m oldal KANADAI MAGYAR MUNEAS 1962 február 8 KANADAI MAGYAR Published weelciy by rhe Canadian Hungárián PubllsWng Asaociation, Proprietors, 44 Stafford St, Toronto 3, Ont. SZERKESZTI: SCHAEPFERR. ADAM ÜGYVEZETŐ: MEDGYESl SÁNDOR Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár: Kanadába évi $7.00,félévre $3.50, az Egyesült AUamokba és öhazába $8.00 Minden levelet, csekket és money ordert ktUdjük: KANADAI MAGYAR MUNKÁS. Box 154, Gen. P. O., Toronto, Ont, Canada. — Telefonszám: EMpire 4-6097. — Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vállalunk. Printed by filveready Printers, Limited, Toronto, Ont e es az afrikai uveggyön DR. LÜBKE, a Német Szövetségi Köztársaság magas-• rangú tisztviselője a közeljö-^ vőben afrikai körutazásra indul. Szándékában áll felkeresni a fekete kontinens tucatnyi országát, hogy még szorosabbra fűzze a kapcsolatokát hazája és e területek között. A DPA nyugatnémet hirügyn,ökség tudósítója, aki ezt a hirt világgá röpítette, Lübke utjának, jelentőségét "alátámasztandó, mégjegyezte, hogy n. Vilmos császár óta először tesznek körutazást Afrikában a németek részéről. A II. Vilmos—Lübke párhuzamra érdemes felfigyelni. II. Vilmos nagyszabású világhódító terveinek megya-lósitását várta az első világháborútól, s egyebek között az afrikai kontinens tetemes hányadának meghódításáról szőtt hagyományos álmokat. Lübke körútja aligha szolgálja''kevésbé a német imperializmus elképzeléseit, mint annak idején II. Vilmos szolgálta. Nem is a tartalomban kell a különbséget keresni, hanem a módszerekben. Bonn ma büszkén hangoztatja, hogy semmi köze a gyarmatosításhoz, mert az első \ilágháboru óta nincsenek gyarmatai. Való iga.?, hogy a húszas évek óta Németországnak és így Nyu-gat-Németoi*szág sem számit a gyarmattarí^ó hatalmak közé, de áz már a legkevés- ss^réflibciii • • • (Folytatás az í. oldalról) jSliipbuílding and Engíneer-ing szakszei"vezet vezetőségével Yorkban, hogy tökéletes szolidaritással lépjenek fel követeléseikért. Sheffieldben eddig soha nem látott összefogással lép fel a munkásság a kormány bérrögzitŐ törvénye ellen. Minden egyes gyár dolgozói harcias hangulatban várják a szakszervezetek akcióra szólító utasítását. Scunthorpeben a négy legnagyobb gyár Ivarbantartó munkásai munkaszünetre szavaztak. Csatlakozni akarnak az itteni munkások az országos megmozduláshoz. Huddersfielden 200 munkás máris sztrájkba ment a Bi-ook-féle motorgyárban, mivel a munkaadók nyugdijukból és fizetett szabadnapjaikból akaitak elvenni. A reakciós felső szakszervezeti vezetésnek országszerte meggyült a baja a sortagsággal és áz alsóbb fokú vezető káderékkel. bé sem fedi a valóságot, hogy Bonn antíkolonialista politikát folytat: ellenkezőleg, az uj gyai-matositás e-gyik élharcosa. Az uj gyarmatosítás, vagy másként neokolonializmus fogalma annyiban különbözik a hagyományos kolonializmustól, hogy míg az utóbbi az elnyomás nyílt és közvetlen eszközeinek alkalmazását jelentette, a ,mai változatban a nyílt elnyomást az ellenőrzés uralom közvetett formái váltották fel. Az NSZK ipari termelésének növekedése mód felett megnövelte a nyersanyag igényeit, s ezért ujabb piacok megszerzését követeli. Ennek megfelelően próbálnak az afrikai országokban területet, illetve piacot nyerni. Az általuk nyújtott "gazdasági segítség" fejében kézzelfogható szolgálatokat várnak az afrikai vezetőktől. A nyugatnémetek gazdasági tevékenysége Afrikában az üzleti tevékenységen kívül aiTa is irányul, hogy lassítsa az imperializmus gyarmati rendszerének széthullását. Ennek megfelelően eszközeiket nem is válogatják. "Kedvezményeik" korlátlanok. Az afrikai tőkeexport növekedését éppen a külföldön beruházott összeg segítette elő. Vajon Lübkének hosszú tá\on több szerencséje lesz-e, mint II. Vilmosnak volt? Szerintünk Marokkóban még nem felejtették el II. Vilmos "tangerí színvallását" és a nyomában Aga-dirban pártralépő német tengerészgyalogosokat, jóllehet azóta hosszú évtizedek teltek el. S bár ma Bonn ó-vatosan bánik a színvallással, s hívatlanul egyelőre nem küld más földrészekre katonákat ... Ugy látszik, ma már Afrikát sem lehet gyarmatosításellenes szónoklatok csillogó üveggyöngyével elkápráztatni. Irta: Várkonyi Tibor A FINNORSZÁGI köztársasági elnökválasztások első fordulója után az európai biztonság északi frontszakasza jelentősen megszilárdult. A fíiin választópolgárok a január 15-én és 16-án megtartott első menetben imponáló többséggel a jelenlegi köztársasági elnökre, Urlio Kekkonenr^ adták szavazatukat, s ezzel további hatesztendős időszakra biztosi tottnak látszik az annyi próbát kiállt szovjet—finn békés együttélési politika gyümölcsöző folytatása. A finn államfő személyének kiválasztása látszatra belpolitikai ügy, hiszen az országot területi nagysága és népessége önmagában még nem predesztinálná jelentősebb szerep betöltésére az európai diplomáciában. Az "ezer tó országának" stratégiai helyzete és mégin-kább az atlanti tömb legutóbbi hatalompolitikai törekvései azonban az első vonalba helyezték ezt a kis é-szaki államot, amint azt kidomborította a finn kor-mánvhoz intézett 1961..október 3Ó-i szovjet jegyzék is. német befolyásnak. Miután pedig Finnországban a jobb-oldaU politika már a második világháborúban is a szociáldemokrata párt Tanner vezette jobbszárnya körül kristályosodott ki, a leg\ehe-méhsebbeji ez a kör vezette a támadást Kekkonen irányzata élíen. A SZOVJETUNIÓ rámutatott arra, hogy az északi NATO-parancsnokság meg-szei'vezése, Nyugat-Német-0YS7.áfr fokozatos térnyerése a Baltikum térségében ve-s-ísdelmes helyzetei teremt. Esztendők óta már önmagában az is irritáló tényező, hogy a Szovjetunió köz\'et-len szomszédságában két ország — Dánia és Noi'végia —részes a mind erőltetet- MEXIKÓVAROS — Erélyesen tiltakoznak az érintett felek a mexikói kormány uj adórendelkezése ellen, a-mely a külföldi, különösen az amerikai lapok és folyóiratok ellen irányul. A tiltakozás nem az amerikai profit védelmében zúdul a koiinány ellen, hanem a "kultúra" érdekében,mint-ha a mexikói lakosság kérne az amerikai kultúrából. Attól tartanak az ameri- tebb ütemű atlanti katonai tél-veknek. Most azonban, hogy az északi parancsnok-sáfcban a bonni szoldateszka jutott irányító szerephez, a helyzet még bonyolutabbá és egyúttal fenyegetőbbé változott. Szemmel látható volt, hogy a nyugatnémet támaszpontokkal; katonai rakta'-rákkal, kíképzőterepekkel közelebb akartak jutni a szovjet területhez, s a gyűrű k.özenébe Finnország is bekerülhetett volna, ami a szovjet határok biztonságának nagyobb fenyegetettségé*: ielentené. Ezt az elemzést alátámasztotta, hogy a finn belpolitikai életben is szokatlan p3zs