10. oldal
KANADAI MAGYAR MUNKÁS
£iiiiiiiiiiiiiiiiiHiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii"iiiii"ii"nMiiiiiiiiii"
TfiiiiiiiiiiiiiiiimiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii""!"""""""!"""""*^
-— Lethbrídgei jelentés —
SZERETNÉM megköszönni a Kossuth Betegségélyző Egylet (IMBF) calgáryi fiók tagságának a fáradtságot és munkáját a Kossuth-fió-kok nyugati konferenciájának elökészitéséért. Részemről igen örvendtem annak, hogy részt vehettem a konferencián a többi taig1;ársaim-mai mint delegátus.
Emlékezetes lesz az a baráti szeretet, fogadtatás, a-mit a calgáryi fiók tagjai irántunk kifejtettek. Szombaton 11.45 órakor érkeztünk meg Calgaryba. Ám egy kis hibát követtünk el, hogy nem értesítettük a calgáryi fiók tagjait, hogy hogyan utazunk és igy nem vált senki az állomáson. A konferencia délután 1 órakor kezdődött, amelyen Fe-renczy Domokos központi titkár is részt vett.
Majd öt órakor az elnök bezárta erre a napra a konferenciát. Majd autóba ültettek minket és Calgary nyugati szélére utaztunk el a fiatal Kerekes házaspár lakására, ahol a szakácsnők jó magyaros vacsorával várták   a  vendégeket. Ekkor
Sikeres cekeié volt
C8
A Kossuth Betegségélyző Egylet (IMBF) hamiltoni fiókjánál január 27-én rendezett bankett nagyon szépén sikerült ugy anyagilag, mint erkölcsileg is. A vacsora kitűnő volt, ezért dicséretet érdemelnek a szakácsnők.
Az erkölcsi siker nivóját nagyban emelte Molnár Károly zenekara, amelyik kitett magáért, a megjelent vendégek jól érezték magukat, szebbnél szebb magyar nó'^ák hangzottak el.
Az erkölcsi siker nivóját az is emelte még, hogy néhány ujkanadás magyar is egy-egy számmal szórakoztatták a vendégeket. Egy házaspár duettben dalolt, egy fiatal pedig gyönyörű magánszámokat énekelt. Ezt a fellépést meg nem szüno tapssal kösziöntük meg nekik. Illés Jenőné
már jól esett az Ízletes leves, kirántott csirke stb.
Vacsora után megkezdődött a szép magyar nóták dalolása Csikós József zene-kiséretében, ami éjféli 12 ó-ráig tartott, ekkor távoztunk szállásunkra.
Vasárnap fél 11 órakor ismét megkezdtük a konferenciát, amidőn á felkerült kérdéseket komolyan \itattuk. A február 15-én kezdődő tagszerzési kampány volt a főkérdés. A központi titkár ismertette a jelenlevő delegátusokkal és vondégtagok-kal a tagszerzés jelentőségét, a mai idö legfontosabb követelménye sáoj-vezetünk részére az, hogy minél több fiatalt hozzunk be tagjaink soraiba.
A jelentést hozzászólások követték. A központi titkár zárószavaival és a konferencia elnöke köszönő szavaival bezárta a konferenciát.
Ez r konferencia utat mutatott arra, hogy hogyan vigyük sikerre a most folyamatban levő tagszerzési kampányt. Most már csak rajtunk a sor, hogy sikeressé tegyük. Calgáryi tagtársainknak és a szakácsnőknek ezúton szeretném meg-Icöszönni a fáradtságot,- amit értünk végeztek.
Mary Kun
Windsori fígveio kemiBpáiiyvéieméiiye
A Munkásban megjelent WindsoiTa vonatkozó kam-pánykritikára azt szeretném a kritizálónk tudtára adni, hogy a kanadai haladó mozgalom nem körben forog,ha-nem előre menetel. A menet első sora a hátsó sorokkal e-gytítt egy cél felé tart.
Ha az autó gumiabroncsa defektet kap, emiatt legfeljebb csak késik az autó, útban a cél felé. A defekt nem jelenti azt, hogy az autó u-tasaiból kiveszett a cél elérése iránti törekvés.
Mi is lelkiismeretes törekvéssel menetelünk a cél felé, ha útközben objektív okok miatt meg is kell állnunk egy kis időre.
Kanada ■ belső területein élő kedves honfitái*saink tá-
jékoztatása kedvééit említeni meg, hogy mi ebben a határvárösban nemcsak a belföldi,- hanemí ;p kiilfötdi reakció relien is Mzdürik, Küzdünk á jéhkí behatolás ellen.
Ezt ném hanyáj^ságurik takarójául jegyeztem meg, hanem azért, hogy helyzetünkkel segítsem ismeretségbe hozni a kritizálóínkat.
Figyelő,
Windsor, Ont.
iSzerk. megjegyzés: Niagara Falls is határváros, tehát a fallsiak problémái a-zonosak a wíndsoríakévál, mégis elsők \oltak a nagy és fontos kezdésben, és elsők maradtak a versenyben, elsőknek érkeztek a célhoz.
Rokonszenvezünk ^ wind-soriakkal, de rokonszenvünkre nem lett volna szükségük, ha a kéznél levő kampányösszegeket azonnal beküldték volna, hogy a kampány menetéről közölt számtáblázatokban idejében felhasználhattuk volna.
^elaés fehert jeieíi'^' Q jö^edeiiiil cidé
Tisztelt Szerkesztőség! Ha késve is, e levéllel csatoltan küldök 10 dollárt, a-mi igy oszlik meg: 7 dollár a Munkás megújítására, 3 dollár adomány.
Én pedig arra kérem önö ket —-miközben sok újságot elolvasok, a Míinkást is és több. különböző angolnyelvü lapot, ami a kezembe kerül valamit csinálni kéne a
jövedelmi adóval, mert erről igen kevés szó esik, pedig ez igen nagy terhet jelent nekünk.
Egy esetet említek meg, a-mi velem történt. Egy 1950-és autót becseréltem, a jövedelmi adót fizettem 400 egynéhány dollár után és az autóért kaptam 125 dollárt egy másikra való becserélés u-táii, és igy tovább.
Egyetlen darab farmi gépezet sem ér annyit, mint ar hogyan az jövedelmi adóztatva van. Hát ha meg tudnák ezt önök írni, vagyis írni erről valamilyen formában, lehet, hogy \alamít valahol segítene, mert hogy a kapitalista reiidszerben mindent elkövetnek a dollárért, az biztos, dv^ ha mi szegény emberek nem tiltakozunk ellene, azt gondolják, hogy mindig jól vagyunk lakva. Mi nem akarunk atombombával jóllakni, de még a porával sem.
Vincent lizec,
Dewberry, Alta.
Igen: tíszteU Szérkesztő-ség!
örömmel értesítem a szerkesztőséget, ho^y szerencsésen hazaértem es már a kezdeti nehézségeket is -sikerült felszámolni, a bizalmatlanságot eloszlatni.
Hálásan köszönöm a szerkesztőség közbenjárását hazatérési kérelmemet illetőén és szeretném remélni, hogy a szerkesztőség még nem felejtett el.
Három hónapig mérnökök mellett dolgoztam. Most már ismét tanító vagyok falusi általános iskolában. Ö-szintén mondom, nem bántam meg, hogy Kanadában bekapcsolódtam a munkásmozgalomba és azt sem, hogy a magyar munkás-paraszt kormánytól elfogadtam az amnesztiát és kértem hazatérésem engedélyezését.
- Sajnos, az a benyomásom, hogy hazámban még mindig vannak képmutató emberek, nagyzási hóbortban szenvedők, akik többet ártanak a szocializmus ügyének mint használnak.
Örömmel tudtam meg, hogy a Munkás kampánya sikerült. Sok erőt, egészséget, türelmet és lelkesedést kívánok tevékenységükhöz.
Kívánom, hogy a szerkesztőség ne vegye tragikusan az ujkanadásokkal való bajlódást. Tudom, nehéz velük boldogulni, mert a több-, ségük önmagának sem meri bevallani, hogy a nyugati é-letformában mennyh'e csalódtak. Magam is ezek közé tartoztam eleinte.
Megnyugtathatom az e-mígráció minden irányzatát, hogy Magyarországon reménytelen kísérlet lenne, egy uj 1956-ot kirobbantani, mert a jelenlegi nemzetközi helyzet, a. 180-ezres 56-osok küzdelmes sorsa, a gyarmati szabadságmozgalomnak előretörése, az amerikai és kanadai munkanélküliség állandó fokozódása nem e-melí az amerikai életforma, a monopolkapitalizmus vonzóerejét.
Nagyon kérem a tagtársakat, a Kanadai Magyar Munkás, az Amerikai Magyar Szó szerkesztőségét, a Kanadai Kommunista Párt magyar bizottságát:. szivesT kedjenek támogatni az amerikai és kanadai vonatkozású magyar nyelvű sajtóval, a munkásmozgalmi irodalommal, amelyet értékesen felhasználhatnék népművelési
tevékenységemben..
Tisztelettel kérem a szerkesztőség tagjait, a Kossuth Betegségélyző Egylet tagság gát, szíveskedjenek közölni velem magyarországi hozzátartozóik, barátaik és a hazatért régikanádások címét, hogy felvehessem velük a kapcsolatot.
Kérem a szerkesztőséget, hogy ebbeli kérelmemét szíveskedjenek közölni az A-merikai Magyar SzÓ szerkesztőségével.
Kérésem mégísmételvá maradok
honfitársi üdvözlettel: Gál József, tanító, Tés, Ált. Iskola, Veszprém m.
írja: A. B, Niagara Falls
Reges régen volt nekem egy Csutka Rozi szomszédasszonyom, aki nagyon szeretett á gyerekekre kiabálni, amikor ők olyan jól játszottak az utcán. Persze, a gyerekek sokszor vissza pön-työktek és ilyenkor olyan lárma volt, hogy azt már én se szerettem.
Egyszer összehivtam a gyerekeket a kis nyárfa alá (ami most már vagy 70 /láb magas) és azt mondtam nekik:
— Nézzétek gyerekek, ez így nem jól van. Ez az utca már ismer benneteket, de ha egy idegen bejön ebbe az utcába és meghallj a ^izt a nagy lánnát, hát azt gondolja, hogy itt cigányok laknak. Ért azt látnám jónak, hogy ha Rabecné kiabál, ti ne szóljatok semmit. Mintha nem is nektek beszélne. Ez az utca úgyis a tiétek.
A gyerekek 13-an voltak és mind megegyezett abbaní hogy a következőkbe nem szólnak semmit, még akkor se, ha Rabecné a cipőjét lehúzza.
Nem sokat kellett várni. Pár nap múlva Rabecné kijött kiabálni, hogy "Ne lármázzatok! A férjem váltásra dolgozik és most alszik.** A , gyerekek labdáztak to-\ább, mintha nem is nekik szólna a figyelmeztetés. De az asszony mindig hango-sabban mondja a magáét. Majd teljes erőből: te ilyen, te olyan, te cigány, hát még szóra se tartasz érdemesnek ? (Itt az én fiamra célzott.) Még akkor se kapott (Folytatása a 11. oldalon)
A qmúmsáqi segítség két forrnájci
(Folytatás az 5. oldalról) tozott volna meg a nemzetközi helyzet? Néni befolyásolja döntéseinket az a tény, hogy a gyaimati országok ébredése teljesen uj szituá^ ciót teremtett? Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában uj orezágok vonultak be a történelembe és lehet, hogy a mi segélyakcióinkat az az elképzelés irányítja, hogyha mi nem lépünk velük kapcsolatba, akkor végképp elve> szítjuk a játszmát.**
Amit Rudolf Frei még csak kérdőjellel vet pa-pina, azt a tények nagyon plasztikusan tükrözik. Hiszen Kennedy elnök uj latin-amerikai tei"ve, amely a patetikus "Szövetség a haladásért** címet viseli, már 500 millió dollár segélyt ajánl fel a latin-amerikai országoknak. És vajon miért ez^ a nagy bőkezűség? Az. elmúlt SO évben ugyanis Latin-Amerika utolsó helyen állt az Egyesült Államok kormányhiteleinek listáján. .Ugyanakkor az amerikai magántőke elsőrendű vadászterületének tartotta ezeket az országokat, s e beruházások biztosították az
gyesült Államok politikai befolyását is ezen a területen. Néhány éve azonban változott a helv-zet. Ahogy növekedett a latin-amerikai tömegek ellenállása, erősödött a fonadalmí mozgalom. Kiderült, hogy ki is lehet sajátítani az a-merikai tulajdont. Az amerikai magántőke beruházásai azóta rohamosan csökkentek. A befektetések 1956-ban még 1056 millió dollárra rúgtak, 1960-ban már 260 millióra estek visz-sza. És a csökkenéssel párhuzamosan gyengült az Egyesült Államok politikai befolyása is. A Kennedy-féle segélytei*\nek ez a gyökere. Nincs fordulat a latin-amerikai gazdaságilag fejletlen oi*szágokkal kapcsolatos amerikai politikánál. Legfeljebb annyi, hogy az Egyesült Álamok állami pénzekkel i^ekszik betölteni azt az ürt amit a magántőke^maga után hagyott.
AZ SEM érdektelen, hogy az amerikai hiteL-nyújtások jórészét ellátják a sokatmondó klauzulával/ amely arról rendelkezik, -hogy a hitel^donto hányadát katonai megresulelésebre kell felhasználni. Ezzel kapcsolatban.állapitot--ta meg Walter Lippmann» hogy a kormány egy-
re nagyobb összegéket kér a-kongresszustól külföldi segély céljaira, de nem veszi elég komolyan számításba azt a körülményt, hogy világszerte gyökeresen megváltozott a külföldi álla; moknak nyújtott segély értékelése, főleg; ha ka-*onai jellegű segélynyújtásról van szó. A New York Times pedig még ennél is továbh ment. A közelmúltban ugyanis felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdaságilag fejletlen országoknak nyújtott segély "ellentétes eredményekhez vezet, ha arra használjuk fel, hogy a megsegített országokban politikai és gazdasági szempontból az Egyesült Államok kicsinyített mását hozzuk létre.**
Az elmondottakból is kitűnik, még a nyugati szakírók IS bizonyos aggodalommal és idegesseggel figyelik, hogy milyen eredményeket hozhat az -amenkai segélyprogram a jelenlegi ide-jeünult-modszerek mellett.Kérdés: persze,hogy a bátortalan.figyelmeztetések eredményeznek-e változást,. hiszen a kibontakozáshoz az amerir kai gazdaságpolitikai és katonapolitikai struktúra jelentós átalakítására lenne szükség.