8. oldal
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
1967 október 12
,3 H'
A NAGY Októberi Szocialista Forradalom még ma is — fél évszázad után -r- a XX. század legnagyobb jelentőségű eseményének számít. Minden ország, mmden nemzet történelme elválaszthatatlanul összefügg avval a fon-adalommal, amelyben a hősies szovjet nép kivívta a szocialista rendszer megalkotásának lehetőségét, egyben azt a lehetőséget is, hogy^yédve a világbékét, elkezdhesse végül a kommunista gazdasági és társadalmi rendszer megvalósitását is.
Kanada történelmére is hatást gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Történelmi tény, hogy a kanadai munkásosztálynak is volt egy kis szerepe abban a nagy forradalmi megmozdulásban, abban a nagy n^ímzetközi összefogásban, amely megakadályozta Winston Churchillt abban, hogy kitekerje a bolsevizmus nyakát a születése pillanatában.
Amikor Arthur Meighen miniszterelnök, aki szétzúzta a Winnipegi Altalános Sztrájkot, kanadai csapatokat küldött, hogy csatlakozzanak 13 másik beavatkozó állam csapataihoz az újszülött szocialista kjöztár-saság ejilen, kitört a kanadai szakszei-vezetek és farmerszervezetek tiltakozó \iharav amelyet minden demokratikus csoport támogatott. A beavatkozó ka'nadái csapatok elküldését elnapolták, s amikor végül mégis elküldték, a harcokban nem vettek részt, majd hamarosan visszavezényelték őket.
A szovjet nép sohasem felejtette el azt a segítséget, amelyet a világ dolgozó népétőr kapott.
Teljes mértékben visszafizették a segítséget, sőt sokkal többet fizettek vissza.
A szovjet nép a kommunista párt vezetése alatt a-ratott győzelmet és bebizonyította, hogy igaza volt Lincoln Steffansnak, amikor ezt mondotta: "Láttam a jövőt és bevált". -
A szovjet nép megmutatta a világnak, hogy a szocializmus bevált, kitűnően működik a Szovjetunió gazdasága, emelkedik a lakosság életszínvonala annak ellenére, hogy szegénységet örökölt a cári rendszertől és romokat két világháboinitól.
Úttalan utakon indult el a szovjet nép a szocializmus építése felé. Más népek tapasztalataiból nem tanulhattak. A szovjet nép volt az első szocialista rendszert építő nép. Sok tévedésbe estek a szovjet népek. Mindazonáltal kidolgozták saját demokráciájukat, s munka közben határozták meg saját jövőjüket. Sikere-éssen osztották meg maguk közt a munkát, a tanulási és a pihenési időt.
tSépek börtöne
A cári birodalom a "népek börtöne" volt. A felszabadult nép, az uj szocialista társadalom megalapította a soknemzetiségű Szavjet Szocialista Kiöztái'sasá-gok Szövetségét, melynek alkotmánya biztosítja a tagnemzetek önrendelkezési jogát, "nyelvük használatát és kiművelését, kulturális örökségük megőrzését.
Azt, hogy a szovjet példa befolyásolja a kanadai közéletet, Dániel Johnson québeci miniszterelnök is elismerte, amikor ezt mondotta:
"A Szovjetunió szolgáltatta azt a bizonyítékot, hogy az államszövetség, ha helyesen értelmezzük és alkalmazzuk, jól működhet és például szolgálhat a kanadaiak számára most, amikor újból átgondoljuk ^a-ját alkotmányunkat."
Számos más tekintetben is befolyásolja a Szovjetunió a kanadaiak életét haladó irányban.
A Szovjetunió terjesztette elő legelőször a békés egymás mellett élés nemes eszméjét, hogy megszabadítsa az emberiséget a háborúktól. A Szovjetunió^ kezdeményezte legelőször, hogy éljenek a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű nemzetek békésen egymás mellett: békés versennyel döntsék el, hogy melyik a jobb rendszer, melyik rendszer adhat magasabb életszínvonalat a népnek.
Amint a hidegháborús lovagok hazugságait egyre kevesebben hiszik el, egyie több kanadai kíivetel kormányunktól békepolitikát.
Olyan életstandardot állított fel a Szovjetunió, a-melyet a kanadai monopolista érdekeltségek is csak saját vesztükre hagyhatnak figyelmen kívül.
Minden kanadai hai-c előtt ott lebeg a Szovjetunió példája. Medicare, ingyenes felsőfokú közoktatás, jobb munkakörülmények, szakszervezeti beleszólás a termelésbe stb.. mind olyan dolgok, amiket a kanadaiak a szovjet példaadás befolyása alatt követelnek.
Nem kétséges, hogy el fog jönni az idő, amikor a kanadai nép, történelmi fejlődésének egy bizonyos magaslatára él-ve. saját hagyományainak megfelelően, szocialista államot fog alakítani. A kanadai nép saját tapasztalatai és a szocialista államok példája alapján fogja megszervezni saját szocialista hazáját. Ezt a kanadai nép nem a közel jövőben fogja végrehajtani, de végrehajthatja sokkal hamarabb mint sokan gondolják.
A legfontosabb tennivaló ma azonban az, hogy megszüntessük a vietnami nép felperzselői által szított hidegháborút és elhárítsuk a nukleáris háborút.
• MalcolmW.Browne alanti cikkét az Egyesült Államokban megjelenő TRÜE nevű képes iolyóirát októberi számából {ordítottuk magyarra. Mr. Browne szerint erősen marcangolja az amerikaiak lelkiismeretét az a kérdés^ hogy miért nem akar harcolni a saigoni kormány hadserege? Nagyobb az a hadsereg és a legkorszerűbb amerikai íegyvérzettel jendelkezik. Énnek ellenére a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (Viet Cong) ütései alatt összeomlott^ s az amerikai hadsereg, nem bízik benne. A háború tehát az amerikaiak háborújává változott.
az EGYESÜLT ÁLLAMOK, miután milliárdokat költött az utolsó évtized alatt a délvietnami hadsereg kiképzésére és felszerelésére, haszontalan befektetésnek találja az egészet.
Az Egyesült Államok fizeti a számlát Dél-Vietnamban, óránként háromnegyed millió dollárt, s ezen felül amerikai életek százait. Több amerikai veszti életét mint dél-vietnami.
Hihetetlennek tűnik, hogy az Egyesült Államok által felszerelt, fizetett és tanácsolt dél-vietnami hadsereg létszáma legalább ötször nagyobb mint a Viet Cong létszáma. Dacára ennek, amerikaiak és dél-\ietnamiak egyformán elismerik, hogy a dél-vietnami hadsereg órák alatt megadná magát, ha az amerikaiak kivonulnának.
AZ AMERIKAI honvédelmi minisztérium és vezérkar becslése szerint a dél-vietnami ellenségnek 113.000 harcosa van. Ebből 50.000 észak-vietnami, 63.000 Viet Cong. Van ezen felül az ellenségnek 170.000 tartalékos katonája, s ezt a tartalékos hadsereget bármely pillanatban mozgósíthatja. Ezzel szemben áll a saigoni kormány 610.000 főnyi hadserege, beleértve 350.000 főnyi sorozott katonát, tengerészt, tengerészgyalogost és repülőt. A re'ndőrség létszáma 50.000. A rendőrség egy része állandó harcban áll a Viet Conggal. A folyamőrség létszáma 4.000. A folyamőrség jól felfegyverzett motorizált vízi járműveken cirkál. A helyői-ségek létszáma 200.000.
Ennek ellenére ez a nagy katonai íölény foszlányokbán hevert már 1965 elején. Huzamos ideig sok emberéletet vesztett, de nem ez volt a legfőbb probléma, hanem az, hogy a Viet Cong meghódította Dél-Vietnam nagyobb részét és a lakosság többségét.
Alig van oi-szágut, amelynek ne a Viet Cong lenne az ura. A legtöbb falu a Viet Cong táborához tartozik. Vannak falvak, amelyek titokbaTi tai-tanak fenn kapcsolatot a Viet Cong megbizottaival. Az ellenséges területié lépő saigoni csapatokat a legtöbb esetben rajtaütéssel tépték darabokra nagy partizán csapatok. Erős partizáncsapatok hatoltak be az ideiglenes vidéki nagyvárosokba tetszésük szerinti időben és megsemmisítették az amerikai hadállásokat. A Viet Cong egyre nagyobb lelkesedéssel harcolt, a saigoni kormány hadereje fegyelmezetlen csürhévé változott.
1965 FEBRUÁR 7-ÉN Johnson elnök elhatározta, hogy az amerikai hadseregnek kell átvennie a hai-cot. Maxwell Taylor nagykövet, William C. Westmoreland tábornok, az Eg>'e-sült Államok vietnami főparancsnoka és a dél-vietnami hadvezetőség megállapította, hogy a Viet Cong közel áll a háború megnyeréséhez. Amerikai beavatkozás nélkül néhány hét alatt vége lett volna a háborúnak, a Viet Cong zászlaja lengett volna Saigonban az elnöki palota fölött.
Elhárult ez a veszély azzal, hogy átszervezték a dél-vietnami katonai felépítményt félmillió amerikai katona bevetésével, nem beleértve a Thailandban állomásozó amerikai légierőt és a Hetedik Haditengerészeti Flottát. Megerősítették a dél-vietnami had-
erőt továbbá 45.000 főnyi dél-koreai haderővel, abban egy 15.000 főnyi keményen kiképzett és kitűnően felszerelt hadosztállyal, és egy 6.000 főnyi ausztráliai haderővel, légierővel és páncélos egységekkel.
Most pedig— két évvel később — az amerikai és a dél-vietnami tábornokok még több amerikai -katonát kérnek.
Miért van^az, hogy e^yre több kívülről jövő megerősítésre van szükség? A saigoni haderő éppen ugy mint á Viet^öng, észak-, közép- és dél-vietnami harcosokból áll. Egy nyelvet beszélnek, egyforma ételeket fogyasztanak és sok esetben egy családból származnak. Hogy lehet hát az, hogy kis Viet Cong egységek, nagy saigoni erőkét semmisítenek meg sürü egjTnásutánbari?
MAGAS RANCÜ amerikai tisztek igyekszenek kitérni a kérdés elől. Bevallják az amerikaiak hivatalosan, hogy ha a gerillákkal szemben tízszeres túlerőre van is szükség, a győzelem még akkor s.em biztos. Még a leg-semmirekellőbb saigoni csapatokról is mondanak olykor szépet az amerikai vezérkarban. ' :
A saigoni kormány hadserege 1963 január 2-án vívott nagyobb csatát^első Ízben a Viet Cong ellen a. Mekong folyo torkolata vidékén levő Ap Bac faluban és határában,'Saigontól 40 mérföldre. A Viet Cong ékkor ugy djön-tött; hogy meg fog ütközni a saigoni kormány csapataival, ahelyett, hogy elrejtőzne a falu határában.
Ezrével indultak harcba a saigoni csapatok, több mint egy tucat helikopter és sok vi-zi és szárazföldi közlekedésre egyformán alkalmas fegyveres jármű bevetésével. Az ellenség alig néháhyszáz emberből állt, légierő és ágyuk-nélkül. A gerillák csak aknavetőket és automatikus kézifegjrvereket használtak.
Noha gerillák vettek részt a harcban, nem gerillaharc volt ez, hanem szokásos ütközet. A támadó fél ment neki a besáncolt védő félnek. A támadó fél kudarcot vallott. A Viet Cong megállította a tankokat, elpusztította a csapatszállító jármüveket, megölt 68 saigoni katonát és három amerikai tanácsadó tisztet, lelőtt három helikoptert. A Viet Cong győzelme után-éjjel elhagyta lövészárkait és eltűnt.
Ebben az ütközetben a legmagasabb rangú amerikai katonai tanácsos John Paul Vann alezredes volt, aki keménykötésű hivatásos katona. Szokatlan módszereket akart alkalmazni a szokatlan csatában. Az ütközet után jelentették, hogy eltűnt égy amerikai tiszt és Vann alezredes, .végsőkig felháborodva a saigoni csapatok tehetetlenségén, mozgósi; totta a kornyéken található összes amerikai katonákat, szakácsokat, postásokat, tanácsadókat és szanitészeket. Jöttek ngy, ahogy voltak, alsó ingben, rövid nadrágban. Vann alezredes felfegyverezte őket és ezzel az a-merikai különítménnyel indult egy feladat végrehajtására.
Estig elfogtak 32 gerillát, ami nagyobb teljesítmény volt, mint amit élért a 2.000 főnyi saigoni hadsereg.
•k ★ ★
AZ AP BAC-I ütközet idején Paul D. Har-kins tábornok volt Vietnamban az amerikai hadak főparancsnoka. Diplomáciai feladata volt, hogy csititsa a haragot a saigoni hadseregben. Haragjukat az' okozta, hogy a saigoni harcosokról becsmérlő szavak hangzottak el. Harkins tábornok győzelemnek nevezte az Ap Bac-i csatát.
"Azt hiszem, hogy bárkí, aki bírálja a Vietnami-Köztársaság hadseregének harci erényeit — mondotta Harkins tábornok — megsérti a derék katonák ezreit, akik hazájuk megvédéséért harcolnak.*'
W^estmoreland tábornok, Harkins utóda is hasonlóan nyilatkozott az utóbbi időkben. Indítványozta, hogy az amerikaiak a saigonj csapatok "pozitív minőségét hangsúlyozzák. (Folytatása a következő szambán)