igyekszik
£ mindenben segíteni, de a nyelv valóban
2 probléma. Képtelen vagyok három szó-£ »<ál többet megjegyezni, nem tudom kí-= «jteni a helységek nevét és így nehéa
Eredeti levélből fordította: £. H. Neuwald
útbaigazítást kapnom Szentkiralysza-badja felé (az ékezeteket elhagyom, nehog^ még zavarosabbá tegyem). Még jó, hogy sokan beszélnek németül, a-mi megkönnyíti a helyzetemet.
Az elkerülhetetlennek meg kellett történnie . . . Miskolcon találkoztam egy szállodai manager-rel, aki meglehetős jól beszélt angolul és aki szívesen iszogatott velem, miközben elmesélte a bajaít^és informált élet-filozófiájáról. Neki bevallottam, hogy a vidéken sok kacsát láttam és nagyon szeretnék sült kacsát ebédre. Azeste el kellett utaznia, de megígérte, hogy Józsi, a kizárólag magyarul beszélő inas és portás megmosatja az autómat és gondoskodik számomra kacsáról.
Másnap reggel Józsi hosszú beszélgetésre jelentkezett. Részemről azt szerettem volna tudni, hogy mikor jöhetek a sült-kacsa ebédre, ^amely körülmény számára nem látszott fontosnak. Azt próbálta velem megérttetni, hogy az állat kicsiny lesz, amibe belementem és szívesen beleegyeztem, hogy kis-ka-csa ebédet fogyasszak el. Kissé zavart, hogy Józsi a kacsát másként nevezte, mint amit a szótáram mutatott és az is, hogy a jel-beszéd alkalmával mm-di'g füleket mutatott. És amikor én a sült-kacsa említésekor mindig a "quak-quak" hangokat hallattam, — Józsi ezt nagyon mulatságosnak találta. Well, — eltaláltad, a kis-kacsa helyett egy —
kis-kutyával akarta a poggyászomat szaporítani éis miután a kacsa-kutya félreértés tisztázódott, Józsi minden á-ron egy élő kacsát próbált a nyakamba sózni! V
Budapest gyönyörűség volt! A Duna szeli keresztül, két partján pompás é-pületekkel. - Sajnálatos, hogy a barokk palotákat lebontják és üveg és cementből készült magas irodai épületekkel helyettesítik, — ami nagy Jkár . . . A magyarok szeretik a fürdőket és az ország gazdag természetes forró forrásokban. Egyedül Budapestnek 30 nagy-, szabású fürdője van, ahol nem egy, hanem 3—4 medencében úszhatsz és mindegyik medence hőfoka és gyógyító tulajdonsága más és más. Ezek a medencék nagyobbak, mint amit valaha láttam szerte a világon. Az én szállodám medencéjében minden órában tíz percen át mesterséges hullámokat élveznek a vendégek és á látogatók.
A Gellért-szálloda a legjobb, amióta elhagytam Törökországot. A szobám hűtőszekrényét hazai és (Csehszlovákiából) importált sörrel, tokaji éír könnyű borokkal, pezsgővel, konyakkal, barack pálinkával (ami kitűnő!) és egy másfajta likőrrel látt<^k„.el., a-mely a Femet Branca magyar változata.
Ahová az ember esténkint elmegy, mindenütt cigányzenekar szórakoztat-
ja. Kitűnő zenészek és ha hazaérek, =
hiányolni fogom az élénk zenét és tán- E
cokat ... Tegnap, útban Szeged felé, 5
felvettem az autóba egy fiatalembert, =
akinek kezében gitár volt Miután be- E
szélgetésről szó sem lehetett, cigány E
dalokkal 'és gitár-kísérettel szórakoz- =
tátott, miközben 70 mérföldes sebes- E
seggel vezettem. (Itt kaptam a máso- E
dik "ticket-et", ami $2.95-be került, =
mért Magyarországon tilos az ellenke- E
ző oldalon vezetni még annak is, aki a =
rendes forgalomnál gyorsabban halad.). 5
A vidék erre lapos és érdektelen, de • 5
a városok, amelyeket a sok háború e- 5
gyike el nem pusztított, kedvesek és =
megtartották középkori vagy barokk =
jellegükét. =
A lakosság áltálában megkritizálja =
a kormányt és a véleményét senki nem E
fék megmondani. Az 1956-os felkelés- r
re általában emlékeznek és akadnak o- E
' lyanok, akik rossznéven veszik, hogy =
nem avatkoztunk bele. Ugy hallom, 5
hogy az országban még vannak orosz =
csapatok, de én egy orosz katonát sem 5
láttam. A munkások- szabadnapjukon =
katonai gyakorlatozásbah részesülnek 5
és segélycsapatokba tömörülnek. Kér- 5
désemre azt a választ kaptam, hogy =
választás esetén a kommunisták ma =
több szavazatot kapnának, mint az u- =
tolsó választáson. E
összehasonlítva a többi szocialista E
országgal, mondhatom, hogy a népes- E
ség sorsa itt olyan jó, mint Jugoszlá- E
Viában, amit megérdemel, mert a ma- S
gyar tehetséges nemzet. =
Jó - kívánságokkal
REX E
■Ml
..............„„,.......,„„„„„.......,„„i„„„.„„......i.innimiHi.....i.....iiiniiiH.i.............."""..............nniniiHiim.iii..........ii.inMmiiiiii.............mHHiiHiiHUiiHniiiiiiHiiiiHinnn
I