1951 JULIUL 12,; ©SÜTÖRTÖK
KANADAI MAQYAR MüIÍKáS
11. ^LBm
ASöTéTBíIN ugy érezzük, mintha elvarázsolt kastély kertjében lennénk, itt-ott. titokzatos kupolái} épületek tömörtenek fel előttünk, a tudomány modem szentélyei. Ezek^ ben az épületekben korszerű műszerek segítségével, vizsgálják csilr lagászaink a világűr titkait, hogy az emberi tudás előtt minél kevesebb rejtelem legyen a világegyetemben. . '
Amikor belépünk az e^k kupolás épületbe, éppen- az Vötméterés, hatalmas asztirográf emeli óriási fehér tubustéstét a boltozat^ felé. Gombnyomásra emelkedik a padló; a titokzatos; rejtett gép halkan zümínög, megnsrilik: a boltozat s az éjszaka csillagai betekintenek a modern ember szentélyébe.
Milliónyi fényévre . . •
AZ ASZTRÖGRÁP olyan távcső, amely az égbolt jelei^geit nemcsak megmutatja>dé le is fényképezi. Az intézet tudósai közül többen a változó fényli csillagok fényváltozásának okait kutatják. Egy-egy csillag térfogata ugyanis időnként vészit terjedelméből,. összehúzódik, majd ismét eredeti térfogatára nő meg.
A csillagok gázhalmazállapotnak, kivéve,a bolygókat, amelyek közül a nagyobbak szintén gázne-müek, esetleg cseppfolyósak, csak némelyeknek szilárd a kérgük. A gázhalmazállapotu csillagok belse-. jében atpmbbmlás megy végbe. Valószínűen éz az oka a csillagok ösz-szehuzódásánák, illetve kiterjedésének,
A csillag, árnélyre most az asz^ rográf mered, v milliónyi fényévre van tőlünk, s amit a csillagász most észlel, az a fényváltozás mintegy 200 millió fényévvel ezelőtt történt esemény a világmindenségben. De a fény csak most ért el hozzánk. (Tudni kell, hogy a fény másodpercenként:- 333.000 kilométerrel halad. Egy fényév tehát annyi, a-hány másodperc égy évben van, illetve annjaször 333.000 kilométer.)
Szeműnk "eléjcérült a babonák és fantáziák csodálatos csillaga, a Mars is. Keressük a bolygón a csatornákat, melyeket 'a Mars-lakóknak tülajdonitótt egykor Sciapa-raelli. Azonban: hiába keressük, nem látjuk sehol. Mégtudjuk, hog^^ nem is léteznek, aínodem csillagászat pontosan kiderítette ezt.
A legújabb, legnagyobb távcsövekkel is cisak 'halvány vonalként lennének észlelhetők, ha legalább 4-—500 kilométer szélesek volnának és sokézer kilométer hosszúak. Sci-aparaelli korában azonban igen kezdetleges távcsövek voltak még. ^forgalomban*. •
Van-e élet a bolygókon ?
A SZOVJET xísillagászok nemrégi-^ bén kiderítették, hogy a Marson van élet: Nem arról van szó, hogy emberek élnek ott. Ennek a bolygónak van légköre, s hőmérséklete sem túlságosan szélsőséges. Persze, földi értelemben vett életről nem i-gen beszélhetünk, mert vizgőz igen kevés ván. a Marson és a légkör mintegy 60 százaléka széndioxid. Jól látszik itt a távcsőben is az É-szaki és Déli saroknál a kicsiny pu-posodás, az úgynevezett hósipka. Ez azonban nem viz-, hanem szén-dioxidhó, s a marsbeli eső is a cseppfolyósra váló széndioxid kicsapódása.
Naprendszerünk legcsodálatosabb bolygója a Satumus. Itt jó világ járna a romantikus szerelmesekre, mert 10 hold is megezüstözi a Satumus >boldog4( éjszakáit. A holdak 550 nap leforgása alatt kerülik meg a főbolygót.
Ha lehetséges volna a Satumu-son az élet, ugy ott 5 óránál 4;ovább senkise alhatna, mert 5 óráig tart a nappal és 5 óráig az éjszaka.
A Saturauson azonban semmiféle élet nincs, mert a bolygótömeg lég-
IRTA KOVÁCS ATTILA
MIKOR a napon ilyen kis foltok láthatók, azt jelenti, hogy vihar lesz a földön, a rádiófelvevésben Í8 rendszertelenség áll be. .
nemű és még a ^legszilárdabb* felső kérge is cseppfolyós állapotú és
körülbeiűí 120-:150 fok a hőmérséklete. ' A Sátúrnust úgynevezett kozmikus porból álló, háromrétegű gyűrű veszi körül. Ez a »por<í hegy-oldalnagyságu darabokból, hold-nagyságú égit,estek törmelékeiből áll. A satiirnusi év 29 földi évet tesz ki. A2 estét a csodálatois fényű Vénus, vagy ' ahogyan mondani szQkták, . az Esthajhalcsillag köszönti. Neiú sokkal kisebb, mint földünk. Olyan a forgása, hogy a nap állandóan csak.az egyik oldalát süti. A fény és árnyék határán a Vé-nuson az átlagos hőmérséklet mindössze-20^25 Celsius fokkal melegebb, miiít földünk átlaghőmérséklete. A vénüsi időszámítás érdekessége, hogy 1 Vénusnap körülbelül 112 földi nappal egyenlő, ugyanilyen hosszú az éjszaka is, s aki a
Vénuson 1 napot »megék, m egy^ ben egy évvel idősebb is lesz, meri á Vénus-nap és á Vénus-év ideje egymással egyenlő,
Uj mcggfigyelő álIomS&ok
U/ffEGKÖSZÖNJük dr, Detre Lász-lónak, az intézet igazgatója-* nak, hogy lehetővé tette 8zámunk«» ra az izgalmas csillag »lest« és dK Csada Imrét, aki végigkalauzolt bennünket* bölygóról-bolygóra, hU vatalos munkája felől kérdezgetjük.
Megtudjuk, liogy az igazgató, EU ker János az intézet kiváló műszó* része és Csada Imre egy nagyjeleA-tőségű, uj műszert szerkesztett A fotoelektromos fényességmérőt; Eii« nek segítségével a csillagokat »©• lektromos« megfigyelés alá veszik. Az intézet megfigyelési lehetőségei rövidesen kibővülnek, mert ötéves tervünk uj megfigyelőállomás léte-* sitését határozta el. Az uj megfigyelőállomást valószínűleg a Me« . csekben állítják fel. Már folynak meteorológiai és egyéb területi vizsgálatok, hogy a Mecsek melyik pontja lesz a legalkalmasabb erre a célra.
d hangnál gyorsabb repülőn
. VALAMENNYIEN hallottunk már y a lökhajtásos gépekről, ezekről a hangnál is gyorsabban száguldó repülőgépekről, amelyeknek nincsen légcsavarjuk, folyékony űzem-. anyag, és a levegő keverékének robbanásai adják meg számukra azt a . hajtóerőt, amellyel óránkénti 800— 1000 kilométeres sebességűket.elérik.
Milyen ér:^és is lehet az ilyen repülőgéppel felszállni a felhők közé ? Az egyik, szovjet lap munka^
___ _ , . . pillantás alatt végigszáguld a kifu-
társa^elment az egyik Moszkva tőpálya üvegsima betonján. Az ed-
re kúszik. A magasságot és a sebességet pontosan jelzik a műsze* rek. A píros^ és zöld jelzőlámpács* kák némán beszélgetoek a pilótá« val. Miközben a műszereket nézem„ gész képet. Feszülten figyelek, ne- jem tudok a külső világra figyelni, hogy elszalasszam az indulás ^íüla- Be.a^PjJotanak erre is ügyelni kell. natát. GyoMán körülnézek a fSké-.^i^et^^^ ™ten.,sbkfelé kell fi-ben, laboratóriumra emlékezteti^- syelnif egy lokhajtósos gép veze-lőttünk csillogó műszerek, számtáb-*^jenek. ^^^^^^^^ A
Iák, fejűnk felett átlátszó törhetet- egy szemvillanás. kéli len üvegbura. Mindén irányban ki- a műszereket, a térk^^^^ az égből-láthatunk. tot, a földet, irányítania kell gépét
— Indulás engedélyezve! r—hal- ?
lom a fülhallgatón az ügyeletes fenn kell tartama,
hangját. A pneumatikus fékek hal- Most hófehér felhők fölött sűvi-
kan megcsikordulnak, á gép szem- tünk el. Mintha havas tundrát lát-
melletti, repülőtérre, hogy felszánjon egy lökhajtásos repülőgéppel. Tapasztala1;airól a következő érdé-kes cikkben száinolt be:
A fejünk felett éles süvítés hallatszik, majd bömbölő robajjá válik. Fémes csillögásü csíkot láttunk felettünk elsüvíteni, alig tudjuk követni tekintetünkkel, máris eltűnt a jegenyék fölött.
— Gyakorlatoznak a >rakétá-sok« — mondja kísérőnk, miközben egyenletes lépésekkel haladunk a »repülők városac felé. Elsőnek Pá-vel Fjodorovics Csupikowal, a Szovjetunió Hősével ismerkedünlj meg. Őt a taskendi mozdonyjavito-gyár Komszomol-szervezete küldte az egyik volgámenti repülőiskolába, itt megismerkedett a repüléssel és az iskola fiatal tanulójából a Szovjetunió Hőse lett, egyike annak a több mint kétezer komszo-molnak, aki ott van a Szovjetunió Hősei sorában. Csupikov mellét tizenhat kitüntetés ékesíti. A Nagy Honvédő Háború éveiben 430 bevetésen vett részt es tizenhat ellenséges gépet semmisített meg. ö vezet most bennünket a repülőtér felé.
— Felszállunk a léglökéses repülőgéppel és átéljük a gyors repülés minden élményét — mcHidja.
KIFUTÓPÁLYÁN már ott áll e-lőkészitve a gép. Hatalmas e-züstös testén csillan a napsugár. Légcsavarja nincs, a motor helyén csövet látunk, a cső nyílása —^ a-mely olyan, mint valami nagyméretű kipufogó —, dugóval van ellátva. Bár már sokat repültem életemben, különös érzés fog el. Felcsatoljuk az ejtőernyőt, fejünkre húzzuk a rádióhallgatóval ellátott pilótasap-kát és a következő pillanatban már hallom a fülhallgatón át Csupikov hangját: Indulási jelet kerek!
A lökhajtásos motor kipuffogo-ján hatalmas erejű forgatag robban ki. üvöltő sivítással tör elo a lyáz fehér sugara és pillanatok a-fatt tejfehér ködbe burkolja az e-
dig fülsértő zúgás most finom, vékony hanggá változik. A levegőbén vajgyunk. Csupiköv báinulatos biztonsággal vézett gépét. ESPd he-^ek, mezők, völgyek, kígyózó utak niáradnak él lent, de nem tudom külön szemügyre venni őket, min-
nék, mindenütt végtelen fehérség, amerre a szem ellát, hóbuckaszer-rü felhőgomolyogok. És a gép süvítve halad át rajtuk, gomolyog a fehér köd, nem látok semmit. Csupikov mégis egyenletes sebességgel, nagy biztonsággal vezet. Műszerei csalhatatlan pontossággal mutatják az utat. A felhők olyan isebességgel
den összefolyik a szemein elott. közelednék, hogy néha azt hiszem, Szinte ugy érzem, a lélékzetem is elhagyjuk a ;föld^ légterét; és vala-eláll a sebességtől. Most nyilegyé- hol a bolygókon kötünk ki. nesut felett repülünk elr valahol a. Csupikov most könnyed mozdu-láthatáron teherautó bukkant^fel, lattál mégcsavar egy fogantyút, a de már el is tűnt alattunk. Másik, gép érre ereszkedni kezd . . . Ben-autó is robog az uton, amott egy ne vagyunk a felhők sűrűjében, a-szénásszekér, de nem vagyok képes lig van fény, csak á jelzőlámpák érzékelni azt, ami . lent történik,. világítanak . . . aztáp hirtelen szemért a másodperc töredéke alatt vi- műnkbe csáp a napfény . . . Kire-
harzunk el a táj felett.
— Hogy érzi magát? —• hallom Csupikov derűs hangját á rádión át. ■
Minden rendben — felelem a«^
pultunk a felhőből, ismét mezők és erdők felett szállunk és a fejünk felett ett a báráhyfelhős kék ég és a.nap . . .
szám elé eróaitett müo-ofon ségitsé- C^gPO^OV i^^^^J^^
gével.
Akkor rendben! Csak tartsa magát továbbra is derekasan!
— Mit akar ezzel mondani, — gondolom, de nincs idő gondolkodásra. Mintha a föld megfordult
látom, hogy á peyronon emberek sétálnak. Szinte érthetetlen, hogy senki sem néz fel, figyelemre se méltatták a perronon álló emberek százai a fejük felett elsüvítő lök-
volna* alattam, forogni kezf. A gé- ^^^^^JJ^mŰ^^^^^^^^ pünk kört ir le, majd hirtelen magasba emeli az orrát, felfelé kezd repühii. Vakító fénnyel izzik a nap. Elértük a felhőket, megyünk tovább ... alattunk tisztán látóm a szakadozott felhőfoszlányokat
A gép most hirtelen lebukik, egy- «%t^^ft
ért? Már jókora darabon elhagytuk a vasútállomást, amikor Csupikov megszólal: Nézzen vissza! . . • Visszanézek. Lent magasra emelt fejjöl néznek utánunk az emberek.., és tekintetükkel kisérik a tovatűnő
re gyorsabban és gyorsabban zuhanunk lefelé . . . Szólni akarok, de állkapcsomat alig tudom összezárni. Az <az érzésem, mintha valami óriási erő szorítana az üléshez és kezemet, lábamat ólommal vonták volna be. A pilóta ugyanis közben abbahagyta a zuhanórepülést és ismét felfelé irányította a gépet, testünk azonban a tehetetlenségi erő és az előbbi zuhanóerő következtében még mindig a föld felé vonzódott.
CZÉDITd gyorsasággal repülünk
tovább. Pillantásom a műszerek- technikáját.
Csupikov nevet csodálkozásomon. »A hang későbben érkezik a földre — mondja. ^— Mikor odalent meghallották ?L gép zúgását, akkor mi már messze jártunk . . . «
—. Mit érzett odafent? — kérdi Csupikov, leszállás után.
Mélyen a szemébe nézek. Hogy mit éreztem? Újból és újból eresztem azt a büszkeséget, amely miniden .szovjetembert elfog, ha repülőinkre gondolunk. Éreztem, hogy nagyszerű pilótáink repülnek ezer és ezer lökhajtásos gépen és így v!^ szik diadalra szocialista hazánk